Amikor Walter Lord 1967 –ben megírta a „Hihetetlen győzelem” (Inredible Victory) című nagy sikerű művét - melyből egyébként Jack Smight rendezett 1976 –ban ugyancsak népszerű háborús filmet – a Csendes-óceáni Midway szigeteknél megvívott japán – amerikai csata a történelem leghihetetlenebb tengeri ütközeteként vált híressé. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy bár az 1942 június 4 –én kezdődő összecsapásban minden létező esély a japánok oldalán állt, mégis az USA győzött, szinte csodával határos módon.

Az amerikai Yorktown repülőgép-hordozó

Pearl Harbor kikötőjének fél évvel korábbi, meglepetésszerű japán lebombázása után az amerikaiak Csendes-óceáni flottája jelentős hátrányba került Japánnal szemben. Mindössze három anyahajójuk állomásozott csupán a térségben (az Enterprise és a Hornet a Salamon-szigeteknél, a Yorktown pedig Tongatabunál) és a csatahajók, cirkálók számát tekintve is komoly volt az amerikai lemaradás. Az amerikaiaknak egyébként a midwayi csata idején 6 repülőgép-hordozójuk volt, ám ezek közül kettő (a USS Ranger és a USS Wasp) az Atlanti-óceánon szolgált, egy pedig (a Saratoga) súlyosan megsérült és javításra várt, vagyis nem tekintették bevethetőnek. (Korábban hadrendben állt még két anyahajójuk - a USS Langley és a USS Lexington - de ezek a midwayi csata idejére már elsüllyedtek.)

A Japán Császári Flotta ezzel szemben négy nagyobb bevethető anyahajóval rendelkezett (Akagi, Kaga, Hiryu, Soryu) és hadrendben állt még néhány kisebb hordozójuk is (pl. Shokaku, Zuikaku, Zuiho, Hosho), illetve a csatahajók, cirkálók számát tekintve is tetemes volt fölényük. Kiemelkedett flottájuk legnagyobb büszkesége, a 64 ezer tonnás Yamato csatahajó (mely ez idő tájt a Föld legnagyobb tűzerejű hadihajójának számított). Ezt a hatalmas armadát két zseniális parancsnok irányította: Yamamoto tengernagy és Nagumo tengernagy. Minden előjel arra utalt: ha Japán összeszedi hatalmas flottáját, megrendítő csapást mérhet az USA haditengerészetére, majd partraszálló erőivel könnyedén eljuthat akár Amerika nyugati partjaira is.

1942 júniusában tehát Amerika figyelme Japánra szegeződött: mit tesz majd a császári flotta? A megfejtés egy bizonyos Joseph J. Rochefort fregattkapitánytól (alezredes) érkezett, aki kódfejtő csapatával egy Pearl Harbori haditengerészeti támaszpont alagsorában hónapokig dolgozva megfejtette a japánok katonai rejtjelezését. A japánul is jól beszélő tiszt rájött arra, hogy a japán üzenetekben gyakran felbukkanó „AF” jelzés Midwayt jelenti és a császári flotta épp annak bevételére készül. A támadásba négy anyahajót terveznek bevetni, 7 csatahajó és vagy száz egyéb hadihajó mellett. Rochefort ezzel a fontos felfedezéssel rögtön megkereste az amerikaiak Csendes-óceáni flottájának főparancsnokát, Chester W. Nimitz tengernagyot, aki azonnal összehívta vezérkart. A helyzet ugyanis sürgős kiértékelést követelt. Nimitz tisztjei rájöttek: a japán haderő el akarja foglalni az amerikaiak kézen lévő Midway szigeteket, hogy aztán onnan kiindulva bevegye az 1700 km –re fekvő Hawaiit is és megsemmisítse az USA teljes flottáját.

A felismerés gyors intézkedést követelt: Nimitz azonnal Midway közelébe rendelte a három amerikai anyahajót: a Yorktown –t, az Enterprise –t és a Hornet –et. Ezekből rögtön két csapásmérő köteléket szerveztek. Az 1933 –ban épült, Yorktown és kísérőhajói, 17. különleges kötelék néven, Frank J. Flatcher ellentengernagy vezetésével Midway –től ÉK –re, a „Point Luck” névvel jelzett helyen egyesülnek Raymond Spruance ellentengernagy 16. számú kötelékével, melynek tagjai az Enterprise és a Hornet anyahajók. A három anyahajóból álló amerikai flotta aztán bevárja a japánokat és mindent megtesz a négy japán anyahajó megsemmisítéséért. Közben Midway és Hawaii bombázókkal támogatja a harcot.

