1083 augusztus 20 -án Szent László királyunk (ur.: 1077-1095) oltárra emeltette az akkor már 45 éve elhunyt I. István illetve Imre herceg és Szent Gellért földi maradványait a székesfehérvári Nagyboldogaszony bazilikában. Ezzel megkezdődött István szentté avatásának procedúrája. Augusztus 20., mint nevezetes, kiemelkedő történelmi nap, László révén került megjelölésre, amikor az István korában elterjedt augusztus 15. napot módosította. István idején ugyanis még augusztus 15 -én - vagyis Nagyboldogasszony ünnepén - emlékeztek meg államiságunk kialakulásáról, Máriáról, illetve új törvényeinket is ezen a napon iktatták ünnepélyesen, meglévő jogszabályaink közé.  

Berek Lajos szobrászművész alkotása, Kolozsváron

De mit is ünneplünk augusztus 20 -án, azon túl, hogy Szent László ekkor gondoskodott István szentté avatásáról? Ünnepeljük magát Istvánt, ünnepeljük tetteit, törvényeit, de leginkább történelmi szerepét és államalapításunkat. István és édesapja, Géza fejedelem ugyanis  egy olyan úton indította el népünket, mely az európai nemzetek közé való beilleszkedésünket, fennmaradásunkat és egy erős, terjeszkedni is képes, szuverén Magyar Királyság kialakulását célozta. A folyamat nem volt rövid és bár 1000 karácsonyán István esztergomi koronázásával kezdetét vette - mely aktus pápai és császári áldással szimbolikus módon európai befogadásunkat is jelentette - igencsak elhúzódott és egészen az István halála utáni időkig eltartott.

István bár uralkodása kezdetén elérte, hogy a kontinens legnagyobb urai elismerjék önállóságunkat és ne kérdőjelezzék meg a többi európai állammal való egyenjogúságunkat sem, a valódi átalakulás óriási nehézségek árán zajlott. A frissen megkoronázott, új magyar királynak ugyanis először el kellett érnie, hogy a korábbi, partikuláris hatalmi struktúrát - mely az egyes törzsi vezetőknek óriási önállóságot biztosított - felváltsa egy európai mintájú, központosított rendszer. Aztán Istvánnak ki kellett alakítania egy ugyancsak európai mintákat követő közigazgatást, melyben az uralkodói központból, szervezett csatornákon keresztül kellett hogy eljusson a királyi akarat az egyes vármegyékbe. A cél: a struktúra legtetején álló uralkodó hatalmának maradéktalan érvényesülése az állam minden pontján. (Ahogyan ez Európa középkori keresztény királyságaiban volt jellemző.) Harmadik feladatként Istvánnak gondoskodnia kellett a magyarság krisztianizációjáról, vagyis a nép megtéréséről, kereszténnyé válásáról. Végül István negyedik, talán legfontosabb lépése egy egyházi közigazgatást létrehozása kellett, hogy legyen, mégpedig püspökségekkel. Ennek a bizonyos egyházi közigazgatásnak magyarországi és nem külföldi érsekség alá kellett tartoznia, különben szuverenitásunk csak korlátozott lehetett volna. 

A felsorolt feladatok egy egész életre feladatokat adtak Istvánnak, így 38 éven keresztül tartó uralkodása alatt mindvégig lekötötték idejét és energiáját. Leszámolt ellenségeivel és hűségre kényszerítette a hatalmát megkérdőjelező, törzsi-önállóságukat féltő vezetőket. Legyőzte riválisát Koppányt, majd az erdélyi Gyulát, később Keánt illetve Ajtonyt - majd nyugati hittérítőket hívott és gondoskodott 8 magyar püspökség felállításáról. A legelső Veszprém volt, majd következett: az esztergomi, győri, pécsi, csanádi, váradi, egri, váci és gyulafehérvári püspökségek létrehozása. Az érseki központ Esztergom lett. István halála után alakult ki a 9. és 10. magyar püspökség a felvidéki Nyitra és a délvidéki Zágráb székhelyekkel. 

A világi közigazgatás, azaz vármegyerendszer megteremtése nagyon sok helyen ütközött a törzsfők ellenállásába, hiszen az akkor már évszázados Kárpát-medencei (és még régebbi sztyeppei) múltra visszatekintő nemzettségi-törzsi berendezkedést kellett, hogy felváltsa. Nem maradhatott fenn ugyanis a törzsi előkelők által országrésznyi területeket birtokló rendszer, mert az európai hatalmi minta ettől teljesen eltért. István tehát megkezdte a királyi vármegyék megalapítását és az ehhez a struktúrához illeszkedő hatalmi hierarchia kiépítését. Legfelül állt természetesen maga a király, alatta a nádor (helyettese), majd következtek az egyes vármegyék élén álló megyés-ispánok, akiknek négyes feladata: a bíráskodás, a királyi adó beszedés, a vármegye háborúba vezetése és a királyi utasítások kihirdetése lett. A törzsfőktől kisajátított földek királyi kézbe kerültek így István maga dönthetett az összes terület 70 százalékának sorsáról. Ezen földekből adományozhatott híveinek, akik aztán a hűbériség szabályai szerint kellett, hogy kövesség és szolgálják őt. 

István számára a magyarság áttérítése, keresztény életmódra, letelepedett gazdálkodásra való ösztönzése is óriási kihívás volt (és nagyon elhúzódott). Két törvénykönyvben is megpróbálta kényszeríteni népét a Nyugat-európai mintájú életmódra. Elrendelte ugyan a templomépítéseket, a kötelező misére járást, a papi tized fizetést, a földesúri jogok tiszteletben tartását, a tolvajlás, kóborlás büntetését, ám a lakosság többnyire - és nagyon sokáig - csak erőszak alkalmazásának hatására engedelmeskedett. (Még majdnem 100 évvel István koronázása után, Szent László idején is hozni kellett olyan törvényeket, melyek tiltották a kóborló, nem keresztényi életmódot.)

Közben István stabilizálta a viszonyokat: bevezette az ezüst dénárok alkalmazását, megszervezte az igazságszolgáltatást, a királyi haderő felállását, az uralkodói központ, Székesfehérvár "működését" és megvédte hazánkat a besenyőktől illetve II. Konrád 1030-ban megindult támadásától.

Szent István ezüst dénárja (forrás: Wikipédia)

Sajnos az utódlás kérdésében nem volt szerencsés: fia, Imre herceg fiatalon elhunyt, így leánytestvérének fia, Orseolo Péter követte a trónon. Szent István 1038 augusztus 15 -én hunyt el, feltételezhetően Esztergomban vagy Székesfehérváron. A hagyomány szerint halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta fel, amivel megszületett a Regnum Marianum és a hazánkban erős Mária kultusz.  

I. István királyunk halálával történelmünk egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából. Közel 40 évnyi munkásságának, kitartásának és céltudatos uralkodásának köszönhetően megszületett és megerősödött a Magyar Királyság, mely egyúttal Európa bástyája is lett. Augusztus 20-án ezt a sikert ünnepeljük illetve államalapításunkat, népünk talán legfontosabb, sorsfordító történelmi eseményét. (2831-2021.08.20.)

Harmat Árpád

2017.08.19.11:30