A könyv jó barát, mert mindig csak ad számunkra: élményeket, gondolatokat, fantázia-világot, érzéseket, izgalmakat, örömöt, bánatot, újdonságot és milliónyi olyan percet, melyek elrepítenek a hétköznapok megszokottságából. Olvasni jó, mert közben művelődsz, bővül szókincsed, új kultúrákat ismersz meg, fejlődik - erősödik képzelőerőd, kreativitást szerzel, jobb lesz a logikai érzéked, megismered mások gondolkodás-módját, utazhatsz térben és időben (más korokban, földrészeken barangolhatsz), beleképzelheted magad mások bőrébe és mindeközben ki sem kell mozdulnod kedvenc karosszékedből. Az olvasás által több leszel, más leszel, gyarapodsz, bővülsz és "érsz, mint nyárelőn a cseresznye". Amellett az olvasás mindig, mindenhol végezhető: utazás közben, villamoson, buszon, vonaton, nyaraláskor a parton, székben, ágyban, sorban álláskor .. stb. De legjobb, ha "megadod a módját" és a lehető legkényelmesebb körülmények közt olvasol, kedvenc helyeden (és pozitúrádban), ágyban, kádban karosszékben.

Sokan a szüleiktől kapják "útravalóként" a könyvek szeretetét. Én magam is ebbe a csoportba tartozom, Édesanyámnak több ezres házi könyvtára volt/van, melyből már egészen kis koromban is "szemezgetni" tudtam. Láttam szüleimet olvasni és így én is kipróbáltam, milyen lehet. Eleinte egyszerű könyvekkel kezdtem, majd következett az, ami mindig is a legjobban érdekelt: a történelem. Harcokat, háborúkat, kalandokat bemutató sztorikra vágytam és azért nyaggattam Anyukámat, hogy ilyen témájú könyveket javasoljon számomra. És rákaptam az olvasásra. Voltak könyvek, melyeket szinte egy szuszra olvastam el, és sok olyan is, melyet napokon át, este, lefekvés előtt lapozgattam. (Emlékszem mennyiszer fordult elő az az akkor még új érzés, hogy várom az estét, hogy megtudjam végre miként folytatódik majd az előző este félbehagyott történet.) Aztán 20 -as éveimre kialakult kedvenc íróim köre is: Robert Merle, Graham Greene, Leon Uris, Herman Wouk, Ken Follett, Colleen McCullough, Jack London, Charles Dickens, John Steinbeck, Herbert Ernest Bates, Eric Knight, Truman Capote. A magyarok közül: Szilvási Lajos, Szabó Magda, Lőrincz L. László és még nagyon sokan mások. Rákaptam az életrajzi művekre is, melyek segítettek aztán a történelemtanításban is. 

Akadtak könyvek, melyeket többször is elolvastam és soha nem bírtam megunni, első ilyen volt - máig legnagyobb kedvencem - James Clavell 1975 -ben megírt történelmi regénye, a Sógun, melynek cselekménye a XVII. századi Japánban játszódik és amely szerintem a legjobb valaha megírt mű, a Gilgames eposz óta (pedig azt már 4700 éve írták). Legalább tízszer olvastam Margaret Mitchell híres regényét is az amerikai polgárháborúról - és egy abban játszódó szerelmi történetről -  melynek címe: Elfújta a szél és az olvasások számát tekintve bronzérmes nálam Ken Follet hihetetlenül jó történelmi regénye a Katedrális (illetve annak folytatása: Az idők végezetéig). És ott voltak a Rejtő regények, melyeket szabályosan faltam. Szüleim polcán ott sorakozott Rejtő Jenő, 60 -as években megjelent, Abatrosz-sorozatban kiadott 20 kalandregénye, légiós története, melyeket alig 18-19 évesen nevettem végig, aztán olvastam el újra, meg újra. Kedvencem ezek közül a Három testőr volt, melynek egyes párbeszédeit már fejből is tudtam. És külön korszak volt a Robert Merle, majd Ken Follet könyvek időszaka számomra, illetve a csatákat, uralkodók tetteit, háborúkat feldolgozó történelmi művek és regények; a legjobb magyar történészek munkái.

Felnőtt fejjel aztán sajnos egyre kevesebb időm lett az olvasásra (munka + család) és kialakuló másik két hobbim az írás illetve filmnézés (sőt filmes blog írás) is sok időt elvettek a könyvektől, nem beszélve az internet kínálta olvasási lehetőségekről. Mégis azt mondom: nem szabad, hogy napjainkban teljesen háttérbe szoruljon a könyvekből történő olvasás. A könyvek színvonalat, igényes kereteket adnak az információ-szerzéshez, mert pontosan látod az író, szerző nevét, a lektort, a kiadót, a kiadás évét (neten mindez nincs, vagy hiányos) és a hosszú napok után, amíg olvasol, maga a könyv is szívedhez nő. Élvezettel veszed kézbe, megbecsülve rakod vissza a polcra, majd hagyományozod fiadra vagy lányodra. 

Miért jó olvasni? Mert a könyv olyan, mint egy ajtó, melyen átlépve egy másik világban találod magad, egy világban, mely olyan, amilyennek akarod és olyan, ahová bármikor visszatérhetsz. Mert olvasás közben bárki lehetsz, bármit megtehetsz, bármit elképzelhetsz, bárhol a Földgolyón és bármelyik korban. Mert örömöt nyújt ... és ... mert jó és kész. :) Babits Mihály így fogalmazta ezt meg:

Harmat Árpád Péter

2017.08.15.20:32

Titokzatosság és misztikum övezi még ma is azokat a több száz éve alakult különleges szervezeteket, melyek titokban működtek és melyek egyesek szerint még ma is aktívak. A hétköznapi emberek nem tudták ugyanis, hogy mi folyik ezekben a testületekben, melyeket egyébként páholyoknak vagy kluboknak is neveztek és a szabadkőművesség részét képezték. De honnan ered a kifejezés? (Az biztos, hogy nem a börtönökből kiengedett építőmunkásokra kell gondolnunk.) A kifejezés etimológiája máig vitatott és több elképzelés is él a köztudatban. A leginkább logikus és valószínű elmélet szerint a "kőműves" szó azokra a középkori mesteremberekre utal, akik birtokában voltak a különleges épületek, katedrálisok építése titkának és ezt a tudást egymást közt adták tovább. Vagyis rejtélyes dolgokról tudtak, különleges ismeretekkel rendelkeztek és ebbe senkit nem avattak be. A "szabad" szó a kifejezésben arra utal, hogy a vándor kőművesek nem voltak tagjai a hagyományos, szakmánkénti céheknek, hanem teljesen különálló saját társaságokat alkottak. EZT az elkülönülő, titokzatos és rejtélyes tudást birtokló formát akarták követni azok a XVIII. századi egyletek is, amelyek először Angliában és Franciaországban megalakulva kezdték használni a szabadkőműves megjelölést.

A szabadkőművesség szimbóluma: körző, kőműves derékszög és a "G" betű (azaz legfőbb geométer, legfelső értelem)

De mivel foglalkoztak ezek a szervezetek? A közemberek, kívülállók rejtélyes szertartásokról sugdolózva, misztikummal, varázslással ruházták fel a páholyokat, hiszen amiről nem tudunk, azt mindig félelmetesnek és rejtélyesnek, borzongatónak hisszük. Ám valójában a szabadkőműves páholyok értelmiségi szabadgondolkodókat hívtak soraikba, akik ezekben a szervezetekben közösen elmélkedtek és cseréltek gondolatokat egy szerintünk jobban működő állam eszményéről. Titokban kellett működniük, hiszen kritikával illették a hatalmon lévő rendszereket, államvezetést, uralkodót, sőt az egyház-szervezetet is, így valódi személyüket üldöztetés, vagy legalábbis hátrány érte volna, ha kiderül "másik életük". 

A szabadkőművesség egyesek szerint nagyon régi gyökerekre vezethető vissza, sokak szerint már az ókorban is léteztek, mások a Templomosokig vezetik vissza a kezdeteket. Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy a mindenkori hatalmasságok elől rejtőzködő szervezeteket keresünk a történelemben, akkor lehetséges akár az ókorig is visszamennünk, ám a valódi szabadkőművesség a felvilágosodással született meg a XVII század végén és a XVIII. század elején. 

