Ilyen volt a történelem érettségi középszinten (2023)

2023. május 10. 14:27 - Harmath Árpád Péter

Idén is lezajlott 75 ezer magyar diák (68 ezren közép- és 7 ezren emelt szinten érettségiző tanuló) részvételével a történelem érettségi. A feladatok egyáltalán nem voltak nehezek, sőt az esszéket kifejezetten könnyűnek találtam. Örülök, hogy mind a magántanítványaimnál, mind pedig a gimnáziumban tanított diákjaimnál szerencsés érzékkel éppen azokat a témákat vettük át kiemelten, melyek valóban elő is kerültek az idei feladatsorban. Ilyen a reformkor és rendszerváltás a hosszú esszé feladatoknál, Caesar a rövid esszé feladatban és az első vizsgarészben Mátyás illetve a két művészettörténeti feladat.

tortenelem_erettsegi.jpg

De nézzük őket sorban (az Eduline révén), hogy miként is nézett ki idén a középszintű érettségi feladatsor. A legelső feladat a kereszténységet boncolgatta:

1feladat.jpg

***

2feladat.jpg

***

3feladat.jpg

***

4feladat.jpg

***

5feladat.jpg

***

6feladat.jpg

***

7feladat.jpg

***

8feladat.jpg

***

9feladat.jpg

***

10feladat.jpg

***

11feladat.jpg

***

12feladat.jpg

Esszé feladatok

13essze.jpg

***

13megoldas.jpg

14megoldas.jpg

***

15essze.jpg

15megoldas.jpg

***

16essze.jpg

16megoldas1.jpg

16megoldas2.jpg

 ***

Szólj hozzá!

A 2021-es történelem érettségi [80.]

2021. május 05. 23:46 - Harmath Árpád Péter

Idén a járványhelyzet miatt különleges jelentőséggel bír az írásban letett történelem érettségi, hiszen a szóbeli vizsgarész elmaradása miatt minden ezen a feladatsoron múlik majd. Azért hozzá kell tenni, hogy akik az írásbelin elégtelenek megfelelő százalék-eredményt érnek el (25% alatt), azok szóbelizhetnek, ami így afféle pótvizsgaként funkcionálhat.

erettsegi_tortenelem.jpg

A kép forrása: kisalfold.hu

Az idei (2021 -es) feladatsor nem volt különösebben nehéz, ám sajnos több helyen megtévesztő feladatokból állt és számtalan alkalommal kevéssé lényeges kérdésekre fókuszált, miközben megint túl sok szövegértelmezési próba elé állította a diákokat, a valós tudás felmérése helyett. Bár az elmúlt években kialakult történelem-érettségiztető rendszert alapvető problémák jellemzik, az idei feladatsor több tekintetben is egyedire sikerült (egy-két dologban pozitív de sokkal több jellemzőt illetően negatív értelemben).

erettsegi_1.jpg

A legelső feladat az ókori Hellász idejéről, egészen pontosan Periklész koráról szólt. Ez volt a 12 kérdésből álló első vizsgarész legjobb és legérthetőbb feladata. Aki készült ebből a korszakból, az tudhatta, hogy Periklész sztratégosz tisztséget viselt, hogy a népgyűlés jelentette az ókori Athén legfőbb irányító szervét és hogy miért vezették be a cserépszavazást.

A második feladat a középkor építészeti stílusaival foglalkozott, nem túl okos és eredeti módon.

erettsegi_2.jpg

Bár a kérdés nem nevezi meg a gótika és román stílust, mégis azok jellemzőire kíváncsi. Művészettörténeti a tárgykör tehát, lebutított kivitelben.

A harmadik feladat témája Mátyás király és III. Frigyes 1463-as alkuja, melynek történelmi jelentősége jóindulattal sem nevezhető jelentősnek. Hunyadi Mátyással kapcsolatban tucatnyi fontosabb körülmény, döntés, rendelkezés vagy esemény kiemelhető, vagyis nem éppen a bécsújhelyi szerződés volt élete és uralkodása leglényegesebb eleme.

erettsegi_3.jpg

A negyedik feladat a bronzérmes a bugyuta kérdések sorában: a manufaktúrák és kezdődő iparosodás korát tárja a vizsgázó elé, megtévesztő, félreérthető és több jó választ felvető kivitelben.

erettsegi_4.jpg

A feladat a céh és manufaktúra különbségét és a kapitalista termelés jellemzését firtatja. Az biztos, hogy egyértelműbb kérdésekkel szerencsésebb lett volna feldolgozni, számonkérni a témát.

Az idei érettségi ötödik feladata a nemzetiségekkel és a XVIII. századi betelepítésekkel, migrációkkal foglalkozik. A legelső, Periklészes feladat mellett ez tekinthető a második legjobbnak. Tiszta, világos és egyértelmű.

erettsegi_5.jpg

Ez a betelepítéses téma rendszeresen visszatér a középszintű érettségikben, jelentőségét évek óta kiemelik az oktatási szakemberek a központi szerveknél (valódi súlyán felül kezelve a kérdéskört).

A hatodik feladat a legbugyutább: Bismarck külpolitikáját firtatja teljesen félreérthető módon. Ráadásul a vaskancellár politikájának éppen nem a lényegi részeire fókuszál.

erettsegi_6.jpg

A hetedik feladat témája az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. A megszerezhető 4 pontból az első Kossuth beszédeinek helyes időrendbe rakásáért jár, a második az áprilisi törvények lényegének ismeretéért, a harmadik a függetlenség kimondásának helyéért (ha tudjuk, hogy az Debrecen volt), a negyedik pedig a harcra szólító Kossuth-beszéd felismeréséért. Nem nehéz, bár a negyedik rész több-megoldásos lehet.

erettsegi_7.jpg

A nyolcadik feladata második világháború közvetlen előzményeivel foglalkozik és Hitler egyik 1939 szeptemberében keletkezett beszédét veszi górcső alá:

erettsegi_8.jpg

Van itt térkép-részlet felismerés,békeszerződés ismeret, szövegértelmezés is. Nem túl nehéz feladat, bár nem is éppen a leglényegesebb 1939-es történelmi eseményekkel foglalkozik.

A kilencedik kérdés az ezüstérmes bugyutaság: a Horthy-korszak társadalmát két egyszerű fotó elemzésével próbálja felidézni és feladattá formálni.

erettsegi_9.jpg

Nyilván ha parasztot látunk akkor mezőgazdasági-, a munkást, akkor pedig ipari témák jutnak eszünkbe. Ez a feladvány ennél nem is megy ennél messzebb. Érthetetlen mi lehetett a feladat-készítő célja.

A tizedik feladat az NSZK és az NDK 1990-es egyesítésére irányul:

erettsegi_10.jpg

Leginkább szövegértelmezésről van itt szó, bár furcsa módon a német egység lényegtelen elemeit a Kelet-Európában feltételezett esetleges későbbi német befolyást firtatja.

Az utolsó előtti feladat a Kádár-korszak társadalmi viszonyait szimpla adatelemzéssel vizsgálja:

erettsegi_11.jpg

Több helyen félreérthető a kérdés és felveti a több jó válasz lehetőségét is. Sajnos itt sem a megszerzett, tárgyi tudásra kíváncsi a kérdés-alkotó, ami a kisebbik probléma, de pontatlan is a kérdések-válaszok megfogalmazásában is.

Az utolsó, tizenkettedik feladat a jelenkori Magyarország politikai intézményeivel foglalkozik:

erettsegi_12.jpg

A kérdések az MNB, a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék és az alapvető jogok biztosa feladatköreire mennek rá, arra fókuszálva, hogy a vizsgázó felismeri e ezeket az egyes idézeteket olvasva. Közepese nehéz feladat, de szakmailag nincs vele probléma.

Összességében három nagyon bugyuta, három egészen jó és hat átlagos nehézségű feladatot kaptak idén történelemből a fiatalok. Az esszé vizsgarészben idén is két témát kellett kidolgozni. Ezekért ugyanúgy 50 pontot lehetett szerezni, mint a 12 rövid-válaszos kérdéssorért (melyekről eddig esett szó). A vizsgázó idén is két-két feladatból választhatott: a hosszabb esszénél két magyar történelmi téma, a rövid esszénél pedig két egyetemes téma között döntve.

