A második mohácsi csata, amikor revansot vehettünk a törökökön [6.]

2017. augusztus 10. 17:09 - Harmath Árpád Péter

A második mohácsi csataként elhíresült nagyharsányi csata 1687 augusztus 12 -én, az épp 161 évvel korábban  (és onnan 37 kilométernyi távolságban) megvívott "mohácsi vész" visszavágójaként került krónikánkban. Ez volt az az ütközet, melyben katonáink egy nagy nemzetközi erő részeként revansot vehettek a törökökön. De hogyan is kezdődött a harc?

nagyharsany.jpg

A nagyharsányi csata, Bádeni Lajos és Lotaringiai Károly találkozása /Wilhelm Camphausen festménye/

A török uralom másfél évszázados magyarországi időszakát hosszú és kemény harcok zárták le, amikor az osztrákok vezette Szent Liga seregei 1683 -ban megkezdték az oszmánok kiűzését Magyarországról. A küzdelemben IV. Mehmed (ur.: 1648-1687) birodalma az összeomlás szélére került, I. Lipót (ur.: 1657-1705) pedig elszánta magát a török végleges elűzésére. A hatalmas, több, mint 80 ezres keresztény haderő gerincét főleg osztrák, bajor, szász és brandenburgi csapatok alkották, de olasz, francia spanyol, sőt svéd és angol erők is küzdöttek a nemzetközi koalícióban. Jelentős számban, mintegy 15 ezres sereggel csatlakoztak magyarok is az ország felszabadítására indult armadához. A sereget négy kiemelkedő, európai hírű hadvezér vezette: V. Károly lotharingiai herceg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Savoyai Jenő herceg és Bádeni Lajos őrgróf.

Lotharingiai Károly

nagyharsany3_lotaringiaikaroly.jpgA Szent Liga katonai főparancsnoka, Lotharingiai Károly (Karl Leopold von Lothringen) volt a korabeli Európa legjelentősebb hadvezére. A tehetséges katonai stratéga Bécsben született 1643-ban. Eleinte egyházi pályára készült, de 20 évesen mégis inkább a katonai karriert választotta. Közben a társadalmi ranglétrán is a legmagasabb szintre emelkedett, amikor feleségül vette III. Ferdinánd császár lányát (Mihály, lengyel király özvegyét) Habsburg Eleonórát. A frigyből hat gyermek született. Hadvezérként 1664 augusztus elsején "debütált" a szentgotthárdi csatában. Később, 1671-ben tábornokként Thököly kurucserege ellen harcolt, majd 1674-ben a franciák ellen zajló háborúban vett részt. Az 1675-ös esztendő fontos volt életében, hiszen a birodalom főhadparancsoka lett és nagybátyja halála révén Lotharingia hercege. Állama gyakorlatban nem létezett, hisz a franciák kebelezték be, így kortársai "hercegség nélküli hercegnek" (le duc sans duché) nevezték. 1676-ben visszafoglalta a Rajna menti Philippsburgot, amiért ő lehetett Tirol és Elő-Ausztria helytartója. Katonai karrierje jelentős csúcspontját jelentette, hogy 1683 nyarán miután szétverte a Bécs felé támadó török sereg magyar segédhadait (Thököly kuruccsapatait), részt vett a dicsőséges kahlenbergi csatában (Bécs felmentése), majd október 21-én bevette Esztergomot.

Az előzmények

Miközben 1685 -ben megindult a Felvidék megtisztítása és Thököly kézre kerítése, a főerők Buda alá vonultak. Az ország legfontosabb várát 1686 szeptember 2-án 60 ezres haderő szabadította fel 78 napos ostromban. Abdurrahmán Abdi pasa az első sorokban harcolva vesztette életét. A nagy katonai sikert követően a bécsi Haditanács új, elsöprő erejű hadjáratról döntött, ezúttal a délvidék visszaszerzését megcélozva. A hadművelet szabályos harapófog akcióként lett megtervezve: miközben Lotharingiai Károly a keresztény seregek egyik részével közvetlenül az eszéki Dráva-hídhoz vonult, addig II. Miksa Emánuel Szolnokon keresztül tört a dunai Tisza torkolathoz, hogy aztán Siklós-Eszék között egyesüljön a főerőkkel. Az egyesült keresztény had így már 50 ezer főt számlált. A törökök is összevonták csapataikat: a bosnyák származású Szari Szulejmán pasa, aki 1685 november óra a Török Birodalom nagyvezíre címet is viselte - és a szultán teljes bizalmát is élvezte - 60 ezres hadat koncentrált Eszékhez.

