Nagyon jó, ha egy film leköti a gondolatainkat, elrepít bennünket a maga saját világába és izgalmakat, humort, sőt érdekességeket tud nyújtani számunkra. A lényeg a katarzis vagy egy azt megközelítő hatás. Ugyanakkor az is számít, hogy feltöltődjünk és ne lemerüljünk a film végére. Ha ilyen szempontból nézzük a legismertebb alkotásokat egy könnyed nyolcas lista alakul ki.
8. Dave (1993)
Ivan Reitman a nagy vígjátékkészítő, aki többek közt a "Hat nap hét éjszaka", az "Ikrek" és az "Ovizsaru" atyja is volt, egy nagyon szórakoztató filmmel lepte meg rajongóit 1993 -ban.
A darab - mely kezdetben közepes, majd egyre nagyobb sikert aratott (Magyarországon is) - Kevin Kline és az Alien filmek sztárja, Ripley hadnagy, azaz Sigourney Weaver főszereplésével egy furcsa sztorit jelenít meg, mely a Fehér Házban játszódik. Humoros, érdekes, felszabadító kis bugyutaság, mely garantáltan kikapcsolja az embert, miközben még pozitív energiákkal is feltölti. Csak ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik a 90-es évek filmjeit és mindazokat a darabokat, amelyek meghaladják a "Norbit" szerű "vígjátékokat".
7. Dutyi dili (Stir crazy - 1980)
Valójában egy óriási klasszikus Sidney Poitier börtönös vígjátéka 1980 -ból, Gene Wilderrel és Richard Pryorral. A szinkron Szakácsi Sándor és Sztankay István révén fergeteges lett és persze az egész film óriási.
Sokszor nézhető, valódi kikapcsolódást adó, feltöltő, eredeti komédia, nagyon jó színészekkel és kacagtató jelenetekkel. Alig voltam 7-8 éves, mikor először láttam moziban a szüleimmel és azóta is nagy kedvencem. A "csak semmi szarság" jeleneten emlékszem minden alkalommal felszabadultam tudtam nevetni, ahányszor csak láttam. Generációk szerették a nagy komikus párost, akik sajnos már nincsenek közöttünk (Pryor még 2005 -ben, Wilder pedig tavaly, azaz 2016 -ban hunyt el). A Dutyi dili a legjobb filmjük, mindenkinek ajánlom, kortól, nemtől, felfogástól függetlenül.
6. Csak egy kis pánik (Analyze This - 1999)
Ha volna vígjáték, amit egy világvégén fekvő erdő közepén álló házba magammal vinnék, hogy néha megnézzek, akkor az a "Csak egy kis pánik" lenne. Az is igaz, hogy Robert de Niro a legnagyobb kedvenceim egyike (és nem elsősorban a Keresztapa miatt), fantasztikus színésznek tartom. A Csak egy kis pánik, a vígjátékokra "szakosodott", Szellemirtós Harold Ramis legjobb rendezése, ami persze csakis de Niro és Billy Cristal játékával együtt olyan ütős, hogy az ember ezerszer is meg tudja nézni.
A pszichológiai problémákkal, szorongással küzdő maffiavezér és az őt "kezelő" pszichiáter párosa megunhatatlan sztori, amit ráadásul a második rész még überelni is tudott. A 2002 -es "Még egy kis pánik" ugyanis legalább olyan jó, mint az első epizód.
5. Kelly hősei (Kelly's Heroes - 1970)
Egy hihetetlenül szórakoztató második világháborús vígjáték, eredeti poénokkal, nagy sztárokkal (Clint Eastwood, Telly Savalas, Donald Sutherland) és "behalós" dumákkal, melyek bár 1970 -ben íródtak, ma is ugyanúgy élvezetesek. A Kelly hőseit minimum 20 alkalommal láttam, egyes párbeszédeit már fejből is tudom és minden alkalommal jó kedvre derít ahányszor csak megnézem.
A sztori szokatlan módon, vicces oldaláról közelíti meg a második világháborút, hiszen egy front mögött álló, náci aranyat rejtő francia bank kirablásra készülő amerikai egység akcióját mutatja be. A címben szereplő Kelly -t, Clint Eastwood alakítja és ő is az egész bevetés kitalálója. A vége természetesen happy end, 144 percnyi tökéletes kikapcsolódás után.
