Az 1944 –es esztendő nyarára és őszére nagyot fordult a második világháború menete: az orosz csapatok jórészt kiűzték a Szovjetunió területéről a németeket (csak a Baltikum maradt még a Wehrmacht kezén), sőt megindult a Lengyelországban állomásozó német erők megtámadása is. Eközben – 1944 nyarán - Európa másik felén, (Franciaországban) partra szállt 2 millió angol-amerikai katona, akik óriási tempóban kezdték visszaszorítani Hitler csapatait. A szövetségesek képesek voltak alig 3 hónap alatt kiűzni a németeket Franciaországból, majd szeptember 11 -én Triernél elérték a német határt is. Ebben a helyzetben Hitler több szövetségese is felismerte: a háború végső vesztesei a fasiszta államok lesznek. Olaszország még 1943-ban, Románia 1944 augusztusában lépett ki a harcokból.

Ami hazánkat illeti: a szovjetek feltartóztathatatlanul törtek át Románián és 1944 szeptember 23 –án elérték az első magyar várost, Makót is. Magyarország kormányzója, Horthy Miklós döntő lépésre szánta el magát: lemondatta a németbarát miniszterelnököt, Sztójayt és helyére a szövetségesekhez való közeledéssel megbízott Lakatos Gézát ültette. E döntésnek köszönhetően egyébként átmenetileg megmenekült a Budapesten összezsúfolódott közel negyedmillió zsidó állampolgár.

Horthy elhatározta: kilépteti hazánkat a háborúból és fegyverszünetet köt Sztálinnal. Közvetlen parancsával 1944 szeptember 28 –án el is indult Moszkvába a Faragho Gábor vezérezredes vezette előzetes fegyverszüneti bizottság. A delegáció alig 10 nappal később, 1944 október 8-án fogadta el a szovjetek fegyverszüneti feltételeit (hadüzenet Németországnak, visszavonulás az 1937-es határok mögé), így október 11-én Moszkvában ünnepélyesen aláírásra került a szovjet-magyar fegyverszüneti egyezmény.

Alig négy nappal a fontos dokumentum aláírása után, 1944 október 15-én a kormányzói egy szokatlan hadparancs beolvasásával jelentette be Magyarország kilépését a háborúból. Idézet Horthy Miklós kormányzó 1944 október 15 -én megjelent proklamációjából (Magyar Távirati Iroda - 1944 október 15.):

„ … Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette … Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük … Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani. A honvédség elöljáróit megfelelően utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejűleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni. Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.”

A kiugrási kísérlet azonban a magyar hadsereg nyilas és németbarát tisztjeinek ellenállásán szinte azonnal elbukott, hiszen az egyes katonai parancsnokok egyszerűen nem vettek tudomást a fegyvernyugvási parancsról és nem továbbították azt a frontalakulatokhoz. A kiugrás kudarcában az is jelentős szerepet játszott, hogy egy nyilas puccskísérletről szerzett információk alapján annak időpontját az eredetileg tervezett október 20-áról 15-re helyezték át. Idő hiányában így a szükséges előkészítést végrehajtani nem lehetett. 

A kormányzó parancsa és rádióban közreadott nyilatkozata azonban így is bizonytalanságot teremtett az országban, így a németek Horthy azonnali megtörésére készültek, hogy visszavonassák vele deklarációját.

A Gestapo 1944 október 15-én elrabolta Horthy életben lévő kisebbik fiát, ifjabb Horthy Miklóst és a mauthauseni majd a dachaui koncentrációs táborba szállította. (A kormányzó idősebbik fia, Horthy István két évvel korábban, 1942 augusztus 20 –án halt meg, repülő-balesetben.) A kormányzó megtört: október 16-án visszavonta parancsait és lemondott. A hatalom német utasításra a magyar nácik és nyilasok kezébe került:  Szálasi Ferenc nemzetvezetőként tehetett esküt, mint Magyarország új vezetője.

Horthy fiai: Miklós (1907-1993) és István (1904-1942)

Másnap Horthyt családjával együtt a németországi Hirschbergbe internálták, miközben idehaza Horthyt gyalázó propaganda plakátok jelentek meg az utcákon

„Horthy Miklós, Magyarország zsidóbérenc, hazaáruló volt kormányzója…”.

Szálasi hatalomra kerülésével kezdetét vette a nyilasok 170 napos rémuralma Magyarországon, mely a budapesti zsidóság üldözésével, a kimerült ország végső erőforrásainak kiszolgáltatásával még egy utolsó nagy erőpróba elé állította a már egyébként is kivérzett magyarságot.

Szálasi esküt tesz

A kormányzói családot a meghiúsult kiugrási kísérlet után a németek foglyul ejtették, és a bajorországi Weilheim közelében található Hirschberg kastélyba internálták. A szögesdróttal körbezárt kastélyt egy SS-század őrizte, a kormányzói párt sétáikon kutyás őrök kísérték. A külvilággal semmi kapcsolatot nem tarthattak, még a Vöröskereszt levelét sem bocsátották rendelkezésükre. 1944 decemberétől ellátásuk egyre rosszabb lett. A kormányzó és családja gyakorlatilag éhezett. A fogságban 1945. január 3-án önként csatlakozott a kormányzói családhoz a kormányzó öccse, Horthy Jenő, aki be tudott csempészni rádiót is a kastélyba, így tudomásuk volt a külvilág eseményeiről. 1945 márciusában Heinrich Himmler kiadta a parancsot: mihelyt a szövetségesek megközelítik a kastélyt, a politikai foglyokat, így a kormányzói családot is ki kell végezni. Ezt azonban nem hajtották végre (Oberführer Klein „elmulasztotta” a parancs teljesítését), az amerikai csapatok bevonulása előtt két nappal az őrség polgári ruhába öltözve szétszéledt. Horthy Miklós amerikai fogságba került. A háborús bűnösök nürnbergi perében eleinte vádlottként tervezték kihallgatni a kormányzót, ám Sztálin közbelépett és kiemelte, hogy mivel Horthy 1944 októberében hajlandó volt fegyverszünetet kötni, sőt küldöttei alá is írták erről a megállapodást Moszkvában, nem lehet háborús bűnösként kezelni. Végül az idős magyar kormányzó csupán tanúként vett részt a nürnbergi perben, de annak lezárultával nem térhetett haza és életét száműzetésben kellett töltenie, Portugáliában.

A meghiúsult kiugrási kísérletet követően hazánk még közel fél évig állt harcban, egészen 1945 áprilisáig, mely időszak alatt tízezrek haltak meg a teljesen értelmetlen összecsapásokban, bombázásokban és nélkülözésben.

 Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!