A felvilágosodás, mint eszmeáramlat ugyanis életre hívta a másként gondolkodás irányultságát, azt a megközelítést, mely mindent megkérdőjelez és logikus, tudományos magyarázatokat keres a régi, dogmatikus, gyakran egyházi indoklások helyett. EZ volt az a szikra, mely lángra lobbantotta az értelmiség "ébredését" és olyan kiváló tudósok színre lépését illetve munkásságát, mint John Locke, Francis Bacon, Thomas Hobbes, később Montesquieu, Voltaire, Rousseau. Az első komolyabb, szervezett és valódi szabadkőműves páholy egyébként 1717-ben alakult Londonban egy bizonyos Anthony Sayer vezetésével és négy korábban már létező, londoni ivókban ülésező "beszélgető kört" egyesített. (Ezek a körök mind kedvenc kocsmájukról kapták nevüket, ahol rendszerint összegyűltek a tagok.) Később létrejött az úgynevezett londoni nagypáholy, de egyúttal viszály és versengés is felütötte fejét, így szakadás következett be és több kisebb - nagyobb szervezett kezdett működni. Aztán a szabadkőművesség megjelent az Ancient Regime korszakát élő Franciaországban is és jelentékeny szerepet töltött be a nagy francai forradalom kirobbanásához vezető eszmék megjelenésében, terjedésében.

A katolikus egyház a kezdetektől ellenségesen szemlélte a szabadkőműves páholyokat, hiszen azok az egyház merev, hierarchikus szervezetét és a pápa világi befolyását is erősen kritizálták. Végül II. Kelemen pápa 1738-ban kiátkozta a szabadkőműveseket. Ezt az exkommunikációt csak 224 évvel később vonta vissza az egyház, mégpedig XXIII. János pápa által, 1962-ben. 

Szabadkőműves szimbólumok

A szabadkőművesség idővel elterjedt az egész világon, megjelent Amerikában is (ahol az elnyomó brit uralom elleni harc miatt kezdetektől erős hagyományokat épített ki) majd a Föld távoli szegleteibe is eljutott. Mindig mindenhol a szabad gondolkodást, kreativitást a hivatalos gyakorlattól való eltérést hordozta, kritikát, alternatív elképzeléseket, önálló gondolatokat megfogalmazva. Tudósok, értelmiségiek, írók, művészek, kutatók, zeneszerzők, színészek, mérnökök, politikusok csatlakoztak a mozgalomhoz.

Híres szabadkőműves volt például Honoré de Balzac, Benjamin Franklin, Giuseppe Garibaldi, Alexandre Dumas, Goethe, Byron, Haydn, Mozart, Louis Pasteur, Émile Zola, Puskin, Arthur Conan Doyle, Verdi, Stendhal, Edison, Mark Twain, Mengyelejev, Paganini, Charles Darwin, Walt Disney, Kipling, Lev Tolsztoj, Oscar Wilde, Mahatma Gandhi. A szabadkőművesség általuk és még nagyon sokan mások által a történelem során mindig a haladó eszméket jelképezte. 

Szimbólumrendszerében helyet kapott a kőműves derékszög, körző, piramis és a mindet látó szem. Napjainkban újra reneszánszát éli a szabadkőműves eszmerendszer, az emberekben ösztönös igény mutatkozik ugyanis a világ kevésbé értett jelenségeinek magyarázatához titokzatosságot és rejtélyes szervezeteket társítani. 

Harmat Árpád Péter

2017.08.15.13:05

Idén július 20. körül került a magyar mozikba Chrisopher Nolan, angol rendező legújabb háborús filmje, a Dunkirk. Az azóta eltelt 26 napban rengeteg filmes blog, filmszakértő, hétköznapi elemző és egyszerű rajongó foglalkozott az alkotással és becslésem szerint 10 -ből 7 vélemény egyértelműen pozitív kritikát fogalmazott meg, sőt ebből 4 dicshimnuszokat zengett róla. Dramaturgiai szempontból nem is vállalkozom most részletes elemzésre, részint mert ezúttal a történelmi vonatkozásokra fókuszálnék inkább, részint pedig mert július 28 -án a Filmtress blog készített már a műről egy szerintem nagyon korrekt elemzést. Ebben kiemelésre kerültek a legfőbb filmes problémák, például a karakterek hiánya, a természetellenesen viselkedő katonák személytelensége, a zenei effektek idegesítő túladagolása, az emberi érzések, egyéni sorsok, emberközeli jelenetek hiánya és a számtalan látványbeli hiányosság: a 400 ezres valódi tömeg és a sok száz hajó, illetve tucatszám cirkáló vadászgépek meg NEM jelenítése. 

A filmtechnikai problémákon túllépve nézzük Nolan alkotását történelmi vonatkozásokban. A helyszín és helyzet, meglehetősen ismert: Adolf Hitler 1939 szeptember 1-én lerohanja Lengyelországot, mely lépése maga után vonja Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetét Németország számára. Már ekkor, beáll tehát a hadiállapot a németek és angolok között. Aztán a Führer 8 hónappal később, 1940 május 10 -én valójában is megtámadja Nyugat-Európát, amikor a Wehrmacht csapatait a Benelux államok és Franciaország lerohanására utasítja. A németek innentől számítva gyakorlatilag 4 hét alatt térdre kényszerítik 4 állam haderejét: a holland, belga, francia hadsereget és a Franciaországban állomásozó Brit Expedíciós Haderőt (British Expeditionary Force, BEF), mely 320 ezres létszámmal már 1939 ősze óta állomásozott francia földön. 

A német támadás Erich von Mannstein "sarlóvágás" koncepciójára épült, azaz páncélos erőkkel, erős légi-támogatással, ejtőernyősök bevetésével a La Manche csatorna felé kell törni és ezzel kettévágni a szövetséges csapatokat. A Fall Gelb és Fall Rot hadműveletek teljes sikert értek el: a Wehrmacht villámgyors előretöréssel, a német páncélosok mesteri alkalmazásával fölényes győzelmet arattak. A sarlószerű, gyors német támadás a dunkerki tengerpartra szorította, a tüzérségét vesztett brit expedíciós erőket és francia sereg egy részét. Körülbelül 400 ezer szövetséges katona szorult a parti fövenyre, a közeledő német páncélosokkal szemben teljesen védtelenül (csupán kézifegyverekkel rendelkeztek). Úgy tűnt, hogy ütött haláluk órája.

Ekkor azonban csoda történt: 1940 május 24 -án a német páncélosok egyszer csak megálltak és 4 napig nem is mozdultak, pedig könnyedén lemészárolhatták, vagy fogságba ejthették volna az angol-francia erőket. A szövetségesek bár nem értették mi történt, azonnal kihasználták a helyzetet és megkezdték katonáik átmenekítését a 43 km széles La Manche csatorna túlpartjára, Angliába. Ez volt a híres Dinamo hadművelet, május 24 és június 4 között. Ennek során mintegy 300 ezer angol-francia katonát menekítettek ki a katlanból, mégpedig a brit lakosság segítségével. Az angolok jachtokkal, halászhajókkal, csónakokkal, kirándulóhajókkal indultak ezerszám a katonák megmentésére, amikor erre a hadvezetés kérte őket. Önfeláldozó módon megmentették a csapdába esett harcosok 75 százalékát. Ez volt a modernkori hadtörténelem egyik legmegindítóbb hadművelete, mert a teljes összefogásról szólt.

Itt kell megjegyezzem: számomra a film legnagyobb hibája (sőt bűne), hogy ebből az elképesztő és megható, páratlan eseményből semmit nem adott át nézőinek. Nem látjuk a látóhatárig terjedő polgári hajók sorát (pedig Spielberg bebizonyította már, hogy az ilyen monumentális képek igenis megjeleníthetőek a filmvásznon) és nem látjuk az összefogás megrendítő erejét. Szinte már gúnyos, az, hogy Nolan 10 hajóval szúrja ki a szemünket és azt akarja elhitetni velünk, hogy ez a 10 hajó mentette ki a 300 ezer katonát. Illúzió-romboló és bántó ez a slendriánság. 

Történeti szempontból felvetődik a kérdés: miért torpantak meg a német harckocsik 1940 május 24 -én, ahelyett, hogy fogságba ejtették volna az angolokat? Az az igazság, hogy máig nem tudjuk teljes bizonyossággal a választ. Annyi tudható, hogy az említett napon Adolf Hitler hadműveleti értekezletet tartott parancsnokaival Charleville -ben berendezett főhadiszállásán és miután áttekintette a fronthelyzetet, kiadta 13 -as számú hadműveleti utasítását a német páncélosok azonnali megállításáról. A német vezérkar tábornokai azonnal tiltakoztak a döntés ellen, főleg mert a harckocsik megállítása mellett a Luftwaffe vadászgépeit és bombázóit viszont a parton rekedtek elleni támadásra utasította. A történészeket ma is megosztja, hogy mi állhatott Hitler parancsának hátterében, ugyanis maga a Führer nem indokolta meg tisztjei előtt döntését (ez mondjuk egyébként sem volt rá jellemző). 

