Jegyzettár blog -- érdekességek jegyzetek formájában

A legszebb férfi karórák - miért vagyunk annyira oda értük?

2017. augusztus 20. - Harmath Árpád Péter

Vagyunk néhányan karóra mániások, akik bolondulunk egy - egy szép darabért és sokat gyönyörködünk a óraboltok kirakataiban sorakozó elegáns, sportos, minőségi példányokban. Kedvtelve nézegetjük az arányok, formák, színek, csillogó felületek és számlapok kidolgozottságát, időnként felsóhajtva: "de jól mutatna ez a csuklómon". Aztán néha a vágyak megvalósulnak és megvesszük a régóta kinézett darabot, úgy örülve neki, mint más egy új kocsinak, cipőnek vagy elektronikai kütyünek. Pedig a karórák "fénykora" sajnos letűnőben van, az új generációk már a mobiljukat nézegetik, ha a pontos időre kíváncsiak. Nem tudják, hogy ez nagyon nem ugyanaz, mert:

  • - a karóra "öltöztet", elegáns megjelenés, méltóságot, választékosságot ad számunkra
  • - egyéniségünk részévé válik és mivel mindig velünk van, életünknek, mindennapjainknak is részese lesz
  • - egyedivé tehet bennünket, főleg egy-egy különösen szép és ritka darab
  • - üzenetet ad rólunk a külvilág felé, megbízhatóságunkról, igényességünkről, ízlésünkről
  • - állandó örömforrás lehet, ha időnként rá nézünk, ha tudjuk, mindig velünk van
  • - kiegészítheti öltözékünket, kiemelve, feldobva viseletünk összbenyomását

Én gyakorlatilag kisgyermekkorom óta bolondulok a karórákért, szinte minden névnapomra, szülinapomra, vagy karácsonyra azt kértem, majd felnőttként azt is vettem magamnak. Mára egész kis készletem van és mindet imádom. A férfi karórák nálam 5 kategóriába sorolódnak:

  • elegáns, bőrszíjas órák
  • elegáns fémcsatos órák
  • sportórák
  • búvár órák
  • menedzser típusú órák

A bőrszíjas darabok ingekhez passzolnak leginkább, a legszebbek egészen feldobják megjelenésünket. Az elegáns fémcsatos órák közt vannak szerintem a legszebb példányok, én ezeket James Bond óráknak is hívom, mert szinte minden öltözethez illenek, de öltönnyel a legszebbek. A sportórák nálam fémházasak és többségük kaucsuk szíjjal, ritkábban bőr szíjjal viselendő, a búvár órák pedig mindig műanyag házasak. A menedzser típusú órák egy nagy halmaz, melybe főleg digitális, vagy vegyes kijelzésű darabok  tartoznak.

Melyik típust mikor érdemes viselni? A bőrszíjas elegáns órák mindig jól mutatnak a kezünkön, de kánikulában, vagy szélsőséges időjárási viszony közt  kényelmetlen a viseletük, és többnyire sérülékenyek is (a karcolások, tönkretehetik szépségüket) így ezeket leginkább csak ideális körülmények közt érdemes hordani. A sportokhoz és kifejezetten a búvárórákat javaslom, mert tényleg szinte mindent kibírnak. A bőrszíjas sportórákkal kábé ugyanaz a helyzet, mint az első kategóriával, de ezeket lezser viselethez azért nagyon jó hordani. Az elegáns fémcsatos órák mindig, mindenkor mutatósak, de alkalmi öltözethez iszonyúan jól mutatnak. A menedzser órák a hétköznapok példányai, sokat tudnak, praktikusak, de nem "öltöztetnek", viszont hasznosak. 

Mi a helyzet az óramárkákkal? Mindenki másra esküszik, mindenkinek más a preferált márkája. Nekem a TOP 10-be a következők tartoznak, a leginkább kedvelttől a legkevésbé preferált felé haladva:

  1. Omega
  2. Tag Heuer
  3. Tissot
  4. Breitling
  5. Longines
  6. Seiko
  7. Doxa
  8. Certina
  9. Festina
  10. Citizen

A felsoroltak felső-közép kategóriás és csúcskategóriás márkák, de rögtön utánuk, előkelő helyen vannak még nálam a Pulsar, Lorus, Fossil darabok is. És van még vagy milliónyi óramárka a Rolextől a Patek Philippe és Jaeger-LeCoultre órákon át egészen a Hublot, Panerai és Cartier darabokig, iszonyúan széles választékot kínálva. 