13. esszé feladat: A hűbériség rendszere

essze13.jpg

14. esszé feladat: A Szovjetunió ideológiája

essze14.jpg

15. esszé feladat: a török terjeszkedés Magyarországon essze15.jpg

essze15bb.jpg

essze15cc.jpg

16. esszé feladat: A dualizmus ipara essze16a.jpg

essze16b.jpg

Felhasznált anyag: eduline.hu 

Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar5_logo.jpg

Blogunk önálló oldala: www.jegyzettar.hu

2021.05.05. (23:47)

2 komment

III. Béla, aki majdnem bizánci császár lett [79.]

2020. október 04. 13:11 - Harmath Árpád Péter

Kevéssé méltatott Árpád-házi királyunk – akivel mostanában inkább csontvázának kutatása kapcsán foglalkozott a hazai média - III. Béla, aki 1172 és 1196 közt uralkodott a Magyar Királyság felett. Közel negyedszázados uralkodói időszakában ő vezette be bizánci mintára az írásbeliséget (hazánk hivatalos ügyeiben, megteremtve a királyi kancelláriát), amellett jelentős hódításokkal gyarapította a Magyar Királyságot (Horvátország, Szerémség, Dalmácia, Zára visszaszerzésével) és feltöltött kincstárral európai nagyhatalommá tette országunkat.

harmadik_bela_arckep.jpg

Olajfestmény, III. Béla [adatok] forrás: egyudkaposvar.hu/

III. Béla vészterhes időkben született 1148 körül (születésének pontos éve nem ismert), mégpedig II. Géza és Rurik Eufrozina kijevi hercegnő 4 fia közül másodikként. Akkoriban a mai Törökország területén virágzó Bizánci Birodalom második virágkorát élte és Komnénosz Mánuel császár hosszú uralkodása alatt (1143-1180) Magyarország bekebelezésére készült. Fokozta a válságot, hogy II. Géza komoly trónharcokra kényszerült a császár által támogatott testvéreivel - II. Lászlóval és IV. Istvánnal – akik ellenkirályokként harcoltak vele szemben (és idősebbik fia, III. István ellen) éveken keresztül. Ebbe a polgárháborúba az ifjú, alig 13 éves III. Béla (Géza kisebbik fia) sajátos „politikai túszként” keveredett, amikor apja 1161-ben egy bizánci – magyar békekötés részeként felkínálta Bizáncnak. A magyar herceg 1163-ban, alig 15 évesen került a császár udvartartásába, ahol a legkevésbé sem túszként kezelték. Manuel császár idővel nagyon megkedvelte és fia nem lévén, örökösének tette meg. Döntésében vélhetően szerepe lehetett annak is, hogy a császár rokonságban állt az Árpád-házzal, hiszen édesanyja, Árpád-házi Szent Piroska alig 16 évesen, I. László királyunk leánygyermekeként került Bizáncba és lett Komnénosz János (Manuel apjának) hitvese. Ebből a frigyből született aztán 1118-ban Manuel császár (aki így félig magyar származású volt).

III. Béla Bizáncban megkapta az előkelő deszpotész tisztséget és elnyerte a császár lányának kezét is. Egy ideig mindenki a következő császárként tekintett rá. Szerencséje 7 évig tartott, egészen 1169-ig, amikor Manuel császárnak váratlanul fia született. (Innentől személye feleslegessé vált Bizáncban.) Ez a 7 esztendő azonban elégnek bizonyult arra, hogy az ifjú magyar herceg megismerje a fejlett bizánci írásbeliséget, a bizánci udvar precíz működését, pontos nyilvántartási rendszerét, modern adminisztrációját és hellén kultúráját. A későbbiekben mindezek az ismeretek nagyban segítették őt a magyarországi királyi adminisztráció megteremtésében.

arpadok_csaladfa.jpg

III. Béla 1172-ben, 24 évesen tért haza Magyarországra, miután bátyja, III. István elhalálozott. A magyar nemesség nagy része azonban nem nézte jó szemmel trónralépését (hiszen a főellenség Bizánc támogatottjának, sőt „kémjének” vélték) így a herceg csak III. Sándor pápa támogatásával vehette át atyai örökségét, a királyi trónt. (Megkoronázására 1173 január 13-án került sor Székesfehérvárott.) Itt érdemes kiemelni: a Szent Korona két része (görög és latin korona) III. Béla idején lett összeillesztve, mint ahogyan a királyi címerbe is ekkor került a bizánci kettős-kereszt.

Bizánc-pártisága Manuel császár haláláig, 1180-ig tartott (ez idő alatt még katonai támogatást is nyújtott korábbi apósjelöltjének, amikor az a szeldzsukokkal harcolt 1176-ban). Később azonban III. Béla önálló nagyhatalmi külpolitikába kezdett és a szélrózsa minden irányában bővítette a Magyar Királyság határait. Balkáni hadjáratokban foglalta vissza Bizánctól Horvátországot és a Szerémséget, majd Velencével is sikeresen harcolva Dalmáciát illetve Zára várát. Hadat viselt a szomszédos halicsi fejedelemség ellen is (egy időre megkaparintva területét), sőt elfoglalta Szerbia illetve Bulgária bizonyos övezeteit. Ezekkel a nagysikerű támadó hadjáratokkal és háborúkkal a Magyar Királyság a Balkán nagyhatalma és Európa egyik legerősebb országa lett.

europa_terkep_1180.jpg

Európa 1180-ban. Lilával jelölve a hatalmas Bizánci Birodalom (forrás: historyonmaps.com)

III. Béla külpolitikájában a Bizánc-pártiságot a pápával ápolt jó kapcsolat és a nyugati orientáció követte, aminek kézzel fogható jele volt, hogy mindkét feleségét a Francia Királyságból választotta. Első neje, Chatillon Anna lett fiainak, I. Imrének és II. Andrásnak is édesanyja, míg második felesége, Capet Margit (VII. Lajos lánya) inkább politikai házasságként szolgálta politikai céljait.

III. Béla belpolitikájának mérlege még akkor is erősen pozitív, ha uralkodását a mértéktelen földadományozás és az érthetetlen pénzreform jelentősen árnyalta. Ő volt ugyanis az első Árpád-házi uralkodó, aki komplett vármegyét adományozott oda egyik hívének (Modrus vármegyét 1193-ban a Frangepánok őseinek). Uralma alatt sajnos tovább csökkentek a királyi birtokok, bár még így is a földek egyharmada a király kezén maradt. (Később, az Árpád-ház utolsó 100 esztendejében ez az arány 20%-ra csökken majd.) Pénzreformja, - mely Európában akkoriban egyedülálló módon kétféle rézpénz veretését is jelentette - érthetetlen célt szolgált, de lehetséges, hogy egy későbbi, bizánci mintájú, nagyszabású pénzügyi átalakítás részét képezte.

harmadikbela_denar.jpg

III. Béla rézből veretett dénárjai (forrás: Wikipédia)

Legfontosabb intézkedésének a bizánci mintájú királyi kancellária létrehozása tekinthető 1181-ben, mert innentől minden hivatalos állami ügyet írásban rögzítettek. Ekkoriban íródott a „Halotti beszéd”, az „Ómagyar Mária siralom” és ekkor alkotott III. Béla udvarában a Párizsban tanult, titokzatos „P mester” azaz Anonymus is, a ki egy ideig a király jegyzőjeként is működött.

III. Béla alatt nagyot fejlődött a gazdaság, kiépült a kézműipar, melynek modernizálását külföldi (szász) betelepülők, úgynevezett hospesek is segítették (hála a király, betelepülést segítő politikájának). A fellendülés révén III. Béla magasabb adókat is szedhetett, megtelt a királyi kincstár és számos nagy építkezés zajlott. Többek közt kiépült Bátaszék, Zirc, Szentgotthárd apátsága és megtelepedett hazánkban a ciszterci rend is. A pápasággal való jó kapcsolatok kiépítésének jegyében történt László király szenté avatása is 1192 június 27-én III. Celesztin pápa által.

pecset_3bela.jpg

III. Béla pecsétje

Különleges kapcsolatok jellemezték III. Béla és Barbarossa Frigyes császár viszonyát is, ami kezdetben ellenséges, majd baráti lett. 1189-ben a Magyarországon keresztül vonuló keresztes hadak mindenesetre barátságos fogadtatásra találtak nálunk és a magyra uralkodó fényűzően látta vendégül a Német-Római Birodalom császárát.

Végül III. Béla 1196 április 23-án, alig 48 évesen távozott az élők sorából, egy erős országot és két fiúgyermeket hátrahagyva. Idősebbik fia, Imre herceg 1196 és 1204, kisebbik fia, II. András pedig 1204 és 1235 között vezette a Magyar Királyságot. III. Béla halálával egy korszak ért véget, ugyanis a XIII. század már az Árpádok fokozatos hanyatlását hozta, mely végül 1301-ben a dinasztia kihalásakor egy káoszba fulladt, széthúzó és kiskirályok uralta, gyenge államot eredményezett.

Harmat Árpád

Felhasznált és ajánlott szakirodalom:

  • Engel Pál - Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 895-1301. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
  • III. Béla a lovagkirály - lovagok.hu

 

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar5_logo.jpg

Blogunk önálló oldala: www.jegyzettar.hu

020.10.04.(13:12) 

10 komment

Az iskolabezárások kérdése [78.]

2020. szeptember 17. 12:41 - Jegyzettár

A magyarországi koronavírus okozta járványhelyzet sajnos folyamatosan romlik: szeptember hónapban eddig rendszeresen 500 és 1000 között mozgott a napi új megbetegedések száma. Összevetésül, a kilencszer népesebb - hazánk 9,5 milliós lakosságával szemben 83 milliós - Németországban ugyanezen időszakban alig volt ezer feletti ez a mutató (csak az utóbbi három napban kezdte megközelíteni a kétezret). Felvetődik a kérdés: szükséges e komolyabb intézkedések megtétele, így például a magyar iskolák bezárása?

A témában olvasói szavazást kezdeményezünk:

 

***

2 komment

Oszama bin Laden megölése 2011-ben [77.]

