A legendás, törökverő fekete bég, akitől rettegtek az oszmánok [9.]

2017. augusztus 13. 15:04 - Harmath Árpád Péter

A XVI. századi Magyarország egyik legkiemelkedőbb hősét és a török-ellenes harcok talán legsikeresebb hadvezérét, Nádasdy Ferenc bárót az oszmánok csak "fekete bégként" emlegették, miközben szabályosan rettegtek tőle a harcmezőkön. Akkor is győzni tudott ugyanis, amikor sokkal kevesebb katonával bocsátkozott harcba, és gyakran csapott le váratlanul ellenségeire, kegyelmet nem ismerve. A lesvetés mestere volt. Élete érdekes fordulatokban és győzelmekben bővelkedett.

nadasdy1.jpg

A Magyar Királyság a XVI. század folyamán végig a hatalmas, terjeszkedő és ereje csúcsán lévő Török Birodalommal folytatott harcokkal volt elfoglalva. Mindennaposak voltak a török hadjáratok és magyar ellentámadások, így a magyarság állandó háborúskodásban élt. A főszerepet ekkoriban a hatalmas magyarországi kővárak játszották, a törökök ezeket akarták elfoglalni, a magyarok pedig mindenáron megvédeni. Az erődítmények tövében rendszeres bajvívások zajlottak, melyek során a harcokat kis időre felfüggesztették, hogy a felek legvitézebb katonái megküzdjenek egymással. A magyar nemesség alkotta ekkoriban a török ellenes háborúk gerincét és legfőbb vezetését. A nobilitas tagjai a harcnak éltek, így a grófi bárói utódokat néhány éves korukban szinte egyszerre tanították meg járni és lovagolni, majd kamaszként karddal harcolni.

A XVI. század kezdetén a török még csupán tervezgette Magyarország elözönlését, majd 1520 –ban látott annak megvalósításához. 1521 –ben oszmán kézre került Nándorfehérvár, majd 1524 –ben Szörényvár is a szultáné lett. Következett az 1526 –os esztendő, amikor a Török Birodalom teljes erejével sújtott le hazánkra és Mohács mellett szétverte az ország seregét. Innentől nem volt megállás: a törökök 42 éven keresztül támadták országunkat folyamatosan, sorra elfoglalva várainkat. Elesett Esztergom, Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár. Később, az 1552-1556 közti hadjáratokban török kézre került Temesvár, a Nógrádi várak nagy része, majd Szolnok is. És bár Eger várát Dobó István csodával határos módon megvédte, óriási volt a magyarok vesztesége. Ráadásul 1566 –ban Szigetvár is a szultáné lett. Négy évtizednyi harc után, 1568 –ban némi lélegzethez jutott a magyarság, amikor a császár és a szultán követek útján végre ideiglenes békét kötöttek Drinápolyban.

Következett pár évnyi viszonylagos nyugalom, ami alatt az oszmánok Ázsiában a perzsákkal küzdöttek, keleti határaikat bővítve és janicsárlázadásokat vertek le birodalmukban. A magyarok pedig készültek az újabb harcokra. Az új háború aztán 1591-ben el is érkezett: a törökök a Balkánon intéztek támadást váraink ellen, majd a Dunántúlra zúdultak. Kezdetét vette a 15 éves háború, 1591 és 1606 között. Ez a harc már sokkal kiegyenlítettebb volt, mint korábbi háborúink a törökökkel. Döntetlen közeli végeredménye jelezte: az oszmánok, már közel sincsenek erejük teljében.

Nádasdy Ferenc, a fekete bég

Az előzőekben vázolt történelmi közegben élt Nádasdy Ferenc báró (1555-1604), a török ellenes harcok kiemelkedő hadvezére. Előkelő, főnemesi családba született, apja, Nádasdy Tamás egészen a nádorságig vitte, sőt egy ideig hazánk alkormányzója is volt. Fiát, harcosnak, hadvezérnek nevelte és az ifjú fogékonynak is bizonyult a hadi tudományokra. Nádasdy Ferenc a család sárvári birtokközpontjában látta meg a napvilágot 1555-ben, ahol igazi főúri udvartartás és élénk kulturális élet vette körül. Ennek megfelelően Ferenc egész későbbi életében pártolta a művészeteket, felnőtt fejjel nyomdát alapított, hatalmas könyvárat szervezett, mecénásként segítette a korszak feltörekvő tehetségeit és a protestantizmus terjedését. Amikor a Nádasdy dinasztia élére került, valódi reneszánsz főúrként igazgatta birtokait.