Melyek a legszebbek? Nyilván ez nagyon szubjektív, mindenkinek más tetszik és mindenki más-más márkát preferál. Nézzünk, néhány kiemelkedő darabot, melyek szerintem valóban gyönyörűek:

omega.jpg

Sztárok kedvence, Jason Statham és Brad Pitt óratípusa több filmben is, az itt következő Tag Heuer Carrera. Gyönyörű, elegáns, stílusos:

tagheuer_carrera.jpg

A Tissot elegáns, sportos és sportosan-elegáns kivitelben is készít nagyon szép karórákat, ezekre bizonyíték ez a két darab:

tissot.jpg

Az órák világában mindig is külön kategóriát képeztek a sportos Bretilingek. Íme két példány, ami ízelítőt ad, a márka különleges ízlés-, és forma világából: 

breitling.jpg

Akár az elegancia szinonimája is lehetne a Longines, olyan szép darabokat készít. Íme három darab, melyek a márka legjobbjai közül valók:

longines.jpg

Végezetül a Seiko, mely aztán nagyon ért (és régóta) az órakészítéshez:

seiko.jpg

Zárásként néhány "hétköznapibb" elérhetőbb árú márka, melyeket könnyebb megvásárolni. Bizony, ezek között is akadnak nagyon szépek:

casio_lorus.jpg

Ennyi ízelítőül. Egy picit a sportos órák felé "húz" a képválogatás tudom, de nem bírtam megtagadni egyéni ízlésemet és rajongásomat a sportosan elegáns órák felé. A "jegyzet" kategóriába ez is belefér nálunk a sok történelmi és kulturális téma mellé. :-)

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.20.13:51

 

Államalapításunk és augusztus 20.

934 évvel ezelőtt, 1083 augusztus 20 -án Szent László királyunk (ur.: 1077-1095) oltárra emeltette az akkor már 45 éve elhunyt I. István - illetve Imre herceg és Szent Gellért - földi maradványait a székesfehérvári Nagyboldogaszony bazilikában. Ezzel megkezdődött István szentté avatásának procedúrája. Augusztus 20., mint nevezetes, kiemelkedő történelmi nap, László révén került megjelölésre, amikor az István korában elterjedt augusztus 15. napot módosította. István idején ugyanis még augusztus 15 -én - vagyis Nagyboldogasszony ünnepén - emlékeztek meg államiságunk kialakulásáról, Máriáról, illetve új törvényeinket is ezen a napon iktatták ünnepélyesen, meglévő jogszabályaink közé.  

szent_istvan.jpg

Berek Lajos szobrászművész alkotása, Kolozsváron

De mit is ünneplünk augusztus 20 -án, azon túl, hogy Szent László ekkor gondoskodott István szentté avatásáról? Ünnepeljük magát Istvánt, ünnepeljük tetteit, törvényeit, de leginkább történelmi szerepét és államalapításunkat. István és édesapja, Géza fejedelem ugyanis  egy olyan úton indította el népünket, mely az európai nemzetek közé való beilleszkedésünket, fennmaradásunkat és egy erős, terjeszkedni is képes, szuverén Magyar Királyság kialakulását célozta. A folyamat nem volt rövid és bár 1000 karácsonyán István esztergomi koronázásával kezdetét vette - mely aktus pápai és császári áldással szimbolikus módon európai befogadásunkat is jelentette - igencsak elhúzódott és egészen az István halála utáni időkig eltartott.

István bár uralkodása kezdetén elérte, hogy a kontinens legnagyobb urai elismerjék önállóságunkat és ne kérdőjelezzék meg a többi európai állammal való egyenjogúságunkat sem, a valódi átalakulás óriási nehézségek árán zajlott. A frissen megkoronázott, új magyar királynak ugyanis először el kellett érnie, hogy a korábbi, partikuláris hatalmi struktúrát - mely az egyes törzsi vezetőknek óriási önállóságot biztosított - felváltsa egy európai mintájú, központosított rendszer. Aztán Istvánnak ki kellett alakítania egy ugyancsak európai mintákat követő közigazgatást, melyben az uralkodói központból, szervezett csatornákon keresztül kellett hogy eljusson a királyi akarat az egyes vármegyékbe. A cél: a struktúra legtetején álló uralkodó hatalmának maradéktalan érvényesülése az állam minden pontján. (Ahogyan ez Európa középkori keresztény királyságaiban volt jellemző.) Harmadik feladatként Istvánnak gondoskodnia kellett a magyarság krisztianizációjáról, vagyis a nép megtéréséről, kereszténnyé válásáról. Végül István negyedik, talán legfontosabb lépése egy egyházi közigazgatást létrehozása kellett, hogy legyen, mégpedig püspökségekkel. Ennek a bizonyos egyházi közigazgatásnak magyarországi és nem külföldi érsekség alá kellett tartoznia, különben szuverenitásunk csak korlátozott lehetett volna. 

