A történelmi korszakok határai [29.]

2017. szeptember 10. 14:05 - Harmath Árpád Péter

Napjaink történelem oktatásában a korszakok kérdése (sajnos) már nem számít súlyponti kérdésnek, sőt konszenzus sincs a szakemberek, kutatók és tanárok közt az egyes korszakhatárok megállapítását illetően. Mégis fontos dolog és jelentőségének vissza kell térnie a közoktatásba.  De miért is van szükség a korszakolásra? Nos, mert szisztematizálja a történelmet, áttekinthetőbbé teszi az emberiség históriáját (az írásbeliség megjelenése óta eltelt 6 évezredet) és végül segíti az eligazodást a tendenciák, folyamatok, szellemi áramlatok kérdéseiben is. Persze felvetődik a kérdés: mi az, hogy történelmi korszak? Nos, olyan időszak, melynek jellemzői, folyamatai, törvényszerűségei, eseményei és tendenciái nagyfokú hasonlóságot mutatnak egymással (több rendezőelv mentén) és így megkülönböztetik  az adott korszakot a megelőző és követő időszakoktól. 

A korszakokat illetően a szakaszhatárok a döntőek, vagyis annak eldöntése, hogy hol - mely eseményhez kötve - húzzuk meg egy-egy történelmi korszak határát. Az általam preferált és szakmailag leginkább indokolható korszakolás a következő (az egyes nyílszakaszok hossza nincs arányosítva a jelölt időszak hosszával):   

tortenelmi_korszakok.jpg

Ha a szakaszhatárokra, vagyis a korszakok közti váltásokra fókuszálunk, akkor 4 időpont szorul magyarázatra, ezek a következők: Kr.e. 3500, Kr.u. 476, 1492 és 1900. Nézzük tehát ezeket. A Krisztus előtt 3500 (mely nem annyira egy konkrét év, mint inkább becsült időpont) az írásbeliség megjelenését jelöli és az őskor végét, illetve az ókor kezdetét "hozta". Hogy miért tekintjük kiemelt szakaszhatárnak? Mert innentől az emberi civilizációk fejlődése új lendületet vett és az utókor nagyságrendekkel több információt szerezhetett a régmúlt idők történéseiről. Az ókori kelet frissen kialakuló városállamai, a sumér városok (pl. Úr, Uruk, Babilon), az egyiptomi települések, a föníciai városállamok, Trója és Kréta lakott területei használni kezdték az írásbeliséget, lejegyezték közösségeik eseményeit, törvényeit, háborúit. Amellett felhasználták írni tudásukat a gazdálkodásukban, vallásukban, jogrendszerükben és adóügyeikben is. Krisztus előtt 3000 és 3500 körül tehát  valami új kezdődött, lezárult az őskor és kezdetét vette az ókor.

Az őskor és ókor közt felmerülhetne indokolt korszakhatárként a Krisztus előtt 10 ezer is, hiszen - a Föld bizonyos régióiban - ekkor teljesedett ki az úgynevezett neolit forradalom, amikor az ember a korábbi halászó-vadászó életmódról áttért a letelepedett életmódra, állandó településeket emelt és gazdálkodni kezdett, háziasítva a számára szükséges állatfajokat. Fontos, lényeges, szakmailag is elfogadható korszakhatár lenne, ... csakhogy ez egy elnyújtott, hosszú folyamat volt, nem köthető igazából egyetlen évhez (vagy akár évtizedhez). Erre a célra az írásbeliség megjelenése alkalmasabb, mert lényegesen szűkebb időintervallumot mutat.   

