Államalapításunk és augusztus 20. [17.]

2017. augusztus 19. 11:31 - Harmath Árpád Péter

1083 augusztus 20 -án Szent László királyunk (ur.: 1077-1095) oltárra emeltette az akkor már 45 éve elhunyt I. István illetve Imre herceg és Szent Gellért földi maradványait a székesfehérvári Nagyboldogaszony bazilikában. Ezzel megkezdődött István szentté avatásának procedúrája. Augusztus 20., mint nevezetes, kiemelkedő történelmi nap, László révén került megjelölésre, amikor az István korában elterjedt augusztus 15. napot módosította. István idején ugyanis még augusztus 15 -én - vagyis Nagyboldogasszony ünnepén - emlékeztek meg államiságunk kialakulásáról, Máriáról, illetve új törvényeinket is ezen a napon iktatták ünnepélyesen, meglévő jogszabályaink közé.  

szent_istvan.jpg

Berek Lajos szobrászművész alkotása, Kolozsváron

De mit is ünneplünk augusztus 20 -án, azon túl, hogy Szent László ekkor gondoskodott István szentté avatásáról? Ünnepeljük magát Istvánt, ünnepeljük tetteit, törvényeit, de leginkább történelmi szerepét és államalapításunkat. István és édesapja, Géza fejedelem ugyanis  egy olyan úton indította el népünket, mely az európai nemzetek közé való beilleszkedésünket, fennmaradásunkat és egy erős, terjeszkedni is képes, szuverén Magyar Királyság kialakulását célozta. A folyamat nem volt rövid és bár 1000 karácsonyán István esztergomi koronázásával kezdetét vette - mely aktus pápai és császári áldással szimbolikus módon európai befogadásunkat is jelentette - igencsak elhúzódott és egészen az István halála utáni időkig eltartott.

István bár uralkodása kezdetén elérte, hogy a kontinens legnagyobb urai elismerjék önállóságunkat és ne kérdőjelezzék meg a többi európai állammal való egyenjogúságunkat sem, a valódi átalakulás óriási nehézségek árán zajlott. A frissen megkoronázott, új magyar királynak ugyanis először el kellett érnie, hogy a korábbi, partikuláris hatalmi struktúrát - mely az egyes törzsi vezetőknek óriási önállóságot biztosított - felváltsa egy európai mintájú, központosított rendszer. Aztán Istvánnak ki kellett alakítania egy ugyancsak európai mintákat követő közigazgatást, melyben az uralkodói központból, szervezett csatornákon keresztül kellett hogy eljusson a királyi akarat az egyes vármegyékbe. A cél: a struktúra legtetején álló uralkodó hatalmának maradéktalan érvényesülése az állam minden pontján. (Ahogyan ez Európa középkori keresztény királyságaiban volt jellemző.) Harmadik feladatként Istvánnak gondoskodnia kellett a magyarság krisztianizációjáról, vagyis a nép megtéréséről, kereszténnyé válásáról. Végül István negyedik, talán legfontosabb lépése egy egyházi közigazgatást létrehozása kellett, hogy legyen, mégpedig püspökségekkel. Ennek a bizonyos egyházi közigazgatásnak magyarországi és nem külföldi érsekség alá kellett tartoznia, különben szuverenitásunk csak korlátozott lehetett volna. 

A felsorolt feladatok egy egész életre feladatokat adtak Istvánnak, így 38 éven keresztül tartó uralkodása alatt mindvégig lekötötték idejét és energiáját. Leszámolt ellenségeivel és hűségre kényszerítette a hatalmát megkérdőjelező, törzsi-önállóságukat féltő vezetőket. Legyőzte riválisát Koppányt, majd az erdélyi Gyulát, később Keánt illetve Ajtonyt - majd nyugati hittérítőket hívott és gondoskodott 8 magyar püspökség felállításáról. A legelső Veszprém volt, majd következett: az esztergomi, győri, pécsi, csanádi, váradi, egri, váci és gyulafehérvári püspökségek létrehozása. Az érseki központ Esztergom lett. István halála után alakult ki a 9. és 10. magyar püspökség a felvidéki Nyitra és a délvidéki Zágráb székhelyekkel. 