Nádasdy báró katonai karrierjét alig 12 évesen kezdte, amikor a császár (I. Miksa) udvarába került hadapródként. Itt megismerhette a XVI. században használatos fegyverek széles tárházát és a korabeli hadviselés alapjait, a párviadalok szabályaitól, a nyílt-mezei csatákon át egészen a várostromokig. Később, ifjúként a délvidékre került, ahol Zrínyi György horvát bán (Zrínyi Miklós édesapja) és Batthyány Boldizsár katonáival küzdött Simontornya – Szigetvár – Varasd térségében, az 1568 –as drinápolyi határokon át-át csapó, fosztogató, portyázó törökökkel. Egészen fiatalon, alig 20 évesen (1575 -ben) családja tanácsára, dinasztikus jelentőségű, vagyoni-politikai indíttatású házasságot kötött Báthory Erzsébettel. Bár a frigyből hat gyermek született, valójában Ferenc és Erzsébet kapcsolata egyáltalán nem volt boldog és inkább a különélés jellemezte. Miközben Báthory Erzsébet a csejtei várban töltötte ideje nagy részét (ahol évtizedekkel később rémhíreket terjesztettek róla szolgálóival szemben mutatott kegyetlenkedései miatt), a báró házasságuk alatt végig hadjáratokban vett részt és messze járt feleségétől.

nadasdy2.jpg

Báthory Erzsébet

Az ifjú Nádasdy nagyon korán önállóan vezette portyázó hadjáratait és ezek során már nem csupán visszaverte a határsértő törököket, hanem ő lépett fel támadólag és vezetett támadásokat a határ-menti bégek területeire (nem egyszer tőrbe csalva az oszmán csapatokat). Nádasdy báró ezekben az években (1585 és 1590 közt), vagyis 30 -as évei elején ezekkel a sikeres portyázó hadjáratokkal szerzett országos hírnevet magának. Kedvenc fogása volt a lesből támadás, amikor 1-2 ezres gyorsan mozgó lovascsapatokkal ütött rajta a törökökön például Károlyvárosnál, Szigetvárnál és Koppánynál. Egyik legnagyobb győzelmét 1587 nyarán Nagykanizsa közelében, Kacorlak település hatásában aratta, amikor Zrínyi Györggyel együttesen egy 10 ezres török sereget győztek le, mely a dunántúli török bégek egyesített hadaiból álltak fel (éppen Nádasdy megfékezésére). A győzelem során több ezer halott oszmán maradt a csatatéren, miközben Nádasdy alig vesztett embert. A diadal óriásira növelte a báró presztizsét, nem beszélve arról hogy innentől a törökök már "fekete bég -ként" kezdték emlegetni és szabályosan rettegtek tőle. (Az oszmánok minden nagyurat bégnek szólítottak, akár török volt, akár keresztény.)

Herczeg Ferenc (1863-1954) jogász, tudós, MTA-tag és a Horthy-korszak elismert írója, számtalan történelmi regény készítője, így jellemezte Nádasdy Ferenc bárót:

".. sereget tartott a maga zsoldján, amely sűrűn csapott át a török végekre fejeket szedni. A száguldozásokat Nádasdy uram maga vezette, és ahol a hadizászlóit meghordozta, ott ámulatot keltett a mindent mérő vitézségével, és rémületet a kegyetlenségével. És bár a mezei munka (portyázás) volt az úri kedvtelése, ezért sok más mesterségben is jeleskedett. Szerette a lantosokat és a képírókat, csuda tulipánokat és óriás barackokat növesztett kertjében, idegen nyelveket tanult, külhoni tudósokkal levelezgetett, aranyon vásárolta a szép könyveket, és Sárváron könyvsajtót tartott... "

Következett az 1593-es esztendő, mely komoly fordulatot hozott az ország (és Nádasdy Ferenc) életében: a balkáni Sziszek váránál ugyanis a magyar-horvát hadak - részben Nádasdy báró vezetésével - hatalmas győzelmet arattak a törökökön, amire válaszul a szultán (III. Murád) éktelen haragra gerjedt és általános támadást indított Magyarország ellen. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború. Nádasdy katonai karrierje csúcsára ért: sikert sikerre halmozott a csatatereken, hatalmas birtokokra tett szert (részben házassága révén) és temérdek címet szerzett: ő lett Vas megye főispánja, majd megkapta a királyi főlovászmester címet, 1598-ban aranysarkantyús lovaggá avatták és dunántúli főkapitány lehetett belőle. Az 1600-as esztendőre már az ország legnagyobb befolyású főurai közt emlegették. Ezt részben annak is köszönhette, hogy a rendi gyűléseken az ellenzék vezéralakjává "nőtte ki magát" és rendszeresen fellépett Rudolf császár központosító politikája ellen.