2020. szeptember 11. 18:41 - Harmath Árpád Péter

Szeptember 11-én a New-York -i WTC ikertornyok elleni terrortámadás évfordulóján sokaknak jut eszébe Oszama bin Laden neve, akit az Egyesült Államok a terror-akció első számú gyanúsítottjaként keresett 10 éven keresztül (2001 és 2011 között). A szaúdi olajmilliárdos 1988-ban alapította meg al-Kaida nevű terrorszervezetét (a pakisztáni Pesavarban), majd lett az USA engesztelhetetlen és örök ellensége. Már 1998-ban 224 halálos áldozatot követelő akciót szervezett az USA kenyai és tanzániai nagykövetségei ellen, ám esze ágában sem volt itt megállni. Minden idők egyik legnagyobb akciójára készült, melynek napjául 2001 szeptember 11-et választotta.

wtc.jpg

kép forrása: snopes.com

A New York -i Világkereskedelmi Központ ikertornyait olyan terroristákkal romboltatta le, akik csupán szúró-vágó eszközökkel voltak felfegyverezve, amikor eltérítették, majd a felhőkarcolókba vezették a katasztrófákat okozó utasszállító repülőgépeket. Az egész világ felkapta fejét a majdnem 3 ezer halálos áldozatot követelő borzalmas tragédia láttán/hallatán. Az épületek összedőlése után az FBI, a CIA és minden létező amerikai hírszerző-, biztonsági szervezet nyomozásba kezdett az akció kitervelőinek felkutatásáért. A nyomozás végül az al-Kaidához illetve bin Ladenhez vezetett. Közben az amerikaiak egy része (később a világ közvéleményének is egy bizonyos hányada) különböző konteo elméletek gyártásába kezdett, melyekben közösnek mutatkozott, hogy valójában nem az al-Kaidát és bin Ladent okolták az akcióért. Egyesek szerint gazdag amerikai tőkések, mások szerint izraeliek, kínaiak, oroszok, vagy a maffia állt az egész mögött. Ám a hivatalos amerikai álláspont továbbra is arab terroristákat, bizonyos országokat és az al-Kaidát tartotta a tragédia fő felelőseinek.

Az USA bosszúra készült, melynek kivitelezése három szálon indult meg: az Afganisztán elleni háború révén, az Irak elleni háború segítségével és természetesen Oszama bin Laden felkutatásának és kiiktatásának elrendelésével. Meglepő módon a három közül a legutóbbi, vagyis bin Laden elfogása volt a legnehezebb. Éveken keresztül keresték ugyanis a Föld szinte minden országában, de 10 éven keresztül nem találták nyomát sem. Aztán egyszer csak váratlanul megtalálták.

oszama_bin_laden.jpg

kép forrása: theguardian.com

Sokakat meglepő módon nem a Himalája, az Afgán hegyvidék vagy más elszigetelt, elérhetetlen helyen bujkált, hanem egy jelentős ázsiai nagyváros egyik frekventált városrészében.

Bin Laden halála

Az Al-Kaida vezér elfogásának ténye 2011 május 2-án Donald Rumsfeld egykori védelmi miniszter egyik munkatársa révén szivárgott ki, amikor az illető a Twitteren tett egy bejegyzést. Később kiderült, hogy a Fehér Ház és a Pentagon már 2011 márciusa óta készült bin Laden elfogására, ugyanis ekkor tartották az első olyan értekezletet, amelyen felmerült, hogy a pakisztáni Iszlámábádtól északra lévő Abbottabad városában megtalálták a világtörténelem legkeresettebb bűnözőjének búvóhelyét. Megtalálására egy futárjának beazonosítása és követése után került sor. Bin Laden nem használt telekommunikációs eszközöket, például telefont vagy internetet, ami megnehezítette tartózkodási helyének megtalálását. Tudta ugyanis, hogy az USA minden létező kommunikációs csatornát figyelni tud. Végül a futárja vezette nyomára a CIA embereit. 

Villáját május elsején éjszaka, amerikai helikoptereken érkező Navy SEAL kommandósok támadták meg, akik rövid tűzharcban megölve testtőreit, kivégezték a terrorista vezért. A halálos lövést egy Robert O’Neil nevű katona adta le. A bin Laden utáni hajszáról 2012-ben Kathryn Bigelow készített remek thrillert, melynek címe Zero Dark Thirty (Magyarországon: A Bin Láden hajsza) lett. A főszerepet a gyönyörű Jessica Chastain kapta, magát a filmet pedig a Filmworlds az 5 legjobb terrorizmusról szóló film közé válogatta.

Négy évvel később 2015-ben egy Seymour Hersh nevű 78 éves amerikai újságíró, a London Review of Books hasábjain hazugsággal vádolta meg az amerikai kormányt, és azt állította, hogy bin Ladent nem úgy ölték meg, ahogyan azt a Pentagon állítja. Szerinte egyrészt nem nyomozás, hanem egy pakisztáni hírszerző vezette nyomra a CIA -t - a 25 milliós vérdíj reményében - másrészt bin Laden akkoriban már a helyi szervek foglya volt. Meglepő és ellentmondásokkal teli állításait azonban semmilyen forrásanyaggal nem tudta azóta sem alátámasztani.

bin_laden.jpg

A rajtaütés helyszíne és a halálos lövést leadó amerikai kommandós

A hivatalos kommunikáció szerint a kommandós akció után és a végleges DNS azonosítást követően Bin Laden holttestét a Carl Vinson anyahajó fedélzetére vitték, ahol fehér szövetbe burkolták és iszlám szertartás keretében a szülőföldjéhez közeli Arab-tenger vizébe temették. Bin Laden szerepét az Al-Kaida élén al-Zawahiri vette át. 2014 nyarától az Al-Kaidánál is nagyobb fenyegetés, az Iszlám Állam - illetve annak vezetője: Ibrahim Awad al-Badri (felvett nevén: Abu Bakr al-Bagdadi) - lett a terrorizmus legveszélyesebb (és legkeresettebb) alakja.

Felhasznált anyagok:

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar_kep.jpg

2020.09.11.18:41

8 komment

A Kurszk tengeralattjáró tragédiája - film és valóság [76.]

2020. augusztus 02. 12:47 - Harmath Árpád Péter

Húsz évvel ezelőtt, 2000 augusztus 12-én (helyi idő szerint 11 óra 28 perckor) döbbenetes katasztrófa történt az észak-európai Barrents tengeren: egy hadgyakorlat közben (a partoktól alig 140 km-re): váratlanul robbanások rázták meg a világ legnagyobb és legmodernebb atommeghajtású tengeralattjáróját az orosz K-141 Kurszk robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjárót. A detonációt követően a Kurszk a tengerfenékre süllyedt, mintegy 108 méter mélyre és 118 matróz illetve tiszt sírjává változott.

kurszk.jpg

A hajó kapitánya Gennagyij Liacsin azonnal meghalt, de akadtak a robbanásnak túlélői is, akik Dimitrij Kolesznyikov hadnagy vezetésével a tengeralattjáró farokrészéhez közeli 9-es rekeszben gyűltek össze (a hátsó vészkijárat közelében). Ma sem tudni, hogy a robbanásokat túlélő 23 tengerész - akik az első napokban még kalapácsütésekkel jelezték, hogy életben vannak - pontosan hány napig tartott ki a mélyben, csak az bizonyos, hogy a 8 nappal később helyszínre érkező és a hajótestbe bejutó brit mélytengeri búvárok már csak holtestjeiket találták meg. 

kurszk_tisztek.jpg

Gennagyij Liacsin kapitány és a robbanást túlélők vezetője: Kolesznyikov hadnagy

A Kolesznyikov hadnagy zsebében talált feljegyzésekből tudjuk, hogy az utolsó pillanatig reménykedtek kimentésükben. A Kurszk tragédiájának híre bejárta az egész világot, mindenhol megdöbbenést okozva. Szinte azonnal két kérdést vetődött fel mindenkiben:

1 Mi okozta a katasztrófát? 2 Miért nem mentették ki azonnal a túlélőket, pontosabban: miért csak 8 nappal a detonáció után hatoltak a tengeralattjáróba a mentőbúvárok?

A válaszokat illetően ma is csak teóriák léteznek, melyek közül az egyik egy érdekes és izgalmas filmben öntött testet 2018-ban, Thomas Vinterberg rendezésében. Mielőtt azonban a filmről beszélnénk, érdemes a körülményekről is ejteni pár szót. A tragédia kapcsán ugyanis rengeteg összeesküvés-elmélet látott napvilágot (egy öngyilkos merénylő csinálta, aki valahogyan a legénység közé keveredett, egy amerikai tengeralattjáró lőtte ki, egy NATO hajóval ütközött ... stb) mely elképzeléseket a szerencsétlenség idejének nemzetközi biztonságpolitikai helyzete "szülte". Ekkoriban ugyanis (2000 nyarán) Oroszország az alig 8 hónappal korábban hatalomra került Vlagyimir Putyin irányítása alatt nagyhatalmi politikába és fegyveres erejének növelésébe kezdett. Az ország viszonya a NATO -val újra ellenséges és rivális jelleget öltött, melyben a különböző hadiipari fejlesztések is szerepet kaptak. 

kurszk2.jpg

Oroszország az 1994-ben vízre bocsátott Kurszk atom-tengeralattjáróval erő-egyensúlyi helyzetre törekedett és bizonyítani akarta a világ számára, hogy továbbra is katonai nagyhatalomként kell tekinteni rá. A Kurszk különleges adottságokkal rendelkező hajóként féltve őrzött hadititok volt a nyugati hatalmak előtt. Mindezt azért fontos kiemelni, mert a Kurszk váratlan tragédiája után az orosz hadsereg számára presztízs kérdéssé vált, hogy semmi ne derüljön ki a hajó gyengeségeiről, különleges képességeiről (pl álcázás, tűzerő, stb) és az esetleges mulasztásokról. Nagyjából ez lett a fő oka annak, hogy 8 napon keresztül halogatták a mentéshez felajánlott nyugati segítség elfogadását, mely idő alatt a 23 orosz tengerész mind megfulladt a hajótestben.

putyin_2000.jpg

Putyin a tragédia áldozatainak rokonaival

Hogy mitől volt különleges a Kurszk? Először is szokatlan méreteit érdemes kiemelni: hossz: 154 méter, szélesség: 18,2 méter, magasság: 9 méter, vízkiszorítás: 16 400 tonna. A Kurszk volt az Antyej vagy Oscar II. osztály legjobbja, az Északi flotta büszkesége (a Nagy Péter csatacirkáló mellett). Másodrészt erős védelme, nikkel-króm-acél borítása, harmadrészt felfegyverzettsége (robot-repülőgépek, manőverező szárnyas-bombák és hagyományos torpedók), végül negyedrészt szokatlan végsebessége (59 km/h) tették különlegessé. (Most nem beszélve az állítólagos nehéz-észlelhetőségi képességről.)

