Történelmünk legfontosabb újságcikke 1865-ből [57.]

2018. április 15. 17:16 - Harmath Árpád Péter

A Habsburgok (Ausztria) és Magyarország közt 1867-ben megszülető kiegyezés – mely az 1848/49-es szabadságharc nyomán kialakuló szembenállás és viszály kérdéseit rendezte fél évszázadra – egy 1865 áprilisában megírt cikk hatására valósulhatott meg. A cikket Deák Ferenc írta és épp 153 éve, a Pesti Naplóban jelent meg. Ez volt történelmünk, talán legfontosabb újságcikke, hiszen hatásai fél évszázadra határozták meg a magyarság sorsát.

husveti_cikk1.jpg

Az egész korabeli Magyarországon széles körben olvasott írás egy 16 éve tartó periódust zárt le, azt az időszakot, melyben a magyarság passzív ellenállással szállt szembe a szabadságharcot leverő bécsi udvarral. A büszkeségében sértett magyar nép, mely még mindig gyászolta 1848/49 –ben elesett hőseit és Aradon kivégzett vértanúit, ebből a cikkből értesült Deák Ferenc álláspontjának változásáról. A haza bölcsének tartott Deák – akinek személye összekötötte a Kossuth körüli 48-as generációkat az 1860-as évek új korosztályaival, és aki megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel állt az osztrákokkal szembeni országos ellenállás élén - 1865-ben fejtette ki először, hogy a Habsburgokkal szembeni makacs elutasítás tovább folytatása helyett inkább az egyezkedésnek kell most már következnie.

husveti_cikk_deak.jpg

Deák Ferenc 1861-ben 

Deák írása, mely ahúsvéti cikk” címen vált híressé, egy bécsi újság, a Botschafter, azaz Nagykövet állításaival vitatkozva íródott. A publikáció történelmi példákon keresztül magyarázza el, hogy a Habsburg – magyar viszony mindig azokban az esetekben vált válságossá és ellenségessé, amikor Ausztria egy – egy vezetője félredobta a magyar alkotmányosságot. Tegyük hozzá, hogy történelmi szempontból ez a bizonyos alkotmányosság elsősorban országunk saját szerveinek, országgyűlésének, nádori hivatalának, kamarájának, vármegyéinek szabad működését és a kiváltságok (nemesi adómentesség, adó-, és újonc megajánlási jogok) tiszteletben tartását jelentette. Ezek elvétele eredményezte többnyire a felkeléseket, szabadságharcokat, lázadásokat, majd amikor Bécs újra helyreállította a különleges jogokat, rögtön helyreállt a két ország közti együttműködés is. Ahogyan Deák fogalmaz:

" ... Több szomorú korszakot lehetne idéznünk e részben a magyar történelemből, bizonyságáúl annak, hogy az elégületlenségnek s a bizalom megrendítésének nem a magyar nemzet volt az oka. s midőn évek hosszú során keresztül a magyar alkotmány ellen intézett megtámadások egymást érték, midőn azoknak természetes következése, a fokonkint növekedő keserűség, már-már tetőpontját érte, mi volt az, mi a bajt megorvosolta, a felizgatott kedélyeket megnyugtatta, ,s a megrendített bizalmat ismét helyreállította? [ …] Mindig a fejedelmek voltak azok, kik mélyebb belátással és szigorúbb lelkiismeretességgel a magyar alkotmány ellen intézett rendeleteket visszavették, a sértett törvényeket helyreállították, s a nemzet bizalmát és reményét ismét felélesztették."

