A férfi, aki 14 évet töltött a franciák Dél-amerikai börtöneiben [2.]

2017. augusztus 07. 00:32 - Harmath Árpád Péter

Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1969 -ben óriási sikerrel robbant a köztudatba egy szokatlan, francia, életrajzi ihletésű kalandregény, mely szinte rögtön az eladási listák élére került (és nem csak Franciaországban, hanem világszerte). Egy hihetetlen, de igaz történetet "mesélt el" egy emberről, aki 14 (azaz tizennégy) éven keresztül raboskodott Franciaország különböző börtöneiben, többek közt a rettegett, Dél-amerikai Ördög-szigeten. A férfit Henri Charriere -nek hívták és 1931 október 26 -án, épp 25. születésnapja előtt nem sokkal kezdte meg büntetése letöltését, aminek csak 1945 október 18 -án szökésével lett vége. Hosszú rabságának elviselését nehezítette, hogy végig ártatlanul kellett szenvednie, hiszen valójában nem gyilkolta meg azt a párizsi kerítőt, akinek megölését a nyakába varrták. Bár kicsapongó életet élt és fiatal korától bűnözők vették körül, soha nem gyilkolt. Neve a párizsi alvilág "berkeiben" már a bírósági ítélet előtt is Pillangó (Papillon) volt, mert mellkasát egy pillangó formájú tetoválás díszítette. Élete, rabsága, szökései (mert abból több is volt) az egyik legizgalmasabb történet, amit valaha is olvastam.

pillango.jpg

Emlékszem, alig voltam 16, amikor 1989 -ben, édesapám javaslatára először vettem kézbe a Pillangót. Már az elején felkeltette érdeklődésemet három dolog (melyekről édesapámtól tudtam): 1. a történet valóban megtörtént, az író saját élményeit, kalandjait meséli el 2. a főhős nyolc alkalommal kísérelt meg szökést 14 éves börtönbüntetése alatt 3. Charriere éppen abban az évben hunyt el, amikor én megszülettem. (Hogy ez utóbbi érdekesség miért "izgatott" annyira akkoriban, már nem is tudom, de egy 16 éves kamasz számára valószínűleg minden olyan "egybeesésnek" lehet jelentősége, ami a felnőtteknél csak egy vállrándítást okoz.)

Belevetettem magam a könyvbe és alig 10 nap alatt elolvastam a két kötetre szétosztott 630 oldalt. Óriási hatást gyakorolt rám a sztori, emlékszem: hosszasan gondolkodtam fordulatain, majd sokat beszélgettem róla szüleimmel, barátaimmal. Évekkel később aztán újra elolvastam és az egyetem alatt harmadszor is. Nem tudtam megunni, mindig élmény volt számomra átélni a főhős kalandjait. Közben sikerült megnéznem a könyv 1973 -as, megfilmesített változatát is, Franklin J. Schaffner rendezésében és Steve McQueen főszereplésével. Furcsa volt látni mindazt, amit addig csak elképzeltem és bár McQueen nagyszerűt alakított, azért megállapítottam, hogy ez a történet csakis könyvben az igazi. Felnőttként -- de még huszonévesen -- aztán egy baráti beszélgetésen szóba került egy kérdés:

"ha bárkit választhatnál a világtörténelem valaha élt összes híres embere közül, hogy egy órára leüljön veled beszélgetni egy sör vagy kávé mellett és minden kérdésedre őszintén válaszolna, te kit választanál?" 

Jó kérdés, még ha semmi realitása sincs. A barátaim választásai között többször hallottam Napóleon, Nagy Sándor és Kossuth Lajos nevét, de előfordult Freddy Mercuri és Puskás Öcsi is. Én akkor pár perc gondolkodás után Henri Charriére nevét mondtam és úgy néztek rám, mint egy öt lábú borjúra. Bevallom a másik jelöltem egyébként John F. Kennedy volt (akitől megkérdeztem volna, hogy milyen tervei voltak elnöksége későbbi éveire, illetve szerinte ki ölte meg). Visszatérve a szitura: meglepte barátaimat választásom, mert többségük nem is tudta kiről van szó, akik meg tudták, nem értették miért találom annyira érdekesnek életútját. Pedig érdekes. Ezért ragadtam most klaviatúrát, hogy ezt megmutassam.