A felsorolt feladatok egy egész életre feladatokat adtak Istvánnak, így 38 éven keresztül tartó uralkodása alatt mindvégig lekötötték idejét és energiáját. Leszámolt ellenségeivel és hűségre kényszerítette a hatalmát megkérdőjelező, törzsi-önállóságukat féltő vezetőket. Legyőzte riválisát Koppányt, majd az erdélyi Gyulát, később Keánt illetve Ajtonyt - majd nyugati hittérítőket hívott és gondoskodott 8 magyar püspökség felállításáról. A legelső Veszprém volt, majd következett: az esztergomi, győri, pécsi, csanádi, váradi, egri, váci és gyulafehérvári püspökségek létrehozása. Az érseki központ Esztergom lett. István halála után alakult ki a 9. és 10. magyar püspökség a felvidéki Nyitra és a délvidéki Zágráb székhelyekkel. 

szent_istvan_megyek.jpg

A világi közigazgatás, azaz vármegyerendszer megteremtése nagyon sok helyen ütközött a törzsfők ellenállásába, hiszen az akkor már évszázados Kárpát-medencei (és még régebbi sztyeppei) múltra visszatekintő nemzettségi-törzsi berendezkedést kellett, hogy felváltsa. Nem maradhatott fenn ugyanis a törzsi előkelők által országrésznyi területeket birtokló rendszer, mert az európai hatalmi minta ettől teljesen eltért. István tehát megkezdte a királyi vármegyék megalapítását és az ehhez a struktúrához illeszkedő hatalmi hierarchia kiépítését. Legfelül állt természetesen maga a király, alatta a nádor (helyettese), majd következtek az egyes vármegyék élén álló megyés-ispánok, akiknek négyes feladata: a bíráskodás, a királyi adó beszedés, a vármegye háborúba vezetése és a királyi utasítások kihirdetése lett. A törzsfőktől kisajátított földek királyi kézbe kerültek így István maga dönthetett az összes terület 70 százalékának sorsáról. Ezen földekből adományozhatott híveinek, akik aztán a hűbériség szabályai szerint kellett, hogy kövesség és szolgálják őt. 

István számára a magyarság áttérítése, keresztény életmódra, letelepedett gazdálkodásra való ösztönzése is óriási kihívás volt (és nagyon elhúzódott). Két törvénykönyvben is megpróbálta kényszeríteni népét a Nyugat-európai mintájú életmódra. Elrendelte ugyan a templomépítéseket, a kötelező misére járást, a papi tized fizetést, a földesúri jogok tiszteletben tartását, a tolvajlás, kóborlás büntetését, ám a lakosság többnyire - és nagyon sokáig - csak erőszak alkalmazásának hatására engedelmeskedett. (Még majdnem 100 évvel István koronázása után, Szent László idején is hozni kellett olyan törvényeket, melyek tiltották a kóborló, nem keresztényi életmódot.)

Közben István stabilizálta a viszonyokat: bevezette az ezüst dénárok alkalmazását, megszervezte az igazságszolgáltatást, a királyi haderő felállását, az uralkodói központ, Székesfehérvár "működését" és megvédte hazánkat a besenyőktől illetve II. Konrád 1030-ban megindult támadásától. Sajnos az utódlás kérdésében nem volt szerencsés: fia, Imre herceg fiatalon elhunyt, így leánytestvérének fia, Orseolo Péter követte a trónon. Szent István 1038 augusztus 15 -én hunyt el, feltételezhetően Esztergomban vagy Székesfehérváron. A hagyomány szerint halálos ágyán Magyarországot Szűz Máriának ajánlotta fel, amivel megszületett a Regnum Marianum és a hazánkban erős Mária kultusz.  

I. István királyunk halálával történelmünk egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából. Közel 40 évnyi munkásságának, kitartásának és céltudatos uralkodásának köszönhetően megszületett és megerősödött a Magyar Királyság, mely egyúttal Európa bástyája is lett. Augusztus 20-án ezt a sikert ünnepeljük illetve államalapításunkat, népünk talán legfontosabb, sorsfordító történelmi eseményét.

Harmat Árpád Péter 

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.19.11:30

A legsúlyosabb terrortámadások 2000 óta

A világ folyamatos terrorfenyegetettségben él, ami különösen 2000 óta szinte mindennapos tragédiák, robbantások, késelések, géppisztolyos támadások, illetve halálos gázolások formájában feltűnő, hiszen ezek az akciók állandó rettegésben tartják a lakosságot. A legsúlyosabb akciókat áttekintve kirajzolódik előttünk egy félelmetes összkép, a halálos áldozatok sokkolóan magas számával.

terror.jpg

A 2016 -os nizzai és 2017 -es barcelonai gázolók furgonjai

A 2004-es évben a spanyol fővárosban, Madridban zajlott súlyos és tragikus következményekkel járó vonattámadás, melyet egy Al-Kaidához közel álló csoport hajtott végre. Az akcióban összesen 191 –en ember lelte halálát. Az áldozatok között teljes családok is voltak. A merénylők összesen 13 bombát robbantottak fel, különböző vonatokon. Következett 2005 és London. Július 7 –én ugyanis pakisztáni és jamaicai merénylők három bombát robbantottak fel az angol főváros bizonyos metrószerelvényein és egy negyedik bombát egy emeletes buszon. Összesen 56 ember lelte értelmetlen halálát a támadásokban. Némi "kihagyás" után, - mely idő alatt kisebb terrortámadások történtek - a 2011-es év hozott  újabb tömegkatasztrófát. Ezúttal egy neonáci merénylő követett el tömeggyilkosságokat, mégpedig a norvég fővárosban, Oslóban. 2011 július 22-én egy Anders Behring Breivik nevű magányos merénylő bombával (Osló belvárosában), majd gépfegyverrel egy közeli szigeten mészárolt le 77 embert. A támadót elfogták, ma börtönbüntetését tölti.

