[A film linkje]

A karácsonyi ünnepek alatt döntöttem úgy, hogy miután megleptem magamat egy új könyvvel - John Keegan, 2019-ben kiadott "A második világháború" című művével (Jaffa Kiadó) - megnézem (kamaszkorom óta most először újra), a pontosan három órás "Leghosszabb nap" című háborús filmet is, mely az 1944 június 6-án kezdődő normandiai partraszállás történetét mutatja be. Döntésemhez a könyv mellett az is hozzájárult, hogy a világtörténelem leghíresebb és legnagyobb volumenű partraszállásáról már többször is írtam (például itt és itt is). Bevackoltam tehát magam kedvenc kanapém mélyére és a család nyugovóra térése után (mert őket nem nagyon érdekelte a non-stop háborús téma) nekiláttam a maratoni házi-mozizásnak. Megvallom: kicsit tartottam attól, hogy Ken Annakin rendezése (Cornelius Ryan 1955-ös regénye alapján) nem fog majd annyira lekötni, hogy élvezzem a szokatlanul hosszú játékidőt, dacára John Wayne, Henry Fonda, Sean Connery, Richard Burton és Robert Mitchum zseniális játékának (és Maurica Jarre zenéjének). Meglepetésemre azonban óriásit tévedtem: a film az első percétől az utolsóig élvezetes volt. Végül a 180 perc lejártával konstatálni tudtam magamban: vannak még időt álló, örök értéket jelentő, tartós minőségű dolgok az életben.

John Wayne, aki a filmben Benjamin H. Vandervoort alezredest alakítja

Az 1962-es háborús dráma kronologikus rendben haladva, az előzményektől a végkifejletig eljutva mutatja be a második világháború kulcsfontosságú és fordulópontot jelentő eseményét. Megismerjük a főbb karaktereket: német oldalon Gerd von Rundstedt, Erwin Rommel és Günter Blumentritt tábornagyokat, amerikai és angol részről pedig a legfontosabb szövetséges vezetőket: Eisenhower és Montgomery mellett Robert Haines és Theodore Roosevelt tábornokokat (utóbbi az akkoriban hivatalban lévő amerikai elnök ötöd-unokaöccse és az 1909-ben leköszönt elnöknek pedig elsőszülött fia volt). Itt jegyezném meg érdekességként, hogy az Eisenhowert alakító Henry Grace annyira hasonlít az akkoriban még élő (de már visszavonult), 72 éves egykori főparancsnokra (és elnökre), mintha Ike személyesen ugrott volna be a forgatásokra, pár jelenetre.

Eredeti felvétel, Robert Capa képe a normandiai partraszállásról

A film bemutatja a szervezés nehézségeit, a közel 3 milliós Angliában állomásozó szövetséges haderő katonáiban munkáló türelmetlenséget és a hadművelet előkészítésének problémáit. Míg az angol-amerikai tábornokok számára a fő kihívást az jelentette, hogy megfelelő időpontot találjanak a partraszálláshoz (mely az időjárás szempontjából is ideális) illetve titokban tartsák annak helyét (sőt elterelő akciókkal vezessék félre a Wehrmacht vezetőit), addig a német oldalon pont a várható amerikai invázió partot-érésének helye adta fel a leckét.

Az angolok május végétől folyamatosan a meteorológiai előrejelzéseket lesték és egyre-másra halogatták a partraszállás dátumát a mindenhol csak "D day" néven emlegetett eseményt. Közben mindent elkövettek, hogy a németek azt higgyék: a La Manche csatorna legkeskenyebb részénél, Calais térségében lesz majd az átkelés. A megtévesztés érdekében még gumiból készült (felfújható) "tankokat" és funér-lemezekből készült katonai felszereléseket is elhelyeztek Dover közelében, hogy a német hírszerzés azt az információt továbbítsa Hitlernek, hogy a calais -i célterület közelében, Dovernél történik a brit-amerikai csapat-összevonás. Később, a konkrét hadművelet megkezdésekor pedig ejtőernyős babákat dobtak le messze a valódi partraszállási övezetektől, hogy a Wehrmacht oda küldje katonáit (és még véletlenül se Normandiába).

A németek eközben az 1942 óta folyamatosan építgetett (és bővített) "Atlanti fal" erejében bíztak és élénk vitákat folytattak arról, hogy Calais, vagy Normandia lesz e végül a szövetséges partraszállás várható helyszíne. [Az "A" vagy "B" helyszín dilemmája látható a lenti térképen]

Az Atlanti fal egy erődrendszer volt a messze északi Norvégiától egészen a déli Spanyolországig húzódva, végig a tengerpartokon. Ami a vitát illeti: Hitler bevette az angol-amerikai félrevezetést és Rundstedt tábornaggyal együtt Calais közelébe várta a hadműveletet. Velük szemben a fiatalosabb felfogású és a szövetségeseket sokkal jobban ismerő Erwin Rommel átlátta az angolok szándékait (kiismerhette őket Afrikában) és kitartott azon álláspontja mellett, hogy Normandia lesz a partraszállás helyszíne. A Führer nem hallgatott azonban rá. Ez volt Hitler első számú nagy hibája. A másodikat a kései és rossz reagálás jelentette: a partraszállás megindulásakor ugyanis a Führert sokáig nem lehetett elérni (épp aludt), így a német páncélosok Normandiába vezénylése is jelentős késedelmet szenvedett. (Más nem merte kiadni a tartalék-páncélos erők mozgósítására vonatkozó parancsot.) A szövetségesek egyszerűen nem értették, hogy a partraszállás első 24 órájában - amikor csapataik a leginkább kiszolgáltatott helyzetben voltak - miért nem jelentek meg a Wehrmacht harckocsijai. A dolog hátterében a Hitler által kialakított, "egy kézben összpontosuló parancsrendszer" állt, mely közvetlen a Führer kezébe tette a legmagasabb szintű parancsok kiadásának jogát.