Henri Charriére története

Henri Charriére gyermekkorát egy Dél-franciaországi kisvárosban töltötte, de édesanyja korai halála után a flotta matróza, később pedig a párizsi alvilág oszlopos tagja lett. 18 és 25 éves kora között több kisebb-nagyobb stikli íródott neve mellé, viszont megtanult verekedni, szerzett egy feleséget és egy különleges tetoválást (amiről már ejtettem szót) és ami szokatlan gúnynevét is adta. A francia rendőrség látókörébe került, mint párizsi bűnöző. Kicsit féktelen életet élt, a 20-as évek Párizsában, melyről mi, magyarok leginkább Rejtő Jenő hihetetlenül szórakoztató regényeiből kaphatunk érzékletes leírásokat. Aztán egyszer csak, váratlanul, egy hónappal 25. születésnapja előtt letartóztatták. Rákentek egy gyilkosságot, mert egy-két mocskos párizsi zsaru számára kapóra jött zűrös múltja ahhoz, hogy sikerként tüntessenek fel egy gyilkossági ügyében lezárható nyomozást. A 25 éves párizsi suhanc életfogytig tartó szabadságvesztést kapott.

fegyencek.jpg

Azon az őszi napon, 1931 -ben Henri Charriére körül megfordult a világ: szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy egész hátralévő életét börtönökben kell majd leélni, ráadásul Franciaország legkegyetlenebb Dél-amerikai fegyenctelepein dolgozva. A franciák már az 1850-es évek óta küldtek rabokat Dél-amerikai gyarmataikra, az első transzportokat még III. Napóleon parancsára indították el. Az elviselhetetlenül forró klíma, a számtalan trópusi betegség, a brutális munkakörülmények, a kegyetlenkedő őrök és a rabok közti élet-halál harc együttesen tették pokollá a fegyenctelepeket. A rabok utakat építettek, fakivágással foglalkoztak és közben hullottak mint a legyek. Így ment ez 1852 -től 1945 -ig folyamatosan. (Később enyhült a helyzet, majd a világháborút követő években a telepeket felszámolták. Az utolsó fegyenctábort 1953 -ban szüntették meg.)

Charriére amint megérkezett, azonnal elhatározta: bármi áron, de meg fog szökni. A férfi kezdetben barátjával Louis Dega, pénzügyi csalóval raboskodott együtt (az első másfél évüket még Franciaországban töltötték le). Sok száz rabbal együtt érkeztek a franciák Dél-amerikai gyarmataira, Francia Guyanába, vagy más nevén Cayenne -be.  (Egyébként ez a Magyarországnyi terület ma is Franciaország birtoka - és ma is Francia Guyana a neve - tengerentúli megyeként kapcsolódik a gallok államához, csak éppen rabokat nem visznek már oda.)

pillango_terkep.jpg

Dél-Amerikában már a kezdet kezdetén megtanulta, hogy három dologra van szüksége az életben maradáshoz: pénzre, fegyverre és megbízható barátokra. (A pénzt egyébként a sok motozás miatt mindenki apró patronokban tartotta, melyet aztán a végbelükbe helyeztek fel.) Pillangónak -- nevezzük most már így -- volt pénze, akadtak barátai is, és nagyon jól verekedett, illetve rendelkezett fegyverrel is (egy borotva képében). A rabok nagyon gyakran vívtak egymással kés (vagy borotva) párbajt (többnyire a patronokba rejtett pénzekért) és ezekből az összecsapásokból többnyire az erősebb és tapasztaltabb került ki győztesen. Pillangónak  életerős fiatalként jó esélyei voltak a fennmaradásra és nagy tervének, a télaknak a véghezvitelére (télaknak hívták a szökést). Elég korán meg is próbálkozott vele, amikor a fegyenctelep kórházába juttatta magát és onnan az őrök figyelmének elterelésével -- néhány társsal -- kijutott a falon átmászva. A telep környékéről aztán elszigetelten élő európai leprások segítették továbbjutni, akik szörnyű betegségük ellenére jól bántak fele. Ám első szökése után két hónappal elfogták. Viszont két teljes hónapon keresztül szabadnak érezhette magát és majdnem eljutott Kolumbiáig.