A 2015 –ös esztendő újabb súlyos megrázkódtatásokat hozott Európa számára. Január 7-én a párizsi Charlie Hebdo nevű lap szerkesztőségére csaptak le terroristák, akik Kalasnyikovokkal ütöttek a szerintük Iszlám vallás gúnyoló újság irodáján. A lövöldözésben összesen 20 ember halt meg. Az eset Európa-szerte óriási felháborodást váltott ki. A célpontok köre 2015-ben kibővült és Oroszországra is kiterjedt: október 31-én Egyiptom felett ugyanis egy orosz repülőgépen történt bombamerénylet, melyben 224-en haltak meg. (Az áldozatszámot tekintve ez volt az egyik legsúlyosabb terrortámadás 2000 óta.)

Következett az év novembere és a második számú legsúlyosabb tragédia, mégpedig Párizsban, melyet a dzsihadisták a „bűn városaként” emlegettek. Az Iszlám Állam 2015 november 13-án a francia főváros több pontján vetette be embereit, akik géppisztolyokkal és robbanó töltetetekkel összesen 130 embert mészároltak le. A legtöbben, 89-en a Bataclan rendezvényházban vesztették életüket, az Eagles of Death Metal koncertjén, ahol 3 géppisztolyos merénylő 10 percen keresztül, megállás nélkül tüzelt az 1500 fős, fiatalokból álló tömegre.

Következet a 2016 március 22-i brüsszeli támadás, mely 32 áldozatot követelt. Az akció során három bomba robbant: kettő a brüsszeli repülőtéren egy harmadik pedig a Maelbeek metróállomáson, az Európai Parlament közvetlen közelében. A támadást itt is az Iszlám Állam vállalta magára.

Folytatva a sort: Törökországban a 2016 –os év során 15 súlyos merénylet történt, ezek közül a három legtragikusabbat emelném ki: Augusztus 21-én 56 halott (köztük 34 gyerek), a kurd Gaziantep városában, a szír határtól 50 km-re egy lakodalomban önmagát robbantotta fel egy ISIS terrorista; június 28-án az isztambuli reptéren zajlott lövöldözés és több robbantás, mely 45 ember halálát okozta, végül március 13 –án gépkocsiba rejtett bomba robbant Ankara belvárosában, 37 életet kioltva (az akciót kurdok követték el). Törökország első vonalba került a terrorizmus elleni küzdelemben, részint a magas arányú kurd lakosság miatt, részint a közeli szír határnak köszönhetően, melynek túloldalán az ISIS foglalt el fontos harcálláspontokat.

terrortamadasok.jpg

Az USA sem maradt ki a súlyos merényletek sorából: 2016 júniusában Orlandóban (USA, Florida) gyilkolt le 50 ártatlan embert egy arab származású merénylő, bizonyos Omar Mateen. Később az akciót az ISIS vállalta magára. Később, 2016 július 14-én a franciaországi Nizzában történt tragédia, amikor egy 31 éves tunéziai férfi egy bérelt teherautóval hajtott a tömegbe, 84 embert meggyilkolva. 

Következett 2016 decembere, amikor Németország fővárosában, Berlinben egy pakisztáni menekült egy kamionnal hajtott a karácsonyi vásár alkalmából „összeverődött” tömegbe, 12 ártatlan ember halálát okozva. A 2017 –es éve sem hozott enyhülést a terrorveszély terén, hiszen már március 22 –én Londonban egy iszlamista, ISIS –nek dolgozó merénylő (Khalid Masood) terepjáróval gázolt halálra 3 embert, majd késelt meg egy negyediket a Westminster hídon. A eset sokkolta Angliát és az egész világot. Alig több, mint két hónappal később, 2017 június 3-án újra Londonban csaptak le a terroristák, amikor a London Bridgen a járókelők közé hajtottak, majd a környék éttermeiben 8 ember késeltek halálra. Közben május 22 –én Manchesterben egy koncerten történt tragédia: Araina Grande koncertjén 22 fiatal halt meg egy Iszlám Állam által végrehajtott robbantásban.

Idén augusztus 17 –én a spanyolországi Barcelonában csapott le az ISIS, amikor egy merénylő a La Rambla sétálóutcán 13 ember gázolt halálra. Az eset azóta is az újságok címoldalán szerepel. A terror miatt szinte minden európai nagyváros fenyegetésben él, mert nem tudni, hogy hol és mikor csap le újra az ISIS vagy más terrorcsoport. Súlyosbítja a helyzetet két tényező is: az egyik a migráció fokozódása, a másik pedig az Iszlám Állam várható végső harca (és összeomlása), mely végső, elkeseredett akciókra ösztönözheti a szervezetet.

