Kétszáz éve született Görgey Artúr, a magyar történelem egyik legtöbbet vitatott nagy alakja. Történelmi szerepének vitatottsága leginkább a Kossuth Lajos nyilatkozataival, leveleivel, üzeneteivel kezdődő és az ő megnyilvánulásait előtérbe helyező (vagy felnagyító) későbbi publikációknak köszönhető. Napjainkra azonban az 1848/49 –es eseményekkel tényszerűen foglalkozó történészeknek – Kosáry Domokosnak, Katona Tamásnak és Hermann Róbertnek – hála egyértelművé vált: Görgey Artúr egyike volt történelmünk legnagyobb hadvezéreinek és hazafijainak.

Görgey Artúr 1818 január 30 –án született a Felvidéken, egészen pontosan a szepességi Toporcon egy elszegényedő, de nagy múltú, evangélikus kisnemesi család harmadik gyermekeként. Egészen fiatalon még a tanítás vonzotta, ám a pályaválasztást illetően apja, Görgey György nem tűrt ellentmondást: Artúrt katonai pályára szánta. A kamasz Görgey Artúr így 1832 –ben, mintegy 4 év időtartamra a tullini katonai utászakadémia tanulója lett. Tehetsége és gyors észjárása révén már 1837 –ben hadnagy, majd huszárfőhadnagy lett belőle. Ekkor azonban elhunyt édesapja és a hirtelen megszűnő atyai szigor, illetve kialakuló döntési szabadság hatására Görgey kilépett a seregből, hogy a prágai egyetemen tudjon vegyészetet tanulni.

A békés diákévek és az önmegvalósítás azonban csak három évig tartott (1845-1848), ugyanis 1848 március 15 -én kitört a magyar forradalom és szabadságharc. A történelem új vihara alapjaiban forgatta fel Görgey életét: bár 1848 márciusában megnősült és a vegyészkarrier mellett a családi birtok „igazgatása” is várta, mindezt ott kellett hagynia, hogy képzett katonaként hazáját szolgálja. Görgey pedig megtette: 1848 májusától századosi rendfokozatban, a győri 5. honvéd-zászlóalj tisztje lett. Katonai karrierje gyorsan ívelt felfelé: kezdetben a Haditanácsnak dolgozott, mint a fegyverfelügyelői osztály tisztviselője és a szerveződő honvédség egyik beszerzője, majd a szolnoki, illetve csepeli nemzetőr egységek őrnagya.

Közben a szabadságharc első nagy hadműveletének keretében császárhű horvát csapatok támadtak a Dunántúlra, Jellasics horvát bán és Karl Roth tábornok vezetésével, mégpedig két külön csapattest felvonultatásával. Erőik közt a Zichy testvérek segítségével valósult meg a kommunikáció. Görgey azonban rájött a grófok árulására és kíméletlenül felakasztatta Zichy Ödönt hazaárulás vádjával. Az országos figyelmet kiérdemlő eset Kossuth érdeklődését is az ifjú, alig 30 éves Görgeyre irányította, akit tette alapján az új, alkotmányos Magyarország feltétlen hívének kezdett tekinteni és rögtön elő is léptetett. Pár nappal később, az Ozorai csatában Görgey újra kiérdemelte az elismerést bátor és szakszerű hadvezetéséért. Bár összetűzésbe került Perczel Mór tábornokkal, akivel rossz viszonya egészen a szabadságharc végéig megmaradt, katonái egyre jobban tisztelték. 1848 októberére Görgey megkapta a honvédezredesi kinevezést, majd néhány héttel később vezérőrnagy lett és bekerült a tábornoki karba.

