Sok szó esik napjainkban Afganisztánról, ahol az Egyesült Államok és a NATO komoly erőket állomásoztat. Legutóbb az amerikai elnökválasztás kapcsán több nagy nemzetközi médium is foglalkozott az afganisztáni katona helyzettel és az esetleges csapatkivonásokkal. Donald Trump azonban végül nem rendelte el az amerikai fegyveres erők csökkentését, sőt inkább emelte az ott katonai szolgálatot teljesítők számát.

A világ figyelme már 16 éve, a 2001 –es WTC tornyok lerombolása óta vetül a Közép-ázsiai országra, még az amerikai filmgyártás is „célkeresztjébe” vonta. Leginkább "A túlélő" (Lone Survivor) című 2013 –as, valós történetet feldolgozó háborús dráma korbácsolta fel az indulatokat. (A filmnek korábban önálló posztot szántam.) Jelenleg Afganisztán nagyon komoly harcok színtere, ahol magyar katonák is szolgálnak (2017 májusi adat szerint 90 fő). A terület óriási, 6-7 ezer méter magas hegyek, hihetetlen szurdokok, döbbenetes barlangrendszerek és kihalt kősivatagok országa. Iszlamizmus, kábítószer-kereskedelem, középkori viszonyok jellemzik. Érdemes kicsit alaposabban is megismernünk ezt 7 Magyarország nagyságú, távoli és vad országot, mely most 35 millió ember hazája és történelme háborúk egész sorából áll.

Afganisztán történelme röviden

Az afgán szó etimológiája ma sem pontosan tisztázott, de a kutatók szerint egy személynévből eredeztethető (mint az oszmán kifejezés). Az „afgánok” névvel jelölt etnikumok legnagyobb hányada, (az afganisztáni népesség mintegy 42% -a) iráni gyökerű pastu, jelentős a tádzsikok aránya (27%), míg össznépesség 9% -a hazara, 8-9% -a pedig üzbég. Az említett 4 legfőbb népcsoport mellett Afganisztánban nagy számban élnek még türkmének, ajmák és beludzsok is.

Az Afganisztánt utoljára teljes egészében meghódítani (és birtokolni) képes nagyhatalmat Makedóniának hívták. Nagy Sándor ugyanis Krisztus előtt 334 –ban összefogva a görögséget, megtámadta a hatalmas Perzsa Birodalmat, majd négy évvel később (Kr.e. 330-ban) meghódította a birodalom részét képező, perzsák uralta Afganisztánt is. Az ifjú makedón uralkodó azonban hamar elhalálozott így az afgán hegyvidék előbb hadvezérei kezére került, majd a Maurja-dinasztia vezette India kaparintotta meg, mintegy másfél évszázadra. Később újra a hellén gyökerű Baktria egyik tartományává vált, majd a kusánok és hunok átmeneti hódításait követően az Újperzsa Birodalom (Szászánidák állama) birtokába került.

Komolyabb változást a VII. század hozott, amikor muszlim-arab hódítók érkeztek és 642 –ben a navahandi csatában megszerezték a perzsáktól az egész térséget. A muszlimok Afganisztán területét a kora-középkorban Horaszán néven igazgatták. Később, a XIII-XV. század közt Afganisztán mongol támadásoknak volt kitéve (Dzsingisz kán, Ilhánok, Timur Lenk). Majd egy Dzsingiszida leszármazott, bizonyos Bábur 1504 –ben Kabul központtal saját fejedelemséget hozott létre, mely egyre bővülve, egy Indiát is felölelő hatalmas birodalommá nőtte ki magát (Mogul-Birodalom) A XVI. századra a mai afgán területek egy része a mogulok hatalma alá került, míg nagyobbik fele perzsa befolyási övezet maradt. (lásd lenti térkép)

A Mogul Birodalom az 1700 –as évekre meggyengült és szétesett, Afganisztán teljes területe újra perzsa hadurak kezére került. A káosszal teli időkből egy perzsákat szolgáló afgán katonai vezető, bizonyos Ahmad Sah vezette ki a térséget. Ahmad 1747 –ben az abdali törzsre támaszkodva összehívta az afgán törzsi vezetőket és Kandahar városában afgán uralkodóvá választatta magát. Felvette a Durrani nevet és megalapította az Afgán Birodalmat (Durrani Birodalom). Ezt az eseményt tekintjük a modern Afganisztán megszületésének. A Durrani-dinasztia vezette Afgán Birodalom 80 éven keresztül állt fenn (1826-ig), egészen a brit gyarmatosítók megérkezéséig. Az angol gyarmati hadsereg több háborúban győzte le az afgánokat, majd nemzetközi konfliktusba került az Afganisztán iránt szintén érdeklődő Orosz Birodalommal. Végül az angol-afgán háborúkat 1893-ban egyezség zárta le: az úgynevezett Durand-vonaltól északra, Abdurrahman emír (1880-1901) önálló afgán államot hozhatott létre, ám a vonaltól délre Brit-India, már Viktória királynő irányítása alá tartozott. (Ez a vonal ma is a határ Afganisztán és Pakisztán között.)