ordogsziget.jpg

Pillangó második szökése volt a legjelentősebb, ekkor már valóban eljutott Kolumbiába (2500 km -t tett meg) és hét hónapon keresztül nem is találták nyomát. Charriére gyakorlatilag az indiánok közt élt (egy törzs befogadta) egy eldugott földnyelven, a tengerparton, paradicsomi körülmények között. Volt itt felesége, szeretet vette körül és a természet szépsége. Gyöngyhalászattal foglalkozott, akárcsak az indiánok. Aztán megunta ezt is, hiányzott számára a civilizáció és vesztére továbbállt Kolumbia belső tájai felé. Újból elfogták és a kolumbiaiak kiadták a franciáknak. Büntetését a szigorított részlegben kellett letöltenie, mégpedig Francia Guyana partjai mentén fekvő börtön-szigetek egyikén, a Szent József szigeten. 

Pillangó később elszenvedte a lehető legsúlyosabb büntetést is, amit emberre csak kiszabhattak: a csendbörtönt. Ez volt a legpokolibb hely a világon, hiszen egy alig pár méteres cellába zárva teljes csendben kellett évekig raboskodnia a szigorított büntetést kapott elítélteknek, akik soha egy percre sem hagyhatták el zárkájukat. A smasszerek puha talpú, papucsszerű cipőkben mászkáltak és nem beszélhettek egy szót sem a rabokkal. Néma csöndben teltek a napok. Az ajtókon kis ablakokon adták be a vacak minőségű élelmet és vizet, a rabok szükségüket vödörbe végezhették, amit szintén naponta cseréltek. Ilyen körülmények közt ólomlábakon járt az idő: a rabok nagy része beleőrült a csendbe, az unalomba, a tétlen, időtlen bezártságba. Pillangó azonban kibírt 20 hónapot ilyen körülmények között is, mert testedzéseket csinált (oda-vissza lépkedett cellájában), lekötötte elméjét -- múltjának felidézésével -- és külső segítői vitamint jelentő kókuszt csempésztek be hozzá. Iszonyatos élni akarás munkált benne, mely nem engedte, hogy elhagyja magát, bár a végére nagyon közel járt már ő is ahhoz, hogy feladja és beleőrüljön az iszonyatos megpróbáltatásokba.

pilla_mcqueen.jpg

Pillangó és az őt alakító Steve McQueen

Charriére két alkalommal is megjárta a szigorítottat (mindkét alkalommal két évet lehúzva a szörnyű helyen) -- mert a kettő közt is megkísérelt egy szökést -- míg végül az Ördög-szigetre deportálták. Itt nyugalomban élhetett, saját kalyibában, őrök nélkül, hiszen az aprócska sziget rendhagyó börtönként működött: a rabok úgysem mehettek sehová, hiszen a szigetet meredek sziklafalak, cápák és óriási hullámok vették körül, a szárazföld pedig túl messze volt az átúszáshoz. Lehetetlenségnek tűnt tehát elmenekülni róla. Ám Pillangóban annyira erős volt a menekülési ösztön és a szabadság iránti vágy, hogy mégis megpróbálta a szökést élete kockáztatásával. Kókuszokkal teletömött zsákokra kötözte magát, majd a mélybe ugrott és a hullámzás a szárazföldre sodorta. (Előtte kifigyelte, hogy szabályos időközönként érkezett egy-egy nagyobb hullám, mely képes volt eltávolítani bármit a sziget partjaitól így jól időzítette ugrását.)

Pillangó utolsó szökése 1945 -ben végre teljes sikert hozott: eljutott Venezuelába és 14 év után szabad lehetett. Az ország fővárosában, Caracasban telepedett le, ahol éttermet nyitott és megházasodott, majd megírta emlékeit a Pillangó című könyvében. Charriére megélhette könyve világsikerét is, sőt 1973 -ban jelen lehetett az abból készült film forgatásain is. Könyve kiadásának intézése kapcsán élete utolsó éveiben még hazatérhetett Franciaországba. [forrásNem sokkal a film befejezése után, 1973 július 29-én halt meg torokrákban. Kivételes élete volt, szenvedésekkel, küzdelemmel, kalandokkal teli élettörténete. Könyvét mindenkinek szívből ajánlom.