Az egyik elképzelés szerint Hitler főként  Göringre hallgatott, aki a Luftwaffe parancsnokaként ígéretet tett neki arra, hogy a német vadászgépek majd elintézik a Dunkirk partjaira szorult briteket. Azonban Göring mint annyiszor most is megtévesztette a Führert, mert a Luftwaffe 1940 májusában egyáltalán nem állt azon a szinten, hogy az angol partokhoz ennyire közel, a francia partvidék teljes birtoklása nélkül nagyszabású bevetéseket hajtson végre. A második számú teória szerint Hitler azért állította meg a harckocsikat, mert megnyúltak az utánpótlási vonalak és nem akarta kockáztatni a páncélosait egy szárnyak nélküli előretörésben. A harmadik elképzelés szerint Hitler vagy nem tudta, hogy szinte az egész brit expedíciós haderő a partra szorult, vagy tudta, de nem volt számára "tétel" a fogságba ejtésük, hiszen tüzérség és felszerelés híján csak bajlódást jelentett volna ekkora számú hadifogoly elhelyezése, fogva-tartása. (Ha lettek volna ágyúik, harckocsijaik, akkor "zsírosabb fogást" jelentettek volna.) Végül a negyedik teória szerint Hitler direkt engedte az angolok kimenekítését, mert bízott egy német-brit különbéke lehetőségében. Ezt én nem tartom valószínűnek, lévén hogy éppen a brit szigetek elözönlését tervezgette, másrészt, ha ez lett volna a célja, nem küldi a parton rekedtekre a német vadászgépeket. Inkább az említett három ok együttesen ösztönözhették furcsa döntésére.

Nolan az eddig leírt okokra egyáltalán nem utal filmjében, a németeket nem is mutatja, mindvégig arctalanok és láthatatlanok a nézők számára. Ugyanakkor amit a németekből érzékelünk, az is teljesen nélkülözi a realitást. Gondolok itt például arra, hogy mindig csak egy-egy német vadászgép bukkan fel az égen, mintha a Luftwaffe 1940 tavaszán csak alig néhány vadászgépből állt volna. Ez nyilván messze nem így volt. Összehasonlításul egy adat Ránki György: A második világháború története című könyvéből: "a Luftwaffe 900 vadászgépet és 1300 bombázót indított Anglia ellen 1940 nyarán". Vagyis bár feljebb azt írtam: a Luftwaffe nem állt azon a szinten, hogy nagyszabású akciókat hajtson végre (úgy, hogy nem volt kezében a partvidék egésze), de nyilván nem 1-2 repülőt tudott bevetni a parton tömörülők ellen.

Ugyancsak nagyon illúzióromboló és hiteltelen a parton állomásozók látványa. A filmben pár ezer embert látunk, míg a valóságban 400 ezren tolongtak a tengerparton. Szintén megdöbbentően művi a katonák viselkedése is, hiszen teljes apátiában, csöndbe burkolózva várakoznak a halálra vagy megmenekülésre, mintha mindegy volna nekik, hogy melyik következik be. Ilyen megnyilvánulásokra nem nagyon akadt példa a valóságban, legalábbis a korabeli beszámolók, források, visszaemlékezések, levelek és jegyzőkönyvek tanúsága szerint.

Összességében az embernek az az érzése támad a Dunkirk kapcsán, hogy Nolan egy nagyon nagyot akart "rendezni", székhez szegezve nézőit. És el kell ismerni: ez részben sikerült is neki. Csak jó lett volna, ha a történethűség sokkal nagyobb szerepet kap ebben az egyébként színvonalas produkcióban. 

Harmat Árpád Péter

2017.08.14.17:10

Egy egyszerű, makói földműves család sarja, Galamb József volt az zseniális mérnök, aki a világ első, sorozatban gyártott autóját, a Ford T-modellt megalkotta 1908 augusztus 12 -én, Detroitban. Ennek éppen 109 éve. A fiatalember 1881-ben született Makón, majd középfokú tanulmányait követően a Budapesti Állami Felsőipariskolában szerzet gépészmérnöki diplomát, 1901 -ben. Eleinte a diósgyőri vasgyárban vállalt munkát, majd katonaidejének letöltését követően, az aradi Automobil Rt ösztöndíjasaként a németországi Daimler, Benz és Adler gyárakban dolgozhatott. Élete egyik fordulópontját hozta az 1903 -as esztendő, amikor az USA -ba utazhatott. 

Galamb József (1881-1955) / kép forrása: Henry Ford Museum/

Amerikában eleinte egyszerű, kétkezi munkákat kellett, hogy elvállaljon New Yorkban és Pittsburgben, majd a St Louisban megrendezett autós világkiállítás megtekintése után magasabbra akart törni. Clevelandba utazott, hogy Stearn's Automobil Company tervezőmérnöke legyen. Ám terve nem vált be, a cég nem kecsegtette vezetői lehetőségekkel. Ezt követően Detroitba utazott, hogy a Cadillac és Ford gyárakban próbáljon szerencsét. Ezúttal siker koronázta erőfeszítéseit: mindkét cég állást kínált számára. Galamb József végül 1905 december 11 -én a detroiti Ford Motor Company -t választotta és heti 20 dolláros bérért a cég műszaki rajzolója lett. Tehetségére hamar felfigyeltek és valódi mérnöki beosztásba helyezték. Alig 8 évvel később már a Ford Motors főmérnöke, majd 1914-ben főkonstruktőre lett. 

Henry Ford személyes kérésére Galamb József maga tervezte meg a Föld első, sorozatban gyártott autóját, a Ford T-modellt. (Az "A" modell fejlesztése 1904 -ben zajlott.) A típus elkészítése során a fiatal magyar mérnök 3 találmánya is sikeres lett (és ezeket hasznosították is a megjelenő autókban). Az első találmánya a bolygóműves sebességváltó volt, a második a levehető hengerfejű motor, a harmadik pedig a mechanikus kuplung és a sorozatgyártásra épülő tömegtermelés volt. A Ford T-modell első példánya 1908 augusztus 12 -én gördült ki a gyár kapuján, majd 1908 és 1927 közt további 15 millió készült belőle. Hihetetlenül sikeres lett Amerika szerte, majd idővel Európában is.

Az új tömeggyártott autókat 825 dollárért lehetett akkoriban megvásárolni. A Ford T-modell alig nyomott 540 kilót és egy 24 lóerős 4 hengeres, 2884 cm3 -es, vízhűtéses benzinmotor hajtotta, két fokozatú váltóművel mégpedig maximum 60 kilométeres óránkénti sebességgel (ami akkoriban nagyon komolynak számított). Sokáig kizárólag fekete színben lehetett kapni, amit Henry Ford úgy magyarázott, hogy

"Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek."

Később persze, az 1920 -as évek elején megjelentek a kék, sárga és szürke T-modellek is. A típus beceneve a kereskedőknél "Tin Lizzie" azaz Bádog Böske lett. Az autó óriási sikere miatt, Galamb József a detroiti gyár igazgatójává lépett elő, fizetése évi 75 ezer dollárra emelkedett és Henry Ford cégtulajdonos közvetlen, bizalmi munkatársává vált. Számtalan olyan anekdota is fennmaradt, melyekben Henry Ford állítólag több fontos döntése előtt is azt motyogta az orra alá: "előbb meg fogom kérdezni Joe -t".

A zseniális és sikeres magyar mérnök 1915 -ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, majd 1917-ben megnősült (felesége: Dorotty Beckham) és 1918-ban, majd 1927 -ben két lányuk is született (Clair és Glória). Galamb 1911 és 1932 közt több alkalommal is hazalátogatott makói rokonaihoz, és segített nekik beindítani az ottani autó és traktor kereskedésüket. Mindezeken túl 1921-ben Galamb József támogatásával ösztöndíj is létrejött szegény-sorsú, de tehetséges makói fiatalok taníttatására. 1944 -ben, 63 évesen ment nyugdíjba és 1955 -ben, 74 évesen hunyt el, Magyarország egyik legsikeresebb mérnöke. 

Harmat Árpád Péter

Ajánlott források Galamb Józsefről:

• Csongrád Megyei Mérnök Kamara cikke
• V8cars.hu
• Szegedi Egyetem cikke
• Délmagyar írása
• Szellemi Tulajdon Hivatala
• Magyarjármű
• Totalcar.hu
• mek.oszk.hu
• BMF Hírlevél, 2008 április, Dr Gáti József - Dr. HorváthSándor

2017.08.14.00:05.

A XVI. századi Magyarország egyik legkiemelkedőbb hősét és a török-ellenes harcok talán legsikeresebb hadvezérét, Nádasdy Ferenc bárót az oszmánok csak "fekete bégként" emlegették, miközben szabályosan rettegtek tőle a harcmezőkön. Akkor is győzni tudott ugyanis, amikor sokkal kevesebb katonával bocsátkozott harcba, és gyakran csapott le váratlanul ellenségeire, kegyelmet nem ismerve. A lesvetés mestere volt. Élete érdekes fordulatokban és győzelmekben bővelkedett.

