A keresztes háborúk a XI. században indultak meg a Szentföldre, mégpedig a pápa (II. Orbán) 1095 -ös felhívása és a clermont -i zsinat döntése nyomán. Az európai nemesség birtokszerzési lehetőséget, a parasztság feloldozást, a főpapság és a pápa pedig a kereszténység terjeszkedését remélte a muszlim kezekben lévő Szentföld visszafoglalásától. A harcolni kész tömegek - nemesek, lovagok, zsoldosok, parasztok, polgárok - Európa bizonyos útvonalain haladva kezdték meg zarándoklataikat Jeruzsálem felé, ahol a szeldzsuk törökök és arabok tartották kezükben a bibliai területek legfőbb helyszíneit, többek közt Názáret, Betlehem és Jeruzsálem városait.

A csapatokat Nyugat-európai főnemesek, tartományurak vezették: Bouillon Gottfried, lotaringiai őrgróf, tarantói I. Bohemund herceg, II. Róbert herceg (flamand-földről) és IV. Rajmund toulousi gróf. Az első nagy hadjárat átütő sikert aratott: 1099 július 15 -én, több, mint 5 hetes ostromot követően keresztény kézre került Jeruzsálem. A Szentföldön európai mintájú, keresztény államok alakultak, melyek a XIII. századig fennmaradtak, miközben a területen megalakuló lovagrendek biztosították a várak, városok közti útvonalakat, a többségben lévő muszlimok támadásaival szemben. (Híres és befolyásos volt például a Német Lovagrend és a Templomos Lovagrend.) A híres Jeruzsálemi királyságot kezdetben Bouillon Gottfried vezette, majd leszármazottai következtek (Boulogne-ház), illetve az Anjouk, végül a Hohenstaufok és a Lusignan-ház. 

A keresztesek uralma a Szentföldön először 1187 -ben ingott meg, amikor Szaladin, egyiptomi szultán egyesítve a térség muszlim harcosait, a hattini csatát követően visszafoglalta Jeruzsálemet. Ezt követően az európai uralkodók, a pápa támogatásával újabb és újabb keresztes hadjáratok kezdeményezésével próbálták visszaszerezni a várost, teljesen sikertelenül.

A szentföldi keresztény uralom fokról-fokra szorult vissza, végül 1291 -ben már csak Akkon erődje maradt a kezükben, majd az is elesett. Lezárult egy korszak, a keresztes háborúk korszaka.

Ugyanakkor fontos kiemelni: a keresztes háborúk két évszázada kultúrák találkozását hozta, az európai és ázsiai civilizációk, szokásrendszer, tudomány kölcsönhatását, mely mindkét terület számára virágzó kereskedelmi kapcsolatokat eredményezett. Európa megismerte a mesés keleti termékeket, például az ízletes ázsiai fűszereket és rizst, találkozott a porcelán, üveg, selyem és puskapor "csodájával", megtanulta ezek előállítását és eljutott területeire az ázsiai tudomány számtalan vívmánya, például az alkímia, arab számok, szélmalmok, iránytű .. stb használata.  

Európa a keresztes háborúk küszöbén

Virágzásnak indult a levantei kereskedelmi útvonal, melyen Indiából és Kínából kiindulva érkeztek a karavánok a szentföldi partokra, ahonnan genovai, velencei hajók vitték tovább a termékeket Dél-Európa nagy kikötőibe (majd onnan tovább mindenfelé a kontinensen). A középkori Európa megismerte a ruhafestés technológiáját (bíborcsiga), a színes ruhák viselésének előnyeit, az ételek ízesítését (ázsiai fűszerek), a porcelán és üveg termékek használatát, a puskapor, iránytű praktikusságát. Később azonban, a XIV. században egy új birodalom jött létre a területen, az oszmánok állama, mely akadályozta, vámolta és fosztogatta a levantei karavánokat, miközben kalózai révén sorra támadta meg az ázsiai kereskedelemben fontos genovai, velencei hajókat. Innentől a kereskedelem akadozni kellett, így szükségessé vált új útvonalak felfedezése, melyek kikerülve a Török Birodalmat, továbbra is biztosítani tudták az indiai és kínai termékek Európába jutását. Ezzel megkezdődött a nagy földrajzi felfedezések korszaka, a XV. század végén. 

Kolumbusz az Újvilág földjére lép /forrás: Library of Congress/

A nagy földrajzi felfedezések Amerika megismerését hozták: Kolumbusz Kristóf 1492 -es híres útja után a spanyol conquistadorok gyarmatosították az amerikai kontinens nagy részét Cortez, Pizarro és Alvarado vezérletével, mégpedig a Rio Grandétól egészen a Tűzföldig. Mexikó területét Hernán Cortes, Közép-Amerika többi részét Pedro de Alvarado, a perui Cuzco központtal működő Inka Birodalmat pedig Franciso Pizarro foglalta el, mégpedig tűzfegyverekkel, 1518 és 1533 között. Az azték, maja és inka államok legyőzését követően alkirályságok alakultak a kontinensen: elsőként 1535 -ben Új-Spanyolország (Mexikó és Közép-Amerika), majd 1543 -ban a Perui Alkirályság (Peru, Chile), végül: Új-Granada (a későbbi Venezuela, Kolumbia területén) és a  La Plata Alkirályság (a későbbi Argentínában). Majd megjelentek a portugálok is, létrehozva a Brazilia Alkirályságot.

Európa megint teljesen új kultúrákkal került kölcsönhatásba, mégpedig az amerikai indián civilizációkkal. Megint új termékek kerültek Európába, újabb áttörést hozva a kontinens fejlődésében. Az európaiak megismerték a kukoricát, paprikát, paradicsomot, kakaót, kávét, dohányt és az azték, maja, inka kultúra vívmányait, a csillagászat, matematika, orvoslás, naptárak, építészet prekolumbián eredményeit. A világkereskedelem súlypontja így az Európa - Ázsia közti viszonyrendszer helyett átkerült az Európa - Amerika - Afrika hármasának sajátos "vérkeringésébe". Miközben az amerikai népek átvették a hódítók vallását és nyelvét (katolicizmus és spanyol-portugál nyelvek terjedése), Európa jelentős cikkekkel gazdagodott. 

Az európai kultúra, tudomány és társadalom fejlődésében, a XII. században megkezdődő és a keresztes háborúk nyomán meginduló, majd a nagy földrajzi felfedezésekben folytatódó "világra nyitás" folyamata ugyan hódítás és terjeszkedés céljából vette kezdetét, ám közben fejlődést, haladást hozott kontinensünk számára, mégpedig a kultúrák találkozása nyomán.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd Facebook oldalunkat is!

Eddigi posztok!