Életének lényeges fordulata lett a feldunai hadsereg élére történő kinevezése (a schwechati csata után), ám ezzel a sikerrel le is zárult karrierjének felhőtlen korszaka. Windischgratz herceg osztrák támadásának megindulását követően mindennapossá váltak vitái Kossuthtal, aki nehezen értette meg, hogy miért hátrál Görgey állandóan. A válasz viszont egyszerű volt: a hatalmas túlerő miatt volt kénytelen erre a tábornok, mert menteni akarta seregét az értelmetlen felmorzsolódástól. Ám ezt a jogász végzettségű Kossuth – aki egyáltalán nem értett a hadászathoz - nem tudta elfogadni és inkább Perczelhez fordult segítségért. A 37 éves Perczel pedig bizonyítani akart és meggyőzni Kossuthot arról, hogy jobb katona, mint a 7 évvel fiatalabb Görgey. Értelmetlen és meggondolatlan csatát vállalt Mórnál, mely felmorzsolta erőit. Az 1848 december 30 –án bekövetkező móri vereség után az osztrákok könnyedén indulhattak meg Pest bevételére, Görgy már semmit sem tehetett.

Közben az OHB és a magyar képviselőház Debrecenbe menekült, így Görgey az elkövetkező katonai teendőket a hadügyminiszter-helyettes Vetter Antallal és Csány László főkormánybiztossal tervezte meg egy rögtönzött haditanácson Pesten (voltaképp Kossuth tervét egészítették ki). Elhatározták, hogy a feldunai hadtestet (Görgey vezérletével) a felvidék felé vonulva, a Felső-Tisza vidékére irányítják, hogy Windischgartz erőit elvonják Debrecen közvetlen megtámadásától. A bölcs haditerv teljes sikerrel került megvalósításra, ám közben Vácon egy olyan nyilatkozat került közzétételre Görgey részéről, mely kiváltotta Kossuth rosszallását. A félreértést az okozta, hogy Görgey szerette volna elejét venni az ingadozó tisztek esetleges átállásainak és a Pest elvesztésével eluralkodó elkeseredett hangulat elterjedésének, így nyilatkozatban tette egyértelművé a harc folytatásának jogosságát és a vezetés kezében való összpontosítását. Kossuth sajnos mindezt úgy értelmezte, hogy a tábornok önállósítani akarja magát és bizalmatlanná vált Görgeyvel szemben. A későbbiekben hol leváltotta, hol kinevezte a fővezérnek. A katonák, tisztek azonban mindig lojálisak maradtak Görgeyhez, akit sokra tartottak tehetségéért, egyenességéért és következetes, igazságos vezetési módszereiért. (A tiszafüredi tisztilázadás is azt követelte, hogy Kossuth újra Görgeyr ruházza a vezetést, ne pedig Dembinszkyre.)

A tavaszi hadjárat

Görgey Artúr legnagyobb katonai sikersorozatát a tavaszi hadjáratban aratta 1849 áprilisa és májusa között, olyan kiváló magyar honvédtábornokok részvételével, mint Gáspár András, Klapka György, Aulich Lajos és Damjanich János. A hatvani, tápióbicskei, isaszegi és nagysallói csaták valóságos diadalok voltak és lehetővé tették a Dunántúlig való előretörést illetve Pest visszavételét. Közben Debrecenben Kossuth kimondatta az országgyűléssel a trónfosztást, Görgey pedig az új kormányban, mint hadügyminiszter foglalhatott helyet. Karrierje csúcsára ért.

Közben azonban nagy változások álltak küszöbön: Ferenc József I. Miklós orosz cártól kért segítséget a magyar szabadságharc leverésére. Görgey szentül hitte: a helyes taktika az, ha a magyar erőket Bécset is fenyegetve a komáromi vár közelében vonják össze és onnan indítanak áttörést az osztrák vonalakon. Ám áttörései kísérletei sorra kudarcot vallottak - ezek voltak a komáromi csaták, melyek egyikében Görgey még meg is sérült (a koponyáján) - és sajnos Kossuth nem fogadta el tervét, új összevonási területnek pedig (Dembinszkyre hallgatva) a Szeged – Arad – Temesvár háromszöget jelölte meg.

