A Magyar Királyi Csendőrség elődszerve, a Császári Zsandárság, az 1848/49 -es szabadságharcot követő megtorlások időszakában jött létre, mégpedig egy 1849 június 8-iki császári rendelet nyomán, Johann Kempen altábornagy, Haynau bizalmasának parancsnoksága alatt. A zsandárság legfőbb feladata az 1850-es években még egyértelműen a politikai mozgalmak, lázadások, forradalmakhoz vezető politikai szervezkedések felszámolása volt. A szervezet nagyban épített a besúgókra is és kiemelt feladatául kapta az alföldi betyárcsapatok felszámolását. Ebben a kezdeti időszakban hazánk területén hat zsandárezred működött: három a szűkebben vett Magyarországon, egy Erdélyben, egy Horvátországban, egy pedig a határ-menti Szerb Vajdaságban. 

Magyar királyi csendőrök a 20-as években (forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Ausztria és Magyarország viszonya 1849 és 1866 közt volt ellenséges - leginkább a véresen levert szabadságharc utóhatásaként - ám a kiegyezéssel a viszály jórészt megszűnt. Deák Ferenc és Andrássy gróf munkálkodása nyomán 1867 -ben megszületett a kiegyezés és a két ország kapcsolata rendeződött, így a magyar szervezkedők ellen létrehozott zsandárságot is felszámolták. A magyarországi rendfenntartás történetében az 1881 -es esztendő hozott fordulópontot, mert

megszületett a Magyar Királyi Csendőrség

mégpedig 1881 február 14 -én, amikor Ferenc József szentesítette a közbiztonsági szolgálat ellátására katonailag szervezett csendőrség felállításáról szóló 1881/III. törvénycikket. A Magyar Királyi Csendőrség 1882 január 2 -án kezdte meg működését, a belügyminisztérium fennhatósága alatt, miközben személyzeti kérdésekben a honvédelmi minisztérium volt legfelsőbb felügyeleti szerve. Már ebből a sajátos megosztott konstrukcióból is kiderült, hogy a csendőrség afféle félkatonai alakulatként jött létre, vegyes feladatkörrel, mely karhatalmi és bűnüldözési célok egyidejű kitűzését irányozta elő.

Az alapítást elrendelő törvény hat csendőrkerületre osztotta az országot, így megszületett a kolozsvári, budapesti, szegedi, kassai, pozsonyi és székesfehérvári szervezet. Valamivel később, 1890-ben ezt a felosztást némileg módosították és már 8 csendőrkerületet alakítottak ki, egy sajátos határ-menti kerülettel együtt. Kialakult közben a csendőr egyenruha is, mely az idők folyamán 1881 és 1945 közt több változtatáson is átesett, ám a híres csendőr kakastoll, melyet a fekete színű csendőrkalapra tűztek mindvégig megmaradt és a magyar csendőrség büszke szimbóluma lett. 

De kik voltak a csendőrök és kik lehettek csendőrök?

A jelentkezők, akik nem lehettek pártok, politikai szervezetek tagjai vagy vezetői, 6 hetes kiképzésen vettek részt, amit egy fél éves próbaszolgálat követett és a felavatás, véglegesítés zárt le. Ennek eredményeként a kiképzett, felavatott és véglegesített csendőrök megkapták felszerelésüket, mely gyalogosoknál a következőkből állt: szuronnyal feltűzött puska, kard, járőrtáska, kézi-bilincs, lovasoknál nyereg és lószerszám (később maroklőfegyver, azaz pisztoly). Idővel a csendőrpuskákat egyre modernebb fegyverekre cserélték, 1876-ban karabélyokat kaptak (Kropatschek-féle fegyverek), 1906-ban pedig ismétlő-puskákat (típusuk: Mannlicher M1895). Ezzel a felszereléssel a csendőrség inkább katonai, mintsem rendőri jellegű szervezetként működött tovább.

Lovas és kerékpáros csendőrök

A csendőrök igen magas eljárási hatáskörrel rendelkeztek: verhettek, bilincselhettek, lőhettek szinte bárkire és bármire. Idővel a Horthy-korban ez a szabadságfokuk még tovább növekedett. (Még mai is emlegetett formula, az úgynevezett "csendőrpertu" amikor a "közeg" letegezhetett bárkit, de őket csakis a csendőr úr megszólítással és magázva lehetett megszólítani.) A csendőrség az első világháború alatt szétesett, tagjait a frontokra vezényelték.

A Horthy-kor csendőrsége

Horthy Miklóst a magyar nemzetgyűlés 1920 március 1-én választotta Magyarország kormányzójává egy meglehetősen kaotikus helyzetben. Ekkoriban égetően nagy szükség volt hatékony rendfenntartó szervezetre, így a csendőrség újjászervezésére is. Horthy plusz jogköröket adott a csendőröknek és a szervezet feladatául szabta a különböző társadalmi és politikai rendezvények biztosítását (feloszlatását) az 1921/3. tc. ben feloszlatott kommunista párt aktivistáinak üldözését és az 1938 -ig nyíltan zajló választások "ellenőrzését". A Horthy-kor csendőrsége kiválóan alkalmas volt a nyomásgyakorlásra, hiszen feltűzött szuronnyal járkáló tagjai - akik bármikor, bárkivel szemben szinte bármi megtehettek az agyonveréstől az agyonlövésig - félelmet keltettek a lakosságban. 

A második világháborúban a csendőrség keményen kivette részét a frontharcokból, hatalmas veszteségeket szenvedve. Ugyanakkor aktív részt vállaltak 1944 március 19-én Magyarországra érkező, Adolf Eichmann vezette SS különítmény támogatásában is. Mivel a közel fél millió vidéki zsidó Auschwitzba szállítását elrendelő Eichmann csak 150 emberrel érkezett hazánkba, a magyar csendőrségre maradt a feladat végrehajtása. A csendőrséget Baky László és Endre László nyilas államtitkárok mellett Ferenczy László csendőr alezredes utasították a műveletben való részvételre. A fegyelmezett és parancsait mindig végrehajtó csendőrség tagjai számára nem maradt más választás mint az engedelmesség. (Ugyanakkor hozzá kell tegyük: sok esetben a magyar csendőrök túlzott "lelkesedéssel" tettek eleget ennek az utasításnak.)

Csendőrök kitüntetése a II. világháború háború alatt (forrás: MNM képtár)

A második világháború után a szovjet-uralom első évében feloszlatták a csendőrséget. Az 1945 márciusában megszületett 1690/1945 számú miniszterelnöki rendelet hivatalosan is feloszlatta a Magyar Királyi Csendőrséget és annak minden jogkörét a Magyar Állam-rendőrségre ruházta. Ezzel 1945 tavaszán, egy 63 éven keresztül jól működő - bár időnként az uralkodó rendszereket nyomásgyakorlással szolgáló - félkatonai rendfenntartó szervezet szűnt meg, mely hazánk történelmében egy egész korszak kísérőjelensége volt.

Harmat Árpád Péter 

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!

***