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.18.15:00

A választójog változásai Magyarországon 1848 óta

A választójog demokratikus berendezkedésű országok esetén a politikai akarat érvényesítésének legfőbb módját jelenti, mely a parlament és helyi önkormányzatok (uniós testületek) képviselőinek, vezetőinek megválasztásához, illetve a népszavazásokon való részvételhez ad jogosultságot állampolgárainak. A választójog az elmúlt 170 esztendőben jelentős változásokon ment keresztül, érdemes végigtekintenünk a főbb "irányváltásokon".

szavazas.jpg

A 48 -as szabadságharctól kezdődően az úgynevezett cenzus határozta meg, hogy ki vehet részt a választásokon. A cenzus lehetett műveltségi vagy vagyoni, illetve a kettőt ötvöző. A műveltségi cenzus, valamilyen iskolai végzettséghez kötötte a választójogot, a vagyoni cenzus pedig jövedelemhez, illetőleg birtokolt ingatlanhoz, földhöz (vagyonhoz) társította a választásokon való részvételt. 1848 és 1918 közt a cenzus mindigvégig megmaradt, majd 1918 -ban először történelmünkben átmenetileg megjelent az általános választójog is, mely nem írt el sem vagyoni, sem műveltségi kitételeket. Aztán következett a Horthy-kor, mely ismét bevezette a cenzust, főleg műveltségi előírásokkal. Végül 1945 -ben véglegesen (legalábbis napjainkig) bevezetésre került az általános választójog.

A választások történhettek nyílt és titkos voksolásokkal. Az előbbi esetében a választópolgár szavazata, vagyis politikai akaratnyilvánítása ismertté vált a hatóságok és a választást lebonyolító szervezetek előtt, míg utóbbi esetben a szavazó személyazonossága nem volt összefüggésbe hozható voksolásával (elfüggönyözött fülkében zajlott/zajlik.) Egészen 1918 -ig csak nyílt szavazás létezett, majd 1918 -ban megjelent a teljesen titkos voksolás, ami 1918 és 1945 közt részben titkosra változott és csak 1945 -ben lett újra bevezetve a teljesen titkos választójog. (A "részben titkos" választásnál a törvényhatósági városokban és Budapesten titkos, a vidéki választókörzetekben pedig nyílt voksolás zajlott.)

Ami a nőket illeti: Magyarországon a hölgyek csak 1919 novemberében kaptak (folyamatosan megmaradó) választójogot, ami nemzetközi viszonylatban "középmezőnynek" számít. Összehasonlításul az USA -ban 1920-, Németországban 1918-, Franciaországban 1945 -től voksolhatnak a nők.

A főbb választójogi törvények

A választójog módosításainak sorában a legelső lépést az 1848/V. választójogi törvény jelentette, ami a korábbi, 1,6 százalékról 8 százalékra bővítette a választásokon részt vehető állampolgárok körét. Bár érvényben tartotta a korábbi, főként nemeseknek megadott jogosultságokat, a választójogot kiterjesztette származástól függetlenül mindazokra a 20 feletti, Magyarországon született férfiakra, akik teljesíteni tudták a vagyoni cenzus előírásait. Ilyen cenzus volt a 100 Ft értékű fizetés, az 1/4 -ed jobbágytelek, a 300 ezüstforint értékű ház, melyek közül bármelyik megléte elegendő volt a választójog megállapításához. Kiegészítésül választójogot kaphatott az is, aki saját iparos műhellyel rendelkezett egy segéddel. Megfeleltek az előírásoknak az értelmiségiek, például jogászok, orvosok, lelkészek és MTA tagok is.

A dualizmus korának meghatározó választójogi törvénye volt az 1874/XXXIII. számú jogszabály, mely a vagyoni cenzust sokkal részletesebben szabályozta és főleg inkább az adóalapot vette figyelembe. A műveltségi cenzus is pontosabb meghatározásra került: a korábbiak mellett kiterjedt a tanárokra, mérnökökre, gyógyszerészekre, jegyzőkre is. Választójogot kaptak azok a kereskedők, gyárosok, kézművesek is, akik legalább 105 forint évi adóköteles jövedelemmel rendelkeztek. Volt tehát föld cenzus, házcenzus, adócenzus és műveltségi cenzus, melyek közül bármelyik megléte elegendő volt ahhoz, hogy valaki választójogot nyerjen. Közben 1902 októberében az országgyűlés átköltözött az akkoriban felépült új, Duna-parti Országházba. (Korábban a törvényhozás 1865 és 1902 között az Ybl palotában működött.)

Komoly változást hozott a választójog terén az 1918/I. néptörvény, mely először történelmünkben megállapította az általános és titkos választójogot. Ugyancsak újítást jelentett, hogy a korábbi, kétkamarás parlament helyett bevezetésre került az egykamarás törvényhozás, vagyis nem volt külön alsó és felsőház, hanem csak képviselőház működött. A Károlyi Mihály nevével "fémjelzett" polgári rendszer azonban nem volt hosszú életű, alig 3-4 hónap működött csupán. Jött a tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom időszaka. Az 5985/1919 számú miniszterelnöki rendelet, mely megerősítette az általános és titkos választójogot, beemelte a feltételek közé a legalább 6 éves magyarországi állampolgárságot és a fél éve ugyanott élést, saját tulajdonú lakással (házzal). A jogszabály egyébként 20 helyett 24 évnél húzta meg a részvétel életkorát és a nők voksolását is lehetővé tette (megerősítve az 1918/I. néptörvényben a hölgyek számára először biztosított alapjogot).

