Kevéssé méltatott Árpád-házi királyunk – akivel mostanában inkább csontvázának kutatása kapcsán foglalkozott a hazai média - III. Béla, aki 1172 és 1196 közt uralkodott a Magyar Királyság felett. Közel negyedszázados uralkodói időszakában ő vezette be bizánci mintára az írásbeliséget (hazánk hivatalos ügyeiben, megteremtve a királyi kancelláriát), amellett jelentős hódításokkal gyarapította a Magyar Királyságot (Horvátország, Szerémség, Dalmácia, Zára visszaszerzésével) és feltöltött kincstárral európai nagyhatalommá tette országunkat.
Olajfestmény, III. Béla [adatok] forrás: egyudkaposvar.hu/
III. Béla vészterhes időkben született 1148 körül (születésének pontos éve nem ismert), mégpedig II. Géza és Rurik Eufrozina kijevi hercegnő 4 fia közül másodikként. Akkoriban a mai Törökország területén virágzó Bizánci Birodalom második virágkorát élte és Komnénosz Mánuel császár hosszú uralkodása alatt (1143-1180) Magyarország bekebelezésére készült. Fokozta a válságot, hogy II. Géza komoly trónharcokra kényszerült a császár által támogatott testvéreivel - II. Lászlóval és IV. Istvánnal – akik ellenkirályokként harcoltak vele szemben (és idősebbik fia, III. István ellen) éveken keresztül. Ebbe a polgárháborúba az ifjú, alig 13 éves III. Béla (Géza kisebbik fia) sajátos „politikai túszként” keveredett, amikor apja 1161-ben egy bizánci – magyar békekötés részeként felkínálta Bizáncnak. A magyar herceg 1163-ban, alig 15 évesen került a császár udvartartásába, ahol a legkevésbé sem túszként kezelték. Manuel császár idővel nagyon megkedvelte és fia nem lévén, örökösének tette meg. Döntésében vélhetően szerepe lehetett annak is, hogy a császár rokonságban állt az Árpád-házzal, hiszen édesanyja, Árpád-házi Szent Piroska alig 16 évesen, I. László királyunk leánygyermekeként került Bizáncba és lett Komnénosz János (Manuel apjának) hitvese. Ebből a frigyből született aztán 1118-ban Manuel császár (aki így félig magyar származású volt).
III. Béla Bizáncban megkapta az előkelő deszpotész tisztséget és elnyerte a császár lányának kezét is. Egy ideig mindenki a következő császárként tekintett rá. Szerencséje 7 évig tartott, egészen 1169-ig, amikor Manuel császárnak váratlanul fia született. (Innentől személye feleslegessé vált Bizáncban.) Ez a 7 esztendő azonban elégnek bizonyult arra, hogy az ifjú magyar herceg megismerje a fejlett bizánci írásbeliséget, a bizánci udvar precíz működését, pontos nyilvántartási rendszerét, modern adminisztrációját és hellén kultúráját. A későbbiekben mindezek az ismeretek nagyban segítették őt a magyarországi királyi adminisztráció megteremtésében.
III. Béla 1172-ben, 24 évesen tért haza Magyarországra, miután bátyja, III. István elhalálozott. A magyar nemesség nagy része azonban nem nézte jó szemmel trónralépését (hiszen a főellenség Bizánc támogatottjának, sőt „kémjének” vélték) így a herceg csak III. Sándor pápa támogatásával vehette át atyai örökségét, a királyi trónt. (Megkoronázására 1173 január 13-án került sor Székesfehérvárott.) Itt érdemes kiemelni: a Szent Korona két része (görög és latin korona) III. Béla idején lett összeillesztve, mint ahogyan a királyi címerbe is ekkor került a bizánci kettős-kereszt.
Bizánc-pártisága Manuel császár haláláig, 1180-ig tartott (ez idő alatt még katonai támogatást is nyújtott korábbi apósjelöltjének, amikor az a szeldzsukokkal harcolt 1176-ban). Később azonban III. Béla önálló nagyhatalmi külpolitikába kezdett és a szélrózsa minden irányában bővítette a Magyar Királyság határait. Balkáni hadjáratokban foglalta vissza Bizánctól Horvátországot és a Szerémséget, majd Velencével is sikeresen harcolva Dalmáciát illetve Zára várát. Hadat viselt a szomszédos halicsi fejedelemség ellen is (egy időre megkaparintva területét), sőt elfoglalta Szerbia illetve Bulgária bizonyos övezeteit. Ezekkel a nagysikerű támadó hadjáratokkal és háborúkkal a Magyar Királyság a Balkán nagyhatalma és Európa egyik legerősebb országa lett.