Deák Ferenc történelemből vett példái közt első helyen szerepel a Wesselényi mozgalmat követő, 1670-as években bekövetkező osztrák abszolutizmus, melynek csak akkor szakadt vége, amikor I. Lipót végre visszaállította a magyar diéta (országgyűlés) jogait. Második példaként a Rákóczi-szabadságharc szerepel a cikkben, melyet Deák szerint szintén az udvar részéről történő önkényes lépés, az alkotmányosság felbontása váltott ki 1703-ban és amelyet a szatmári béke állított újra helyre 1711-ben. Az osztrák – magyar együttműködés ezt követően évtizedekig fennállt, és megteremtette a két ország kapcsolatát tartósan stabilizáló Pragmatica Sanctiót (1723-ban). Később, II. József idején újra megromlott a viszony Béccsel, amikor a kalapos király felfüggesztette alkotmányunkat, mégpedig központosító, abszolutista terveinek megvalósítása érdekében. Halálakor ugyan visszavonta sérelmes rendelkezéseit, de az osztrák – magyar viszony csak testvére, II. Lipót alatt rendeződött igazán, amikor az új uralkodó visszaállította kormányszerveink jogait és megerősítette kiváltságainkat.

A nagyvonalú osztrák lépésre válaszul Magyarország végig kitartott Ausztria mellett a napóleoni háborúkban, még akkor is, amikor a francia császár kiáltványban ígért szabadságot a magyaroknak, ha az oldalára állnak a Habsburgokkal szemben. Később, 1812-ban az Ausztria mégis az abszolutizmust választotta, így 1812 és 1825 közt megint megromlott a két ország viszonya, alkotmányos berendezkedésünk újra felfüggesztésre került. A kapcsolat csak I. Ferenc alatt normalizálódott újra, mely lehetővé tette a reformkor eljövetelét. Végül jött 1848, amikor a Habsburgok újra megszegték nekünk tett ígéreteiket és visszavonták a reformkor végén kialkudott engedményeket, azaz egy új, modern és önrendelkezésében megerősített ország kialakításának esélyét. Erre válaszul tört aztán ki a szabadságharc 1848 őszén.

husveti_cikk_andrassykormany.jpg

Az Andrássy-kormány eskütétele (1867 február 20.) Tagjai: Wenckheim Béla, Eötvös József, Horvát Boldizsár, Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Gorove István, Mikó Imre, Festetics György

A húsvéti cikk a tanulságok levonásával zárul, melyek közül a legfontosabb, hogy az Ausztria – Magyarország közti válságok mindig akkor keletkeztek, amikor osztrák politikusok mellőzték a magyar alkotmányosság megtartását. Deák szerint a Botschafter hibásan érvel, amikor az említett alkotmányos mellőzést összbirodalmi érdekekkel magyarázza, hiszen  a magyarság mindig is megértette a Habsburg Birodalom fennállásának fontosságát, csupán azt szerette volna elérni, hogy a birodalmon belül, a magyar alkotmányosság is fenntartassék.

Deák szerint, tehát mindkettő egyformán fontos: a birodalom egysége és a magyarság alkotmányos jogainak megtartása, melyek egyáltalán nem állnak egymással ellentétben. Erre volt példa 1527-ben I. Ferdinánd uralkodása és a Pragmatica Sanctio törvénybe iktatása, melyek a békés együttműködést tudták szavatolni. A cikk kiemeli azt is, hogy hazánk mindig is segítette a Habsburg Birodalmat fontos háborúiban, például az 1740-ben kezdődő, Bécs számára létkérdésként felfogható Osztrák Örökösödési háborúban is, melyben Ausztria megmaradása volt a tét. Ugyancsak magyar segítséggel élte túl a napóleoni háborúkat is a dinasztia, hiszen a Magyra Királyság támogatása nélkül a birodalom is elveszett volna. A végső tanulság: igenis összeegyeztethető a birodalom biztonsága és a magyarság alkotmányos önállósága.

"... Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fentartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepzlyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű. ..."