Az 1922 -es esztendő újabb szabályozást hozott, megszületett a Bethleni korszak 2200/1922. számú miniszterelnöki rendelete, mely a műveltségi cenzust szofisztikálta: férfiak esetében az iskola 4 elemi osztályának elvégzését írta elő (24 éves életkorral, 10 éves magyar állampolgársággal, két éve ugyanazon településen történő lakhatással), ám nők esetében jelentős különbségeket tett: náluk 6 elemit és 30 éves kort írt elő. (Elegendő volt a 4 elemi is, ha a hölgy férjével együtt 3 vagy több gyermeket nevelt, vagy képes volt saját keresetéből fenntartania magát). Ez a jogszabály csak a nagyvárosokban (törvényhatósági településeken) írta elő a titkos szavazást, vidéken a nyílt voksolást tartotta érvényben. A rendeletet egyébként az 1925/XXVI. jogszabály emelte törvényi erőre. Ezt törvényt később kiegészítette az 1926/XXII. törvénycikk, mely újra bevezette az 1918 -ban átmenetileg megszüntetett kétkamarás parlamentet. Újra lett tehát felsőház, melynek tagjai lehettek az arisztokrata családok nagykorú férfi tagjai, az egyházi vezetők, a legfontosabb tisztségek-méltóságok viselői és Horthy Miklós személyes döntése alapján ide delegált méltóságok. 

Újabb fontos választójogi szabályozás 1938-ban következett, amikor megszületett az 1938/XIX. választójogi törvény, mely némi különbséget tett a lajstromos és egyéni választójog között. Mindkettőnél 6 elemihez kötötte a voksolásokon való részvételt, nőknél-férfiaknál egyaránt, de férfiak esetében ettől eltekintett, ha az illető tudott írni-olvasni és állandó foglalkozással rendelkező családfenntartó volt. (Nők esetében a lajstromos választójog esetében tekintett el a jogszabály a 6 elemitől, ha az írástudó hölgy 3 gyermeket nevelt és férje is rendelkezett választójoggal.) Mindezek mellett 26 és 30 évnél húzták meg a választásokon való részvétel határvonalát és továbbra is érvényben maradt a 10 éves magyar állampolgárság feltétele, illetve a 6 évnyi egy városban élés, lakástulajdonnal. 

Nagyon lényeges korszakhatárt hozott az 1945 -ös esztendő, amikor a parlament megszavazta az 1945/VIII. választójogi törvényt az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójog bevezetéséről. Ez a jogszabály listás voksolást vezetett be azon 20. életévüket betöltött férfiak és nők számára, akik 1945 szeptember 1 -én Magyarország területén éltek és nem voltak elítéltek, elmebetegek, vagy háborús, esetleg szélsőjobboldali szervezetek tagjai. 

A kommunista korszak alatt, 1945 és 1989 között a választójog sajnos nem bírt valódi jelentőséggel, tekintve, hogy a rendszer nem a demokráciára épült, hanem a pártirányítás központi akaratára. Ezen változtatott 1989 -ben a rendszerváltás, mely újra demokratikus alapokra helyezte a választójogot. Megszületett az 1989/XXXI. és XXXIV. törvény, mely megszüntetett szinte minden korábbi kitételt vagy korlátozást és 18 évben állapította meg a választásokon való részvételt. (Ugyanakkor a szellemi gondnokság alatt állók és bíróság által közügyektől eltiltottak nyilván továbbra sem voksolhattak.)

Később, 2011 -ben újabb módosítás következett, megszületett a 2011. évi CCIII. törvény, mely ugyan alapvetően nem változtatta meg a választójog feltételrendszerét, de sok újdonságot vezetett be. Ezek közül a 4 legfontosabb: a parlament létszáma 386 -ról 199 -re változott, a választójogba bevonták a határon túli magyarokat is, egyfordulós lett a választás és a voksolók országos listára illetve egyéni jelöltekre szavazhattak (a korábbi területi lista + egyéni jelöltek helyett). 

