Öt érdekesség Napóleonról, melyeket talán nem tudtál [66.]

2019. február 12. 20:08 - Harmath Árpád Péter

Bonaparte Napóleon, a világtörténelem egyik legismertebb alakjaként és az emberiség több évezredes históriájának egyik legfontosabb szereplőjeként emelkedett bolygónk legjelentősebb államférfijainak, uralkodóinak és hadvezéreinek sorába. Mindhárom volt ugyanis egyszerre, sőt számtalan "városi legenda" alapján ezernyi történet főhőse. Elterjedt nézet volt például alacsony termete is (melyről egy komplexust is elneveztek), holott orvosa, Francois Antommarchi pontosan lemérte és le is jegyezte a hajdani császár testmagasságát (Napóleon halála után) épp 169 cm -t rögzítve naplójába. Ez több volt a korabeli férfi átlagtermetnél, noha daliás törzstisztjei és tábornokai között (akik közt bőven akadt 180 - 190 centis is) tényleg alacsonynak tűnhetett. 

napoleon1.jpg

Néhány évvel ezelőtt a The Guardian nevű brit lap, érdekes cikket jelentetett meg, mely egy korábbi internetes felmérésre alapozva publikálta, hogy a megkérdezettek (több, mint egy millióan) mely történelmi alakokat tartják a világtörténelem legfontosabbjainak. A lista élére maga Jézus került, ám a második helyezett már Napóleon lett (harmadik egyébként Mohamed, negyedik: Shakespeare, ötödik pedig Lincoln). A végeredmény azt tükrözi, hogy napjainkban a világ minden táján kiemelt jelentőséggel tekintenek Bonaparte Napóleon életére és történelmi szerepére. Bár a hazai történelemtanításban is helyet kap (nem túl jelentőset, hisz a 46 leckéből álló tizedikes középiskolai tankönyvben egyetlen lecke foglalkozik csak vele) több érdekesség is megemlíthető vele kapcsolatban. Ezek közül jelen poszt ötöt emel ki:

1. Bonaparte Napóleon mindig is katonának készült és alig 16 évesen már hadnagy lett. 

Napóleon családja olasz ősökkel rendelkezett, akik az itáliai Toszkánából települtek Korzika szigetére. Napóleon már itt látta meg a napvilágot 1769 augusztus 15-én, Ajaccio városában. Bár a sziget Franciaország birtoka volt, a korzikaiakat afféle külterületi idegenekként kezelték ekkoriban az "igazi francia" lakosok. Ezért is volt különleges és ritka dolog, hogy az ifjú Napóleon mégis bekerülhetett a királyság legrangosabb katonai tiszti-iskolájába, a párizsi École Militaire akadémiába. Napóleon itt tette le a tiszti vizsgát (mint tüzér) 1785 szeptemberében, nem sokkal 16. születésnapja után. A későbbiekben nagy lendülettel indult tiszti karrierje: az időközben kirobbanó nagy francia forradalom alatt, 1792-ben (alig 23 évesen) már kapitány, 1793-ban pedig dandártábornok lett (az akkortájt még csak "nyiladozó" tüzérségi fegyvernem szakértője).

napoleon3.jpg

Napóleon az Arcolei hídnál /Antoine-Jean Gros festménye/ 

2. Katonai karrierjének fordulópontja: egy tüntetés véres leverése volt

Bár Napóleon tiszti karrierje gyorsan indult és a legkisebb tábornoki rendfokozatot (a dandártábornokit) hamar el is érte, itt megtorpant előrejutása. 1795-ben Napóleon "névtelen" tisztként mérföldekre volt attól, hogy a több tucat rangban felette álló, jóval idősebb és tapasztaltabb tábornokot beelőzve, Franciaország első számú katonai vezetője legyen. Ám a történelmi vakszerencse mégis úgy hozta, hogy bizonyíthatott: alig 27 évesen, 1796 tavaszán Paul Barras, a direktórium vezetője az itáliai francia hadsereg vezetőjének nevezte ki. Az áttörés mögött egy érdekes esemény állt. Amikor Napóleon karrierje elakadása feletti bánatában épp Párizs utcáit és szalonjait járta, elnyerte a befolyásos Mademe Tallien támogatását, aki beajánlotta őt Barrasnak. A forradalmi Franciaországot ekkoriban vezető Barras azonban előbb próba elé állította a fiatalembert és megbízta egy éppen akkoriban kibontakozó royalista felkelés leverésével (Párizsban). Napóleon erélyesen lépett fel és kiállta a próbát: katonáival szétkergette a királypárti lázadókat (kartácstűzzel közéjük lövetve). Innentől Barras már bízott Napóleonban és kinevezte őt az itáliai hadszíntér parancsnokává. Ezzel sok-sok francia tábornokot előzött be és végre bizonyíthatta különleges képességeit is az Észak-Itáliai hegyvidéken. Karrierje innentől már valóban meredeken emelkedett.