A 15 éves háború kezdetén minden jelentősebb dunántúli összecsapásban jelen volt saját költségén fenntartott "elit" zsoldoscsapatával. A Dráva és Esztergom közti hatalmas területet keresztbe - kasul bejárta. 1594-ben Nádasdy vette be csapataival Segesdet, Berzencét és Szőnyt, majd ott volt 1595 -ben Esztergom visszafoglalásakor is, nagyban hozzájárulva a törökök feletti diadalhoz. (Az Esztergomért vívott csatában esett el egyébként Balassi Bálint.) Később Pálffy Miklóssal, a korszak másik nagy hadvezérével együtt vezette a magyar hadjáratokat az oszmánok ellen, többek közt Párkány térségében. Nádasdy ott volt Tata visszafoglalásánál, és Buda 1598-as visszafoglalási kísérleténél is és kulcsszerepe volt Fehérvár bevételében is.

1603 -ban Buda alatt ütött rajta az oszmánokon, majd 1604 január 4 -én váratlanul, alig 48 évesen meghalt. Távozásával a korszak egyik legnagyobb magyar hadvezére hagyat magára az országot. Dr. Söptei István, a Nádasdy Múzeum igazgatója így foglalta össze a törökverő báró életútját: 

„Ő volt a törökök által elismert kiváló hadvezér, korának megbecsült, a magyar nemzeti érdekeket minden időben szemmel tartó magyar főúr, aki apja, Nádasdy Tamás nádor életútját követve munkálkodott a magyarság megmaradásán, egy olyan korban, amikor erre kevés esély volt. Életpályája mindannyiunk számára követésre méltó!” 

Nádasdy Ferenc élete, küzdelmei és harcai egy egész korszakról adnak számunkra érdekes és átfogó képet, mégpedig egy különleges ember sikereinek értékelésén keresztül.

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.13.15:00

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr7812743088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Diverzáns 2017.08.13. 19:05:34

Sikeres hadvezér, katona, főnemes, hadparancsnok, jó szervező és a művészetek pártolója. Úgy tudom, hogy sikeres volt a bajvívásban is, főleg fiatalon. Hírnevet szerzett magának a várak környéki pátviadalokban, amikor a törökök egy-egy bajnokát győzte le. Viszont nem tudom kideríteni, hogy miben halt meg 48 évesen! Szélütés (agyvérzés), szívroham, ilyesmi? Sehol nincs nyoma a halála okának.

Harmath Árpád Péter 2017.08.13. 19:16:20

@Simao Sabrosa: Sajnos én sem találtam nyomát halála okának. Annyit olvastam erről, hogy az 1603 decemberi hadjáratáról már betegen tért vissza Sárvárra és ott is érte a halál. Ebből azt gondolom: nem agyvérzés vagy szívroham, hanem egyéb probléma okozhatta halálát. (Esetleg egy sérülésből eredő vérmérgezés talán.)

Equalizer 2017.08.14. 10:06:53

Nádasdy alig veszített csatát (csak pár alkalommal). Bár hatalmas, akár több tízezres seregeket is vezethetett volna, ő mindig csak 1-2 ezres lovascsapatokkal szeretett portyázni. Ehhez értett legjobban, ebben volt a legjobb. Gyorsan mozogni, feltűnés nélkül a vonalak mögött, majd hirtelen, váratlanul lecsapni a törökre.

Harmath Árpád Péter 2017.08.14. 10:12:35

@szingularitás: ez pontosan így van. Dunántúli főkapitányként várak tucatjai, és katonák tízezrei tartoztak alá, de Nádasdy nem szeretett túl nagy seregekkel harcolni. Nem neki való volt a lassúság (10-20 ezer katonával nem lehetett rohanni), a gyalogsággal való bajlódás, a logisztikai problémák (ellátmány, élelmezés, szállás, táborépítés stb). Ő a gyors mozgású lovascsapatokkal való harcot szerette, max 1500-2000 katonával.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2017.08.14. 13:38:13

Na, ilyen alakok hiányoznsk manapság. Respect!

Dr. Nagy László 2017.08.14. 13:38:15

A korszak nagy törökverői közé tartozott Hunyadi János, Török Bálint, Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós, Kinizsi Pál, Zrínyi György, Zrínyi Miklós, Dobó István és még néhányan. Mindannyiuk élete különleges.