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.17.13:35 

A középkor egyik legnagyobb csatája Grünwaldnál

Hat évszázaddal ezelőtt, 1410 július 15 -én II. Ulászló lengyel király és Vitold litván fejedelem egyesített, 35-40 ezres serege ütközött meg Ulrich von Jungingen 30-35 ezres német haderejével, mely a baltikumi Német Lovagrend államát védelmezte. A Német Lovagrend 1226 óta rendelkezett területekkel a Baltikumban, amikor I. Konrád mazóviai herceg hozzájárult térségbeli térítő tevékenységükhöz. A lovagok gyorsan berendezkedtek és egy szabályos, pápa által is támogatott államot hoztak létre több tízezer négyzetkilométeren. Befolyásuk terjeszkedésük azonban - főleg Livónia (Észtország, Lettország) megszerzése után - már a lengyel érdekeket sértette, így ellentéte alakult ki a két állam között.

grunwald.jpg

A grünwaldi csata, Jan Matejko festménye

A lovagrend és Lengyelország viszálya akkor lett végzetes, amikor a lengyel állam és a szomszédos Litánia 1385 -ben perszonálunióban egyesültek egymással. A szövetség alapját, Hedvig lengyel királynő (Nagy Lajos lánya) és Jagelló litván fejedelem házassága jelentette mely egyúttal politikai alku is volt: Jagelló fejedelem népével együtt megkeresztelkedik és visszaszorítja a Német Lovagrendet, amiért cserében a lengyelek II. Ulászló néven királyuknak tekintik. A kialakuló új állam hatalmas volt, hiszen Litvánia akkoriban egészen Ukrajnáig terjedt.

A két ország háborúja az egyesülést követően már a levegőben lógott, hiszen Livóniát mindketten magukénak vallották. (Lakossága litván volt, de politikailag a lovagrend gyakorolt felette hatalmat.) A területen 1409-ben a litván lakosság fel is lázadt a lovagrend ellen. A felkelést előbb Litvánia, majd maga Lengyelország is támogatni kezdte, így kitört a háború. Ulrich von Jungingen (a Német Lovagrend nagymestere) egész Európából hívott lovagokat saját támogatására, II. Ulászló pedig Moldvából és az Aranyhorda területeiről várt segítő csapatokat. 

litvania_terkep.jpg

Európa országai a XIV. században

A háború fordulópontja akkor következett, amikor a lengyel-litván sereg váratlanul, késdöfés-szerűen a rend székhelye, Marienburg felé tört. A lovagrend serege előbb a Drewenz folyónál próbálta megállítani a támadókat, majd miután azok kitértek előlük, Tannenberg és Grünwald közt vetette meg a lábát. A kutatók véleménye megoszlik az egymásra támadó hadseregek létszámát illetően. A legszerényebb becslések 17 ezer főre teszik a lengyel katonák számát és 11 ezerre a németekét, míg a maximum adatok közel 40 ezres lengyel-litván és 30 ezres lovagrendi sereget emlegetnek. A legmagasabb történész-becslés Geoffrey Regan nevéhez fűződik, aki 50 ezer főre teszi a lengyelek, és 40 ezer körülire a németek számát.) 

A csata egyik érdekessége, hogy mivel Luxemburgi Zsigmond a Német Lovagrenddel szimpatizált néhány ezres magyar haderőt küldött a németek megsegítésére. Ezt a csapatot Striborici Stribor és Garai Miklós nádor vezették. A seregek fő erejét egyik oldalon a Német Lovagrend nehézlovassága, a másikon a lengyel könnyűlovasság alkotta. A csata előtt Jungingen két kardot küldött Ulászlónak, előrevetítve győzelmét. Az ütközet elején a litván lovasság színlelt megfutamodással maga után csalta a német nehézlovasokat, mégpedig a térség lazább talajú és mocsarasabb vidékei felé. Itt a lovagrend páncélos lovasai sorra a sárba ragadtak. Közben ugyan a csatatér központi részén a lovagrend felülkerekedett, a lengyel könnyűlovasok visszatértek és rázúdultak a német gyalogságra. Ekkor esett el a lovagrend nagymestere is, mire serege megfutamodásra kényszerült.

Súlyosbította a németek helyzetét, hogy közben saját táborukban lévő lengyel szolgálóik is fellázadtak ellenük és váratlan "felkelésük" során sokukat lemészárolták. A csata eldőlt: a lenygel-litván had óriási győzelmet aratott a Német Lovagrend felett. A harcot időlegesen lezáró thorni béke Livóniát a lengyeleknek adta. Emellett a szerződés súlyos jóvátétel fizetésére kötelezte a lovagrendi államot, továbbá elfogott lovagjai kiváltását is komoly pénzek megfizetéséhez kötötte. Ezek a szankciók idővel gazdaságilag is megingatták a Lovagrendet. A csata után még 56 évig maradt szuverén a lovagrendi állam, majd 1466 -ban a lengyel király vazallitásába került. 

A grünwaldi csata a középkor történelmének egyik legnagyobb és legfontosabb ütközete volt, mely átrajzolta a Baltikum befolyási övezeteinek térképét és nagyhatalmi pozícióba helyezte a 100 évvel később már virágkorát élő Lengyel Királyságot. 

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.16.13:40

 

Miért jó olvasni?