A tragédia napján a Kurszknak hatástalanított torpedókkal kellett volna megtámadnia a Nagy Péter csatacirkálót (az orosz flotta legütőképesebb hajóját) a Kola félsziget partjainál, a Barrents tengeren [lásd lenti térképet, a katasztrófa pontos helyéről].

kursk_map_disaster.jpgAzonban az első torpedók kilövése után a hajó orrában lévő új típusú torpedók melegedni kezdtek, majd 100-250 kg TNT erejével felrobbantak. Mintegy 135 másodperccel később egy második, sokkal nagyobb (3-7 ezer kg TNT erejével felérő) robbanás következett (újabb torpedók detonációja miatt), melyben a legénység 80%-a életét vesztette, a Kurszk pedig a 108 méter mély tengerfenékre süllyedt. Alig 23 matróz maradt csupán életben, akik a bevezetőben már említett módon a 9-es rekeszben (a tengeralattjáró farokrészében) gyűltek össze [lásd a lenti képen a 3-as számmal jelölt  pirossal keretezett részt].

kurszk2_1.jpg

A szerencsétlenségről szóló, Thomas Vinterberg rendezte 2018-as belga-luxemburgi akció-dráma emberi szemszögből láttatja az eseményeket. Ott vagyunk a matrózokkal és tisztekkel az indulás előtti összejövetelen, megismerjük életvidám természetüket és munkájukra büszke hozzáállásukat, mellyel a dicső északi flottát és hazájukat szolgálják. A központi karaktert Matthias Schoenaerts alakítja. Ő az az orosz tiszt, aki a valóságban a legvégsőkig kitartott, maga köré gyűjtve a robbanások túlélőit (Dimitrij Kolesznyikov hadnagy). A film az ő szemén keresztül mutatja be a Kurszk kifutását, majd a robbanásokat és az azt követő zűrzavart is. A fiatal tiszt nem veszti el fejét, menti a menthetőt és tartja a lelket társaiban is. Megszervezi a munkát: a víz kiszivattyúzását, a hangjelzések leadását a kereső-mentő csapatnak és az életfeltételek biztosítását. Azonban az órák és napok múlásával fogy a reményük: a mentés nem indul meg, a vízszint pedig egyre emelkedik.

kursk_film.jpg

A film másik történetszála a katasztrófa utáni reakciókat mutatja be: az áldozatok családtagjainak kétségbeesését, az orosz katonai szervek tehetetlenségét és a NATO-vezetők segítség-nyújtási próbálkozásait. Egyértelművé válik, hogy az oroszok számára első az eltussolás és a katonai titkok védelme, míg a hajótestbe rekedt túlélők kimentése csak másodlagos fontosságú. Putyin és a flotta legfelsőbb vezetése elsősorban arra koncentrálnak, hogy megőrizzék a Kurszk titkát, vagyis ne engedjék, hogy a NATO szakértői egyetlen pillantást is vessenek a tengerfenéken pihenő Kurszkra. Emiatt nem fogadják el időben, a nyugatról felajánlott technikai-műszaki segítséget és nem tájékoztatják az áldozatok családtagjait illetve a közvéleményt sem a katasztrófa részleteiről. Pedig a segítségre nagyon is szükségük lenne a mentéshez, hiszen saját mentőhajójuk képtelen rácsatlakozni a Kurszkra. Látjuk, ahogyan számtalanszor leküldik mentőhajójukat, mely elavult, rozsdás és rossz minőségű és bár mindannyiszor reményt keltenek a Kurszkban rekedt katonákban, valójában pár nap után feladják a sikeres mentést.

kurszk_film.jpg

Az oroszok 8 teljes nap után egyeznek csak bele a nyugati segítségbe, de addigra a 23 robbanást túlélő orosz tengerész már mind megfullad. Az áldozatok hozzátartozói a flotta vezetését okolják (joggal), aminek leginkább felkavaró megnyilvánulása az a jelenet, melyben a meghalt tengerészek fiai nem fogadják el a részvétnyilvánító orosz tengernagy (alakítója: Max von Sydow) kéznyújtását. Remek alakítást nyújt Matthias Schoenaerts, a feleségét játszó Léa Seydoux és a NATO segítséget közvetítő tengernagy szerepében Colin Firth is. A záróhangulat a Csernobil című 5 részes minisorozat megtekintése után érzettekre hasonlít: az eltussolás fontosabb, mint az emberélet.

Harmat Árpád

Ajánlott posztok a témában: Az orosz haditengerészet (Pervenimus blog), A jövő célterülete: Jeges tenger (Fabius blog), A Kurszk katasztrófája (Világesemények)

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar_kep.jpg

2020.08.02.12:48

 

 

 

46 komment

A 2020-as történelem érettségi, megoldásokkal [75.]

2020. május 06. 16:37 - Harmath Árpád Péter

Lezajlott az idei történelem írásbeli érettségi, mely középszinten meglehetősen egyszerű kérdésekből állt. Megszokott módon az írásbeli két részből tevődött össze: egy rövid válaszos és egy esszé részből (melyben a vizsgázóknak két fogalmazást kellett megírniuk). A rövid választ igénylő 12 feladatból 6 db a magyar történelem témaköréből, 6 pedig egyetemes témakörökből került ki. 

tortenelem_erettsegi.jpg

Összességében az évek óta jellemző problémák jöttek elő újra az idei feladatsornál is: túl sok adatelemzés, rengeteg szövegértési feladat (melyek nem igényeltek semmiféle lexikális tudást) és túl kevés eseménytörténeti kérdés, melyek helyett megint temérdek társadalmi és gazdaságtörténeti példákat kaptak a diákok. Megint igaz lett, hogy jó logikával és jó szövegértéssel simán leérettségizhetett az is, akinek fogalma sem volt magához a történelemhez. Sajnos az érettségiztetés alapelve idén sem változott. De nézzük a részletes feladatokat.

A legelső feladat megszokott módon ókorról szólt: képeket és forrásokat kellett összepárosítani és felismerni, hogy Róma az a város, ahol a feladatban szereplő épületek elhelyezkednek. A második példa a középkori céhekhez kapcsolódott és leginkább jó szövegértést igényelt.

1_tortenelem_2020.jpg

A harmadik feladat Hunyadi Mátyás külpolitikáját vette górcső alá, meglehetősen egyszerű kérdésekre várva választ, a megadott forrás-szöveghez.

2_tortenelem_2020.jpg

Az idei történelem érettségi negyedik feladata a nagy földrajzi felfedezésekről szólt, melyhez térképek is kapcsolódtak. Az ötödik példa a XVIII. századi magyar népességváltozásokat emelte ki, mely szövegértést és grafikon-elemzést is igényelt a tanulóktól.

3_tortenelem_2020.jpg

A hatodik feladat az ipari forradalomhoz kapcsolódott melyhez képeket is kaptak a vizsgázók, így tulajdonképpen egyszerű volt megválaszolniuk a kérdéseket. A hetedik példa a dualizmus korának nemzetiségi politikáját ölelte fel egy hosszadalmas szövegértési feladattal.

4_tortenelem_2020.jpg

A nyolcadik feladat már XX. százados témát tartalmazott, hiszen a Szovjetunió sztálinista gazdaságpolitikájával foglalkozott, a kilencedik pedig a zsidóság magyarországi helyzetével a két világháború között. Itt a Numerus Clausus ismerete és forráselemzés is kellett a helyes megoldásokhoz.

5_tortenelem_2020.jpg

A tizedik feladathoz már a hidegháborút választották a készítők: a korszak fontosabb szervezeteit kellett felismernie a vizsgázóknak, megkülönböztetve a gazdasági és katonai jellegű szervezeteket. Ilyen a NATO, KGST és például a Varsói Szerződés illetve Marshall-terv. Ez volt az idei írásbeli legjobb feladata, sőt az egyetlen igazán színvonalas példa.

6_tortenelem_2020.jpg

Az utolsó két feladat hazánk történelmének utolsó korszakait vette górcső alá: a 11. feladat a Kádár-kort idézte fel (grafikon-elemzésekkel és karikatúrákkal), a legutolsó pedig az utóbbi években megszokott roma-kérdés volt, adatsorokkal.

7_tortenelem_2020.jpg

Az esszé feladatok közül a két rövid esszé egyetemes témákat, a két hosszú esszé pedig magyarországi témákat ölelt fel. A rövid esszék: A kereszténység üldözése, A második világháború előzményei; Hosszú esszék: I. Károly gazdasági reformjai, Az 1956-os forradalom.

8_tortenelem_2020.jpg

Jó témák, az esszéket illetően voltaképp elégedett vagyok: ügyesen választották ki mindet. Itt kettő kidolgozása olvasható.

9_tortenelem_2020.jpg

Mindent egybevéve az idei, 2020-as történelem érettségi könnyű volt, az esszé kérdések megfelelőek, viszont a rövid válaszos rész sajnos inkább szövegértési és adatelemző, mintsem történelmi feladványokból állt.

Harmat Árpád

A posztban szereplő megoldások nem hivatalosak, azok az eduline.hu alapján készültek

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar_kep.jpg

2020.05.06.16:37

4 komment

A nagy pestisjárvány, a Fekete Halál [74.]