A híres cikk, melyet milliók olvastak, egy paradigma-váltást okoztak Magyarországon és Ausztriában, melyre építve 1865 tavaszától Andrássy Gyula gróf vezetésével megkezdődhetett végre a közeledés (és tárgyalás) a magyarok és az osztrák vezetés között. Ennek lett eredménye a kiegyezés 1867-ben.

husveti_cikk_koronazas.jpg

A kiegyezés fontos fejezeteként koronázták magyar királlyá az 1848 december 2. óta uralkodó Ferenc Józsefet, a budai Mátyás templomban. Az ünnepélyes eseménnyel kezdetét vette történelmünk új korszaka, a dualizmus, melyben a megszülető Osztrák-Magyar Monarchia részeként egészen 1918-ig volt összekapcsolva sorsunk Ausztriával. Ma már sokan, sokféle módon értékelték ezt a fél évszázadot, az azonban kétségtelen, hogy eljövetelének és kialakulásának feltételei azzal a bizonyos újságcikkel teremtődtek meg, éppen ma 153 éve.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzet_tcikkek_1.jpg

*** 

2018.04.19.(17:17)

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr5713836296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scriptor. 2018.04.15. 21:06:47

Deák valóban meghatározó volt a kiegyezésben, sőt mondhatni az ő érdeme lett megvalósulása. A szabadságharc kezdetén, még Kossuth oldalán követelte ő is az alkotmányosságot, ám a harcok kezdetén, még az osztrákok Pestre történő bevonulása előtt, 1849 január 3-án egy békeküldöttség részeként kérte Windischgratz -től a békés megállapodást. Amikor ez meghiúsult, Deák kivonta magát az eseményekből és zalai birtokára vonult vissza. A szabadságharc nagy részétől távol maradt tehát. Amikor 1849 augusztusában minden elveszett és jött Haynau rémuralma, megúszta a nagy leszámolásokat, később pedig az 1850-es években újra színre lépett. Az udvarral szembeforduló magyar nemesség köré gyűlt és Deákkal közösen fogott ellenállásba. Ez igazán csak a passzív rezisztancia alatt teljesedett ki. A magyarok nem vettek részt a választásokon a katonai sorozásokon, nem fizettek adót, nem vállaltak hivatalt. Végül 1865 -re belefáradt mindenki az egészbe. Az ország újra békés életre vágyott, a nemesek karrierre, érvényesülésre. Deák belátta: e nem mehet így örökké. Ekkor írta meg a posztban említett cikkét.

Harmath Árpád Péter 2018.04.15. 21:14:00

@Scriptorius: igen, így van. Egy kompromisszum körvonalazódott benne: megegyezni és "engedni a 48-ból" (innen ered egyébként ez a szólásunk), vagyis annak érdekében eltekinteni az 1848 -as követelések egy részétől, hogy legalább RÉSZBEN megvalósuljon Magyarország önrendelkezése (még ha korlátozottan is). Sokan bírálták a kiegyezést (először mindjárt maga Kossuth Lajos Torinóból, híres 1867 májusi levelében, melyet a trójai jós-hercegnőről neveztek el "Cassandra levélnek"), de az adott viszonyok között ésszerű megegyezés volt.

Rozsdabarna. 2018.04.16. 06:32:01

Mikor Deák megírta a húsvéti cikket, már a lakosság nagyobbik része is megegyezést akart. Ekkorra 16 év gyűlölködés állt Magyarország mögött (1849 nyarától számitva) és a többségnek elege volt. Közben egy új nemzedél kezébe került a vezetés: Andrássy Gyula és köre kezdett egyezkedni a Ballhausplatzon. Sisi pedig puhította Ferenc Józsefet meg az udvart. Végül összejött a kiegyezés nagyrészt ennek a három embernek köszönhetően (Deák, Andrássy, Sisi).

chrisred 2018.04.16. 12:24:49

@Harmath Árpád Péter: Az adott pillanatnyi érdekeket nézve logikus lépésnek tűnt, de történelmi távlatokat tekintve egy hullához láncolták az országot. Egy generációnyi időre a hatalmi elit nyeregben érezhette magát, de közben eltapsolták a magyar társadalom XX. századi lehetőségeit.