Harmat Árpád Péter

belyegkep2.jpg

2017.08.07.0:30 

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr6012724442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mutatis mutandis 2017.08.07. 17:25:38

Jó kis poszt, gratula! Én is olvastam a könyvet és engem is elvarázsolt kicsit. Azért jobb, mint a film, mert képet ad Pillangó gondolatairól, arról például, ahogyan bosszúját tervezgette a fejében, miközben a cellájában ücsörgött. Hihetetlen, amit véghez vitt, ahogyan mindent túlélt. A 24 hónapos csendzárka, melynek egy idejében még le is sötétítették zárkáját, lehetett a mélypont. AZT kevés ember bírta volna ki ép elmével.

Harmath Árpád Péter 2017.08.07. 18:25:56

@mutatis mutandis: Köszi szépen! Számomra is a csendzárka + elsötétítés a legdurvább, de a fegyencek közti késpárbajok is kemények lehettek, márpedig Pillangó többen is részt vett.

mutatis mutandis 2017.08.07. 18:34:28

@Harmath Árpád Péter: úgy tudom, hogy a zárkaszomszédja is megőrült a csendbörtönben és maga Pillangó is kísérletet tett az öngyilkosságra.

Harmath Árpád Péter 2017.08.07. 19:09:41

@mutatis mutandis: A könyvben újraolvasva a szigorított, csendzárkás részeket nem találtam nyomát az elsötétítésnek, az csak a filmben szerepel. Az első 24 hónapig tartó, 1934 - 1936 közti szigorított büntetése alatt nem követet el öngyilkossági kísérletet és erről nem írt a második, 20 hónapos szigorított büntetésénél sem (1941/42).

Dr. Nagy László 2017.08.07. 20:21:23

@Harmath Árpád Péter: igazán soha nem hagyta el magát, maximum néhány alkalommal zuhant csak meg. Charriére "titka" három tényezőből állt:

1. iszonyúan erős életösztön, szabadságvággyal
2. barátok, akik végig segítették
3. képes volt arra, hogy csak a testét őrizzék, míg lelke, gondolatai szabadok maradtak

irigylésre méltó adottságok

Harmath Árpád Péter 2017.08.07. 20:33:23

@Dr. Nagy László: Teljesen így van. Eleinte óriási erőt adott számára az is, hogy voltak céljai: főleg a bosszú. Nem adta fel, nem keseredett neki, mert bosszút akart állni tönkretevőin: a nyomozókon, a hamis tanún, az ügyészen és a bírón. Később a bosszúérzés elhalványult nála és a helyébe óriási szabadságvágy lépett. Senki nem vágyott annyira a szabad életre, mint ő.

Dr. Nagy László 2017.08.07. 20:35:49

@Harmath Árpád Péter: mindig azok élik túl az ilyen és ehhez hasonló megpróbáltatásokat, akik a leginkább akarnak élni és akiknek céljai vannak az életben.

Anna King 2017.08.07. 20:59:13

Nagyon régen olvastam, szinte még gyerekfejjel. Lattam a filmet is, de most kedvet kaptam ujra elolvasni, koszonom!!

FayRodisz 2017.08.07. 20:59:21

"alig 10 nap alatt elolvastam a két kötetre szétosztott 630 oldalt. "

Nem semmi tempó.

Dold-Mihajlik - Ordasok között, úgy 700 oldal, egy este.

Harmath Árpád Péter 2017.08.07. 21:02:14

@FayRodisz: Az Ordasok között -et én is olvastam (nagy kedvencem). De akkoriban, 16 évesen, napi 60 oldalnál nemigen tudtam több időt fordítani olvasásra. Suli, haverok, sport, csajok ... stb, időigényes dolgok voltak akkoriban :-) De ez a könyv lekötött. Esténként olvastam.

Sequoyah 2017.08.07. 21:19:10

Felmentettek a gyilkossag vadja alol vegul hivatalosan is, vagy csak a sajat bemondasara hiszsuk el, hogy artatlanul ult?
Bar az artatlan szo tulzas, mert meg ha a gyilkossagot allitolag nem is o kovette el, azert megiscsak egy bunozorol van szo. Kicsit kenyelmetlennek erzem a bunozok elott valo tisztelgest, megha emberfeletti is amit kibirt...

perszepolisz 2017.08.07. 21:19:25

Nem kekeckedésből, hanem tényleg kíváncsiságból: Miből nyitott éttermet egy szökött fegyenc? Folytatta bűnöző életmódját? A büntetésével később mi lett? Rehabilitálták?