2020. március 21. 19:04 - Harmath Árpád Péter

Sokan foglalkoztak már a kérdéssel - mely napjaink koronavírus-járványának egyre súlyosabbá válásával ráirányítja a figyelmet az epidemiológia különböző területeire - hogy vajon melyik nagy világjárvány volt a legpusztítóbb az emberiség történetében. Több kutató az 1918/20 -as spanyolnátha járványra voksol, ám valójában az 1347 - 1353 közti nagy európai pestis bőven megelőzi. Ha a közel 700 évvel ezelőtti állapotokra tekintünk vissza: Európában akkoriban alig 90 millió ember élt, ám ennek a népességnek közel egyharmadát, tehát legalább 30 millió embert vitt el a rettegett Fekete Halál vagy másik nevén a "dögvész". A járvány a későbbi évszázadokban is vissza - vissza tért Európába, így máig közel 200 millióra teszik a dögvész teljes áldozat-számát. [Az alábbi képen - egy itáliai ábrázoláson - egy firenzei utcakép látható 1348-ból, amint a pestises holtak az utcán hevernek.]

pestis_firenze.jpg

A pestis sajnos még napjainkban is felüti fejét időnként, legutóbb 2014-ben Madagaszkáron és a Kongói Demokratikus Köztársaságban  jelent meg. (Utóbbi országban ekkoriban még Ebola is pusztított.) A "fekete halál" elnevezés egyébként az 1347-ben kezdődő legnagyobb járvány kirobbanásánál sokkal később keletkezett a latin atra mors kifejezésből, mely származhat egy félrefordításból is (az atra jelenthet ugyanis félelmetest is, nem csak feketét) és eredhet onnan is, hogy a pestis egyik válfajánál (a búbópestisnél) bőrelszíneződés jelenik meg a fertőzöttek testén (fekete foltokat kiváltva a bőrön, főleg az ujjaknál és az arcon). Magát a betegséget egyébként egy baktérium okozza, a neve: Yersinia (Alexandre Yersin orvos-professzor után, aki 1884-ben azonosította). A kórokozó leginkább patkányok bolháin tanyázik előszeretettel, így a kosz, a mocsok és például a dögök (elhullott élőlények teste) kiváló terepet kínálnak megjelenésére.

pestis_kozepkor.jpg

Az 1347-ben megjelenő pestis-járvány romba döntötte Európát, bizonyos területeken szinte kiirtotta a lakosságot. A legnagyobb pusztítást Dél-Európában, Itáliában, Spanyolországban, illetve Franciaországban és Angliában végezte. Ezekben az országokban - főleg azok nagyvárosaiban - a népesség közel felét ölte meg 1347 és 1356 között. Segítette a kór terjedését a középkori városokra jellemző mérhetetlen mocsok, a higiénia teljes mellőzése és a tisztálkodás tökéletes elhagyása. A középkori emberek nagy része jó, ha havonta mosdott, de sokan csak évente, vagy soha, legfeljebb, ha elkerülhetetlen volt. (A mosdáshoz elengedhetetlen levetkőzést erkölcstelenségnek tartották és egész életükben kerülték, a vízről meg úgy hitték, hogy inkább terjesztője, mint megakadályozója a különböző kórságoknak.) Az utcákat nem takarították, nem voltak szemétgyűjtő helyek, a hulladékot mindenki egyszerűen az utcára öntötte (akárcsak az éjszakai edények tartalmát). Ha esetenként az utcai szemét már a házak ablakáig ért, rendszerint végighajtottak a város utcáin egy kiéhezett sertéscsordát, mely aztán egyszerűen felzabálta a szemetet.

pestis_halottak.jpg

Ráadásul az 1347 és 1353 közti időszak más szempontból is "megágyazott" a járványnak: ekkor kezdődött ugyanis az Anglia és Franciaország közt dúló 100 éves háború (1337-1453), mely nyomort és éhínséget hozott Nyugat-Európára. (A háború a francia trónért és Anglia franciaországi birtokaiért folyt 116 éven keresztül.) Az emberek szervezete legyengült a sok nélkülözéstől és bármilyen kór könnyebben támadta meg testüket.

A körülmények tehát 1347-ben ideálisak voltak szinte mindenhol a pestis elterjedésére. Az pedig terjedt is iszonyatos mértékben: az itáliai városokban és Londonban az utcákon hevertek a holtak, akinél pedig észlelték a betegség tüneteit, annak házának ablakait azonnal bedeszkázták, ajtaját lezárták és hetekig (Londonban 40 napig) nem engedték az utcára. Ennek ellenére a járvány éveken át tombolt, mert egyáltalán nem ismerték a betegség okát, vagyis az említett kórokozót, a patkánybolhán (Xenopsylla cheopis) élő baktériumot. Csak a későbbi évszázadokban ébredtek rá az emberek arra, hogy a pestis terjedését csakis a higiénia betartása (a tisztaság megtartása) és a holtak gyors eltemetése tudja lassítani (vagy meggátolni), bár magát a baktériumot, ami az egészet okozza, még ekkor sem ismerték. Annak felfedezésére egészen 1884-ig kellett várni, így a pestis kezelésére alkalmas antibiotikumok kifejlesztése is "átcsúszott" a XX. századra.

Az 1347-es nagy pestisjárvány mindenesetre mérhetetlen szenvedést zúdított azokra, akik elkapták. A kórokozó szervezetbe jutását rendszerint 2-10 nap lappangási időszak követte (amikor még a tünetek nem jelentkeztek), majd jött egy 3-4 napos gyors lefolyású időszak, ami rendszerint halállal végződött és a pestis válfajától függően iszonyatosan fájdalmas tüneteket hozott. A bubópestis esetében a nyirokcsomók megduzzadtak (lágyékon, hónaljban, nyakon), láz, hasmenés, hányás jelentkezett. Ezután jött a betegség végstádiuma, amikor a megduzzadt nyirokcsomók "bubókká" váltak, megnyíltak és vért, gennyet eresztettek. Eközben a bőr vérellátása is akadozni kezdett, így az orron, ujjvégeken fekete foltok jelentek meg (innen a "fekete halál" elnevezés).

pestis_bubo.jpg

Az ilyen állapotú betegek külseje már messziről feltűnővé vált, de rendszerint néhány nap után elvitte a szerencsétlen áldozatokat. A tüdőpestis még gyorsabban ölt és habosan véres köhögés jelezte kialakulását. (A szeptikémiás pestis a legritkább fajta volt és a középkorban még nem alakult ki.) Ha akkoriban a jól ismert tüneteket látták bárkin is, azt azonnal elkerülték, megbélyegezték, így segítségre sehonnan sem számíthatott. Kórházak egyébként sem voltak, legfeljebb ispotályok (egyházi fenntartású, rendszerint szerzetesi épületek).

A nagyobb európai települések ugyanakkor a járvány második, harmadik évétől kezdődően már megpróbáltak valamit tenni a betegség ellen és úgynevezett "pestisdoktorokat" küldeni a "jobb hírű" utcák, városrészek megtisztítására. Ezek azonban a legritkább esetben voltak valódi gyógyítók (mai értelembe orvosképzés egyébként sem folyhatott a kontinensen, a keresztény egyház szigorú előírásai miatt, melyek például tiltották a boncolásokat; de orvosi karok azért már léteztek), így a "pestisdoktorok" inkább afféle specialisták lehettek. Olyanok, akik tudták, hogy máshol hogyan csökkent a járvány, például a holtak elföldelésével és a fertőzöttek bezárásával. A XVII. században már jellegzetes ruhájuk is volt (melyről XIII. Lajos udvari orvosa írt először feljegyzéseket), és amely öltözet egy csőrös maszkból illetve egy földig érő köpenyből állt. A csőrben gyógynövények voltak, melyek szerintük közömbösítették a pestist. (Valójában, ha egy tüdő-pestises beteg rájuk tüsszentett, vagy köhögött, a Yersinia baktérium ugyanúgy a légcsövükbe kerülhetett.)

pestis_doktor.jpg

Ami az 1347-es nagy pestisjárvány pusztítását illeti: mint már említettem, Dél- és Nyugat Európában okozta a legnagyobb áldozat-számot, viszont más régiókat kevésbé sújtott. A legkevesebb halálos áldozat Lengyelországban, Közép-Európában, északon illetve Oroszországban volt. Az Anjou-kori Magyarország is sokkal jobban megúszta, mint mondjuk Itália vagy Anglia és leginkább csak Nagy Lajos királyunk hadát tizedelte meg, mely ekkoriban épp Nápoly ellen indult (hogy megtorolja Lajos testvérének, Endrének az orvul történt meggyilkolását). 

