A választójog demokratikus berendezkedésű országok esetén a politikai akarat érvényesítésének legfőbb módját jelenti, mely a parlament és helyi önkormányzatok (uniós testületek) képviselőinek, vezetőinek megválasztásához, illetve a népszavazásokon való részvételhez ad jogosultságot állampolgárainak. A választójog az elmúlt 170 esztendőben jelentős változásokon ment keresztül, érdemes végigtekintenünk a főbb "irányváltásokon".

A 48 -as szabadságharctól kezdődően az úgynevezett cenzus határozta meg, hogy ki vehet részt a választásokon. A cenzus lehetett műveltségi vagy vagyoni, illetve a kettőt ötvöző. A műveltségi cenzus, valamilyen iskolai végzettséghez kötötte a választójogot, a vagyoni cenzus pedig jövedelemhez, illetőleg birtokolt ingatlanhoz, földhöz (vagyonhoz) társította a választásokon való részvételt. 1848 és 1918 közt a cenzus mindigvégig megmaradt, majd 1918 -ban először történelmünkben átmenetileg megjelent az általános választójog is, mely nem írt el sem vagyoni, sem műveltségi kitételeket. Aztán következett a Horthy-kor, mely ismét bevezette a cenzust, főleg műveltségi előírásokkal. Végül 1945 -ben véglegesen (legalábbis napjainkig) bevezetésre került az általános választójog.

A választások történhettek nyílt és titkos voksolásokkal. Az előbbi esetében a választópolgár szavazata, vagyis politikai akaratnyilvánítása ismertté vált a hatóságok és a választást lebonyolító szervezetek előtt, míg utóbbi esetben a szavazó személyazonossága nem volt összefüggésbe hozható voksolásával (elfüggönyözött fülkében zajlott/zajlik.) Egészen 1918 -ig csak nyílt szavazás létezett, majd 1918 -ban megjelent a teljesen titkos voksolás, ami 1918 és 1945 közt részben titkosra változott és csak 1945 -ben lett újra bevezetve a teljesen titkos választójog. (A "részben titkos" választásnál a törvényhatósági városokban és Budapesten titkos, a vidéki választókörzetekben pedig nyílt voksolás zajlott.)

Ami a nőket illeti: Magyarországon a hölgyek csak 1919 novemberében kaptak (folyamatosan megmaradó) választójogot, ami nemzetközi viszonylatban "középmezőnynek" számít. Összehasonlításul az USA -ban 1920-, Németországban 1918-, Franciaországban 1945 -től voksolhatnak a nők.

A főbb választójogi törvények

A választójog módosításainak sorában a legelső lépést az 1848/V. választójogi törvény jelentette, ami a korábbi, 1,6 százalékról 8 százalékra bővítette a választásokon részt vehető állampolgárok körét. Bár érvényben tartotta a korábbi, főként nemeseknek megadott jogosultságokat, a választójogot kiterjesztette származástól függetlenül mindazokra a 20 feletti, Magyarországon született férfiakra, akik teljesíteni tudták a vagyoni cenzus előírásait. Ilyen cenzus volt a 100 Ft értékű fizetés, az 1/4 -ed jobbágytelek, a 300 ezüstforint értékű ház, melyek közül bármelyik megléte elegendő volt a választójog megállapításához. Kiegészítésül választójogot kaphatott az is, aki saját iparos műhellyel rendelkezett egy segéddel. Megfeleltek az előírásoknak az értelmiségiek, például jogászok, orvosok, lelkészek és MTA tagok is.

A dualizmus korának meghatározó választójogi törvénye volt az 1874/XXXIII. számú jogszabály, mely a vagyoni cenzust sokkal részletesebben szabályozta és főleg inkább az adóalapot vette figyelembe. A műveltségi cenzus is pontosabb meghatározásra került: a korábbiak mellett kiterjedt a tanárokra, mérnökökre, gyógyszerészekre, jegyzőkre is. Választójogot kaptak azok a kereskedők, gyárosok, kézművesek is, akik legalább 105 forint évi adóköteles jövedelemmel rendelkeztek. Volt tehát föld cenzus, házcenzus, adócenzus és műveltségi cenzus, melyek közül bármelyik megléte elegendő volt ahhoz, hogy valaki választójogot nyerjen. Közben 1902 októberében az országgyűlés átköltözött az akkoriban felépült új, Duna-parti Országházba. (Korábban a törvényhozás 1865 és 1902 között az Ybl palotában működött.)