Európa 1180-ban. Lilával jelölve a hatalmas Bizánci Birodalom (forrás: historyonmaps.com)
III. Béla külpolitikájában a Bizánc-pártiságot a pápával ápolt jó kapcsolat és a nyugati orientáció követte, aminek kézzel fogható jele volt, hogy mindkét feleségét a Francia Királyságból választotta. Első neje, Chatillon Anna lett fiainak, I. Imrének és II. Andrásnak is édesanyja, míg második felesége, Capet Margit (VII. Lajos lánya) inkább politikai házasságként szolgálta politikai céljait.
III. Béla belpolitikájának mérlege még akkor is erősen pozitív, ha uralkodását a mértéktelen földadományozás és az érthetetlen pénzreform jelentősen árnyalta. Ő volt ugyanis az első Árpád-házi uralkodó, aki komplett vármegyét adományozott oda egyik hívének (Modrus vármegyét 1193-ban a Frangepánok őseinek). Uralma alatt sajnos tovább csökkentek a királyi birtokok, bár még így is a földek egyharmada a király kezén maradt. (Később, az Árpád-ház utolsó 100 esztendejében ez az arány 20%-ra csökken majd.) Pénzreformja, - mely Európában akkoriban egyedülálló módon kétféle rézpénz veretését is jelentette - érthetetlen célt szolgált, de lehetséges, hogy egy későbbi, bizánci mintájú, nagyszabású pénzügyi átalakítás részét képezte.
III. Béla rézből veretett dénárjai (forrás: Wikipédia)
Legfontosabb intézkedésének a bizánci mintájú királyi kancellária létrehozása tekinthető 1181-ben, mert innentől minden hivatalos állami ügyet írásban rögzítettek. Ekkoriban íródott a „Halotti beszéd”, az „Ómagyar Mária siralom” és ekkor alkotott III. Béla udvarában a Párizsban tanult, titokzatos „P mester” azaz Anonymus is, a ki egy ideig a király jegyzőjeként is működött.
III. Béla alatt nagyot fejlődött a gazdaság, kiépült a kézműipar, melynek modernizálását külföldi (szász) betelepülők, úgynevezett hospesek is segítették (hála a király, betelepülést segítő politikájának). A fellendülés révén III. Béla magasabb adókat is szedhetett, megtelt a királyi kincstár és számos nagy építkezés zajlott. Többek közt kiépült Bátaszék, Zirc, Szentgotthárd apátsága és megtelepedett hazánkban a ciszterci rend is. A pápasággal való jó kapcsolatok kiépítésének jegyében történt László király szenté avatása is 1192 június 27-én III. Celesztin pápa által.
III. Béla pecsétje
Különleges kapcsolatok jellemezték III. Béla és Barbarossa Frigyes császár viszonyát is, ami kezdetben ellenséges, majd baráti lett. 1189-ben a Magyarországon keresztül vonuló keresztes hadak mindenesetre barátságos fogadtatásra találtak nálunk és a magyra uralkodó fényűzően látta vendégül a Német-Római Birodalom császárát.
Végül III. Béla 1196 április 23-án, alig 48 évesen távozott az élők sorából, egy erős országot és két fiúgyermeket hátrahagyva. Idősebbik fia, Imre herceg 1196 és 1204, kisebbik fia, II. András pedig 1204 és 1235 között vezette a Magyar Királyságot. III. Béla halálával egy korszak ért véget, ugyanis a XIII. század már az Árpádok fokozatos hanyatlását hozta, mely végül 1301-ben a dinasztia kihalásakor egy káoszba fulladt, széthúzó és kiskirályok uralta, gyenge államot eredményezett.
Harmat Árpád
Felhasznált és ajánlott szakirodalom:
- Engel Pál - Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 895-1301. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
- III. Béla a lovagkirály - lovagok.hu
Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!
020.10.04.(13:12)