Afganisztán a XX. században

Az önálló Afgán Királyság 1933 és 1973 közt Mohammed Zahir felvilágosult uralkodása alatt, modernizálódni kezdett. Az uralkodó alkotmányt is adott népének. Később 1973 –ban azonban felkelés söpörte el hatalmát, amíg Olaszországban tartózkodott (gyógykezelésen) így Afganisztán köztársasággá változott. Az Afgán Köztársaság első elnöke 1973 és 1978 közt Mohammed Daoud Khan lett. Az öt éves békés időszakot egy kommunista puccs zárta le, melyet a Szovjetunió által támogatott Nur Muhammad Taraki vezetett (1978 április 28 –án). A puccsot Saur-forradalom néven is emlegetik. Afganisztán ezzel szovjet-barát kommunista útra lépett, Moszkva érdekeinek megfelelően. Az új berendezkedés azonban nem volt tartós, 1979 szeptemberében Hafizullah Amin vezetésével egy politikai csoport megdöntötte, megállítva a Szovjetunióhoz való közeledést. Moszkva azonnal válaszlépéseket helyezett kilátásba.

A Szovjetunió háborúja Afganisztánban

A szovjet hadsereg a hidegháború kellős közepén, 1979. december 25-én indult meg Afganisztán elfoglalására, hogy Leonyid Brezsnyev moszkvai pártfőtitkár utasításának megfelelően biztosítsa a Szovjetunió érdekeit a területen. A körülbelül 40 ezres haderő a legfontosabb stratégiai pontokat foglalta el, de leginkább a fővárost, Kabult célozta. Az afgán lakosság eleinte csak szórványos ellenállást tanúsított a megszállókkal szemben, ám a későbbi években folyamatosan emelkedett a hegyek közt megbújó muszlim fegyveres csoportok száma. Moszkva már 1980-ban arra kényszerült, hogy 100 ezerre növelje Afganisztánban szolgáló csapatainak összlétszámát. Azonban néhány év alatt világossá vált: a Szovjetunió csak a fővárost és annak környékét tudja pacifikálni, a távolabbi területek, hegyvidékek a felkelők irányítása alatt maradnak. A Szovjetunió 1985 –ben végül 120 ezerre emelte katonái számát (ez volt a maximum) de ez sem volt elég hatalma biztosításához.

Közben a nyugati államok mélyen elítélték a szovjet agressziót, az USA az 1980 –as moszkvai olimpia bojkottját kérte a világtól. Ennek eredményeképp a XXII. nyári olimpiai játékokon csupán 81 ország vett részt (65 távol maradt). Némileg csökkentette az amerikai felháborodás hitelességét, hogy Washington csak alig pár évvel az oroszok afganisztáni bevonulása előtt szüntette be hosszú és véres háborúját Vietnamban.

Az amerikai CIA titokban már 1980 –tól támogatni kezdte (főleg fegyverekkel) a szovjet megszállók ellen küzdő afgán mudzsahedeket, akik Pakisztánon keresztül ezerszám kaptak kézifegyvereket és vállról indítható rakétákat (Stingereket) a Pentagontól. (Az amerikai beavatkozás több amerikai filmest is megihletett, 1988 –ban került az amerikai mozikba a Sylvester Stallone főszereplésével a Rambo III., mely óriási nézettséget ért el.)

A 80-as évek közepén a Pandzsír-völgyében és Salang-hágó övezetében vívott súlyos harcok már egy esetleges szovjet vereség lehetőségét vetítették előre. Pedig a Szovjetunió még az akkoriban legkorszerűbb MI-24 helikoptereit is nagy számban bevetette. Miközben a küzdelem a kabuli szovjet utánpótlási vonalak elvágásáért folyt, az afgán lakosság jelentős része inkább az elmenekülést választotta: 1979 decembere és 1983 nyara közt közel 4 millió afgán indult a szomszédos Pakisztánba a háború borzalmai elől. A szovjetek elleni gerillaharcok közben érkezett Afganisztánba a szaúdi milliomos: Oszama bin Laden, hogy egy 20 ezres iszlamista harci egységet szervezzen. A CIA kezdetben támogatta a különítményt, nem gondolva arra, hogy az egységből pár éven belül – a szovjetek kiűzését követően – Amerika és nyugat ellenes, dzsihadista terrorszervezet lesz.