A Magyar Királyság a XVI. század folyamán végig a hatalmas, terjeszkedő és ereje csúcsán lévő Török Birodalommal folytatott harcokkal volt elfoglalva. Mindennaposak voltak a török hadjáratok és magyar ellentámadások, így a magyarság állandó háborúskodásban élt. A főszerepet ekkoriban a hatalmas magyarországi kővárak játszották, a törökök ezeket akarták elfoglalni, a magyarok pedig mindenáron megvédeni. Az erődítmények tövében rendszeres bajvívások zajlottak, melyek során a harcokat kis időre felfüggesztették, hogy a felek legvitézebb katonái megküzdjenek egymással. A magyar nemesség alkotta ekkoriban a török ellenes háborúk gerincét és legfőbb vezetését. A nobilitas tagjai a harcnak éltek, így a grófi bárói utódokat néhány éves korukban szinte egyszerre tanították meg járni és lovagolni, majd kamaszként karddal harcolni.

A XVI. század kezdetén a török még csupán tervezgette Magyarország elözönlését, majd 1520 –ban látott annak megvalósításához. 1521 –ben oszmán kézre került Nándorfehérvár, majd 1524 –ben Szörényvár is a szultáné lett. Következett az 1526 –os esztendő, amikor a Török Birodalom teljes erejével sújtott le hazánkra és Mohács mellett szétverte az ország seregét. Innentől nem volt megállás: a törökök 42 éven keresztül támadták országunkat folyamatosan, sorra elfoglalva várainkat. Elesett Esztergom, Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár. Később, az 1552-1556 közti hadjáratokban török kézre került Temesvár, a Nógrádi várak nagy része, majd Szolnok is. És bár Eger várát Dobó István csodával határos módon megvédte, óriási volt a magyarok vesztesége. Ráadásul 1566 –ban Szigetvár is a szultáné lett. Négy évtizednyi harc után, 1568 –ban némi lélegzethez jutott a magyarság, amikor a császár és a szultán követek útján végre ideiglenes békét kötöttek Drinápolyban.

Következett pár évnyi viszonylagos nyugalom, ami alatt az oszmánok Ázsiában a perzsákkal küzdöttek, keleti határaikat bővítve és janicsárlázadásokat vertek le birodalmukban. A magyarok pedig készültek az újabb harcokra. Az új háború aztán 1591-ben el is érkezett: a törökök a Balkánon intéztek támadást váraink ellen, majd a Dunántúlra zúdultak. Kezdetét vette a 15 éves háború, 1591 és 1606 között. Ez a harc már sokkal kiegyenlítettebb volt, mint korábbi háborúink a törökökkel. Döntetlen közeli végeredménye jelezte: az oszmánok, már közel sincsenek erejük teljében.

Nádasdy Ferenc, a fekete bég

Az előzőekben vázolt történelmi közegben élt Nádasdy Ferenc báró (1555-1604), a török ellenes harcok kiemelkedő hadvezére. Előkelő, főnemesi családba született, apja, Nádasdy Tamás egészen a nádorságig vitte, sőt egy ideig hazánk alkormányzója is volt. Fiát, harcosnak, hadvezérnek nevelte és az ifjú fogékonynak is bizonyult a hadi tudományokra. Nádasdy Ferenc a család sárvári birtokközpontjában látta meg a napvilágot 1555-ben, ahol igazi főúri udvartartás és élénk kulturális élet vette körül. Ennek megfelelően Ferenc egész későbbi életében pártolta a művészeteket, felnőtt fejjel nyomdát alapított, hatalmas könyvárat szervezett, mecénásként segítette a korszak feltörekvő tehetségeit és a protestantizmus terjedését. Amikor a Nádasdy dinasztia élére került, valódi reneszánsz főúrként igazgatta birtokait.

Nádasdy báró katonai karrierjét alig 12 évesen kezdte, amikor a császár (I. Miksa) udvarába került hadapródként. Itt megismerhette a XVI. században használatos fegyverek széles tárházát és a korabeli hadviselés alapjait, a párviadalok szabályaitól, a nyílt-mezei csatákon át egészen a várostromokig. Később, ifjúként a délvidékre került, ahol Zrínyi György horvát bán (Zrínyi Miklós édesapja) és Batthyány Boldizsár katonáival küzdött Simontornya – Szigetvár – Varasd térségében, az 1568 –as drinápolyi határokon át-át csapó, fosztogató, portyázó törökökkel. Egészen fiatalon, alig 20 évesen (1575 -ben) családja tanácsára, dinasztikus jelentőségű, vagyoni-politikai indíttatású házasságot kötött Báthory Erzsébettel. Bár a frigyből hat gyermek született, valójában Ferenc és Erzsébet kapcsolata egyáltalán nem volt boldog és inkább a különélés jellemezte. Miközben Báthory Erzsébet a csejtei várban töltötte ideje nagy részét (ahol évtizedekkel később rémhíreket terjesztettek róla szolgálóival szemben mutatott kegyetlenkedései miatt), a báró házasságuk alatt végig hadjáratokban vett részt és messze járt feleségétől.

Báthory Erzsébet

Az ifjú Nádasdy nagyon korán önállóan vezette portyázó hadjáratait és ezek során már nem csupán visszaverte a határsértő törököket, hanem ő lépett fel támadólag és vezetett támadásokat a határ-menti bégek területeire (nem egyszer tőrbe csalva az oszmán csapatokat). Nádasdy báró ezekben az években (1585 és 1590 közt), vagyis 30 -as évei elején ezekkel a sikeres portyázó hadjáratokkal szerzett országos hírnevet magának. Kedvenc fogása volt a lesből támadás, amikor 1-2 ezres gyorsan mozgó lovascsapatokkal ütött rajta a törökökön például Károlyvárosnál, Szigetvárnál és Koppánynál. Egyik legnagyobb győzelmét 1587 nyarán Nagykanizsa közelében, Kacorlak település hatásában aratta, amikor Zrínyi Györggyel együttesen egy 10 ezres török sereget győztek le, mely a dunántúli török bégek egyesített hadaiból álltak fel (éppen Nádasdy megfékezésére). A győzelem során több ezer halott oszmán maradt a csatatéren, miközben Nádasdy alig vesztett embert. A diadal óriásira növelte a báró presztizsét, nem beszélve arról hogy innentől a törökök már "fekete bég -ként" kezdték emlegetni és szabályosan rettegtek tőle. (Az oszmánok minden nagyurat bégnek szólítottak, akár török volt, akár keresztény.)

Herczeg Ferenc (1863-1954) jogász, tudós, MTA-tag és a Horthy-korszak elismert írója, számtalan történelmi regény készítője, így jellemezte Nádasdy Ferenc bárót:

".. sereget tartott a maga zsoldján, amely sűrűn csapott át a török végekre fejeket szedni. A száguldozásokat Nádasdy uram maga vezette, és ahol a hadizászlóit meghordozta, ott ámulatot keltett a mindent mérő vitézségével, és rémületet a kegyetlenségével. És bár a mezei munka (portyázás) volt az úri kedvtelése, ezért sok más mesterségben is jeleskedett. Szerette a lantosokat és a képírókat, csuda tulipánokat és óriás barackokat növesztett kertjében, idegen nyelveket tanult, külhoni tudósokkal levelezgetett, aranyon vásárolta a szép könyveket, és Sárváron könyvsajtót tartott... "

Következett az 1593-es esztendő, mely komoly fordulatot hozott az ország (és Nádasdy Ferenc) életében: a balkáni Sziszek váránál ugyanis a magyar-horvát hadak - részben Nádasdy báró vezetésével - hatalmas győzelmet arattak a törökökön, amire válaszul a szultán (III. Murád) éktelen haragra gerjedt és általános támadást indított Magyarország ellen. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború. Nádasdy katonai karrierje csúcsára ért: sikert sikerre halmozott a csatatereken, hatalmas birtokokra tett szert (részben házassága révén) és temérdek címet szerzett: ő lett Vas megye főispánja, majd megkapta a királyi főlovászmester címet, 1598-ban aranysarkantyús lovaggá avatták és dunántúli főkapitány lehetett belőle. Az 1600-as esztendőre már az ország legnagyobb befolyású főurai közt emlegették. Ezt részben annak is köszönhette, hogy a rendi gyűléseken az ellenzék vezéralakjává "nőtte ki magát" és rendszeresen fellépett Rudolf császár központosító politikája ellen.

A 15 éves háború kezdetén minden jelentősebb dunántúli összecsapásban jelen volt saját költségén fenntartott "elit" zsoldoscsapatával. A Dráva és Esztergom közti hatalmas területet keresztbe - kasul bejárta. 1594-ben Nádasdy vette be csapataival Segesdet, Berzencét és Szőnyt, majd ott volt 1595 -ben Esztergom visszafoglalásakor is, nagyban hozzájárulva a törökök feletti diadalhoz. (Az Esztergomért vívott csatában esett el egyébként Balassi Bálint.) Később Pálffy Miklóssal, a korszak másik nagy hadvezérével együtt vezette a magyar hadjáratokat az oszmánok ellen, többek közt Párkány térségében. Nádasdy ott volt Tata visszafoglalásánál, és Buda 1598-as visszafoglalási kísérleténél is és kulcsszerepe volt Fehérvár bevételében is.

