Mintegy 465 évvel ezelőtt, 1552 szeptember 9 -én vette kezdetét Eger várának 39 napon át tartó török ostroma, melynek központi kulcsfigurája és vezéralakja Dobó István, a magyar történelem egyik legnagyobb hőseként őrződött meg nemzetünk emlékezetében. A reménytelen küzdelem az egész világot meglepő módon, hatalmas magyar diadallal végződött. Kérdés azonban: mi lett a hős Dobó István sorsa a várharcot követően?
Az emlékezetes várostrom - melyről Gárdonyi Géza 1901 -ben írta meg csodálatos regényét az Egri csillagokat, és amelyről 1968 -ban Várkonyi Zoltán készített élvezetes filmet (mely honlapunk szerint egyébként a legjobb magyar filmek egyike) - eseményeiben könnyen felidézhető, hősies küzdelmet jelentett. Az oszmánok 35 - 40 ezres, óriási haddal érkeztek Szolnok várának bevételét követően Eger alá, mégpedig Kara Ahmed nagyvezír vezetésével. Az erődítményt 1803 fegyveres védelmezte, amiből 400 fő alkotta az állandó helyőrség létszámát, 357 katonát küldött a király és 300 drabant képviselte Kassát. A többi, közel 746 fegyveres (a várvédő sereg 40% -a) a környező megyék, települések és főurak segítségként tevődött össze. A török túlerő huszonkétszeres volt! A parancsnoki teendőket Dobó és Mekcsey István várnagy együtt látták el, alattuk pedig 4 főhadnagy szolgált: Pethő Gáspár, Zolthay István, Figedy János és Bornemissza Gergely. A várvédőket a harcban 4 komolyabb ágyú és 17 tarack segítette.
Az egri várostrom
A hatalmas török túlerő 1552 szeptember 8 -ra vette körbe a várat, majd másnap, azaz szeptember 9 -én, 12 oszmán ágyú, illetve 200 tarack kezdte meg a tüzelést. Ahmed egyértelműen rommá akarta lőni a falakat, így három hétig csak folyamatos ágyútűzzel próbálkozott. Ám a vár kitartott, így Szent Mihály napján, szeptember 29 -én megindult az első nagyobb gyalogsági roham is. Az első oszmán kudarcok után az ostromlók legfőbb célpontjai a bástyák (Föld bástya, Tömlöc bástya, Bolyki bástya) illetve a kapuk (pl. ókapu) lettek. Ám a törökök nem tudtak a várba jutni, még trükkökkel sem (várfalak alá alagút ásás, robbantás, éjszakai falmászás, egy egri áruló lefizetése ... stb), így az oszmán had egyre nagyobb része kezdte kudarcként megélni az eseményeket. Októberben, a hadműveletek 30. napjától kezdődően már a törökök élelme is elfogyott, sőt járvány ütötte fel fejét táborukban, ráadásul az októberi első éjszakai fagyok szokatlan próbatétel elé állították a nyári hadviseléshez szokott ázsiaiakat. Az utolsó nagy rohamok október közepén már napkeltétől napnyugtáig tartottak, de az egriek - bár alig álltak már a lábukon és szinte mindenki megsérült - Dobó biztatásának hatásárára kitartottak. Ahmed nagvezír végül október 17 -én feladta a harcot, elégedetlenkedő seregét elvezette a vár alól. Eger az elkövetkező 44 évre magyar kézen maradt (egészen 1596-ig, amikor már főleg külföldi zsoldosok szolgáltak a várban és az ő bátorságuk nem közelítette meg az egriekét, így feladták az erődítményt).
Dobó élete az ostrom után
Az 1552 -es hatalmas magyar diadal az egri hősök, köztük Dobó István érdeme volt. De mi lett Dobó sorsa a harcot követően? Eleinte mindenki óriási tisztelettel és elismeréssel köszöntötte a várparancsnokot: I. Ferdinánd nagyra értékelte Dobó hősiességét, így bárói rangra emelte, várakkal (pl. Déva, Szamosújvár), birtokokkal jutalmazta, sőt kinevezte Erdély vajdájává (a tisztséget meg kellett osztania Kendy Ferenccel, akivel többször komoly vitába keveredett). Hat évvel az ostromot követően Dobó újra harcba szállt a törökkel, amikor Szamosújvárt védte, ám ezúttal a szerencse elpártolt tőle: a túlerő legyűrte és az erődítmény az oszmánok kezére került. Rövid időre Dobó az erdélyiek foglya lett. Ekkoriban Erdély és a Királyi Magyarország viszonya inkább ellenséges volt, hiszen a fejedelemség Izabella királyné alatt szultáni hűbérben "létezett", míg a Habsburgok uralta Magyar Királyság állandó harcokat vívott az oszmánokkal. Ám a még mindig harcias Dobó visszaszökött a Habsburg területekre, ahol újra elismerés várta: a király kinevezte a felvidéki Bars vármegye főispánjává.
Dobó bukása
I. Ferdinánd 1564 nyarán elhalálozott, így fia I. Miksa vette át az uralkodói teendőket. Az új király új módszerekkel próbálta gyarapítani vagyonát és előszeretettel vizsgálta felül a különböző, korona által is érintett birtokügyeket. Egy ilyen birtokvita zajlott akkoriban már jó ideje a Dobó család és a Tegenyei família között. Alig egy évvel az egri várostrom előtt a Dobó testvérek erőszakkal foglaltak el, a szerintük őket illető birtokrészeket Tegenyei Tamástól, amiért a királyi bíróság fej és jószágvesztésre ítélte Dobó mindkét fivérét. Ezt az ítéletet később Ferdinánd (szerencsére) semmissé nyilvánította. A viszály azonban megmaradt és a vitatott területek Perényi Gábor gyámsága alá kerültek, így innentől a Dobók már a Perényiekkel álltak birtokvitában. Azonban a Perényi Gábor 1569 -ben meghalt, a birtokok pedig az uralkodóra szálltak. A helyzet nagyot változott: a sok éve zajló birtokperben a Dobók új "ellenfele" maga a császár, I. Miksa lett. Ez okozta Dobó vesztét, ugyanis az uralkodó úgy "oldotta meg" a helyzetet, hogy egyszerűen börtönbe vetette az egri hőst. Bár a pozsonyi várból 1568 -ban sikeresen megszökött, hamarosan újra elfogták és most már király ellenes szervezkedéssel vádolták meg. Szegény Dobó, méltatlan módon újra fogságba került, ahol egy évet töltött, nyomorúságos körülmények között, méltóságában megtörve. Egészsége megromlott, szabadulásakor 1570-ben már csak árnyéka volt hajdani önmagáénak. A halál két évvel később, 1572 -ben érte szerednyei birtokán, 70 éves korában. Fia, Ferenc, Bars megye főispánja, a 15 éves háború egyik nagy katonai vezetőjeként öregbítette a család hírnevét. 1602 -ben egyenesági leszármazott nélkül halt meg.
Harmat Árpád Péter
Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!
***