A pusztítás mértékének változása egyébként (a kontinensen belül), nem véletlenül alakult úgy, ahogyan azt a korabeli leírások megörökítették: az Európába kerülés kiindulópontja ugyanis az itáliai kereskedők útvonalát követve a Krímben található Kaffa városáig vezetett. A település (ma Feodoszija) a XIII. század végén (1261-ben) a  Genovai Köztársaság birtokába került, mely ebben az időszakban Dél-Európa egyik leggazdagabb kereskedőállamaként a kontinens tengeri forgalmának (az Európa-Ázsia közti kereskedelemnek) legnagyobb részét bonyolította. Ám 1345-ben az egyre bővülő város, - mely korábban Bizánchoz tartozott, majd a tatár Arany Horda birtoka lett - a mongolok érdeklődésének is középpontjába került. I. Dzsanibég az Arany Horda uralkodója tehát 1345-ben úgy döntött, hogy egy incidenst követően (melyben a szomszédos településen a genovaiak megöltek egy tatárt, majd Kaffába menekültek) megostromolja a települést és visszaszerzi a gazdag települést birodalma számára. Kaffa sokáig ellenállt a támadásoknak, ám egy fordulat megváltoztatta a küzdelmet: a tatárok egy váratlan ötlettől hajtva a táborukban megjelent pestis áldozatit kezdték hajítógépeikkel a Kaffa várába lövöldözni. A pestis egyébként Ázsia belsejéből került a Krím vidékére (tehát ugyanúgy Kínából, mint ma a Koronavírus), míg ókori megjelenésekor, például 540-ben, mikor Konstantinápoly felét elpusztította, Afrikából került Európába.

pestis_terjedese.jpg

A Kaffa várba kerülő fertőző holttestek aztán elterjesztették a betegséget  a településen. A túlélők feladták a várat és menekülni próbáltak, így eljutva Konstantinápolyba, majd Dél-Európa nagyvárosaiba. A fertőzést pedig természetesen vitték magukkal, így a járvány "útvonala" és terjedése követte az itáliai kereskedők jellemző útvonalait: Konstantinápoly után (ahol tízezreket betegített meg) megjelent Sziciliában, Nápolyban, Rómában, Velencében, Genovában és Firenzében is, majd Itáliából eljutott Spanyolországba, Franciaországba és Angliába. Nyomában halál és szenvedés járt, a legtöbb áldozatát az itáliai, francia és angol városokban szedte. Akik megkapták, többnyire néhány napon, vagy maximum néhány héten belül - edzettségük, koruk és egészségi állapotuk függvényében - szörnyű kínok között haláloztak el.

flegellants.jpgA pestisjárvány 1348--ra Európa legtöbb részébe eljutott és 1353-ig, 5 éven keresztül szedte folyamatosan áldozatait. Az emberek  egy része Isten büntetésének tekintette a halálos kórt, így megjelent majd rohamosan terjedni kezdett a Flagelláns mozgalom, az önmagukat ostorozó és büntető szekta. Ennek tagjai rendszeres körmeneteket tartottak, himnuszokat kántálva és önmagukat ostorozva, ütlegelve. A kettes sorokban menetelő, egyházi rigmusokat éneklő és saját hátukat véresre korbácsoló (különleges, apró kampókkal ellátott ostorokkal "dolgozó") csoportok 1348-ban számtalan országban megjelentek. Végül 1349 őszén VI. Kelemen pápa betiltotta működésüket.    

A nagy járvány utolsó éveiben a papok imákra buzdítottak, a nemesek kastélyaikba zárkóztak, a parasztság elszigetelődve élt, viszont a városokban csak nagyon lassan mérséklődött a járvány. Átmeneti megszűnése (1353-ban) csak akkor valósulhatott meg, mikor a polgárság bizonyos tagjaiban, az egyetemek oktatóiban, diákjaiban és a felvilágosultabb nemességben felmerült végre a kosz - patkány - halál hármas-összefüggése illetve a holttestek azonnali, gyors elföldelésének fontossága. Érteni persze még ekkor sem értették mindez miért szükséges (mármint a nagyobb tisztaság, a patkányok irtása és az elhaltak eltemetése), de rájöttek arra, ha így tesznek, akkor a járvány mérséklődik. A patkány egyébként úgy jelent meg innentől, mint a pestis kiváltója, miközben nem tudták, hogy valójában a rajta élősködő bolha egyik baktériuma okozza a betegséget. Innentől, a későbbi évszázadokban a pestis már nem okozott olyan hihetetlen pusztítást, mint 1347 és 1353 között, de azért újra és újra felbukkant minden évszázadban. Nálunk utoljára a Rákóczi-szabadságharcot követően, amikor 400 ezer embert ölt meg.  

Harmat Árpád 

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar_kep.jpg

2020.03.21.19:04. 

4 komment

A leghosszabb nap (1962) - film a normandiai partraszállásról [73.]

2020. január 04. 22:02 - Harmath Árpád Péter

[A film linkje]

A karácsonyi ünnepek alatt döntöttem úgy, hogy miután megleptem magamat egy új könyvvel - John Keegan, 2019-ben kiadott "A második világháború" című művével (Jaffa Kiadó) - megnézem (kamaszkorom óta most először újra), a pontosan három órás "Leghosszabb nap" című háborús filmet is, mely az 1944 június 6-án kezdődő normandiai partraszállás történetét mutatja be. Döntésemhez a könyv mellett az is hozzájárult, hogy a világtörténelem leghíresebb és legnagyobb volumenű partraszállásáról már többször is írtam (például itt és itt is). Bevackoltam tehát magam kedvenc kanapém mélyére és a család nyugovóra térése után (mert őket nem nagyon érdekelte a non-stop háborús téma) nekiláttam a maratoni házi-mozizásnak. Megvallom: kicsit tartottam attól, hogy Ken Annakin rendezése (Cornelius Ryan 1955-ös regénye alapján) nem fog majd annyira lekötni, hogy élvezzem a szokatlanul hosszú játékidőt, dacára John Wayne, Henry Fonda, Sean Connery, Richard Burton és Robert Mitchum zseniális játékának (és Maurica Jarre zenéjének). Meglepetésemre azonban óriásit tévedtem: a film az első percétől az utolsóig élvezetes volt. Végül a 180 perc lejártával konstatálni tudtam magamban: vannak még időt álló, örök értéket jelentő, tartós minőségű dolgok az életben.

a_leghosszabb_nap.jpg

John Wayne, aki a filmben Benjamin H. Vandervoort alezredest alakítja

Az 1962-es háborús dráma kronologikus rendben haladva, az előzményektől a végkifejletig eljutva mutatja be a második világháború kulcsfontosságú és fordulópontot jelentő eseményét. Megismerjük a főbb karaktereket: német oldalon Gerd von Rundstedt, Erwin Rommel és Günter Blumentritt tábornagyokat, amerikai és angol részről pedig a legfontosabb szövetséges vezetőket: Eisenhower és Montgomery mellett Robert Haines és Theodore Roosevelt tábornokokat (utóbbi az akkoriban hivatalban lévő amerikai elnök ötöd-unokaöccse és az 1909-ben leköszönt elnöknek pedig elsőszülött fia volt). Itt jegyezném meg érdekességként, hogy az Eisenhowert alakító Henry Grace annyira hasonlít az akkoriban még élő (de már visszavonult), 72 éves egykori főparancsnokra (és elnökre), mintha Ike személyesen ugrott volna be a forgatásokra, pár jelenetre.

normandia1.jpg

Eredeti felvétel, Robert Capa képe a normandiai partraszállásról

A film bemutatja a szervezés nehézségeit, a közel 3 milliós Angliában állomásozó szövetséges haderő katonáiban munkáló türelmetlenséget és a hadművelet előkészítésének problémáit. Míg az angol-amerikai tábornokok számára a fő kihívást az jelentette, hogy megfelelő időpontot találjanak a partraszálláshoz (mely az időjárás szempontjából is ideális) illetve titokban tartsák annak helyét (sőt elterelő akciókkal vezessék félre a Wehrmacht vezetőit), addig a német oldalon pont a várható amerikai invázió partot-érésének helye adta fel a leckét.

normandia2.jpg

Az angolok május végétől folyamatosan a meteorológiai előrejelzéseket lesték és egyre-másra halogatták a partraszállás dátumát a mindenhol csak "D day" néven emlegetett eseményt. Közben mindent elkövettek, hogy a németek azt higgyék: a La Manche csatorna legkeskenyebb részénél, Calais térségében lesz majd az átkelés. A megtévesztés érdekében még gumiból készült (felfújható) "tankokat" és funér-lemezekből készült katonai felszereléseket is elhelyeztek Dover közelében, hogy a német hírszerzés azt az információt továbbítsa Hitlernek, hogy a calais -i célterület közelében, Dovernél történik a brit-amerikai csapat-összevonás. Később, a konkrét hadművelet megkezdésekor pedig ejtőernyős babákat dobtak le messze a valódi partraszállási övezetektől, hogy a Wehrmacht oda küldje katonáit (és még véletlenül se Normandiába).

A németek eközben az 1942 óta folyamatosan építgetett (és bővített) "Atlanti fal" erejében bíztak és élénk vitákat folytattak arról, hogy Calais, vagy Normandia lesz e végül a szövetséges partraszállás várható helyszíne. [Az "A" vagy "B" helyszín dilemmája látható a lenti térképen]

normandia_map.jpg

Az Atlanti fal egy erődrendszer volt a messze északi Norvégiától egészen a déli Spanyolországig húzódva, végig a tengerpartokon. Ami a vitát illeti: Hitler bevette az angol-amerikai félrevezetést és Rundstedt tábornaggyal együtt Calais közelébe várta a hadműveletet. Velük szemben a fiatalosabb felfogású és a szövetségeseket sokkal jobban ismerő Erwin Rommel átlátta az angolok szándékait (kiismerhette őket Afrikában) és kitartott azon álláspontja mellett, hogy Normandia lesz a partraszállás helyszíne. A Führer nem hallgatott azonban rá. Ez volt Hitler első számú nagy hibája. A másodikat a kései és rossz reagálás jelentette: a partraszállás megindulásakor ugyanis a Führert sokáig nem lehetett elérni (épp aludt), így a német páncélosok Normandiába vezénylése is jelentős késedelmet szenvedett. (Más nem merte kiadni a tartalék-páncélos erők mozgósítására vonatkozó parancsot.) A szövetségesek egyszerűen nem értették, hogy a partraszállás első 24 órájában - amikor csapataik a leginkább kiszolgáltatott helyzetben voltak - miért nem jelentek meg a Wehrmacht harckocsijai. A dolog hátterében a Hitler által kialakított, "egy kézben összpontosuló parancsrendszer" állt, mely közvetlen a Führer kezébe tette a legmagasabb szintű parancsok kiadásának jogát.

normandia_terkep.jpg

A partraszállás 1944 június hatodikán indult meg: megelőzésként azonban ejtőernyős egységeket dobtak le Normandiában, hogy azok diverzáns feladatokat hajtsanak végre, azaz hidakat, reptereket, kulcsfontosságú, stratégiai pontokat foglaljanak el. Ugyancsak a megelőző hadműveletek részeként juttattak dzsippeket és kisebb járműveket a célterületre, hogy később ezek az egységek "fogadják" az első partraszállókat. Maga a partraszállás június 6-án reggel 7-kor kezdődött: esős, viharos időben (később az időjárás sokat javult), komoly tüzérségi előkészítést követően (amikor a csatahajók "megsorozták" a partvonalat).