Harmath Árpád Péter 2017.08.07. 21:37:57

@Sequoyah: @perszepolisz: Az angol nyelvű, bővebb Wikipédia szerint halála előtt néhány évvel, könyve kiadása idején végül mégis rehabilitálták a francia hatóságok, így egy időre még hazatérhetett. Így szerepel ott ez a rész:

" ... He finally returned to France, visiting Paris in conjunction with the publication of his memoir Papillon (1969). The book sold over 1.5 million copies in France, prompting a French minister to attribute "the moral decline of France" to miniskirts and Papillon. ..."

Urancityhero 2017.08.07. 21:49:23

Minden idők egyik legjobb könyve. Kétszer olvastam el mindkét részt.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2017.08.07. 22:20:17

A télakolás és az óceánban kiszámított hullámra nagyon emlékszem, pedig még kisebb voltam, mint 16. A seggbe dugott patronok egy kicsit megrémítettek. Az megvan, hogy a feldugott patronok fordított sorrendben jönnek ki?

Andi Polgár 2017.08.07. 22:20:37

Igen, kesobb is bunozoi eletmodot folytatott, legalabbis az etterem megnyitasaig biztosan. Van a konyvnek folytatasa is, Szabad vagy Pillango! cimmel, nem tudom h a szerzo olvasta-e? En annak idejen megvettem h majd elolvasom, de azota is all a polcomon. Az alapmuvet egyebkent en is nagyon szeretem, kb. 8x olvastam el

Tke 2017.08.07. 22:20:47

Jó a poszt, én is köszönöm. A könyvet természetesen olvastam, talán őszre újra kikölcsönzöm.
Érdeklődéssel olvasnék szabad életéről, különösen a franciaországi időkről. Ha van 2-3 itt nem szereplő részlet, az már megérne egy posztot.

Millerdraft 2017.08.07. 22:20:55

Nagy kedvencem nekem is, Isztambulban járva egy utcai könyvárusnál fedeztem fel egy nagy pillangóval díszített könyvet, Kelebek címmel és Hennri Charrie nevével, azonnal megvettem.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2017.08.07. 22:41:35

Talán ez a történet volt rám a legnagyobb hatással a Biblia után és az Orvos voltam Auschwitzban mellett. Többször álmodtam a film jeleneteivel, az álmokkal főleg, illetve a vízesésbe való ugrással, az előtte történt meneküléssel.

Nagyon korán olvastam a könyvet,talán 11-12 éves lehettem, aztán többször beleolvastam sokszor. A filmet újra és újra megnéztem, engem lenyűgözött Steve McQueen és Dustin Hoffman is, illetve a többi figura is (a homokos fiú, a leprások vezére,...).

Sokszor gondolkodtam rajta miért lehetett ekkora hatással rám? Van egy nagyon személyes ok (nem börtönviseltség:))), de szerintem leginkább, mert vannak benne mesei jegyek is.

Beleborzongok, ha a filmre, a könyvre vagy a történetre gondolok!

Behajtó70 2017.08.07. 23:00:25

Tisztelet érte, hogy írtál róla! Kiváló regény. De a film....az a k.rva film...az minden idők legszarab, legaljasabb szemete. Egy fércmunka, vagy az se. Szar alakítások, semmi köze a könyvöz, teljes időbeni összevisszaság. A rendező biztos, hogy nem olvasta a könyvet! Sem a színeszek. Ehhez adni a nevüket....szégyen. Aki még nem nézte, messzire kerülje el azt a sz.rkupacot!

Garin 2017.08.07. 23:00:31

Életem egyik legjobb könyve és története a Pillangó, érdemes elolvasni a folytatást is. Ha nem olvastam 30x, akkor egyszer sem.

Go!Go! 2017.08.07. 23:00:46

Azért mielőtt piedesztálra emeljük, halkan említsük meg, hogy maga is elismerte, hogy a könyv egy része fikció, mára azért tudjuk, hogy kb a 80-90%-a az.