Komoly változást hozott a választójog terén az 1918/I. néptörvény, mely először történelmünkben megállapította az általános és titkos választójogot. Ugyancsak újítást jelentett, hogy a korábbi, kétkamarás parlament helyett bevezetésre került az egykamarás törvényhozás, vagyis nem volt külön alsó és felsőház, hanem csak képviselőház működött. A Károlyi Mihály nevével "fémjelzett" polgári rendszer azonban nem volt hosszú életű, alig 3-4 hónap működött csupán. Jött a tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom időszaka. Az 5985/1919 számú miniszterelnöki rendelet, mely megerősítette az általános és titkos választójogot, beemelte a feltételek közé a legalább 6 éves magyarországi állampolgárságot és a fél éve ugyanott élést, saját tulajdonú lakással (házzal). A jogszabály egyébként 20 helyett 24 évnél húzta meg a részvétel életkorát és a nők voksolását is lehetővé tette (megerősítve az 1918/I. néptörvényben a hölgyek számára először biztosított alapjogot).

Az 1922 -es esztendő újabb szabályozást hozott, megszületett a Bethleni korszak 2200/1922. számú miniszterelnöki rendelete, mely a műveltségi cenzust szofisztikálta: férfiak esetében az iskola 4 elemi osztályának elvégzését írta elő (24 éves életkorral, 10 éves magyar állampolgársággal, két éve ugyanazon településen történő lakhatással), ám nők esetében jelentős különbségeket tett: náluk 6 elemit és 30 éves kort írt elő. (Elegendő volt a 4 elemi is, ha a hölgy férjével együtt 3 vagy több gyermeket nevelt, vagy képes volt saját keresetéből fenntartania magát). Ez a jogszabály csak a nagyvárosokban (törvényhatósági településeken) írta elő a titkos szavazást, vidéken a nyílt voksolást tartotta érvényben. A rendeletet egyébként az 1925/XXVI. jogszabály emelte törvényi erőre. Ezt törvényt később kiegészítette az 1926/XXII. törvénycikk, mely újra bevezette az 1918 -ban átmenetileg megszüntetett kétkamarás parlamentet. Újra lett tehát felsőház, melynek tagjai lehettek az arisztokrata családok nagykorú férfi tagjai, az egyházi vezetők, a legfontosabb tisztségek-méltóságok viselői és Horthy Miklós személyes döntése alapján ide delegált méltóságok. 

Újabb fontos választójogi szabályozás 1938-ban következett, amikor megszületett az 1938/XIX. választójogi törvény, mely némi különbséget tett a lajstromos és egyéni választójog között. Mindkettőnél 6 elemihez kötötte a voksolásokon való részvételt, nőknél-férfiaknál egyaránt, de férfiak esetében ettől eltekintett, ha az illető tudott írni-olvasni és állandó foglalkozással rendelkező családfenntartó volt. (Nők esetében a lajstromos választójog esetében tekintett el a jogszabály a 6 elemitől, ha az írástudó hölgy 3 gyermeket nevelt és férje is rendelkezett választójoggal.) Mindezek mellett 26 és 30 évnél húzták meg a választásokon való részvétel határvonalát és továbbra is érvényben maradt a 10 éves magyar állampolgárság feltétele, illetve a 6 évnyi egy városban élés, lakástulajdonnal. 

Nagyon lényeges korszakhatárt hozott az 1945 -ös esztendő, amikor a parlament megszavazta az 1945/VIII. választójogi törvényt az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójog bevezetéséről. Ez a jogszabály listás voksolást vezetett be azon 20. életévüket betöltött férfiak és nők számára, akik 1945 szeptember 1 -én Magyarország területén éltek és nem voltak elítéltek, elmebetegek, vagy háborús, esetleg szélsőjobboldali szervezetek tagjai. 

A kommunista korszak alatt, 1945 és 1989 között a választójog sajnos nem bírt valódi jelentőséggel, tekintve, hogy a rendszer nem a demokráciára épült, hanem a pártirányítás központi akaratára. Ezen változtatott 1989 -ben a rendszerváltás, mely újra demokratikus alapokra helyezte a választójogot. Megszületett az 1989/XXXI. és XXXIV. törvény, mely megszüntetett szinte minden korábbi kitételt vagy korlátozást és 18 évben állapította meg a választásokon való részvételt. (Ugyanakkor a szellemi gondnokság alatt állók és bíróság által közügyektől eltiltottak nyilván továbbra sem voksolhattak.)

Később, 2011 -ben újabb módosítás következett, megszületett a 2011. évi CCIII. törvény, mely ugyan alapvetően nem változtatta meg a választójog feltételrendszerét, de sok újdonságot vezetett be. Ezek közül a 4 legfontosabb: a parlament létszáma 386 -ról 199 -re változott, a választójogba bevonták a határon túli magyarokat is, egyfordulós lett a választás és a voksolók országos listára illetve egyéni jelöltekre szavazhattak (a korábbi területi lista + egyéni jelöltek helyett). 

Harmat Árpád Péter

2017.08.17.13:35