A partotéréshez 5 partszakaszt jelöltek ki: Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword, melyek mindegyikére egy-egy gyalogos-hadosztályt irányítottak. (Két amerikait, két angolt és egy kanadait.) A partraszállás első napján összesen 170 ezer szövetséges katona lépett európai földre, 6-7% -os veszteséggel (10 500 elesett katonát veszítve). A legtöbb haláleset a legelső hullámnál történt, azoknak a katonáknak a körében, akik legelőször léptek partra és akiket rögtön tűzzel árasztottak el a parton elhelyezett német bunkerek géppuska-fészkei.

A Leghosszabb nap látványos átélhetőséggel mutatja meg az angol-amerikai katonák félelmeit és hihetetlen bátorságát is a normandiai partokon, miközben láthatjuk azt is, ahogyan a német parancsnokság nehézkesen és hitetlenkedve reagál az eseményekre. Mind Rundstedt, mind Rommel összetörten vették tudomásul a partraszállás hatalmas volumenét és gyors sikerét. A partraszállási zónák közül az Omaha-part volt a legkevésbé sikeres: itt végül Norman Cota dandártábornok hősies helytállásának volt köszönhető az áttörés. A filmben Robert Mitchum alakította a tábornokot. [lásd lenti kép]

normandia6.jpg

A film érdekessége, hogy több legendást tisztet is kiemel, akiknek tetteit hírneves színészekkel jelenít meg: Vandervoort alezredest például, - aki rögtön a partraszálláskor megsérül a bokáján, de később a parton vívott városi harcokban összefogja embereit (akik egy kordén húzzák - vonják bevetési területről bevetési területre) - a legendás John Wayne alakítja, Theodore Roosevelt egykori amerikai elnök fiát, Roosevelt dandártábornokot pedig Henry Fonda játssza a filmben. Ugyanakkor a hétköznapi katonák köréből is láthatunk sorsokat, nagyszerű színészek tolmácsolásában: Richard Burton például egy egyszerű repülőtisztet, Sean Connery pedig egy "sima" gyalogost alakít.

A film nagy pozitívuma, hogy mind a szövetséges, mind a német oldalt elénk tárja, a tisztek-katonák, tábornokok tetteivel és reakcióival együtt. Szintén kiemelendőek a harci jelenetek, a realistán bemutatott katonai összecsapások, tűzharcok, melyek révén szinte mi nézők is ott vagyunk a katonákkal a tűz alatt tartott tengerparton és később a városok utcáin is a fedezékek mögött.

A Leghosszabb nap cselekménye a partraszállás napjának délutánjáig megy el: erre az időre ugyanis a partraszálló szövetséges katonák sorra elfoglalják a híres "Atlanti fal" partmenti német bunkereit és birtokba veszik a normandiai tengerpart közel 100-150 kilométeres szakaszát. Győzelmük teljes, hősiességüknek köszönhetően az amerikai és angol hadsereg megkezdheti Franciaország, majd egész Nyugat-Európa felszabadítását. 

normandia5.jpg

A valós történelmi események 1944 június 6 után még 50 napig kötődtek Normandiához, hiszen ennyi ideig tartott a tartomány teljes megszállása. Ezt az 50 napot Eisenhower - a szövetséges csapatok főparancsnoka - "hídfőcsatáknak időszakának" nevezte. Közben az amerikai katonák Angliából történő áthajózása is folytatódott: 1944 nyarának végéig közel 2,8 millió angol, amerikai, kanadai és francia katona érkezett Normandián keresztül Franciaországba. Ekkorra már Dél-Franciaországban is sikeres partraszálltak a szövetségesek (Dragoon hadművelet).

A Leghosszabb nap a történelmi hűséget megtartva, ugyanakkor átélhetően és izgalmasan mutatja be a világtörténelem legnagyobb szabású hadműveletét. Világos képet kapunk a tábornokok döntéseinek háttereiről, (mindkét oldalon) ugyanakkor az első sorokban küszködő, tűzharcokat vívó egyszerű közlegények helyzetét is átérezhetjük. Bár a filmet 1962-ben készítették, még most, 58 évvel később is valódi filmélményt nyújt. Bátran nézzük meg tehát újra (vagy először, ha még nem láttuk) és szerezzünk magunknak egy jó estét történelemmel, háborús izgalmakkal, - John Wayne, Henry Fonda és Robert Mitchum "társaságában" - ahogyan azt én is tettem az ünnepek alatt (a legkevésbé sem megbánva)!

 Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzettar_kep.jpg2020.01.04.22:02

6 komment

Az 1956-os események emlékére [72.]

2019. október 23. 12:01 - Harmath Árpád Péter

1956 őszén, egészen pontosan október 23 és november 11 közt forradalom és szabadságharc zajlott hazánkban. A magyarok megelégelték Rákosi Mátyás kommunista diktatúráját, a szovjet katonai megszállást, az ÁVH teljhatalmát, a koncepciós pereket, a sajtó-, és szólásszabadság sárba tiprását, a nemzeti jelképek lecserélését, a nyomort, az erőszakos államosításokat és a földek elvételét.

1956_zaszlo.jpg

A lakosság szabadságra vágyott és arra, hogy szabadon tudjon boldogulni, gazdálkodni, kereskedni vagy éppen külföldre utazni (amikor kedve tartja). A magyar lakosság le akarta rázni magáról a gyűlölt személyi kultuszt és az állandó rettegést, amit az országot „ideiglenesen” megszállva tartó szovjet csapatok támogatásával tartott fenn Rákosi Mátyás és bandája.

Elsőként a fiatalok, pontosabban az egyetemisták léptek: 1956 október 16-án megalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége), melynek már a hatalomtól független jellege is egyedülálló volt, ám tagjai október 22-én 16 pontos követeléslistával tiltakoztak a Rákosi-rendszer működése ellen. Ebben szerepelt a szovjet hadsereg kivonulásának, Nagy Imre kormányfői kinevezésének, többpárti szabad választások megtartásának, szabadságjogok biztosításának, a magyar nemzeti szimbólumok szabad használatának, Rákosi bíróság elé rendelésének, és a bérek rendezésének követelése is.

1_54forr1956.jpgAz egyetemisták a lengyelek küzdelme melletti szolidaritás kifejezéseként október 23-ra tüntetést szerveztek a budai Bem József térre, ahol az 1848/49-es események lengyel származású hősének szobra áll.

A tüntetés a Petőfi szobornál folytatódott, ahol Sinkovits Imre szavalta el a Nemzeti dalt. Innentől az események spontán módon folytatódtak és alakultak forradalommá.

Az utcákra sereglő pesti tömeg - nagyjából 200 ezer ember - a parlament elé vonult és Nagy Imrét követelte a kormány élére. "Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!" A kérdés persze felvetődik: miért épp Nagy Imre? A válasz pedig: mert az 50-es évek első felében, de főleg 53-55 közt ő volt Rákosi ellenpólusa a pártvezetésben; az az ember volt, aki 1953 nyarán miniszterelnökként leállította az erőszakos téeszesítéseket, visszaszorította az ÁVH -t és felfüggesztette a koncepciós pereket. A pestiek pedig emlékeztek rá. Tudták és remélték: ha újra ő veszi át a dolgok irányítását, élhetőbb hely lesz Magyarország. Nagy Imre ekkor még, október 23-án nem gondolt arra, hogy egy forradalom élére álljon. A reformkommunistából csak a harcok alatt lesz majd valódi demokrata.

nagyimre_rakosi_1954.jpg

Nagy Imre és Rákosi Mátyás a forradalom kirobbanása előtt két és fél évvel, egy szakszervezeti ülésen

A forradalmi események a parlament után előbb a népligeti Sztálin szobor ledöntésével (és a Blahára vontatásával) illetve este a Bródy Sándor utcai rádió elfoglalásával folytatódtak. Itt dördültek el az első lövések, amikor a ávós fegyveresek az utcán tolongó emberek közé lőttek. Azért a rádió a kezükre került és beolvashatták a MEFESZ 16 pontját. (Benne a szovjetek kivonulásának és a többpárt rendszer bevezetésének követeléseivel.)

1_55forr1956sztalinszobor.jpg

Másnap megkezdődött az egyes felkelő csoportok megszerveződése, amikor Hruscsov elrendelte a Pest környéki laktanyák páncélosainak Budapestre vonását. Kialakult Budán a Széna-téri csoport, melynek élén október 26-tól az 59 éves Szabó János (Szabó bácsi) teherautó sofőr állt (Ekrem Kemál és Bán Róbert helyettesekkel), illetve létrejött a Corvin-köz csapata, a szabadságharc legjelentősebb ellenálló csoportosulása, Iván Kovács László, majd Pongrátz Gergely vezetésével.