nagyharsany1.jpg

A nagyharsányi csata

A nagyharsányi csatára 1687 augusztus 12 -én került sor. Lotharingiai Károly ravasz módon csapdába csalta a törököket, amikor utasítást adott Miksa Emánuelnek egy színlelt visszavonulásra és ezzel a Dráva túlpartjára csalogatta az oszmánokat. Szulejmán vérszemet is kapott és elhamarkodott támadásra adott parancsot, ám a bajorok állták a sarat. Közben a császári főerők Lotaringiai Károly vezetésével hadrendbe álltak a Szársomlyó-hegy lejtőjén és Rabutin tábornok, illetve Savoyai Jenő gyalogosainak rohama után a Karasica mocsaraiba szorított törökökre zúdultak. Teljes lett a káosz az oszmánok soraiban: a lovas szpáhik a mocsárba ragadtak, vagy lovaikról leszállni voltak kénytelenek, a janicsárok nagy részét meg a Dráva ragadta el menekülés közben. A törökök közül körülbelül 8 ezren estek el (vagy fulladtak meg), míg nagyjából 7 ezerre teszik a fogságba ejtett oszmánok számát. Eközben a keresztény sereg alig 600-700 főt vesztett. Az osztrák-bajor-magyar haderő teljes diadalt aratott, az osztrákok kezére került a török tábor gazdag hadianyag-készlete is: 72 ágyú, 10 mozsár és óriási mennyiségű kézigránát, bomba illetve kartács. Lotaringiai Károlyék kezére került még 7 ezer vágómarha, 6 ezer ló ezer teve és bivaly, továbbá az oszmán nagyvezír tábori pénztára is (nagyjából 5 millió forint értékben). A törökök megalázó vereséget szenvedtek, amiért a Mehmedet követő új szultán, II. Szulejmán fejét vette kudarcot vallott nagyvezírének

nagyharsany2.jpg

A gyors és nem várt győzelem után a keresztény sereg könnyedén elfoglalhatta volna Belgrádot is, ám ennek mikéntjéről és a diadalból elsőként részesülő parancsnok kilétéről képtelenek voltak megegyezni a legfőbb vezetők. Bár Belgrád bevétele így elmaradt, a nagyharsányi győzelemnek köszönhetően Szlavónia illetve a délvidék nagy része felszabadulhatott és a magyarság is elégtételként konstatálhatta: majdnem ugyanott, ahol a mohácsi csata is zajlott, végre revansot vehettünk a törökökön. 

Bár az oszmánok végső kiűzése még további 12 éven keresztül elhúzódott (a karlócai békéig - 1699), a nagyharsányi csata döntő jelentőséggel bírt a török erők megingását tekintve. Azon kevés összecsapásaink közé tartozott, mely sikert hozott számunkra és a győztes, keresztény seregben harcoló több ezer magyar katona révén némi lelki "kárpótlást" adott az 1526 augusztus 29 -én Mohácsnál elszenvedett vereségünkért.

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.10.(17:10)

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr4412732948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Filmflash. 2017.08.11. 10:28:18

Furcsa hungarikum, hogy az iskolában többnyire inkább kudarcainkat és vesztes csatáinkat hangsúlyozzák és kevésbé a sikereket. Aztán a felnőtt társadalomban is ez a pesszimista közhangulat lesz a jellemző.

Stenonis 2017.08.11. 18:37:47

Meg kell említeni, hogy elég komoly terepkutatásokat végeztek a Hadtörténeti Múzeum régészei a csatamezőn. Amivel pontosították a korabeli leírásokat.

vezér01 2017.08.11. 18:38:04

Nyilván nem véletlenül. Merjünk kicsik lenni,magyarok !

HaD 2017.08.11. 18:38:38

Ez nagyon szép,de egy szót megérdemeltek volna azok akik Köszegen haltak meg és Hainburgban csak azért hogy a Bécset megszállni készülö törököket késleltessék( a török nem szeret hidegben(októbertöl:))harcolni. Esetleg azt a 40 ezer lengyelt akik gyakorlatilag bécs alatt megfordították az eröviszonyokat,és onnan voltak olyan nagyfijjug ezek az említettek(akik egyébként tényleg nagyfijjug voltak...Schwarzenberget sem kifelejtve:))

bontottcsirke 2017.08.11. 18:38:45

Még életemben nem hallottam erről az ütközetről (csata?) nem véletlenül.

Harmath Árpád Péter 2017.08.11. 18:53:58

@Korifeus: igaz, bár vagyunk páran, akik kiemelten tanítjuk. A többség és a tankönyvek néha megemlítik néha nem.

==T== 2017.08.11. 20:02:30

Föl nem foghatom, hogy az olyan gazembereknek, mint pl. a cikkben isemlítettThököly hogy lehet szobra Magyarországon. Pláne a Hősök terén...