A partraszállás 1944 június hatodikán indult meg: megelőzésként azonban ejtőernyős egységeket dobtak le Normandiában, hogy azok diverzáns feladatokat hajtsanak végre, azaz hidakat, reptereket, kulcsfontosságú, stratégiai pontokat foglaljanak el. Ugyancsak a megelőző hadműveletek részeként juttattak dzsippeket és kisebb járműveket a célterületre, hogy később ezek az egységek "fogadják" az első partraszállókat. Maga a partraszállás június 6-án reggel 7-kor kezdődött: esős, viharos időben (később az időjárás sokat javult), komoly tüzérségi előkészítést követően (amikor a csatahajók "megsorozták" a partvonalat).

A partotéréshez 5 partszakaszt jelöltek ki: Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword, melyek mindegyikére egy-egy gyalogos-hadosztályt irányítottak. (Két amerikait, két angolt és egy kanadait.) A partraszállás első napján összesen 170 ezer szövetséges katona lépett európai földre, 6-7% -os veszteséggel (10 500 elesett katonát veszítve). A legtöbb haláleset a legelső hullámnál történt, azoknak a katonáknak a körében, akik legelőször léptek partra és akiket rögtön tűzzel árasztottak el a parton elhelyezett német bunkerek géppuska-fészkei.

A Leghosszabb nap látványos átélhetőséggel mutatja meg az angol-amerikai katonák félelmeit és hihetetlen bátorságát is a normandiai partokon, miközben láthatjuk azt is, ahogyan a német parancsnokság nehézkesen és hitetlenkedve reagál az eseményekre. Mind Rundstedt, mind Rommel összetörten vették tudomásul a partraszállás hatalmas volumenét és gyors sikerét. A partraszállási zónák közül az Omaha-part volt a legkevésbé sikeres: itt végül Norman Cota dandártábornok hősies helytállásának volt köszönhető az áttörés. A filmben Robert Mitchum alakította a tábornokot. [lásd lenti kép]

A film érdekessége, hogy több legendást tisztet is kiemel, akiknek tetteit hírneves színészekkel jelenít meg: Vandervoort alezredest például, - aki rögtön a partraszálláskor megsérül a bokáján, de később a parton vívott városi harcokban összefogja embereit (akik egy kordén húzzák - vonják bevetési területről bevetési területre) - a legendás John Wayne alakítja, Theodore Roosevelt egykori amerikai elnök fiát, Roosevelt dandártábornokot pedig Henry Fonda játssza a filmben. Ugyanakkor a hétköznapi katonák köréből is láthatunk sorsokat, nagyszerű színészek tolmácsolásában: Richard Burton például egy egyszerű repülőtisztet, Sean Connery pedig egy "sima" gyalogost alakít.

A film nagy pozitívuma, hogy mind a szövetséges, mind a német oldalt elénk tárja, a tisztek-katonák, tábornokok tetteivel és reakcióival együtt. Szintén kiemelendőek a harci jelenetek, a realistán bemutatott katonai összecsapások, tűzharcok, melyek révén szinte mi nézők is ott vagyunk a katonákkal a tűz alatt tartott tengerparton és később a városok utcáin is a fedezékek mögött.

A Leghosszabb nap cselekménye a partraszállás napjának délutánjáig megy el: erre az időre ugyanis a partraszálló szövetséges katonák sorra elfoglalják a híres "Atlanti fal" partmenti német bunkereit és birtokba veszik a normandiai tengerpart közel 100-150 kilométeres szakaszát. Győzelmük teljes, hősiességüknek köszönhetően az amerikai és angol hadsereg megkezdheti Franciaország, majd egész Nyugat-Európa felszabadítását. 

A valós történelmi események 1944 június 6 után még 50 napig kötődtek Normandiához, hiszen ennyi ideig tartott a tartomány teljes megszállása. Ezt az 50 napot Eisenhower - a szövetséges csapatok főparancsnoka - "hídfőcsatáknak időszakának" nevezte. Közben az amerikai katonák Angliából történő áthajózása is folytatódott: 1944 nyarának végéig közel 2,8 millió angol, amerikai, kanadai és francia katona érkezett Normandián keresztül Franciaországba. Ekkorra már Dél-Franciaországban is sikeres partraszálltak a szövetségesek (Dragoon hadművelet).

A Leghosszabb nap a történelmi hűséget megtartva, ugyanakkor átélhetően és izgalmasan mutatja be a világtörténelem legnagyobb szabású hadműveletét. Világos képet kapunk a tábornokok döntéseinek háttereiről, (mindkét oldalon) ugyanakkor az első sorokban küszködő, tűzharcokat vívó egyszerű közlegények helyzetét is átérezhetjük. Bár a filmet 1962-ben készítették, még most, 58 évvel később is valódi filmélményt nyújt. Bátran nézzük meg tehát újra (vagy először, ha még nem láttuk) és szerezzünk magunknak egy jó estét történelemmel, háborús izgalmakkal, - John Wayne, Henry Fonda és Robert Mitchum "társaságában" - ahogyan azt én is tettem az ünnepek alatt (a legkevésbé sem megbánva)!

 Harmat Árpád

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

2020.01.04.22:02