Ezzel együtt imádom a könyvet, és semmi gondom nincs vele, ha valaki 100%-ban fiktív történetet ír, ha annak van mondanivalója, csak érdemes szem előtt tartani, hogy ez bizony szintén egy mese, még ha jó tanulságokat is tartalmaz arról, hogy nem szabad megtörni és feladni.

HowAreYouOneAVet;ésün? 2017.08.07. 23:15:04

A Pillangó a sztorikat tekintve sokat lopott egy korábbi fegyenc-irótól.
René Belbenoit: Száraz guillotine, magyarul is kiadták.

dunántúli gyerek 2017.08.08. 09:52:40

Én is többször olvstam, és abszolút a könyvet ajánlom, sajnos egy ilyen hosszú történetet filmen nem lehet megfelelően visszaadni.

pillangó über alles

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.08.08. 09:52:49

Óriási a könyv. És remek posztot írtál róla. Köszönet! Azt hiszem újra előveszem a könyvet.

aaaaaaaaaaaaaaaa 2017.08.08. 09:52:58

nekem is nagy kedvencem volt, illetve most is az.

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2017.08.08. 09:53:13

Ha már a fegyenc íróknál tartunk: Karel Sloboda - Kurvapecér. A Pillangót én középiskolás koromban olvastam, a koliban kézről kézre járt a könyv, valóban érdekes.

Irbisz 2017.08.08. 13:29:42

@mutatis mutandis:
A csendzarka sokkal veszelyesebb az egyszerü, kepzeletszegeny emberekre, azaz pont olyanokra, amilyenek az akkori idök büntetötelepre került lakoi voltak. Föleg ha elötte allandoan nyüzsgö, ingergazdag, valtozatos környezetben eltek.
Aki nem ilyen, annak közel sem akkora megprobaltatas ez a környezet, inkabb a riaszoan kicsi fizikai ter miatt.

Irbisz 2017.08.08. 13:29:56

Egyebkent izgalmas könyv, en is olvastam vagy 5-6x, de azert meg top 10-be sem tennem be (igaz vagy 20 eve mar nem vettem kezbe), nem hogy az "egyik legjobb regeny az eletembe" kategoriaba,pl. a valaki altal emlitett Dold-Mihajlik: Ordasok között is nekem jobban tetszi, noha az se ATG aspirans :)
Fiatalon jobban megragadja az ember kepzeletet, akkor en is magasabbra ertekeltem :)

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://magiavali.blog.hu 2017.08.08. 18:01:53

"ha bárkit választhatnál a világtörténelem valaha élt összes híres embere közül, hogy egy órára leüljön veled beszélgetni egy sör vagy kávé mellett és minden kérdésedre őszintén válaszolna, te kit választanál?"

Don Juan Matus

Hajdú Peter 2017.08.08. 18:02:07

Nem ertem, ez a csend borton miert lett volna olyan szornyu. Ha bortonbe kerulnek, orulnek, ha a francba beken hagynanak, es nem kene semmilyen idiota bortonorrokkel, vagy rabokkal kapcsolatba kerulnom.

Diverzáns 2017.08.08. 18:08:33

@Hajdú Peter: Képzeld el azt, hogy szűk cellában vagy tök egyedül éveken át, miközben SOHA nem jöhetsz ki onnan. Ott eszel, iszol, alszol, ott végzed szükséged és semmit nem csinálhatsz. Nincs akihez szólhatsz, és tehozzád sem szól senki. Ilyen helyen szinte süketítő tud lenni a csönd. Gondold végig.

BéLóg 2017.08.08. 21:59:22

A könyvének folytatása is volt, "Szabad vagy Pillangó" címmel, de ez messze nem volt olyan sikeres, mint az első. Amit én is kb. ötször olvastam.

Hajdú Peter 2017.08.11. 09:06:46

@Simao Sabrosa: "Ott eszel, iszol, alszol, ott végzed szükséged és semmit nem csinálhatsz. Nincs akihez szólhatsz, és tehozzád sem szól senki. Ilyen helyen szinte süketítő tud lenni a csönd. Gondold végig. "

A borton az egy kellemetlen allapot, de akkor mar, 100-szor inkabb egyedul, nema csendben, egy biztonsagos cellaba bezarva, mint elmebetegekkel osszezarva, akikkel mindennap elethalal harcot kell vivni.