A következő korszakhatár: Kr.u. 476, amikor a hajdanán nagy és erős, szinte az egész európai kultúrát felölelő Római Birodalom fontos államszervezete, a Nyugat-Római Birodalom felbomlott. Ez az év valóban lényeges időszakokat választott el, hiszen innentől kontinensünkön új államok kezébe került a kezdeményezés, átalakult az uralkodó értékrend, megváltoztak a "játékszabályok" és kezdetét vette a középkorra jellemző hatalmi struktúra primátusa. Természetesen itt sem egyik napról a másikra zajlott minden (vasárnap még ókor volt, hétfőn már középkor lett), hanem fokozatosan, ám mégis volt egy év, amikor mindez kezdetét vette. A középkor - melyet a nyugat európai terminológia többesszámban "közép koroknak" nevez ("middle ages") a hűbériségre, a földbirtok és születési előjog alapú státuszra illetve a kereszténységre (az egyházi és világi hatalom duális uralmára) támaszkodott, zárójelbe téve az ókori értékeket, eszményeket. Az az igazság, hogy 476 -nak, korszakhatárként nincs alternatívája a történettudományban.   

A következő korszakhatár 1492, Amerika felfedezése. Kolumbusz Kristóf az új kontinens földjére lépett ebben az évben és bár haláláig nem tudta, hogy egy addig ismeretlen földet fedezett fel (azt hitte Indiában járt útjai során) tettével elindított egy folyamatot, mely dominószerű hatásként rombolta le a középkor kohéziós elemeit, egy teljesen új struktúra felállását lehetővé téve. Ez lett az újkor. Az 1492-es korszakhatárt szokták leginkább vitatni a történészek, megemlítve lehetséges alternatívaként: 1453 (Bizánc eleste), 1485 -öt (Bosworthi csata), 1517 (reformáció kezdete), 1642 (angol polgárháború kezdete), 1688 (az első alkotmányos monarchia megszületése), 1789 (a nagy francia forradalom kirobbanása). Bár a hat lehetséges és itt említett dátum mindegyike indokolható bizonyos érvekkel, nem adnak magyarázatot az 1492 után közvetlenül elinduló változásokra, melyek együttesen hoztak a világ számára egy új korszakot. Átalakult a világkereskedelem, népességrobbanás kezdődött, árforradalom zajlott, új gondolkodás jelent meg, megváltoztak az ideák, új életmód - életvitel honosodott meg. Ennek az óriási változáshalmaznak lettek aztán kivetülései azok az események, melyeket sokan önálló korszakhatárnak hisznek, mint a könyvnyomtatás megjelenése, a reformáció, vagy a polgári forradalmak kirobbanása Angliában és Franciaországban. Valójában az eredő Amerika felfedezése, az általános európai világkép kitárulása, a másként gondolkodás  kezdete (vagyis az 1492-es esztendő környéke).     

Az utolsó nagy korszakhatár 1900, a XX. század kezdete. Az egyetlen mérföldkő, melyhez nem társul konkrét  történelmi esemény. Ennek a dátumnak komoly vetélytársa az 1914-es és 1918-as esztendő, az I. világháború kezdete és vége. Hiba lenne azonban a háborúhoz kötnünk a változásokat, hiszen az első nagy világégés kirobbanásának okrendszere éppen a századforduló eseményeiben, jelenségeiben gyökeredzik. A háború kiváltó okain túllépve, kijelenthető, hogy ugyanolyan átfogó változáshalmaz jellemzi az 1900 környéki éveket, mint az újkor kezdetén az 1492 -es esztendőt. Megváltozik az életmód, a közgondolkodás a tudomány és a 100 évvel korábban elindult ipari forradalom hatásainak "lecsapódása" is bekövetkezik. 

Zárásul kiemelném: bár a korszakhatárokat mindig egy-egy évhez kötjük, valójában évtizedeket fednek le. A korok használata komoly segítséget jelent a történelemtanulásban és ugyan igaz, hogy a történelem egy folyamat, - melynek szakaszokra bontása csak bizonyos önkényes rendezőelvekkel lehetséges - mégis megvilágítják az emberi fejlődés mozgatórugóit és törvényszerűségeit, áttekinthetővé téve históriánkat. 

Harmat Árpád Péter    

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.09.10.15:05

1 komment
Címkék: korszakhatárok

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr9012819146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Főszerkesztő. 2017.09.11. 14:15:18

Országonként is jelentő differenciálódás figyelhető meg az egyes korszakhatárokat illetően főleg az újkor kezdeténél. Az angolok például a rózsák háborúja végéhez kötik (bosworthi csata - 1485), mi magyarok pedig az 1526- os mohácsi csatához.