Stenonis 2017.08.11. 20:43:41

@HaD:
Abban a korszakban (egészen a XIX. századig) senki sem szeretett télen harcolni. A nyugatiak sem. Ezért volt nagyon meglepő, amikor Zrínyi télen vezetett hadat. Jó ötlet volt, mert a törökök abszolút nem számoltak ezzel.

Stenonis 2017.08.11. 20:43:47

@==T==:
A komcsik állították, a Mária Terézia helyett.
Szerintem is nyugodtan ki lehetne onnan dobni.

Ulrich von Lichtenstein 2017.08.11. 20:48:51

@Stenonis: nem azért mellőzte mindenki a télen történő harcot és hadjáratokat, mert "nem szerettek" télen hadakozni, hanem mert a korszak útviszonyai, körülményei egyszerűen lehetetlenné tették azt. Alig akadt kövezett út így például az őszi esőzések miatt a földutak sártengerré változtak, melyeken szinte lehetetlenség volt ágyúkat vontatni. Aztán nem létezett folyamszabályozás, így a patakok, folyók állandóan megáradtak, elöntöttek területeket (szintén főleg ősszel), ami miatt az ilyen vidékeken nyár végétől nem tudtak átkelni. Satöbbi - satöbbi.

Inceptio 2017.08.11. 20:55:26

@Ulrich von Lichtenstein: így van és tegyük hozzá, hogy a hegyvidéki területeken télvíz idején szinte nem lehetett átkelni, a rapszodikus körülmények - havassá váló utak, jeges terep, zuhatagok, folyóáradások stb - miatt. Márpedig a komolyabb török hadjáratoknak át kellett volna kelnie a Dinári-hegységen. Ez csak tavasz és nyár közt volt akkoriban lehetséges.

Harmath Árpád Péter 2017.08.12. 00:47:27

@Inceptio: ... igy van és ott van még Perjés Géza hatósugár elmélete is.

Fotósképző · https://www.fotoskepzo.hu 2017.08.12. 00:55:44

@Korifeus: Ez nem hungarikum, hanem kommunisztikum. 1947 óta divat ez a megközelítés. Azóta nem szabad(ott sokáig) emlékezni a magyar dicsőségre, hanem csak a szégyenre – de arra KELL(ett). Sajnos, a fotográfia területén ez a mai napig érvényes: a magyar fotósok eredményeiről senki sem beszél, ír. Aki mégis, az degradálja.

Fotósképző · https://www.fotoskepzo.hu 2017.08.12. 00:55:51

@Ulrich von Lichtenstein: Sosem értettem, miért gond az, hogy télen nem harcolunk. Vidéken eltöltött életemből tudom, mit jelent a tél az embereknek, állatoknak. Egy egész hadeseregről nem is beszélve... Persze, aki azt hiszi, hogy a csirke fán terem, sosem fogja megérteni. ;)

Inceptio 2017.08.12. 00:56:06

@Harmath Árpád Péter: arról, hogy a Török Birodalom miért nem terjeszkedett a Magyar Királyság középvonalán túl?

Harmath Árpád Péter 2017.08.12. 00:59:06

@Inceptio: igen. Az elmélet szerint nem is tudott volna túlterjeszkedni a távolságok miatt, melyek korlátozták az oszmánokat.

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://magiavali.blog.hu 2017.08.12. 09:02:39

@bestpixel: Ez nem csak a fotósokra igaz, hanem mindenkire, aki új dologgal/új értékkel áll elő. Alkotni tehát csak úgy érdemes, ha az ember kihagyja a tervezésnél a magyar közeget és ha itt is bejön, azt pozitívumként értékeli.

staropramen 2017.08.12. 09:03:10

@Korifeus:
Talán azért mert a mohácsi csatát a Magyar Királyság hadereje veszítette el, tehát ez a miénk vitathatatlanul.
Nagyharsánynál a Szent Liga csapatai győztek, ahol a magyarok létszáma max 20 % (szokás szerint főleg könnyűlovasság) volt, birodalmi vezetéssel és a sereg ütőképesebb részét a koalíciós erők adták.
A csata ugyan magyar területen folyt de magyar győzelemnek nevezni azért barokkos túlzás.

staropramen 2017.08.12. 09:03:26

@==T==:

Két pogány közt egy hazáért

Tetszett már ezt a kifejezést hallani?
Javaslom, hogy bánjunk óvatosabban a török-kori magyar történelmi személyiségek minősítésével.

