Titokzatosság és misztikum övezi még ma is azokat a több száz éve alakult különleges szervezeteket, melyek titokban működtek és melyek egyesek szerint még ma is aktívak. A hétköznapi emberek nem tudták ugyanis, hogy mi folyik ezekben a testületekben, melyeket egyébként páholyoknak vagy kluboknak is neveztek és a szabadkőművesség részét képezték. De honnan ered a kifejezés? (Az biztos, hogy nem a börtönökből kiengedett építőmunkásokra kell gondolnunk.) A kifejezés etimológiája máig vitatott és több elképzelés is él a köztudatban. A leginkább logikus és valószínű elmélet szerint a "kőműves" szó azokra a középkori mesteremberekre utal, akik birtokában voltak a különleges épületek, katedrálisok építése titkának és ezt a tudást egymást közt adták tovább. Vagyis rejtélyes dolgokról tudtak, különleges ismeretekkel rendelkeztek és ebbe senkit nem avattak be. A "szabad" szó a kifejezésben arra utal, hogy a vándor kőművesek nem voltak tagjai a hagyományos, szakmánkénti céheknek, hanem teljesen különálló saját társaságokat alkottak. EZT az elkülönülő, titokzatos és rejtélyes tudást birtokló formát akarták követni azok a XVIII. századi egyletek is, amelyek először Angliában és Franciaországban megalakulva kezdték használni a szabadkőműves megjelölést.

A szabadkőművesség szimbóluma: körző, kőműves derékszög és a "G" betű (azaz legfőbb geométer, legfelső értelem)

De mivel foglalkoztak ezek a szervezetek? A közemberek, kívülállók rejtélyes szertartásokról sugdolózva, misztikummal, varázslással ruházták fel a páholyokat, hiszen amiről nem tudunk, azt mindig félelmetesnek és rejtélyesnek, borzongatónak hisszük. Ám valójában a szabadkőműves páholyok értelmiségi szabadgondolkodókat hívtak soraikba, akik ezekben a szervezetekben közösen elmélkedtek és cseréltek gondolatokat egy szerintünk jobban működő állam eszményéről. Titokban kellett működniük, hiszen kritikával illették a hatalmon lévő rendszereket, államvezetést, uralkodót, sőt az egyház-szervezetet is, így valódi személyüket üldöztetés, vagy legalábbis hátrány érte volna, ha kiderül "másik életük". 

A szabadkőművesség egyesek szerint nagyon régi gyökerekre vezethető vissza, sokak szerint már az ókorban is léteztek, mások a Templomosokig vezetik vissza a kezdeteket. Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy a mindenkori hatalmasságok elől rejtőzködő szervezeteket keresünk a történelemben, akkor lehetséges akár az ókorig is visszamennünk, ám a valódi szabadkőművesség a felvilágosodással született meg a XVII század végén és a XVIII. század elején. 

A felvilágosodás, mint eszmeáramlat ugyanis életre hívta a másként gondolkodás irányultságát, azt a megközelítést, mely mindent megkérdőjelez és logikus, tudományos magyarázatokat keres a régi, dogmatikus, gyakran egyházi indoklások helyett. EZ volt az a szikra, mely lángra lobbantotta az értelmiség "ébredését" és olyan kiváló tudósok színre lépését illetve munkásságát, mint John Locke, Francis Bacon, Thomas Hobbes, később Montesquieu, Voltaire, Rousseau. Az első komolyabb, szervezett és valódi szabadkőműves páholy egyébként 1717-ben alakult Londonban egy bizonyos Anthony Sayer vezetésével és négy korábban már létező, londoni ivókban ülésező "beszélgető kört" egyesített. (Ezek a körök mind kedvenc kocsmájukról kapták nevüket, ahol rendszerint összegyűltek a tagok.) Később létrejött az úgynevezett londoni nagypáholy, de egyúttal viszály és versengés is felütötte fejét, így szakadás következett be és több kisebb - nagyobb szervezett kezdett működni. Aztán a szabadkőművesség megjelent az Ancient Regime korszakát élő Franciaországban is és jelentékeny szerepet töltött be a nagy francai forradalom kirobbanásához vezető eszmék megjelenésében, terjedésében.

A katolikus egyház a kezdetektől ellenségesen szemlélte a szabadkőműves páholyokat, hiszen azok az egyház merev, hierarchikus szervezetét és a pápa világi befolyását is erősen kritizálták. Végül II. Kelemen pápa 1738-ban kiátkozta a szabadkőműveseket. Ezt az exkommunikációt csak 224 évvel később vonta vissza az egyház, mégpedig XXIII. János pápa által, 1962-ben. 

Szabadkőműves szimbólumok

A szabadkőművesség idővel elterjedt az egész világon, megjelent Amerikában is (ahol az elnyomó brit uralom elleni harc miatt kezdetektől erős hagyományokat épített ki) majd a Föld távoli szegleteibe is eljutott. Mindig mindenhol a szabad gondolkodást, kreativitást a hivatalos gyakorlattól való eltérést hordozta, kritikát, alternatív elképzeléseket, önálló gondolatokat megfogalmazva. Tudósok, értelmiségiek, írók, művészek, kutatók, zeneszerzők, színészek, mérnökök, politikusok csatlakoztak a mozgalomhoz.

Híres szabadkőműves volt például Honoré de Balzac, Benjamin Franklin, Giuseppe Garibaldi, Alexandre Dumas, Goethe, Byron, Haydn, Mozart, Louis Pasteur, Émile Zola, Puskin, Arthur Conan Doyle, Verdi, Stendhal, Edison, Mark Twain, Mengyelejev, Paganini, Charles Darwin, Walt Disney, Kipling, Lev Tolsztoj, Oscar Wilde, Mahatma Gandhi. A szabadkőművesség általuk és még nagyon sokan mások által a történelem során mindig a haladó eszméket jelképezte. 

Szimbólumrendszerében helyet kapott a kőműves derékszög, körző, piramis és a mindet látó szem. Napjainkban újra reneszánszát éli a szabadkőműves eszmerendszer, az emberekben ösztönös igény mutatkozik ugyanis a világ kevésbé értett jelenségeinek magyarázatához titokzatosságot és rejtélyes szervezeteket társítani. 

Harmat Árpád Péter

2017.08.15.13:05