napoleon2.jpg

Vasily Ivanovich Sternberg képe

3. A csata, amire élete alkonyán a legbüszkébb volt: Austerlitz

Napóleon 1799-ben került hatalomra (ekkor kergette szét katonáival az 500-ak tanácsát), majd öt évvel később, 1804 december 2-án koronázta császárrá saját magát. Innentől számítva 10 éven keresztül uralta Franciaországot és egész Európát. Első lemondására 1814 április 6-án került sor Párizs közelében, Fontainebleau -ben (marsalljai követelésére). Az angolok, poroszok és osztrákok Elba szigetére száműzték, de innen még 100 napra képes volt visszatérni a hatalomba. Végül a waterlooi csatában 1815 június 18-án győzték le végleg és a távoli Szent Ilona szigetére száműzték (angol őrizet alatt tartva haláláig). Napóleon mintegy 68 csatát vívott élete során, melyek közül alig néhányat vesztett el csupán (szám szerint nyolcat). Élete alkonyán, visszaemlékezéseiben azonban egyetlen nagy csatát emelt ki, melyet több alkalommal is élete legnagyobb diadalának nevezett. Ez az austerlitz -i csata volt (a három császár csatája), melyet 1805 december 2-án vívott meg Ausztria és Oroszország egyesített seregeivel szemben, a mai Csehország területén, Austerlitz mellett. Az összecsapásban 68 ezres sereggel győzte le a közel 90 ezres koalíciós haderőt, térdre kényszerítve az egész Habsburg Birodalmat.

austerlitz.jpg

4.  Napóleont 4 nőhöz fűzte komolyabb kapcsolat

Napóleon első szerelmi kapcsolata egészen fiatalon Desirée Clary -hez fűzte. A csinos hölgy egy marseillesi selyemkereskedő lánya volt aki alig 14 évesen (1791-ben) ismerte meg Napóleont és egy évvel idősebb bátyját, Josephet. A szenvedélyesnek induló viszony néhány év után hirtelen ért véget, amikor Napóleon 1795 őszén, Párizsban megismerte élete legfontosabb nőjét, Josephine de Beauharnais -t. A befolyásos özvegyet -- aki egyébként 6 évvel volt idősebb a későbbi császárnál és a jakobinusok által kivégzett férjétől két gyermeket nevelt -- 1796 március 8-án vette feleségül. Bár házasságuk viharosan alakult és 1809-ben válással végződött, Napóleon számára egészen haláláig a legjelentősebb kapcsolatot jelentette. Utolsó szavainak egyike is a Josephine volt. A válásra egyébként politikai okokból került sor: a császár valódi uralkodói dinasztiát akart alapítani, melyhez királyi vérből származó feleség és utód kellett. Josephine egyikkel sem tudott szolgálni: nem tudta fiú gyerekkel megajándékozni Napóleont és nem is származott uralkodói dinasztiából. A politikailag megfelelő feleség végül II. Ferenc császár lánya, a 18 éves Mária Lujza lett, akit 1810 március 11-én vett nőül. (Az osztrák főhercegnő 1 éven belül fiúval ajándékozta meg.) Végül Napóleon negyedik fontos kapcsolata egy alig 20 éves, gyönyörű, szőke és kék szemű, ámde férjezett, lengyel grófnőhöz fűzte, akit Marie Walewskának hívtak.

josephine.jpg

Josephine Beauharnais

A Napóleon csapatai miatt hazáját féltő grófnő, a lengyel nemesek biztatására került közelebbi kapcsolatba a francia császárral abban bízva, hogy így kedvezőbb státuszt érhet el Lengyelország számára. A végig titokban tartott szeretői viszony egy fiúgyermek születését hozta, aki sokkal később III. Napóleon diplomatája lett. Walewska és Napóleon kapcsolata 1810-ig tartott, amikor a császár több évnyi külföldi tartózkodás után hazaköltözött Párizsba. Bár a lengyel grófnő ide is vele tartott, a francia fővárosban szakítottak egymással. 

5. A történelemben Napóleon néven három császár is uralkodott

A történelem iránt érdeklődők többsége hajlamos megfeledkezni arról, hogy az 1804-ben megkoronázott Bonaparte Napóleon mellett még két másik Napóleon nevű császár is uralta Franciaországot: az egyik a Mária Lujzától született fiúgyermek volt (akit a köznyelv Edmund Rostand nyomán csak "Sasfióknak" hívott), a másik pedig unokaöccse, III. Napóleon, aki 18 éven keresztül ült a trónon (mint Franciaország utolsó császára). Ami fiát illeti: hivatalosan csupán 15 napig volt császár (1815 június 22 és július 7 között), miután édesapja lemondott a javára, császári címéről. A törékeny egészségű ifjú, mindössze 21 évet élt és 1832-ben hunyt el édesanyja családjának körében, Bécs városában. 

