A középkor egyik legnagyobb csatája Grünwaldnál [14.]

2017. augusztus 16. 13:42 - Harmath Árpád Péter

Hat évszázaddal ezelőtt, 1410 július 15 -én II. Ulászló lengyel király és Vitold litván fejedelem egyesített, 35-40 ezres serege ütközött meg Ulrich von Jungingen 30-35 ezres német haderejével, mely a baltikumi Német Lovagrend államát védelmezte. A Német Lovagrend 1226 óta rendelkezett területekkel a Baltikumban, amikor I. Konrád mazóviai herceg hozzájárult térségbeli térítő tevékenységükhöz. A lovagok gyorsan berendezkedtek és egy szabályos, pápa által is támogatott államot hoztak létre több tízezer négyzetkilométeren. Befolyásuk terjeszkedésük azonban - főleg Livónia (Észtország, Lettország) megszerzése után - már a lengyel érdekeket sértette, így ellentéte alakult ki a két állam között.

grunwald.jpg

A grünwaldi csata, Jan Matejko festménye

A lovagrend és Lengyelország viszálya akkor lett végzetes, amikor a lengyel állam és a szomszédos Litánia 1385 -ben perszonálunióban egyesültek egymással. A szövetség alapját, Hedvig lengyel királynő (Nagy Lajos lánya) és Jagelló litván fejedelem házassága jelentette mely egyúttal politikai alku is volt: Jagelló fejedelem népével együtt megkeresztelkedik és visszaszorítja a Német Lovagrendet, amiért cserében a lengyelek II. Ulászló néven királyuknak tekintik. A kialakuló új állam hatalmas volt, hiszen Litvánia akkoriban egészen Ukrajnáig terjedt.

A két ország háborúja az egyesülést követően már a levegőben lógott, hiszen Livóniát mindketten magukénak vallották. (Lakossága litván volt, de politikailag a lovagrend gyakorolt felette hatalmat.) A területen 1409-ben a litván lakosság fel is lázadt a lovagrend ellen. A felkelést előbb Litvánia, majd maga Lengyelország is támogatni kezdte, így kitört a háború. Ulrich von Jungingen (a Német Lovagrend nagymestere) egész Európából hívott lovagokat saját támogatására, II. Ulászló pedig Moldvából és az Aranyhorda területeiről várt segítő csapatokat. 

litvania_terkep.jpg

Európa országai a XIV. században

A háború fordulópontja akkor következett, amikor a lengyel-litván sereg váratlanul, késdöfés-szerűen a rend székhelye, Marienburg felé tört. A lovagrend serege előbb a Drewenz folyónál próbálta megállítani a támadókat, majd miután azok kitértek előlük, Tannenberg és Grünwald közt vetette meg a lábát. A kutatók véleménye megoszlik az egymásra támadó hadseregek létszámát illetően. A legszerényebb becslések 17 ezer főre teszik a lengyel katonák számát és 11 ezerre a németekét, míg a maximum adatok közel 40 ezres lengyel-litván és 30 ezres lovagrendi sereget emlegetnek. A legmagasabb történész-becslés Geoffrey Regan nevéhez fűződik, aki 50 ezer főre teszi a lengyelek, és 40 ezer körülire a németek számát.) 

A csata egyik érdekessége, hogy mivel Luxemburgi Zsigmond a Német Lovagrenddel szimpatizált néhány ezres magyar haderőt küldött a németek megsegítésére. Ezt a csapatot Striborici Stribor és Garai Miklós nádor vezették. A seregek fő erejét egyik oldalon a Német Lovagrend nehézlovassága, a másikon a lengyel könnyűlovasság alkotta. A csata előtt Jungingen két kardot küldött Ulászlónak, előrevetítve győzelmét. Az ütközet elején a litván lovasság színlelt megfutamodással maga után csalta a német nehézlovasokat, mégpedig a térség lazább talajú és mocsarasabb vidékei felé. Itt a lovagrend páncélos lovasai sorra a sárba ragadtak. Közben ugyan a csatatér központi részén a lovagrend felülkerekedett, a lengyel könnyűlovasok visszatértek és rázúdultak a német gyalogságra. Ekkor esett el a lovagrend nagymestere is, mire serege megfutamodásra kényszerült.

Súlyosbította a németek helyzetét, hogy közben saját táborukban lévő lengyel szolgálóik is fellázadtak ellenük és váratlan "felkelésük" során sokukat lemészárolták. A csata eldőlt: a lenygel-litván had óriási győzelmet aratott a Német Lovagrend felett. A harcot időlegesen lezáró thorni béke Livóniát a lengyeleknek adta. Emellett a szerződés súlyos jóvátétel fizetésére kötelezte a lovagrendi államot, továbbá elfogott lovagjai kiváltását is komoly pénzek megfizetéséhez kötötte. Ezek a szankciók idővel gazdaságilag is megingatták a Lovagrendet. A csata után még 56 évig maradt szuverén a lovagrendi állam, majd 1466 -ban a lengyel király vazallitásába került. 

A grünwaldi csata a középkor történelmének egyik legnagyobb és legfontosabb ütközete volt, mely átrajzolta a Baltikum befolyási övezeteinek térképét és nagyhatalmi pozícióba helyezte a 100 évvel később már virágkorát élő Lengyel Királyságot. 

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.16.13:40

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr812755110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsdamentes arcél 2017.08.16. 22:45:10

De jó kis cikk, köszönöm! Érdekes téma, pont jó a hosszúsága, van térképes illusztráció, több nem is kell. :)

Chris Kyle 2017.08.16. 22:50:27

Ezt a csatát sem nagyon tanítják az iskolákban. Pedig valóban fontos volt.

Oroszvári József 2017.08.17. 18:05:35

Sienkiewicz szenzációs regényben írta le a történetet (Kereszteslovagok)

Millerdraft 2017.08.17. 19:15:13

Én is a Kereszteslovagokban olvastam először erről a csatáról.
Nagyon jól sikerült posztot kanyarítottál, köszönöm.

Albert Tibor Vass 2017.08.18. 12:47:44

Kedvenc hőseim: III és IV Béla ,(Carlroberto) I Károly és Görgey Artúr.