A berlini fal a hidegháború "terméke", sőt szimbóluma volt 28 éven keresztül, 1961 és 1989 között. Érdekes már kialakulásának története is. A második világháború végén a hitleri Német Birodalom keleti részeit szovjet-, nyugati övezeteit pedig amerikai-angol-francia csapatok szállták meg. A főváros, Berlin a keleti részbe esett, ám a nagyhatalmak külön egyezséget kötöttek felosztásáról: zónákra tagolták (lásd lenti térképet) melyek közül a nyugati részek pár éven belül egyesültek. Néhány évvel a háború vége után Berlin már csak két részre tagolódott: egy szovjetek uralta keleti és egy nyugati hatalmak által segített nyugati részre.

Ami az érdekességeket illeti, 5 különleges tény érdemel kiemelést:

1. A berlini fal megépítésének célja a keleti övezetből nyugatra történő tömeges átvándorlások megakadályozása volt. Érthető is valamelyest a szovjetek kezdeményezése, ha ismerjük azt a döbbenetes adatot, mely szerint 1949 és 1961 között mintegy 3 millió keletnémet polgár vándorolt a Berlinen keresztül nyugatra. A folyamat mind a keletnémet államot, mind az egész keleti tömböt kínos helyzetbe hozta, hiszen a két rendszer hidegháborús versenyében a nyugati államok jobb életminőségét mutatta (tömegek választották önként a nyugati "imperializmust" a "munkáshatalom" helyett).

2. A fal megépítése a szovjetek engedélyével (valójában utasítására), Walter Ulbricht NDK vezető (pártfőtitkár) döntése nyomán, 1961 augusztus 13 -án kezdődött meg hajnalban, mégpedig az NDK munkásőrség és kelet-német néphadsereg különböző egységeinek közreműködésével (sok helyen helyi szakipari munkások igénybevételével). Összesen 15 ezer fő kezdett a munkának, mely az első napokban csak szögesdrót kerítések felhúzását jelentette (két méteres magassággal) és csak két nappal később (augusztus 15-én) indult meg a betonelemekből álló valódi fal megépítése. Az összesen 156 km hosszú kerítésrendszernek csak egy része volt valódi fal (65% -a), több szakaszon őrtornyokkal ellátott szögesdrót akadály húzódott (38 km hosszan vízi határvonallal). Az egész objektum-rendszer 1989 november 9 -ig állt.

3. A fal áldozatai: A berlini fal 28 éves fennállása alatt ezrek próbáltak meg rajta átjutni. A német hatóságok nyilvántartásai szerint körülbelül 5 ezer főnek sikerült is. Eközben viszont voltak halálesetek is, sokaknak életébe került a szökés megpróbálása. A Berlini Fal Múzeum adatai szerint 483 ember halálát okozta a szökés: egy részüket agyonlőtték az NDK határőrei, egy részük vízbe fúlt és egy kis részük pedig az elfogás után öngyilkos lett. A határőrök nyílt tűzparanccsal lőhettek bárkire a falnál, sőt jutalom és kitüntetés várt azokra a kelet-német katonákra, akik határsértőket (falmászókat) tudtak lelőni. Az utolsó embert 1989 február 6-án lőtték agyon a falnál (neve: Chris Gueffroy, alig volt 20 éves). A 483 -as számot sokan vitatják: Jochen Staadt a Freie Universitat munkatársa például úgy véli "csak" 136 igazolt haláleset bizonyítható a berlini fallal összefüggésben.

4. A nyulak elszaporodása: Mivel a berlini kerítésrendszer dupla védvonalat jelentett, azaz két kerítés húzódott, a kettő közt afféle "holt tér" alakult ki. Itt háborítatlanság uralkodott, ami kedvezett a nyulak elszaporodásának. Egyes becslések szerint a 80-as évekre vagy ezer mezei nyúlt élt a kerítések közti területeken. A fal lebontásakor ezek az állatok komoly problémát jelentettek a város számára.

5. Checkpoint Charlie: A berlini falon voltak legális átkelőpontok is, mindössze tizenkettő. A legjelentősebbnek az amerikaiak azt a nevet adták, hogy Checkpoint Charlie. A Charlie az amerikai hadseregben a "c" azonosítására szolgáló név, ami ebben az esetben az "A" és "B" jelű átkelőktől való megkülönböztetést szolgálta. A checkpoint = ellenőrző pont, így a teljes név: "C ellenőrzőpont". A Friedrichjstraße és a Zimmerstraße kereszteződése közelében állt, egészen 1990 június 22 -ig, amikor az itt kialakított őrbódét és védvonalat lebontották.

A Checkpoint Charlie 1961 -ben

A Checkpoint Charlie leghíresebb szökési esete 1962 augusztus 17 -én történt, amikor két fiatal próbálkozott Nyugat Berlinbe átjutni: Peter Fechter és Helmut Kulbeik. Kőművesek voltak, akik az átkelőponthoz közeli műhelyükből ugrottak ki az ablakon a senki földjére. Kulbeik át tudott mászni a falon, viszont Fechter súlyos lövést kapott a csípőjébe. Visszazuhant, de a keleti zóna határőrei nem mentek érte. Közel egy órán át haldoklott a senki földjén, mire elvérzett. Az esetet sokan látták a nyugati oldalról is.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

2018.12.12.(13:17)