1603 -ban Buda alatt ütött rajta az oszmánokon, majd 1604 január 4 -én váratlanul, alig 48 évesen meghalt. Távozásával a korszak egyik legnagyobb magyar hadvezére hagyat magára az országot. Dr. Söptei István, a Nádasdy Múzeum igazgatója így foglalta össze a törökverő báró életútját: 

„Ő volt a törökök által elismert kiváló hadvezér, korának megbecsült, a magyar nemzeti érdekeket minden időben szemmel tartó magyar főúr, aki apja, Nádasdy Tamás nádor életútját követve munkálkodott a magyarság megmaradásán, egy olyan korban, amikor erre kevés esély volt. Életpályája mindannyiunk számára követésre méltó!” 

Nádasdy Ferenc élete, küzdelmei és harcai egy egész korszakról adnak számunkra érdekes és átfogó képet, mégpedig egy különleges ember sikereinek értékelésén keresztül.

Harmat Árpád Péter

2017.08.13.15:00

A versek az emberi érzések olyan megfogalmazását, megélését és bemutatását teszik lehetővé, melyek ábrázolására más műfajok nem képesek. Szépséget közvetítenek, felkavarnak, meghatnak, elgondolkodtatnak, a valóságot különleges, művészi szemszögből láttatják úgy, ahogyan egyébként sosem érzékelnénk. Értéket visznek életünkbe, az örömök, boldog pillanatok mélyebb megélését és a sivár hétköznapok, fájdalmak könnyebb elviselését segítik. Röviden: verset olvasni jó.

DE melyek a legszebb magyar versek? Nyilván szubjektív, hogy ki mit tart szépnek. Elio Carletti szerint: "A szépség a részek olyan összessége, amelyhez nem kell semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, sem bármit megváltoztatni." Kiindulópontként - és mivel bloggerként szabadon dönthetek most ebben a kérdésben - nézzük az én kedvenc költeményeimet. :-)

A szívemhez legközelebb álló magyar versek négy körbe sorolhatóak: az elsőt Petőfi költészete önmagában "alkotja", a maga letisztult naivitásában, ideáival, egyszerűségében. A második csoportot a nyugatosok jelentik, közülük is hárman: Ady Endre, Szabó Lőrinc és Babits Mihály, a harmadik kör egyedül József Attiláé és végül a negyedik körben a 60-as és 70-es évek költőóriása Pilinszky János szerepel. Ezt a felsorolást kiegészíti két, számomra sokat jelentő alkotó: Örkény István és Rejtő Jenő, akiket gyermekkoromtól nagyon szeretek. 

Az öt legszebb magyar vers számomra: Pilinszky János, József Attila, Ady Endre, Szabó Lőrinc és Babits Mihály tollából íródott. Itt elolvashatóak, majd utánuk következik egy kis közízlés-felmérés arról, hogy olvasóim kit tekintenek a legszebb magyar versek megalkotójának. (21 költő közül választhattok. Ha nincs köztük kedvenced, akkor kommentben írd meg.) És most a költemények, kedvencek: 

Pilinszky János: Magamhoz

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

*** ­

József Attila: A legutolsó harcos

Valami forró, nyári éjszakán
Gyárfüst ölelt át lomha földszagot
S a legnagyobb lélek szökkent belém:
Az ucca és a föld fia vagyok.

Ma hat földrészre nyílik bimbaja -
Szép szívem óriás, piros virág
És villamos hullámok: lengetik
Világbelengõ, kitárult szagát.

Börtön, kaszárnya, templom nem elég,
Hogy a hegyekrõl ledobja szavam
És minden ige fölöttem lebeg
És minden más szándék szándéktalan.

Ha én sírok, a világ vére hull,
Ha káromkodok, minden trón remeg,
Ha nevetek, az Isten is örül
S tavaszba szöknek akkor a telek!

Hitem a sors lesz: Szívbéli Urunk
Akar csodátlan, új, legszebb csodát -
Kaszárnyát, börtönt elrombolnak az
Arcunkról ömlõ, lelkes lavinák.

Minden jövendõ tûz is bennem él,
Hogy az utolsó harcos én legyek.
A simogatás az én lobogóm
S minden megindul, hogyha én megyek!

A lelkesedés zengõ süvegét
Égig hajítják a görnyedt napok,
Ha szívetekben a tükör leszek:
Az ucca és a föld fia vagyok.

***

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

***

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

***

Babits Mihály: Magamról

Nel mezzo...

No s megvagyok már. Lettem ami lettem,
sötét bár s néha könnyekig hasonlott:
hiába! csöpp szőlőszemnek születtem,
mely a nagy naptól édesedve romlott.

Hány rossz madár vas-csőre vítt felettem,
szememet tépve, (e parányi gyomrot,
amelybe annyi fényt mohón föl-ettem),
míg vére könnyé édesedve omlott.

Rossz végzet tölté fürtömet tömötté,
mert szomszéd szemek szögletes-zömökké
nyomtak, ki szépnek, szabadnak születtem,

s nemes-rohadni napmagányt szerettem. -
No s megvagyok már. Lettem ami lettem.
Az Isten sem változtat rajta többé.

Harmat Árpád Péter

A tanulás nagyon fontos dolog napjainkban, lényeges hogy boldogulunk e vele. Én elmondhatom, hogy sokat tanultam eddigi életemben - két főiskola, egy egyetem és három középfokú szakképesítés megszerzése után ez talán nem túlzó kijelentés  - és most is tanulok, sőt tanítok, állandóan diákok közt vagyok. Tapasztalataim szerint a fiatalok nagy része nem tud hatékony módszereket "bevetni" a tananyagok elsajátítása terén és így látszólag sok energiával nagyon kevés ismeretet képesek magukba gyűjteni. Persze nem mindegy, hogy a tanulás színtere a középiskola, esetleg az egyetem (mondjuk vizsga-időszakban), vagy felnőtt fejjel (munka mellett) egy továbbképzés. Nyilván középiskolában egy állandó, minden napi készülés adja a tudásszerzés kereteit, míg a másik két esetben többnyire kampányszerűen, egy-egy időszakban csúcsra járatott leterheltséggel történik a tanulás. A tipikus egyetemista a vizsga előtti utolsó pillanatig halogatja a készülést, majd pár nap alatt akar mindent behozni, napi 10-12 óra tanulással, minimális alvás mellett, ipari mennyiségű kávéfogyasztással. Ugyanakkor mindhárom esetre - a középiskolai készülésre, az egyetemi kampány-tanulásra és a felnőtt fejjel végzett ismeretszerzésre is - léteznek bizonyos általános szabályok, melyek megkönnyíthetik dolgunkat. Ezek összeszedésére vállalkoztam: 