A Sasfiók életének egyik különös fejezete 1828/29-es esztendőkhöz kapcsolódik, amikor az akkoriban csak 18 éves (de jóképű) Napóleon-örökös az ausztriai Bad Ischl -ben tartózkodott, elhatalmasodó tüdőbetegsége kezelése céljából. Itt találkozott a 23 éves Zsófia főhercegnével, akibe a korabeli bécsi pletykák szerint azonnal beleszeretett. (A Wittelsbach hercegnő épp termékenységi kúrán vett részt a fürdővárosban). A szerelmesek románca nem tartott sokáig, a Sasfiók 3 évvel később meghalt, Zsófia pedig visszatért Bécsbe, ahol hamarosan (1832-ben és 1833-ban) két fiúnak adott életet. Az egyik gyermeket Ferenc Józsefnek hívták. Bár a történészek soha nem tudták bebizonyítani, máig elterjedt vélemény, hogy Ferenc József és bátyja (Ferdinánd Miksa) valójában a Sasfióktól születtek, így mindketten a nagy Napóleon unokái. Ami az elképzelés mellett szól: Ferenc József vonásai nem viselik magukon a tipikus Habsburg jegyeket. Ami ellene szól: Zsófia főhercegné egész későbbi életében merevségéről és konzervatív életfelfogásáról volt híres, ami nem engedte volna, hogy megcsalja férjét, Ferenc Károly főherceget (plusz valóban nincs semmi bizonyíték a románcra és annak kiteljesedésére).

sasfiok.jpg

Napóleon fia, a Sasfiók /Moritz Daffinger festménye/

A nagy Napóleon unokaöccse (Lajos nevű fivérének fia) 1808-ban született, majd 1848 decemberében egyszerű parlamenti választásokon szerezte meg a köztársasági elnöki tisztséget. Ezt követően államcsíny segítségével szerezte meg a teljhatalmat (1851-ben), végül ő is császár lett: 1852 december 2-án, pontosan azon a napon, amikor híres nagybátyja is megkoronáztatta magát (és mely dátum az austerlitzi csatának is a napja). Ellentmondásos uralkodása egészen 1870-ig tartott, amikor a poroszokkal vívott háború nyomán német fogságba került és lemondásra kényszerült. Angliába menekült, majd 1873-ban hunyt el. 

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad a posztot, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzet_tcikkek_1.jpg

2019.02.12.(20:08) 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr7414621758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Argus. 2019.02.13. 08:15:17

Katonai zseni volt, a történelem legnagyobb hadvezére. Csatáinak 88%-át megnyerte, sokszor túlerőben lévő ellenféllel szemben is. Kiválóan értett a csapatainak mozgatásához, az ágyúk és lovasság hatékony bevetéséhez. Mindig a katonái közt volt, közel a harcokhoz és eseményekhez.

HARP3R 2019.02.13. 08:15:18

Én összesen 8 vereségéről tudok:

Bassano (1796), Acre (1799), Aspern-Essling (1809), Krasnoi (1812), Lipcse (1813), Rothiere (1814), Laon (1814) és a végső csatája: Waterloo (1815).

Csizér Márton 2019.02.13. 21:39:45

Érdekes, hogy azokat a történelmi személyeket csodálja a többség, akik háborúkat, csatákat és pusztulást hoztak. Miközben persze a háborúkat, csatákat nem szeretjük.

Equalizer. 2019.02.14. 07:02:56

Hadvezérként volt igazán különleges. Katonai tehetségéhez talán csak Wellington hercege ért fel, valódi nevén: Arthur Wellesley (1769-1852). Majdnem annyi csatát vívott mint Napóleon, és ő is alig vesztett csak párat. Végül Anglia miniszterelnöke lett 1828-ban.

Periodista. 2019.02.14. 09:42:10

Ha a világtörténelem legnagyobb hadvezéreit keressük, legalább négy "győztes" születne: az ókor, a középkor az újkor és a XX. század viszonylatában. Ezek szerintem a következők:

Ókor: Nagy Sándor
Középkor: Hunyadi János
Újkor: Bonaparte Napóleon
XX. század: Erich von Manstein

Fortress 2019.02.14. 14:09:31

Napóleon 1796-os hadseregparancsnoki kinevezésében (mely elindította a hatalom felé vezető úton) valóban kulcsszerepe volt Tallien feleségének, de mellette Josephine hatása sem elhanyagolható - akivel Barras korábban közeli "bizalmas" viszonyt ápolt - igy rávehette a direktorium vezetőjét arra, hogy adjon esélyt Napóleonnak a bizonyitásra.

százados 2019.02.14. 23:09:42

Zűrös magánélet, állandó viszály a családjában, boldogtalan párkapcsolatok, baráttalanság. Csak a harctereken volt elemében.

Critic. 2019.03.18. 22:29:00

Kivételes történelmi alak, a valaha élt legnagyobb hadvezér!