A könyv jó barát, mert mindig csak ad számunkra: élményeket, gondolatokat, fantázia-világot, érzéseket, izgalmakat, örömöt, bánatot, újdonságot és milliónyi olyan percet, melyek elrepítenek a hétköznapok megszokottságából. Olvasni jó, mert közben művelődsz, bővül szókincsed, új kultúrákat ismersz meg, fejlődik - erősödik képzelőerőd, kreativitást szerzel, jobb lesz a logikai érzéked, megismered mások gondolkodás-módját, utazhatsz térben és időben (más korokban, földrészeken barangolhatsz), beleképzelheted magad mások bőrébe és mindeközben ki sem kell mozdulnod kedvenc karosszékedből. Az olvasás által több leszel, más leszel, gyarapodsz, bővülsz és "érsz, mint nyárelőn a cseresznye". Amellett az olvasás mindig, mindenhol végezhető: utazás közben, villamoson, buszon, vonaton, nyaraláskor a parton, székben, ágyban, sorban álláskor .. stb. De legjobb, ha "megadod a módját" és a lehető legkényelmesebb körülmények közt olvasol, kedvenc helyeden (és pozitúrádban), ágyban, kádban karosszékben.

Sokan a szüleiktől kapják "útravalóként" a könyvek szeretetét. Én magam is ebbe a csoportba tartozom, Édesanyámnak több ezres házi könyvtára volt/van, melyből már egészen kis koromban is "szemezgetni" tudtam. Láttam szüleimet olvasni és így én is kipróbáltam, milyen lehet. Eleinte egyszerű könyvekkel kezdtem, majd következett az, ami mindig is a legjobban érdekelt: a történelem. Harcokat, háborúkat, kalandokat bemutató sztorikra vágytam és azért nyaggattam Anyukámat, hogy ilyen témájú könyveket javasoljon számomra. És rákaptam az olvasásra. Voltak könyvek, melyeket szinte egy szuszra olvastam el, és sok olyan is, melyet napokon át, este, lefekvés előtt lapozgattam. (Emlékszem mennyiszer fordult elő az az akkor még új érzés, hogy várom az estét, hogy megtudjam végre miként folytatódik majd az előző este félbehagyott történet.) Aztán 20 -as éveimre kialakult kedvenc íróim köre is: Robert Merle, Graham Greene, Leon Uris, Herman Wouk, Ken Follett, Colleen McCullough, Jack London, Charles Dickens, John Steinbeck, Herbert Ernest Bates, Eric Knight, Truman Capote. A magyarok közül: Szilvási Lajos, Szabó Magda, Lőrincz L. László és még nagyon sokan mások. Rákaptam az életrajzi művekre is, melyek segítettek aztán a történelemtanításban is. 

Akadtak könyvek, melyeket többször is elolvastam és soha nem bírtam megunni, első ilyen volt - máig legnagyobb kedvencem - James Clavell 1975 -ben megírt történelmi regénye, a Sógun, melynek cselekménye a XVII. századi Japánban játszódik és amely szerintem a legjobb valaha megírt mű, a Gilgames eposz óta (pedig azt már 4700 éve írták). Legalább tízszer olvastam Margaret Mitchell híres regényét is az amerikai polgárháborúról - és egy abban játszódó szerelmi történetről -  melynek címe: Elfújta a szél és az olvasások számát tekintve bronzérmes nálam Ken Follet hihetetlenül jó történelmi regénye a Katedrális (illetve annak folytatása: Az idők végezetéig). És ott voltak a Rejtő regények, melyeket szabályosan faltam. Szüleim polcán ott sorakozott Rejtő Jenő, 60 -as években megjelent, Abatrosz-sorozatban kiadott 20 kalandregénye, légiós története, melyeket alig 18-19 évesen nevettem végig, aztán olvastam el újra, meg újra. Kedvencem ezek közül a Három testőr volt, melynek egyes párbeszédeit már fejből is tudtam. És külön korszak volt a Robert Merle, majd Ken Follet könyvek időszaka számomra, illetve a csatákat, uralkodók tetteit, háborúkat feldolgozó történelmi művek és regények; a legjobb magyar történészek munkái.

Felnőtt fejjel aztán sajnos egyre kevesebb időm lett az olvasásra (munka + család) és kialakuló másik két hobbim az írás illetve filmnézés (sőt filmes blog írás) is sok időt elvettek a könyvektől, nem beszélve az internet kínálta olvasási lehetőségekről. Mégis azt mondom: nem szabad, hogy napjainkban teljesen háttérbe szoruljon a könyvekből történő olvasás. A könyvek színvonalat, igényes kereteket adnak az információ-szerzéshez, mert pontosan látod az író, szerző nevét, a lektort, a kiadót, a kiadás évét (neten mindez nincs, vagy hiányos) és a hosszú napok után, amíg olvasol, maga a könyv is szívedhez nő. Élvezettel veszed kézbe, megbecsülve rakod vissza a polcra, majd hagyományozod fiadra vagy lányodra. 

Miért jó olvasni? Mert a könyv olyan, mint egy ajtó, melyen átlépve egy másik világban találod magad, egy világban, mely olyan, amilyennek akarod és olyan, ahová bármikor visszatérhetsz. Mert olvasás közben bárki lehetsz, bármit megtehetsz, bármit elképzelhetsz, bárhol a Földgolyón és bármelyik korban. Mert örömöt nyújt ... és ... mert jó és kész. :) Babits Mihály így fogalmazta ezt meg:

Harmat Árpád Péter

2017.08.15.20:32