1. A számunkra legjobb tanulási módszer kiválasztása. Sokféle módon tanulhatunk: lehet egyszerűen csak olvasgatni az anyagot és közben memorizálni, lehet bekezdésenként átvenni és felmondani, lehet kivonatot készíteni és utána azt megtanulni, lehet vázlatot készíteni, lehet alkalmazni audiovizuális eszközöket ... stb. A lényeg: azt válasszuk, ami számunkra a legjobb, ne azt, amit mások annak tartanak. Mindenkinél más működik ugyanis.
2. Megfelelő forrásból tanuljunk. Használhatjuk a legjobb módszert is, ha nem abból készülünk, ami a számonkérés szempontjából javallott. Középiskolásban és egyetemen is van "kiadott" hivatalos tananyag, ami lehet egy könyv, vagy a tanár által lediktált esetleg előadása alapján lejegyzetelt ismeretanyag. EBBŐL tanuljunk, mert a visszakérdezés is várhatóan erre épül majd.
3. Számonkérés alapú készülés. A tanulás során mindig tartsuk szem előtt a számonkérés jellegét, módját, formáját, legyen az vizsga, felelés vagy dolgozat. Ha a vizsga például gyakorlati, akkor a felkészülésünkkor is gyakorlati feladatokat érdemes végeznünk; ha teszt jellegű, akkor úgy készüljünk, hogy teszteket is kitöltünk (a lexikális tudás megszerzése mellett), ha esszé, akkor gyakoroljuk az egész mondatos, választékos, jól tagolt, rendszerezett szövegírásokat, ha pedig szóbeli, akkor érdemes felmondanunk többször is hangosan az anyagot.
4. Értelmezés. Nagyon fontos, hogy ne magoljunk, hanem értelmezzük és értsük is, amit meg akarunk tanulni. Érdemes azzal kezdeni az egészet, hogy áttekintjük az elsajátítandó anyagot és megválaszoljuk a következőket: mit is kell megtanulnom? mi az egész lényege? miről szól a tananyag? Aztán a részletekbe merülve alaposan is át kell venni mindent, szem előtt tartva, hogy érthető legyen számunkra a szöveg.
5. A tanár által kiemeltek figyelembevétele. Minden tanárra és oktatóra jellemző, hogy fontosabbnak tart bizonyos tananyag fejezeteket, melyeket kiemel, vagy jobban részletez. Hasznos tisztában lenni ezekkel, mert nagyon valószínű, hogy a számonkérésnél ezeket fogja elővenni. Ha tudod, hogy mit tart lényegesnek a tanárod, akkor te is arra fókuszálj a készüléskor.
6. Felmondás, házi visszakérdezés. Mindig hasznos tesztelni megszerzett tudásunkat, mert gyakori, hogy úgy hisszük: már jól tudjuk az anyagot, miközben még nem igazán megy. Erre nagyon jó, ha magunknak felmondjuk, vagy ha megkérünk egy barátot, szülőt, testvért, hogy kérdezzen ki bennünket. Ezzel egy fajta előadói rutint is szerezhetünk, fejlesztve előadókészségünket.
7. Vázlat készítés. Rengeteget könnyíthet a készülésben vázlatok készítése, mert segít bennünket abban, hogy át tudjuk tekinteni a teljes tananyagot és ne vesszünk el benne. Amellett a vázlat jobban megmarad a memóriánkban és a vizsga, vagy dolgozat során jobban eszünkbe jut majd, hogy miről kell számot adnunk. Egy jól sikerül vázlat átsegíthet bennünket akár az érettségin, vagy egy-egy szigorlaton is.
8. Lényeglátás - aktív figyelem Fontos, hogy a memorizálandó tananyag súlypontjaival, lényeges, kiemelt részeivel pontosan tisztában legyünk és ezekre több időt, energiát fordítsunk. A tankönyvekben a félkövérrel írt részek többnyire ilyenek, illetve a bekeretezett, vagy más látványtechnikai módszerekkel megkülönböztetett mondatok, bekezdések. Sokat számít az aktív figyelem is, vagyis tényleg a tananyagra koncentráljunk, miközben tanulunk.
9. Vizualizáció, ábrák, képek, rajzok. Az emberek többsége vizuális típus, így a képeket, ábrákat, rajzokat hamarabb elraktározza memóriájában, mint a szövegeket. Érdemes tehát tanulásunkat ilyen elemekkel kiegészíteni. A legtöbb könyv és kiadvány eleve tartalmaz ábrákat, de még hatékonyabb a saját magunk készítette tanuláskönnyítő vizualizáció. Nekem nagyon bevált az egyetemen, amikor egy-egy nehezen memorizálható vagy érthető szövegrészhez ábrákat csináltam.
10. Csendes, nyugodt környezet a tanuláshoz. Hihetetlenül fontos, hogy tanulásunkat ne tudja semmi megzavarni. Alapvető, hogy telefonunkat némítsuk le (vagy ha tehetjük kapcsoljuk ki), mert egy-egy SMS kizökkenthet a készülésből, hiszen eltereli figyelmünket és válasz írásra ingerel bennünket. Ugyanez a helyzet a közösségi oldalakkal, tanulás közben mellőzzük ezeket. A legjobb egy csendes, nyugodt szoba, ahol magunk lehetünk, zavaró tényezők nélkül. Jó, ha nem szól a TV, rádió, magnó, számítógép sem. Bár ritkán előfordul olyan, hogy valaki csak zenével tud tanulni. 

Ennyi a lista, remélem találtok benne hasznosat. Még kiegészíteném annyival, hogy nagyon sokfélék vagyunk, így szinte mindenkinél más válik be. A lényeg mindenkor az odafigyelés és motiváltság. Ezek nélkül nagyon nehéz bármilyen anyag elsajátítása.

Harmat Árpád Péter

2017.08.11.13:29

A második mohácsi csataként elhíresült nagyharsányi csata 1687 augusztus 12 -én, az épp 161 évvel korábban  (és onnan 37 kilométernyi távolságban) megvívott "mohácsi vész" visszavágójaként került krónikánkban. Ez volt az az ütközet, melyben katonáink egy nagy nemzetközi erő részeként revansot vehettek a törökökön. De hogyan is kezdődött a harc?

A nagyharsányi csata, Bádeni Lajos és Lotaringiai Károly találkozása /Wilhelm Camphausen festménye/

A török uralom másfél évszázados magyarországi időszakát hosszú és kemény harcok zárták le, amikor az osztrákok vezette Szent Liga seregei 1683 -ban megkezdték az oszmánok kiűzését Magyarországról. A küzdelemben IV. Mehmed (ur.: 1648-1687) birodalma az összeomlás szélére került, I. Lipót (ur.: 1657-1705) pedig elszánta magát a török végleges elűzésére. A hatalmas, több, mint 80 ezres keresztény haderő gerincét főleg osztrák, bajor, szász és brandenburgi csapatok alkották, de olasz, francia spanyol, sőt svéd és angol erők is küzdöttek a nemzetközi koalícióban. Jelentős számban, mintegy 15 ezres sereggel csatlakoztak magyarok is az ország felszabadítására indult armadához. A sereget négy kiemelkedő, európai hírű hadvezér vezette: V. Károly lotharingiai herceg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Savoyai Jenő herceg és Bádeni Lajos őrgróf.

Lotharingiai Károly

A Szent Liga katonai főparancsnoka, Lotharingiai Károly (Karl Leopold von Lothringen) volt a korabeli Európa legjelentősebb hadvezére. A tehetséges katonai stratéga Bécsben született 1643-ban. Eleinte egyházi pályára készült, de 20 évesen mégis inkább a katonai karriert választotta. Közben a társadalmi ranglétrán is a legmagasabb szintre emelkedett, amikor feleségül vette III. Ferdinánd császár lányát (Mihály, lengyel király özvegyét) Habsburg Eleonórát. A frigyből hat gyermek született. Hadvezérként 1664 augusztus elsején "debütált" a szentgotthárdi csatában. Később, 1671-ben tábornokként Thököly kurucserege ellen harcolt, majd 1674-ben a franciák ellen zajló háborúban vett részt. Az 1675-ös esztendő fontos volt életében, hiszen a birodalom főhadparancsoka lett és nagybátyja halála révén Lotharingia hercege. Állama gyakorlatban nem létezett, hisz a franciák kebelezték be, így kortársai "hercegség nélküli hercegnek" (le duc sans duché) nevezték. 1676-ben visszafoglalta a Rajna menti Philippsburgot, amiért ő lehetett Tirol és Elő-Ausztria helytartója. Katonai karrierje jelentős csúcspontját jelentette, hogy 1683 nyarán miután szétverte a Bécs felé támadó török sereg magyar segédhadait (Thököly kuruccsapatait), részt vett a dicsőséges kahlenbergi csatában (Bécs felmentése), majd október 21-én bevette Esztergomot.

Az előzmények

Miközben 1685 -ben megindult a Felvidék megtisztítása és Thököly kézre kerítése, a főerők Buda alá vonultak. Az ország legfontosabb várát 1686 szeptember 2-án 60 ezres haderő szabadította fel 78 napos ostromban. Abdurrahmán Abdi pasa az első sorokban harcolva vesztette életét. A nagy katonai sikert követően a bécsi Haditanács új, elsöprő erejű hadjáratról döntött, ezúttal a délvidék visszaszerzését megcélozva. A hadművelet szabályos harapófog akcióként lett megtervezve: miközben Lotharingiai Károly a keresztény seregek egyik részével közvetlenül az eszéki Dráva-hídhoz vonult, addig II. Miksa Emánuel Szolnokon keresztül tört a dunai Tisza torkolathoz, hogy aztán Siklós-Eszék között egyesüljön a főerőkkel. Az egyesült keresztény had így már 50 ezer főt számlált. A törökök is összevonták csapataikat: a bosnyák származású Szari Szulejmán pasa, aki 1685 november óra a Török Birodalom nagyvezíre címet is viselte - és a szultán teljes bizalmát is élvezte - 60 ezres hadat koncentrált Eszékhez.

A nagyharsányi csata

A nagyharsányi csatára 1687 augusztus 12 -én került sor. Lotharingiai Károly ravasz módon csapdába csalta a törököket, amikor utasítást adott Miksa Emánuelnek egy színlelt visszavonulásra és ezzel a Dráva túlpartjára csalogatta az oszmánokat. Szulejmán vérszemet is kapott és elhamarkodott támadásra adott parancsot, ám a bajorok állták a sarat. Közben a császári főerők Lotaringiai Károly vezetésével hadrendbe álltak a Szársomlyó-hegy lejtőjén és Rabutin tábornok, illetve Savoyai Jenő gyalogosainak rohama után a Karasica mocsaraiba szorított törökökre zúdultak. Teljes lett a káosz az oszmánok soraiban: a lovas szpáhik a mocsárba ragadtak, vagy lovaikról leszállni voltak kénytelenek, a janicsárok nagy részét meg a Dráva ragadta el menekülés közben. A törökök közül körülbelül 8 ezren estek el (vagy fulladtak meg), míg nagyjából 7 ezerre teszik a fogságba ejtett oszmánok számát. Eközben a keresztény sereg alig 600-700 főt vesztett. Az osztrák-bajor-magyar haderő teljes diadalt aratott, az osztrákok kezére került a török tábor gazdag hadianyag-készlete is: 72 ágyú, 10 mozsár és óriási mennyiségű kézigránát, bomba illetve kartács. Lotaringiai Károlyék kezére került még 7 ezer vágómarha, 6 ezer ló ezer teve és bivaly, továbbá az oszmán nagyvezír tábori pénztára is (nagyjából 5 millió forint értékben). A törökök megalázó vereséget szenvedtek, amiért a Mehmedet követő új szultán, II. Szulejmán fejét vette kudarcot vallott nagyvezírének. 