4. Lovagregény (A Knight' Tale - 2001)
A Lovagregény történelmi témát feldolgozó film, ami már önmagában ezért is eleve közel áll a szívemhez. A középkori Angliában vagyunk, Geoffrey Chaucer (1343 - 1400) korában, amikor a nemes urak lovagi tornákon mérik össze harci tudásukat. Ezek a viadalok akkora népszerűségnek és látványosságnak számítanak akkoriban, mint manapság a BL döntők, így egy-egy híresebb és sikeresebb lovag valóságős hőssé válik a nép szemében. Így történik ez a főszereplő Williammel is, akit az azóta már elhunyt Heath Ledger (Joker a Sötét lovagban) alakít.
Jó a történet, szenzációs a Queen zenéje a sztorihoz, látványosak a ruhák, lovagi páncélok és nevettetőek a párbeszédek, poénok is. Meseszerű beállítással izgulhatunk egy paraszti sorból csalással kiemelkedni próbáló fiúnak, aki lovagnak adja ki magát. Ha megnézzük a filmet, garantált kikapcsolódást kapunk és feltöltődést 132 percben.
3. Francia csók (French Kiss - 1995)
A Star Wars forgatókönyv-író Lawrence Kasdan 1995 -ös vígjátékát Meg Ryan és Kevin Kline játéka teszi igazán élvezetessé. A sztori egy elhagyott nő és egy ügyeskedő, ám jó lelkű francia "vagány" párosáról szól, melyben a féltékenységre épülő bosszúból egy valódi szerelem lesz, kacagtató jelenetek és ügyetlenkedések sora után. A forgatás idején Meg Ryan még csak 34 éves volt, így a rá annyira jellemző kislányos báj még maradéktalanul érezhető játékában. (Csakúgy, mint a két évvel később készült, ugyancsak fantasztikus "Meglesni és megszeretni" illetve a 2001 -es Kate és Leopold című filmjeinél, melyeknek egyébként szintén a listán lenne a helyük.)
A Francia csók egy romantikus vígjáték, érdekes sztorival, csetlő-botló idétlenkedéssel, remek színészekkel. Élvezetes kikapcsolódás mindenkinek.
2. Kéjjel nappal (Knight and Day - 2010)
Egyesek szerint Tom Cruise -- szigorúan szakmai alapon -- nem tekinthető jó színésznek és magánéleti dolgai miatt (szcientológia, válása ... stb) emberként sem éppen egy példakép. Én mégis szeretem a filmjeit és igenis jó színésznek tartom, szakmai elvárások és szcientológia-mánia ide vagy oda. A Kéjjel nappal című filmje például egy nagyon lendületes, izgalmas, akciókkal teli vígjáték, remek jelenetekkel. A rendezőt, James Mangoldot (Logan, Azonosság, Kate és Leopold) a 30 legjobb rendező közé tettem egy korábbi posztomban, mert óriási érzékkel nyúl témáihoz és zseniálisan vezeti filmjei cselekményeit is.
A Kéjjel nappal főszereplője, Roy Miller egy bravúrosan dolgozó kormányügynök, aki egy korrupt másik ügynököt leplez le, miközben szédületes akciók során át menti meg az egészbe véletlenül csöppenő June Evans (Cameron Diaz) életét. Jó sztori, élvezetes párbeszédek, káprázatos akciók. Ezen a filmen nem lehet unatkozni.
1. Szerelem a Fehér Házban (The American President - 1995)
Vagy százszor láttam, de számomra megunhatatlan Anette Bening - Michael Douglas - Martin Sheen hármasa, amihez Michael J. Fox is hozzátesz egy tőle szokatlan karaktert megformálva. Rob Reiner egyik legjobb rendezése 1995 -ben sikert aratott és még most is 7 pont közelében van az IMDb -n.
Valójában az egész egy habkönnyű limonádé, ami ugyanakkor stílusos formában, élvezetes kivitelben és szerethető karakterekkel enged a nézőknek bepillantást a White House sajátos belső világába. A történet Clinton elnöksége idején játszódik, de a bemutatóra még az 1998 -as Lewinsky botrány előtt került sor, így nem lett "áthallásos" az egész. Élvezetes kikapcsolódást nyújt ez is, főleg a romantika kedvelőinek.