A tengeri ütközet előtt nyilvánvalóvá vált: ez lesz a világtörténelem legnagyobb tengeri csatája és az első olyan sorsfordító, nagyobb összecsapás, melyben már nem a csathajók, hanem a repülőgép-hordozók játsszák majd a főszerepet. Ebből következően a két flotta valószínűleg nem is látja majd egymást a harc alatt (csak úgy, mint az egy hónappal korábbi Korall-tengeri csatában.) A tengernagyok jól tudták: Midwaynél minden a levegőben dől majd el, mégpedig az alapján, hogy melyik fél tudja hatásosabban bevetni repülőit.

Nimitz, Fletcher és Spruance tengernagyok

Nagyon sok múlott  a szerencsén is (ki találja meg hamarabb a másik fél anyahajóit), a bombázó pilóták szakértelmén és legfőképp a csata vezetőin: Spruance, Fletcher és Nimitz tengernagyokon.

A csata

A Midwayt célzó japán támadás valójában messze északon, az Aleut szigeteknél kezdődött, amikor Hosogaya tábornagy figyelem elterelési célból 1942 június 3 –án reggel lebombázta Dutch Harbort. A midway –i összecsapás másnap, június 4 –én vette kezdetét, amikor hajnalban Nagumó anyahajóiról 108 gép felszállva megtámadta Midway –t. A károk nem voltak tetemesek, de meghalt 11 katona. Az amerikaiak következtek: ám egymás után indított támadásaik sorra eredménytelennek bizonyultak: gépeik vagy nem találták az ellenséges flottát, vagy rábukkantak ugyan, de nem sikerült eltalálniuk bombáikkal. Közben viszont a japánok hátrányba kerültek, mert egyrészt nem tudták, hogy a sok amerikai repülő nem Midwayről száll fel, hanem 3 amerikai anyahajóról, másrészt túl sokáig késlekedtek a második nagy támadásuk elindításával.

A csatában a fordulat 10 óra után következett: egy véletlen folytán ugyanis az Enterprise és Yorktown bombázói éppen egyszerre bukkantak a japán anyahajókra és indítottak koncentrált támadást a Akagi, a Kaga illetve a Soryu ellen, még az előtt, hogy azokról elindult volna a második hullám. Az akcióban a főszerepet Wade MycClusky korvettkapitány (őrnagy) 25 gépből álló, Enterprise –ről érkező egysége és Max Leslie fregattkapitány (alezredes) bombázószázada játszotta (mely a Yorktown –ról indult támadásba). Az akció döntőnek bizonyult: a bombázópilóták precíz és alapos munkát végezve, sikeresen találták el célpontjaikat, három japán anyahajó állt lángokban. Az amerikaiaknál teljes lett az örömujjongás, az éter a pilóták üdvrivalgásaival lett tele. Bár ezután végre megindult a második japán támadás, ami el is süllyesztette a Yorktown –t (a kegyelemdöfést egy japán tengeralattjáró torpedója adta meg számára), a japán flottának már befellegzett.

A Hornet anyahajó. A jobb képen F4F-4 Wildcat vadászgépekkel a fedélzetén látható

Az amerikaiak újabb összevont rohama – melyben minden anyahajóról vettek részt bombázók – megadták a kegyelemdöfést: eltalálták a Hiryut is és számtalan kísérőhajót szórtak meg bombákkal. A csata eldőlt: június 5 –én reggelre mind a négy nagy japán anyahajó elsüllyedt (a Kagát még egy amerikai tengeralattjáró torpedója is eltalálta).

Az amerikaiak legfőbb vesztesége a Yorktown volt és egy kísérőhajója, a Hamman, ám megvédték Midwayt és elsüllyesztették a császári flotta 4 legnagyobb anyahajóját. Óriási jelentőségű volt ez az ütközet és méreteit tekintve is hatalmas. A midway -i összecsapáshoz csak az 1944 októberében lezajló leytei csata volt mérhető, a Fülöp-szigeteknél, ahol az amerikaiak elsüllyesztették a japánok maradék anyahajóit is. Ekkorra már a háború Ázsiában jórészt eldőlt, ám soha, senki nem felejtette el, hogy a midway -i csata volt az a fordulópont, mely a végső győzelemhez vezetett és amely ugyanolyan vízválasztó volt Ázsiában, mint az európai fronton Sztálingrád.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!

***