szent_istvan_megyek.jpg

A világi közigazgatás, azaz vármegyerendszer megteremtése nagyon sok helyen ütközött a törzsfők ellenállásába, hiszen az akkor már évszázados Kárpát-medencei (és még régebbi sztyeppei) múltra visszatekintő nemzettségi-törzsi berendezkedést kellett, hogy felváltsa. Nem maradhatott fenn ugyanis a törzsi előkelők által országrésznyi területeket birtokló rendszer, mert az európai hatalmi minta ettől teljesen eltért. István tehát megkezdte a királyi vármegyék megalapítását és az ehhez a struktúrához illeszkedő hatalmi hierarchia kiépítését. Legfelül állt természetesen maga a király, alatta a nádor (helyettese), majd következtek az egyes vármegyék élén álló megyés-ispánok, akiknek négyes feladata: a bíráskodás, a királyi adó beszedés, a vármegye háborúba vezetése és a királyi utasítások kihirdetése lett. A törzsfőktől kisajátított földek királyi kézbe kerültek így István maga dönthetett az összes terület 70 százalékának sorsáról. Ezen földekből adományozhatott híveinek, akik aztán a hűbériség szabályai szerint kellett, hogy kövesség és szolgálják őt. 

istvan_hadjaratok.jpg

István számára a magyarság áttérítése, keresztény életmódra, letelepedett gazdálkodásra való ösztönzése is óriási kihívás volt (és nagyon elhúzódott). Két törvénykönyvben is megpróbálta kényszeríteni népét a Nyugat-európai mintájú életmódra. Elrendelte ugyan a templomépítéseket, a kötelező misére járást, a papi tized fizetést, a földesúri jogok tiszteletben tartását, a tolvajlás, kóborlás büntetését, ám a lakosság többnyire - és nagyon sokáig - csak erőszak alkalmazásának hatására engedelmeskedett. (Még majdnem 100 évvel István koronázása után, Szent László idején is hozni kellett olyan törvényeket, melyek tiltották a kóborló, nem keresztényi életmódot.)

Közben István stabilizálta a viszonyokat: bevezette az ezüst dénárok alkalmazását, megszervezte az igazságszolgáltatást, a királyi haderő felállását, az uralkodói központ, Székesfehérvár "működését" és megvédte hazánkat a besenyőktől illetve II. Konrád 1030-ban megindult támadásától.

ezustdenar.jpg

Szent István ezüst dénárja (forrás: Wikipédia)

Sajnos az utódlás kérdésében nem volt szerencsés: fia, Imre herceg fiatalon elhunyt, így leánytestvérének fia, Orseolo Péter követte a trónon. Szent István 1038 augusztus 15 -én hunyt el, feltételezhetően Esztergomban vagy Székesfehérváron. A hagyomány szerint halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta fel, amivel megszületett a Regnum Marianum és a hazánkban erős Mária kultusz.  

I. István királyunk halálával történelmünk egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából. Közel 40 évnyi munkásságának, kitartásának és céltudatos uralkodásának köszönhetően megszületett és megerősödött a Magyar Királyság, mely egyúttal Európa bástyája is lett. Augusztus 20-án ezt a sikert ünnepeljük illetve államalapításunkat, népünk talán legfontosabb, sorsfordító történelmi eseményét. (2831-2021.08.20.)

Harmat Árpád

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.19.11:30

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr8812762494

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Feldunai gyepű nászajándékba 2017.11.17. 13:56:28

I. István és Gizella érdekházassága drága mulatság volt Magyarországnak. Nem nagyon tanítják tankönyvekben, hogy mai több megyényi terület volt a nászajándék, ja meg a "kenőpénz" a későbbi államalakulatot megváltoztató puccshoz. Mesés rajzfilmes feld...

Trackback: Vajk, a hitehagyott 2017.08.21. 17:12:32

  Bognár József: Vajk, a hitehagyott. Kényszerek és lehetőségek a X-XI. század fordulóján.   Ha az árpádi bejövetelt követő mintegy száz évet kívánjuk megérteni, feltérképezni, akkor legjobb, ha először felvázoljuk a korabeli Európát. Képzeljük ...