A gyors és nem várt győzelem után a keresztény sereg könnyedén elfoglalhatta volna Belgrádot is, ám ennek mikéntjéről és a diadalból elsőként részesülő parancsnok kilétéről képtelenek voltak megegyezni a legfőbb vezetők. Bár Belgrád bevétele így elmaradt, a nagyharsányi győzelemnek köszönhetően Szlavónia illetve a délvidék nagy része felszabadulhatott és a magyarság is elégtételként konstatálhatta: majdnem ugyanott, ahol a mohácsi csata is zajlott, végre revansot vehettünk a törökökön. 

Bár az oszmánok végső kiűzése még további 12 éven keresztül elhúzódott (a karlócai békéig - 1699), a nagyharsányi csata döntő jelentőséggel bírt a török erők megingását tekintve. Azon kevés összecsapásaink közé tartozott, mely sikert hozott számunkra és a győztes, keresztény seregben harcoló több ezer magyar katona révén némi lelki "kárpótlást" adott az 1526 augusztus 29 -én Mohácsnál elszenvedett vereségünkért.

Harmat Árpád Péter

2017.08.10.(17:10)

Filmek röviden blog kritikája

Az egyik legjobb és legszuggesztívebb film, amit az elmúlt években láttam. Peter Berg, - a Csatahajó, a Mélytengeri pokol, A királyság, a Collateral és például az Amazonas kincse rendezője (sok más egyéb alkotás mellett) - kitett magáért, amikor 2013 -ban elkészítette a Túlélőt. Lehetetlen NEM hatása alá kerülni. Ütős, valóságszerű, felkavaró - csupán három jelző, melyek azonnal felötlenek bennem, ha erre a háborús drámára gondolok. A film egy megtörtént eseményt dolgoz fel: az amerikai tengerészgyalogság 2005 júniusi bevetését - 4 kommandós részvételével  - a tálibok uralta Afganisztánban. Az akció tragédiával végződött és a négy különlegesen képzett katonából egyetlen egy élte csak túl. Az elhunytakat posztumusz tüntették ki, a legmagasabb szinten a parancsnokot, Mike Murphy századost, aki a vietnami háború óta az első katona volt, aki megkapta a Medal of Honort, valamint a Silver Start és a Purple Heart -ot. Murphy önmagát feláldozva hívott rádiós segítséget társainak egy nyílt, belőhető magaslatra mászva. Tette azóta is példakép minden Navy Seals egységnél. A csapat tagjai a valóságban: Mike Murphy, Marcus Luttrell, Matt Axelson, Danny Dietz. [Az alábbi képen a film szereplői és mellettük a valós "megfelelőik" láthatóak.] 

Innentől spoileres a poszt. A katonák eredeti feladata, hogy felderítőkként megkeressenek egy hírhedt tálib vezért, jelentsék pontos tartózkodási helyét, majd bevárják a hadművelet (Vörös Szárnyak) második hullámát, mely végez az afgán parancsnokkal. Ám nem kerül sor a második hullámra, mert bár megtalálják, akit keresnek, közben őket is felfedezik. Néhány afgán pásztor jár pont arra, ahol az amerikaiak pihenőidejüket töltik (a hegyoldalban). A tengerészgyalogosok ugyan rögtön foglyul ejtik a parasztokat, de vitába keverednek egymással: mit csináljanak velük? Három lehetőségből választhatnak: megölik, megkötözik vagy elengedik őket. A harmadik mellett döntenek, óriási hibát vétve. A pásztorok az egész tálib hadsereget a 4 tengerészgyalogosra küldik ugyanis és megkezdődik az amerikaiak lassú levadászása. 

A katonák igazából két hibát vétenek: egyrészt nem veszik időben észre a parasztokat, másrészt nem kötözik meg őket. A filmben elhangzik, hogy a megkötözést azért vetik el, mert nem akarják, hogy a mozgásképtelenné tett parasztokat megtámadják a farkasok. Pedig mégis ez lett volna a helyes lépés, mert elengedésükkel saját sorsukat pecsételték meg. A két hiba mellett három körülménynek is kulcsszerepe volt a történetben: az egyik, hogy nem működött a hegyek közt rádiójuk, a második, hogy a terepviszonyok lehetetlenné tették hatékony védekezésüket, a harmadik pedig, hogy az Apache helikoptereket (AH-64) az akció alatt máshová vezérelték, így nem tudták időben kimenekíteni a srácokat.  A filmben többször elhangzik a tűzharc közben: "csak érjünk sík vidékre és kinyírjuk őket". De sajnos arrafelé nincs sík vidék sehol. A katonák menekülni kényszerülnek, mert 200-300 tálib üldözi őket folyamatosan. Közben többször leszánkáznak egy - egy hegyoldalon, kezüket, lábukat törik és szinte minden testrészükbe golyót kapnak. Embertelen szenvedéseken esnek keresztül, mire lelövik mindannyiukat. Egy kivételével. Ráadásul a kimentésükre végül megérkező helikoptert is találat éri, így 14 Seal kommandós hal meg lezuhanása közben.

Miért olyan jó a film? Mert hihetetlen életszerűséggel mutatja be a sztorit, a szereplőket (gyengéiket, erősségeiket, emberi oldalukat), miközben átélhetővé teszi kétségbeesett helyzetüket, szenvedéseiket és hősies harcukat. Berg láthatóan jól együttműködött színészeivel, még az egyetlen túlélő Marcus Luttrell -t is beletette a filmbe. A mű elején többször is felbukkanó Luttrell elbeszéléséből tudta meg a világ a 4 katona történetét. A katonát Marc Wahlberg alakította. (Itt egy érdekes megjegyzést tennék: Luttrell egy óriás termetű katona, pár centi híján két méteres, míg Wahlberg majd 30 centivel kisebb (173 cm), ami érdekessé tette közös megjelenésüket a filmbemutató után.) 

A négy tengerészgyalogos közül három hősi halált hal, miközben vagy száz tálibot ölnek meg (talán többet is). Kötelességük teljesítése közben vesztik életüket. Egyikük, Luttrell felcser-törzsőrmester (Petty Officer First Class) a filmben: Mark Wahlberg szinte csodával határos módon - egy tálibokhoz nem lojális helybéli (Mohammad Gulab) segítségével - megússza az egészet és végül kimenekítik. Annyi a sérülése, golyó ütötte sebe, csonttörése, zúzódása, hogy szinte emberi roncsként, haldokolva kerül vissza az amerikai támaszpontra. Az orvosok sokáig küzdenek az életéért és nagyon kevésen múlik, hogy megmarad. Az általa később elmesélt történet mindenkit szíven ütött. (Luttrell néhány évvel később, 2010 -ben találkozott megmentőjével Mohammad Gulabbal, aki házában rejtette el a tálibok elől és akinek köszönhette, hogy az amerikaiak kimenekítették a veszélyzónából.)

Hogy mi a sokkoló az egészben? Az, amin a négy katona keresztülmegy. Hihetetlen élni akarásuk és küzdőszellemük megdöbbentő helyzeteken segíti át őket. Még akkor is küzdenek, mikor már mások rég feladták volna. Törött bordákkal, szétlőtt lábbal, haslövéssel, törött csontokkal is kúsznak, másznak, tüzelnek. Berg nem bánik kesztyűs kézzel a nézőkkel: mindent megmutat. Közben mesterien használja a háttéreffekteket, zenét, feszültségfokozó betéteket. Nem zavaró túladagolással, ahogyan Christopher Nolan szokta, hanem érzékletes visszafogottsággal, ami sokkal hatásosabb. 

Bush kitünteti Luttrell -t

A túlélő egy remek film. Ha betekintést szeretnénk az amerikai Navy Seals egységek életébe, ha kíváncsiak vagyunk egy kommandós-bevetés kivitelezésére és ha látni szeretnénk, hogy milyen emberfeletti küzdelemre voltak képesek azok a fiatal tengerészgyalogosok, akiket modern-kori hadtörténelem legbátrabb katonái közé sorolhatunk, ez a film tökéletes választás. 