Szovjet csapatmozgás a szovjet-afgán határon 1988 május 21-én (forrás: britannica.com)

A Szovjetunióban közben 1985 folyamán komoly változások történtek: Mihail Gorbacsov vette át az ország vezetését és lehetővé tette a hidegháború lezárását, a Szovjetunió teljes átalakítását. Az új moszkvai pártfőtitkár 1987 –ben aztán az afganisztáni háború befejezéséről határozott. A háború 1989-ben lezárult, az utolsó orosz egységek is távoztak. A Szovjetunió mintegy 26 660 halottat veszített a 10 éves háború alatt (1979 és 1989 között), miközben hozzávetőlegesen 1.5 millió afgán halt meg, és több mint 5 millió kényszerült elmenekülni. Becslések szerint az egész háború évi 5 milliárd dollárt emésztett fel a moszkvai államkasszából.

A tálib mozgalom

Afganisztán az oroszok távozását követően az iszlamizálódás útjára lépett, megerősödtek a muszlim csoportok, majd néhány évvel később, 1994 –ben, Mohammed Oma molla vezetésével, több iszlám közösség összefogásában megszületett Tálib Mozgalom vagy röviden: Talibán. (A talib arabul diákot jelent). Az új iszlamista formáció néhány esztendő alatt egész Afganisztánra kiterjesztette hatalmát, miközben szoros kapcsolatra lépett az Oszama bin Laden által létrehozott Al-Kaida terrorszervezettel is.

Következett a 2001 –es esztendő, amikor az Al-Kaida terroristái Mohamed Atta vezetésével lerombolták a WTC New-Yorki ikertornyait, háromezer ember halálát okozva. A 2001. szeptember 11 -én megvalósult támadás után a CIA gyors nyomozásba kezdett, melynek során kiderítette: a terrorista csoport szoros kapcsolatban állt afganisztáni kiképző helyekkel és a Tálib Mozgalommal.

Az amerikaiak háborúja Afganisztánban (2001-2017)

Az egész világot sokkoló terrortámadást követően az amerikaiak azonnali megtorlást követeltek, így George W. Bush 2001 október 7 –én parancsot adott az "Operation Enduring Freedom” azaz Tartós Szabadság hadművelet megindítására, az afganisztáni terrorista bázisok felszámolására. Közben megkezdődött az a 10 évig nyúló nyomozás is, mely Oszama bin Laden elfogását célozta. (2011 május 2 –án a pakisztáni Abbotabad városában egy amerikai különleges egység megtalálta az Al-Kaida vezér búvóhelyét. Az alakulat a bevetés során elfoglalta a villát, majd megölte bin Ladent.)

Amerikai katonák Afganisztánban (2017) fotó: rt.com

Az amerikai hadsereg bevonult Afganisztánba és helyi kormányzatot állított fel az amerikaiakkal együttműködni kész Hamid Karzai vezetésével. (Az új vezetés 2001 december 5-én jött létre.) 2004 –ben Afganisztánban választásokat is tartottak, ám a kialakuló törvényhozó és végrehajtó hatalom valós befolyása csupán az ország töredékében érvényesül. Az Afganisztán nagy részén tevékenykedő tálib felkelő csoportok elleni harcra az ENSZ Bt 2001 –ben létrehozta az ISAF szervezetét (International Security Assistance Force), David Petraeus tábornok vezetése alatt, mely 2003 –tól a NATO irányítása alá került. Az ISAF vezetésével 42 ország katonái harcoltak a tálibok ellen. 2015 január 1-én az ISAF megszűnt, helyébe az RSM lépett (Resolute Support Mission - Eltökélt Támogatás Művelet) 39 ország részvételével. Az ISAF fennállása alatt 3485 katonát veszített (ennyien estek el a harcokban, akik közül 2224 amerikai katona volt). 2015 január 1 után az Afganisztánban szolgáló nyugati haderő létszámát radikálisan csökkentették és a korábbi 100-140 ezres NATO hadsereg 13-14 ezer főre csökkent.

Afganisztánban 2015 -ben összesen 10 ezer amerikai katona szolgált, ám később, 2017 -re az amerikaiak számát 11 ezerre emelték. (forrás) Jelenleg az afganisztáni katonai helyzet a legkevésbé sem tekinthető nyugati szempontból sikeresnek: a Közép-ázsiai ország területének jelentős részén még mindig tálib fegyveresek uralma érvényesül. [lásd a lenti térképet] 

Az USA részéről a közelmúltban többször megfogalmazott szándék volt a helyi, afgán kormányerők részére átadni a tálibok elleni harc feladatköreit. Az elkövetkező évek egyik kiemelkedően fontos döntése lesz, hogy a Fehér Ház miként határoz a kérdésben: csökkenti erői számát Afganisztánban, fokozatosan kivonva katonáit (átadva a harcot helyi szövetségeseinek), vagy meghatározatlan ideig fenntartja katonai kontingensét (esetleg még növelve is térségbeli haderejét)?

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!

 ***