Trackback: Kozmetikázzák Államunk korát 2017.08.21. 17:11:47

  Sokaknak feltűnt, hogy az 1896-os Magyarország, azaz a Magyar Állam 1000 éves  fennállásának millenniumi ünnepétől valahogyan nem stimmel a számolás. Az eltelt 115 évet évet egyesek csak 11 évnek számolják.    A kormány szerint az Államunk olya...

Trackback: Szent István erkölcse 2017.08.21. 17:11:23

Példa értékű szent a saját szektájában. Ezek szerint a judeokereszténység szerint erkölcsös dolog 11 éves gyerekkel házastársi kötelezettségeket teljesíttetni?  

Trackback: szent István 1693-as szentté avatási mutyija 2017.08.21. 17:10:52

  Lipót nyomására avatták hivatalosan szentté I. István királyt 1693-ban egy politikai mutyi melléktermékeként és egy földbirtokért cserébe? I. István királyunk szent volt-e, vagy inkább véreskezű és családgyilkos? Pogány egyenlő magyar és nem kereszt...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jager_ 2017.08.19. 17:04:00

Szent István és történelmi szerepe napjainkban némileg megosztja a társadalmat. Egyesek az ősi magyar archaikus rend eltiprójának tartják és az ősi szokások, hagyományok illetve vallás megsemmisítőjeként kezelik.

Sajnos azonban akik így vélekednek, azok nem gondolják végig, hogy a kereszténység felvételének - még, ha ez erőszakkal történt is - nem volt igazi alternatívája. Ha nem tesszük, akkor az ár, amit fizetnünk kellett volna: a beolvadás az európai "olvasztótégelybe". Mint ahogyan eltűntek ebben a szkíták, hunok, avarok, besenyők, úzok és ezernyi más sztyeppei nép is előttünk, illetve utánunk. Hogy ez nem következett be, az bizony I. István magyar királynak volt köszönhető.

Harmath Árpád Péter 2017.08.19. 17:06:51

@Mountain Dew: jó meglátás, köszönöm a kiegészítést :-)

Lívia Edit Labancz 2017.08.21. 06:43:56

Sajnos sok baj is származott a régi öröklési rend felrúgásából, mivel Imre herceg halálával nem maradt fiú örökös, a velencei Orseolo Péternek pedig első dolga volt olasz és német főembereket kinevezni, akikre számíthatott. Soha nem fogadta el őt a nép, és ő sem bízott a magyarokban. Magyarországot hűbérbe adta a német-római császárnak. Szerencsére a megvakított Vazul fiai aztán továbbvitték az Árpád-ház fiú ági öröklési rendjét, de sajnos európai változatban. Ennek elsősorban nem is vallási okai voltak, hanem a feudalista gazdálkodásra való átállás, így biztosították harcok nélkül a birtokok örökítését. Óriási hátránya volt viszont katonailag, mivel nem a legtapasztaltabb férfi családtag kapta a koronát, ami gyengítette a közösséget. Így történhetett, hogy a pozsonyi csata 907-ben még 130 évre visszaverte a nyugat-európai hódítási törekvéseket, a királyság kialakítását követően viszont István halálával csatatérré változott az ország. Itt szó sem volt nyugat-európai befogadásról, itt az erő diktált a királyság előtt és után is, a nyugati kereszténység felvétele semmiben nem akadályozta a német-római császárok hódítási törekvéseit. A katonai sérülékenységet jelezte a tatárjárás idején bekövetkezett katasztrofális pusztulás, majd 1301-et követően a független Magyar Királyság hányattatása. Mátyás idején volt még egy utolsó "megvillanás", majd már az sem. Ezért válhatott vitatottá István király hierarchikus államirányítási módszerének bevezetése. Nem vallási oldalról, hiszen sokan keleti keresztények voltak már, itt így részben arról volt szó, hogy a bizánci helyett a római kereszténység felvétele történik, de az erőszakos térítés, az egység megtörése, a szabad katonák jobbágysorba taszítása nem vezetett jóra. Sokat emlegetjük a római birodalomban a köztársaság korát, szerintem valahol ennek megfelelője volt a pusztai népeknél a törzsek szövetsége, a vezető megválasztása, és valahogy így történhetett, hogy Péter legyőzését követően Aba Sámuelt már közösen választották királlyá.
süti beállítások módosítása