András Horkay 2017.08.12. 11:29:38

@staropramen: Az 1526-os mohácsi csatában is a magyar sereg jelentős része külföldi zsoldos volt, ezért is erőltették a csatát, mert a zsoldosok díját fizetni kellett. Így nem volt arra lehetőség hogy taktikát változtassanak. Akkor a törökök harcértéke magasabb volt, pld jobb lovaik voltak, képzett tüzésrség és elit csapatok voltak jelen a csatában. A másik esetben viszont ez fordítva volt, a török elit csapatok kis számban voltak jelen, inkáb a területen felállított erők voltak bevonva, amelyek harcértéke nem érte el a keresztény csapatokét. Az utánszállítási útvonalak is a törököknél voltak hosszúak. A török segédcsapatok gyenge manőverező képessége miatt a vezetésük is sablonos volt, csak kedvező helyzetben voltak eredményesek.

BiG74 Bodri 2017.08.12. 11:29:51

@staropramen:
Ott a pont.
Ha kissé érdesebb akarok lenni, akkor Magyarorságot a magyarok vesztették el, és az osztrák-német erő szerezte vissza a törököktől. Lehet árnyalni, de ezek a tények.
Ha Thökölyt kidobjuk akkor mehet vele a teljes kuruc mozgalom is, minden alakjával együtt? Esetleg az ország dolgát a sajátjuk mögé helyező hatalommal bíró nemes urak is?

Fabius Q 2017.08.12. 11:36:32

Nem biztos, hogy célravezető belemenni abba, hogy az 156 -os mohácsi csatában és a "visszavágóban" (nagyharsányi csatában) mennyi volt a magyarok aránya. Mindkét esetben vegyes seregek harcoltak A mohácsi csata 25 ezres haderejének kb 75-80 %-a volt magyar, míg a nagyharsányi összecsapásban inkább csak 18-20% lehetett a magyarok aránya. A Szent Liga teljes magyarországi állományának, azaz 80 ezer főnek IS ekkora hányadát alkották magyarok (15 ezer fő).

Harmath Árpád Péter 2017.08.12. 11:40:02

@Fabius Quintilianus: nagyjából stimmel, bár hozzátenném: a magyarok aránya a török kiűzésének időszakában, 1683 és 1699 közt folyamatosan változott, konkrétan: növekedett. Amikor például az összeomlott kuruc állam felvidéki bujdosói tömegével álltak át, 1685 és 1690 közt a keresztény oldalra, megugrott a magyar egységek száma. Később az erdélyi harcok idején újra és végig a délvidéki küzdelmekben.

valgirt 2017.08.12. 17:12:37

Thököly a magyar függetlenségért harcolt -a török gyengülésével párhuzamosan a felvidéki fejedelemség és Erdély egyesítésével esély lett volna az önálló Magyarország helyreállítására. Bécs ostromával a törökök kiprovokálták az európai összefogást és sorozatos vereségeik után, kiűzésükkel megszűnt a független magyar államiság lehetősége is. Az önállóság elvesztésével és a háborúkat követő betelepítésekkel rátértünk arra az útra, amely a Habsburgokhoz kötötte az ország sorsát és végül Trianonhoz vezetett.

staropramen 2017.08.12. 17:13:12

@András Horkay: Kár ezt erőltetni.
A mohácsi csatát a magyar királyság hadserege veszítette el.
Idegen zsoldosok az akkori Európa minden csatájában részt vettek,de számuk ez esetben sem volt döntő.( Az 1410 -es grünwaldi csatában is harcoltak a közvetlen érintetteken kívül cseh,talán svájci és magyar zsoldosok ,moldvaiak,oroszok,tatárok)

Mohácsnál velünk harcoltak a török elől menekülő szerb katonák, és voltak horvát csapatok is de őket lezsoldosozni és csak a pénzért harcolóknak nevezni sértő és megalázó rájuk nézve,különösen azt figyelembe véve, hogy Szapolyai hadai valahogy nem értek oda időben.

drazsé 2017.08.14. 17:10:33

@staropramen:

Ehhh... szóval szerintem ez ennyire nem egyszerű.
Mohács tekintetében eleve ott kezdődik a dolog, hogy a tényleges sereg kb harmada volt ott a síkon, nem csak Szapolyai nem ért oda (Szeged), hanem a cseh csapatok sem (Győr) és a horvát-szlavón csapatok sem (Zágráb). Kihegyezni ezt Szapolyaira nem feltétlen érdemes. Ez bizony el volt izélve az elejétől és bár utólagosan népszerű és könnyű bűnbak Szapolyai, nem az ő hibája volt.
És elviekben jelentős számú tényleges (idegen) zsoldos volt magában a csatában - ők mint gyalogosok, gyakorlatilag mind ottmaradtak a csatamezőn.