A különítmények fegyvereket zsákmányoltak és barikádokat emeltek, melyekhez néhol a Déli pályaudvarról hoztak vasúti kocsikat. Megkezdődött a Molotov-koktélok gyártása, melyeket aztán a szűkebb utcák emeletes házainak ablakaiból dobáltak a T-34 es szovjet harckocsikra és az először itt bevetésre kerülő, legújabb T-54-es tankokra. A forradalmárok nagy része tizenéves volt - a Széna téri csoportnál a közeli ipari tanuló iskola növendéke -, sok munkás, értelmiségi és hazafi, akik a "pesti srácok" összefoglaló nevet használva 56 valódi hősei lettek. Mert harcoltak, mert nem adták fel és mert közülük 3300-an életüket adták a túlerővel vívott harcban a szabadságért. 

szena_ter.jpg

Széna tér (1956)

Október 25-én pedig a Gerő vezette kommunista rendszer elkövette a legnagyobb aljasságát: a parlament elé sereglő, békésen tüntető tömegbe lövetett a tetőkön megbújó ávósaival. Fiatalok, nők, idősek estek el az aljas és gyáva támadásban. A parlament előtti lövöldözést és tömeggyilkosságokat illetően (melyek "véres csütörtök" néven vonultak be a magyar történelembe) a mai napig nem tudják a történészek, hogy kinek a parancsára kezdődött az egész és pontosan hány áldozatot követelt a vérengzés. A legvalószínűbbnek az tűnik, és ezt erősíti meg Eörsi László is. (Forrás: Varga László, A magányos tömeg 1950–1956.), hogy az első sorozatok a Földművelődésügyi Minisztérium padlásteréből érkezhettek a tömegre, mégpedig Gosztonyi Péter hadtörténész szerint a kommunista vezetést kiszolgáló "Partizánszövetség" nevű szervezet (volt ávósok) gépfegyvereiből. Ezt követően pedig a helyszínen tartózkodó KGB főparancsnok, Ivan Szerov adhatott tűzparancsot a harckocsik és lövészek pusztító sortüzeire. A végeredményt illetően 80 és 1000 közti becslések is megjelentek már az áldozatok számát illetően. (A legvalószínűbb, hogy minimum 100 körüli lehetett a téren elhunytak száma.) Bővebben: Origo (Elter Tamás cikke - 2016.10.25.)

1_51otvenhat.jpg

A hihetetlen gonoszság és kegyetlenség hatására még nagyobb gyűlölet támadt az emberekben. Másnap a forradalom oldalára állt a Kilián laktanya és Maléter Pál ezredes is. Moszkva ekkor kezdte igazán komolyan venni a magyar forradalmat. Úgy tűnt ugyanis, hogy a magyar hadsereg egy része, köztük vezérkari tisztek is a forradalmárok oldalára állnak. Október 27-én Hruscsov átmenetileg meghátrált: hozzájárult egy koalíciós kormány felállításához, benne kisgazda politikusokkal, majd leváltotta Rákosi cinkosának számító Gerőt is, a helyére pedig az ekkor még reformkommunistának számító, 44 éves Kádár János került. Ezen a ponton úgy tűnt: a forradalom győzhet.

Ám a nemzetközi események nagyon megváltoztak. A világ ekkor már nem Pestre figyelt, hanem Egyiptomra, ahol Gamal Nasszer szovjetbarát politikájának új lépéseként államosította a Szuezi-csatornát és felkészült a lépése ellen tiltakozó és országára támadó angol, francia izraeli erők visszaverésére. Hruscsov pedig az asztalra csapott és ultimátumban követelte a nyugattól: vagy békén hagyják a Moszkva vezette keleti tömb érdekszféráját Magyarországon és Egyiptomban, vagy lángba borítja a világot. A harmadik világháború veszélyétől megrettenő nyugati hatalmak pedig lemondtak az egyiptomi és magyarországi események befolyásolásáról, ami által Hruscsov mindkét helyen szabad kezet kapott.

hruscsov_konyev_szerov.jpg

A szabadságharc leverésében kulcsszerepet játszó három személy: Hruscsov (szovjet vezető), Konyev (hadsereg parancsnok) és Szerov (KGB vezér)

 Közben Pesten a mit sem sejtő Nagy Imre kormány hozzálátott a szabad Magyarország megteremtéséhez: bevezették a több párt rendszert (9 párt alakult meg újra), feloszlatták a gyűlölt ÁVH -t, elrendelték a téeszesítések végleges leállítását és újra lehetővé tették a nemzeti jelképek használatát. A folyamat megkoronázásaként, november 1-én Nagy Imre hivatalosan is bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és hazánk innentől semleges nemzetközi státuszát. Ugyanakkor kértük az ENSZ Bt védelmét. Kérésünk azonban ekkor már süket fülekre talált, a Hruscsovi ultimátum lehetetlenné tette a nyugat segítségnyújtását. Magyarország magára maradt a hatalmas Szovjetunió elleni harcában. 

Az oroszok megkezdték a magyar szabadságharc leverését célzó Forgószél hadművelet előkészítését, melynek levezénylését a Varsói Szerződés főparancsnokára, Ivan Konyev marsallra bíztak. (Konyev volt ekkor a "sztár tábornok" a szovjeteknél, megközelítve Zsukov népszerűségét annak fénykorában.) Közben az oroszok időt akartak nyerni és taktikázni kezdtek: azzal hitegették Nagy Imrééket, hogy tárgyalni akarnak velük. Miközben november 3-án átalakult a Nagy Imre kormány, Maléter Pál hadügyminiszter elindult küldöttségével Tökölre, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a szovjet parancsnokokkal. Tárgyalás helyett azonban letartóztatták és börtönbe vetették. (Nem is akárki tartóztatta le: személyesen Ivan Szerov, a KGB vezetője volt az.) Maléter eltűnése volt az első jele annak, hogy iszonyú erejű megtorlás következik.

1_56forr1956tankok.jpg

Kádárt november 1-én megkeresték a szovjetek és Münnich Ferenccel együtt (aki afféle "tartalék játékos" lett, ha Kádár ellenállna) Moszkvába vitték. Itt Kádár Hruscsov oldalára állt és elvállalta a "rend teremtő" szerepét a levert szabadságharc utáni Magyarországon. November 3-án Ungváron személyesen is találkozott Hruscsovval majd innen már a támadó orosz csapatok nyomában tért vissza Magyarországra, egészen pontosan Szolnokra, ahol rádión keresztül jelentette be az általa vezetett új, "törvényes" szovjetbarát vezetés felállását (és a szabadságharc leverését)

A Forgószél hadművelet november 4-én, hajnalban megindulva semmit nem bízott a véletlenre: óriási páncélos erőkkel söpört végig az országon (2 ezer harckocsival és 60 ezer katonával érkezve) alig pár nap alatt felszámolva mindenhol az ellenállást, ledöntve a barikádokat, megsemmisítve az ellenálló csoportokat. November 7 után, már csak néhány helyen akadt ellenállás, majd november 11-ére mindenhol elhallgattak a fegyverek. (A szovjetek Zsukov jelentése szerint 669 főt vesztettek és több tucat harckocsit.) A harcok után a hatalom egy időre a pufajkás alakulatok (pártemberek) kezébe került, mert a hivatalos magyar haderőben és rendőrségben ekkor még nem bíztak meg az oroszok.

Nagy Imre még a parlamentből közzétett egy rádiónyilatkozatot arról, hogy a törvényes magyar kormányt és a szuverén Magyarországot támadás érte, majd a jugoszláv nagykövetségre menekült. Ugyancsak egy nagykövetségre (az USA nagykövetségére) távozott, az 1948-ban letartóztatott, és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, majd a forradalom alatt kiszabadított Mindszenty József, esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás is, aki 1945 és 1948 közt annyiszor emelte fel szavát a kommunisták jogtiprásai ellen. Nagy Imrét később tárgyalások ígéretével kicsalták (ebben nagy szerepe volt Kádárnak), majd azonnal letartóztatták.

1_57forr1956nagyimreper.jpg

A megtorlás kegyetlen volt és alapos. Először Nagy Imrééket ítélték halálra. Szalay Imre főügyész halálbüntetést kért Vida Ferenc főbírótól, majd az ítéletet Nagy Imrén kívül, Maléter Pálon és Gimes Miklóson 1958 június 16-án hajnalban hajtottak végre. A továbbiakban még 229 embert végeztek ki, köztük a Széni téri parancsnokot (Szabó bácsit) 1957 január 19-én és a Corvin köziek első parancsnokát: Iván Kovács Lászlót (1957 december 30-án). Körülbelül 20 ezer forradalmár került börtönbe, és 170 ezer ember menekült külföldre a diktatúra bosszúja elől. (Köztük Pongrátz Gergely is a Corvin köziek utolsó parancsnoka.) A Kádár-rendszer egészen 1963-ig foglalkozott az ötvenhatosokkal, majd közkegyelmet hirdetett. (Ekkor szabadult ki Göncz Árpád és Bibó István is)

Az 1956-os forradalom és szabadságharcot  az akkori világ legnagyobb katonai hatalma verte le. Csak a túlerő tudott győzni a magyar hazafiság felett. Emlékezzünk ma hőseinkre és köszönjük meg nekik, hogy a legtöbbet áldozták a magyar szabadságért: az életüket!

Harmat Árpád Péter 

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

/Mennyből az angyal - Márai Sándor/

 Felhasznált irodalom:

  • Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004
  • Romsics Ignác (szerk): Magyar történeti szöveggyűjtemény II. 1914-1999. Osiris Kiadó, Budapest, 2000
  • Ember Judit: Menedék-jog 1956. A Nagy Imre-csoport elrablása (Bp., 1989)
  • Tóbiás Áron: In memoriam Nagy Imre. Emlékezés egy miniszterelnökre (vál., szerk., és a bevezető szöveget írta (Bp., 1989)
  • Kopácsi Sándor: Az 1956-os forradalom és a Nagy Imre per. Budapest, 1985.

***

7 komment
süti beállítások módosítása