2017.08.09.11:40

Magyarországon nagyon vegyes az emberek viszonya népünk történelméhez: vannak, akik csak a negatívumokat, vagyis kudarcokat és vereségeket látják, míg mások éppen ellenkezőleg, kizárólag dicsőségeinket veszik észre. Ám akármelyik végponton vagyunk is, kedvenc hősöket és történelmi alakokat mindenki fel tud sorolni. Több, mint ezer éves történelmünk ugyanis rengeteg büszkeségre okot adó "szereplőt" tud felmutatni. Érdemes végigtekinteni, a legkiemelkedőbbeken.

Elsőként magát Árpád-vezért kell megemlíteni, hiszen forrásaink és a bizánci iratok szerint ő volt első választott fejedelmünk, a honfoglalás legjelentősebb alakja. Bár életének részleteiről kevés biztosat tudunk és még hatalomra kerülésének, halálának körülményei is vitatottak, mégis csak ő tekinthető első nagy vezetőnknek. Árpád után Szent István a következő nagy történelmi alak krónikánkban, mert európai beilleszkedésünk megvalósítása és a keresztény Magyar Állam létrehozása az ő uralkodásához köthető. Az Árpád-házi királyok (és ellenkirályok) több mint huszas listáján aztán számtalan kiemelkedő uralkodót találunk. Közülük ötöt azonban mindenképp érdemes részletesebben is ismernünk: Szent Lászlót (ur.: 1077-1095), Könyves Kálmánt (ur.: 1095-1116), III. Bélát (ur.: 1172-1196), II. Andrást (ur.: 1205-1235), IV. Bélát (ur.: 1235-1270). Szent László és Kálmán voltak azok a középkori királyok, akik szigorú törvényekkel stabilizálták a Magyar Királyságot, III. Béla elévülhetetlen érdeme írásbeliség bevezetése az uralkodói hivatalokban, II. András az Aranybulla kiadója volt, IV. Béla pedig az ország újjáépítője, a tatárjárás után. 

Az Árpád-ház után következett a vegyes-házi uralkodók korszaka: Anjouk, Jagellók, Luxemburgiak, Habsburgok követték egymást a magyar trónon, miközben a Hunyadi család is egy időre kezébe kaparintotta a hatalmat. Ebben a több, mint két évszázadban (1308-1526 között) fontos történelmi szerepet játszott I. Károly (Károly Róbert), aki megállította az ország szétesését és újra virágzó országgá változtatta a Magyar Királyságot, Nagy Lajos, aki már hódítani is tudott és segítette a városok fejlődését, mi több, a céhes ipar megerősödését, illetve a Hunyadi család, akik megállították határainknál az oszmánokat.  Valódi példakép és sokaknál kedven történelmi alak Hunyadi János és fia Mátyás is. Mindketten sokat tettek boldogulásunkért. Hunyadi János a törökökkel szemben védte meg hazánkat, Mátyás pedig valódi európai nagyhatalommá tette királyságunkat. 

Aztán 1526 után egészen 1699 -ig zűrzavaros idők jöttek: "két császár szorongatta a magyart: a német és török, jobbról és balról". De még ekkor is születtek magyar hősök: Dobó István (Eger várának hős védelmezője 1552-ben), Nádasdy Ferenc (a nagy törökverő magyar hadvezér), Zrínyi Miklós (költő, bán és hadvezér) és több erdélyi fejedelem is: Báthori István, Bocskai István, Kemény János és persze II. Rákóczi Ferenc, aki Esze Tamással és legfőbb hadvezérével, Károlyi Sándorral küzdött a magyar önállóságért az 1703-ban kezdődő szabadságharcban. Kicsit árnyaltabb (vitatott) megítélésű ma már Thököly Imre - a nagy kurucvezér - alakja, mint ahogyan a török idők és a reformkor közti 130 esztendő is számtalan kérdéses megítélésű történelmi figurát tud felmutatni. Mária Teréziát például egyszerre szerettük és utáltuk, viszont Hadik András (1710-1790) hősies hadvezérként vezette a magyar huszárokat a porosz sereg ellen (egésze Berlinig) a Hétéves háborúban. 

Aztán következett a reformkor (1830-1848), mely újra bővelkedett a nagy hazafiakban, akik előrelátó és haladó gondolatokkal, tettekkel segítették az ország fejlődését. Gróf Széchenyi Istvánt (1791-1860) a legnagyobb magyarként minden tisztelet megillet, hiszen saját erőből, önként vállalt kötelezettségként kezdte meg a magyar gazdaság modernizálását (hajózás, utak, bankrendszer, Lánchíd, közlekedés, gyárak), miközben változásokat javasló írásaival lámpásként világította meg nemzetünk előtt a követendő utat. Petőfi Sándor gyönyörű, hazafias verseivel, Kossuth Lajos (1802-1894) pedig hosszú évek munkájával érte el a társadalmi átalakulás igényének közös kifejezését, majd nemzeti önrendelkezésünk elérésének vágyát. Az 1848/49 -es szabadságharc hősei életük árán is védelmezték kivívott jogainkat. A harcban Görgey Artúr állt csapataink élén, akit akkor is a legnagyobb magyar hadvezérek közt kell megemlítenünk, ha neve nem szerepelt az aradi vértanúk között. Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Sweidl József, Lázár Vilmos, Poltenberg Ernő, Aulich Lajos, Leiningen-Westerburg Károly, Láner György, Damjanich János, Knézics Károly, Török Ignác, Nagysándor József, Vécsey Károly. 

Következett a neoabszolutizmus, melynek felszámolása Deák Ferencnek és Andrássy Gyula grófnak volt köszönhető. Kiálltak érdekeinkért és kiharcoltak számunkra egy történelmi szerepünknek kijáró elismerést, az akkoriban elérhető legnagyobb fokú önrendelkezéssel. Elérkezett a kiegyezés és a nagy magyar példaképek más megközelítésbe kerültek. Eötvös József tekintélye és munkássága elismerésre méltóvá tette a dualizmus kezdetének kormánypolitikáját.

A későbbiekben vitatottabb történelmi alakok következtek: Tisza Kálmán, Tisza István, Károlyi Mihály, Apponyi Albert és Horthy Miklós ma is megosztják még a történészeket is, ugyanakkor Bethlen István konszolidációs politikáját akkor is elismerés illeti, ha még az ő 10 éves hivatali ideje sem volt mentes hibáktól, kudarcoktól. Közben a két világháború számtalan sikeres katonai vezetőt és hőst adott történelmünknek, akik közül a kisebb rendfokozatokban harcolók közül sajnos sokat elfelejtett a nemzeti emlékezet.

A szélsőséges politikai ideológiák, a nácizmus - kommunizmus súlyos nyomokat és sérüléseket hagytak a magyarság múltjában és nem éppen a nagy államférfiak megjelenésének kedveztek. Viszont 1956 hősei - Nagy Imre, Maléter Pál, Iván Kovács László, Pongrátz Gergely - tiszteletet érdemelnek, mert a reménytelenségben adták életüket a szabadságért. Aztán a rendszerváltás végre új fejezetet nyithatott olyan "előkészítők" munkássága nyomán, mint Bibó István, Németh Miklós vagy Göncz Árpád. 

És persze nem maradhatnak ki a legnagyobb magyarok közül a tudomány-művészet óriásai sem, például a 13 magyar Nobel díjas, akiknek nevét sok helyen meg sem említik az iskoláinkban: Lénárd Fülöp (1905-fizika), Bárány Róbert (1914-élettan), Zsigmondy Richárd (1925-kémia),  Szent-György Albert (1937-orvostudomány), Hevesy György (1943-kémia), Békésy György (1961-élettan), Wigner Jenő (1963-fizika), Gábor Dénes (1971-fizika), Elie Wiesel (1986-béke), Polányi John (1986-kémia), Oláh György (1994-kémia), Harsányi János (1994-közgazdaság), Kertész Imre (2002-irodalom). Illetve példaképeink a híres magyar feltalálók: például Neumann János, Bánki Donát, Rubik Ernő, Kandó Kálmán, Galamb József, Bolyai János, Szilárd Leó, Jedlik Ányos és még sokan mások, valamint költőóriásaink: József Attila, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Ady Endre és olyan sok fantasztikus író és más irodalmi alak, hogy képtelenség volna felsorolni is. 

Hősökben, nagy államférfiakban nincs tehát hiány történelmünkben, csakúgy mint sikerekben, diadalmakban, és nagy győzelmekben. Észrevenni a pozitívumokat ugyanúgy fontos, mint ismerni ezer éves, büszke krónikánkat. 

Harmat Árpád Péter

[Kommentekben várjuk, hogy történelmi alakjaink, hőseink, államférfijaink, hadvezéreink közül kinek ki a három legkedvesebb, akiket a legnagyobbaknak tart. Megnyitva a sort, a Jegyzettár blognál az első három: Szent István, Hunyadi János és Széchenyi István] 

2017.08.08.15:39