A szabadságharc vége

Az orosz intervenció 1849 június 15 -én, Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg vezetésével több irányból indult meg a magyar szabadságharc vérbefojtására. Összesen 193 ezer orosz és velük egyidejűleg nyugatról 66 ezer osztrák katona rontott a kimerült Magyarországra. Az osztrákokat a kegyetlenségéről híres, 63 éves Julius Jacob von Haynau táborszernagy vezette. Az egyre szorongatottabb helyzetben Kossuth csak abban bízhatott, hogy talán el tudja húzni addig a harcokat, amíg Nyugat-Európa nagyhatalmai kifogást nem emelnek az orosz térnyerés miatt és ki nem kényszerítik a kozák csapatok hazahívását. Ám az angolok és franciák nem akartak beavatkozni. Kossut pánikba esett, Görgey helyére előbb Dembinszkyt, majd Bemet nevezte ki, ám mindkét tábornok hibák sorát követte el: Dembinszky csatát vesztett Szőregnél (Szeged alatt), Bem pedig Segesvárnál és Nagycsűrnél. 

Görgey viszont hatékonyan mentette a menthetőt: nyári hadjáratával lekötötte az orosz főerőket, miközben Komáromtól elindulva a Felvidék érintésével, a Tiszán átkelve (Tokajnál), Debrecen felől Aradra vonult. Mire azonban 30 ezres seregével Aradra ért, a szabadságharc jórészt elveszett. A legutolsó, temesvári csatában nem tudott részt venni, 1849 augusztus 9 -én Bem főerőit Haynau legyőzte. Kossuth lemondott, a polgári, katonai hatalmat Görgeyre ruházta, majd Orsovánál sietve elhagyta az országot és a török uralom alatt álló Vidinbe menekült. Görgeynek egyszerűen nem volt más választása, mint a fegyverletétel. Megmaradt 30 ezres hadával teljesen hiábavaló lett volna a tízszeres túlerővel, vagyis az osztrák - orosz csapatokkal szembeszállnia. 1849 augusztus 13 -án Arad mellett a világosi síkon megtörtént a fegyverletétel.

Görgey élete a szabadságharc után

Görgeyt a világosi fegyverletételt követően Nagyváradra vitték, majd ausztriai száműzetésre ítélték, aminek nagy részét a tábornok Klágenfurtban és Viktringben töltötte. Itt alapított családot is: kislánya, Berta 1850 -ben, kisfia, Kornél pedig 1855 -ben látta meg a napvilágot. Közben megtudta: Kossuth Lajos őt okolja a vereségért. Bántotta az igazságtalanság, így nevét tisztázandó, 1852 -ben német nyelven megírta emlékiratait, ám mivel írása nagyon hosszú ideig, egészen 1911 -ig nem jelenhetett meg Magyarországon, Kossuthnak is írt (a kiegyezés idején) egy nyílt levelet, arra kérve a volt kormányzót, hogy hagyjon fel igazságtalan vádaskodásaival.

Élete legutolsó időszakát, a kiegyezést követően Magyarországon töltötte, ahol 1874 -től öccse, Görgey István Visegrádi birtokán élt és szőlőt termesztett. Utolsó éveiben a korszak több jeles személyisége is meglátogatta, többek közt Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond és széles tisztelői társaság vette körül. Görgey Artúr 1916 május 21 -én, 98 évesen (!) hunyt el Pesten. Kétségtelenül nagy hazafi, katonái által tisztelt vezető, zseniális tábornok és szerető családapa volt, akit sokáig méltatlanul kezelt a közvélekedés. 

Kiegészítés: Görgey vagy Görgei?

Görgey Artúr születésekor "y" végződéssel kapta nevét, amit 30 évvel később változtatott meg, "i" végződésre, hogy nemesi előjogairól való lemondását jelezze. 

Harmat Árpád Péter 

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!

***