CriticalMaster 2018.04.16. 12:33:46

@chrisred: nem értek egyet. A magyar ipar épp a dualizmus alatt, vagyis a kiegyezésnek hála alakult ki és indult fejlődésnek. Ekkoriban alakultak ki ipari központjaink (Diósgyőr, Csepel, Pest), ekkor fejlődött nagyot a főváros és ekkor modernizálódott a mezőgazdaság. Sikerkorszak volt egyértelműen, egészen az első világháború előtti nemzetközi válságokig.

Harmath Árpád Péter 2018.04.16. 12:37:06

@Dictus Magister: pontosan így van. A dualizmus korának gazdasági, infrastrukturális és pénzügyi fellendülése szerintem is elvitathatatlan.

chrisred 2018.04.17. 07:55:09

@Dictus Magister: Csak éppen az a probléma, hogy ezt az iparosítást nem a társadalmi és gazdasági élet fejlődése mozgatta, hanem a Monarchia részvétele a kontinentális fegyverkezési versenyben. A bécsi udvar céljai és megrendelései tartották életben ezeket az ipari létesítményeket. Pontosan ugyanúgy, ahogy száz évvel később a szovjetek hidegháborús céljait szolgáló iparosítás. És pontosan ugyanúgy, a nagyhatalom elbukása után ezek az ipartelepek céljukat vesztett roncstemetővé váltak, ahogyan az ott dolgozók szakértelmére se lett tovább szükség.
A "modernizált mezőgazdaság" meg nem volt más, mint a feudális nagybirtokrendszer konzerválása.

CriticalMaster 2018.04.17. 08:11:22

@chrisred: az általad emlegetett "kontinentális fegyverkezési verseny" az első világháború küszöbén volt csak jellemző, vagyis a dualizmus fél évszázadának legvégén (de ebben egyébként a Monarchia kevéssé vett részt). Az 1870-es évek és az 1910-es évek kezdete közt nem volt semmilyen "fegyverkezési verseny.

A dualizmus időszakának jelentős iparfejlesztése az ipari forradalom hozzánk való elérésének volt köszönhető illetve az osztrák-magyar kapcsolat számunkra előnyös keretrendszerének. Hogy pár példát említsek:
- Ekkor épült ki a magyar vasúthálózat és jött létre a MÁV (1868-ban).
- Létrejött a Ganz gyár és megnyitott annak villamos részlege (Kandó Kálmán)
- Kialakulnak az első nagy húsfeldolgozó gyárak (Herz és Pick)
- Kialakul a magyar vaskohászat. 1868-ban megépül az első Bessemer-, 1876-ban az első Martin kemence.
- A nehézipar három körzete alakult ki: 1.Felvidék : a Gömör- Szepesi érchegységben; 2. Délkeleten: Hunyad és Krassó –Szörény megyében 3. Budapesten és környékén. A nagyvállalatok száma 1890 –ben 11, húsz évre rá már 36 gyár, melyek ezernél több munkást alkalmaztak.
Ami a mezőgazdaságot illeti: nem a nagybirtok-rendszer a lényeg, hanem a modernizáció:
- vetésforgóra való áttérés
- földművelési technika is korszerűsödött. Elterjedtek a vasekék a kasza. A gépesítés elsősorban a cséplésnél haladt leginkább előre. Előbb a lóval hajtott cséplőgépek terjedtek el, majd a hatvanas években megjelentek a gőzgépek. Az egész télen át tartó munka 2-3 hétre zsugorodott. Megjelentek az ekekapák, vetőgépek, aratógépek. Az első gőzekét 1861-ben helyezték üzembe.
- Tért hódított az istállózás.
- Megjelentek a nagyobb tejtermelő szarvasmarha fajták (pl.: Holstein fríz, Nyugati tarka) meghonosítását
- Kialakul a melioráció, a modern talajművelés