A könyv jó barát, mert mindig csak ad számunkra: élményeket, gondolatokat, fantázia-világot, érzéseket, izgalmakat, örömöt, bánatot, újdonságot és milliónyi olyan percet, melyek elrepítenek a hétköznapok megszokottságából. Olvasni jó, mert közben művelődsz, bővül szókincsed, új kultúrákat ismersz meg, fejlődik - erősödik képzelőerőd, kreativitást szerzel, jobb lesz a logikai érzéked, megismered mások gondolkodás-módját, utazhatsz térben és időben (más korokban, földrészeken barangolhatsz), beleképzelheted magad mások bőrébe és mindeközben ki sem kell mozdulnod kedvenc karosszékedből. Az olvasás által több leszel, más leszel, gyarapodsz, bővülsz és "érsz, mint nyárelőn a cseresznye". Amellett az olvasás mindig, mindenhol végezhető: utazás közben, villamoson, buszon, vonaton, nyaraláskor a parton, székben, ágyban, sorban álláskor .. stb. De legjobb, ha "megadod a módját" és a lehető legkényelmesebb körülmények közt olvasol, kedvenc helyeden (és pozitúrádban), ágyban, kádban karosszékben.

konyvek.jpg

Sokan a szüleiktől kapják "útravalóként" a könyvek szeretetét. Én magam is ebbe a csoportba tartozom, Édesanyámnak több ezres házi könyvtára volt/van, melyből már egészen kis koromban is "szemezgetni" tudtam. Láttam szüleimet olvasni és így én is kipróbáltam, milyen lehet. Eleinte egyszerű könyvekkel kezdtem, majd következett az, ami mindig is a legjobban érdekelt: a történelem. Harcokat, háborúkat, kalandokat bemutató sztorikra vágytam és azért nyaggattam Anyukámat, hogy ilyen témájú könyveket javasoljon számomra. És rákaptam az olvasásra. Voltak könyvek, melyeket szinte egy szuszra olvastam el, és sok olyan is, melyet napokon át, este, lefekvés előtt lapozgattam. (Emlékszem mennyiszer fordult elő az az akkor még új érzés, hogy várom az estét, hogy megtudjam végre miként folytatódik majd az előző este félbehagyott történet.) Aztán 20 -as éveimre kialakult kedvenc íróim köre is: Robert Merle, Graham Greene, Leon Uris, Herman Wouk, Ken Follett, Colleen McCullough, Jack London, Charles Dickens, John Steinbeck, Herbert Ernest Bates, Eric Knight, Truman Capote. A magyarok közül: Szilvási Lajos, Szabó Magda, Lőrincz L. László és még nagyon sokan mások. Rákaptam az életrajzi művekre is, melyek segítettek aztán a történelemtanításban is. 

Akadtak könyvek, melyeket többször is elolvastam és soha nem bírtam megunni, első ilyen volt - máig legnagyobb kedvencem - James Clavell 1975 -ben megírt történelmi regénye, a Sógun, melynek cselekménye a XVII. századi Japánban játszódik és amely szerintem a legjobb valaha megírt mű, a Gilgames eposz óta (pedig azt már 4700 éve írták). Legalább tízszer olvastam Margaret Mitchell híres regényét is az amerikai polgárháborúról - és egy abban játszódó szerelmi történetről -  melynek címe: Elfújta a szél és az olvasások számát tekintve bronzérmes nálam Ken Follet hihetetlenül jó történelmi regénye a Katedrális (illetve annak folytatása: Az idők végezetéig). És ott voltak a Rejtő regények, melyeket szabályosan faltam. Szüleim polcán ott sorakozott Rejtő Jenő, 60 -as években megjelent, Abatrosz-sorozatban kiadott 20 kalandregénye, légiós története, melyeket alig 18-19 évesen nevettem végig, aztán olvastam el újra, meg újra. Kedvencem ezek közül a Három testőr volt, melynek egyes párbeszédeit már fejből is tudtam. És külön korszak volt a Robert Merle, majd Ken Follet könyvek időszaka számomra, illetve a csatákat, uralkodók tetteit, háborúkat feldolgozó történelmi művek és regények; a legjobb magyar történészek munkái.

Felnőtt fejjel aztán sajnos egyre kevesebb időm lett az olvasásra (munka + család) és kialakuló másik két hobbim az írás illetve filmnézés (sőt filmes blog írás) is sok időt elvettek a könyvektől, nem beszélve az internet kínálta olvasási lehetőségekről. Mégis azt mondom: nem szabad, hogy napjainkban teljesen háttérbe szoruljon a könyvekből történő olvasás. A könyvek színvonalat, igényes kereteket adnak az információ-szerzéshez, mert pontosan látod az író, szerző nevét, a lektort, a kiadót, a kiadás évét (neten mindez nincs, vagy hiányos) és a hosszú napok után, amíg olvasol, maga a könyv is szívedhez nő. Élvezettel veszed kézbe, megbecsülve rakod vissza a polcra, majd hagyományozod fiadra vagy lányodra. 

Miért jó olvasni? Mert a könyv olyan, mint egy ajtó, melyen átlépve egy másik világban találod magad, egy világban, mely olyan, amilyennek akarod és olyan, ahová bármikor visszatérhetsz. Mert olvasás közben bárki lehetsz, bármit megtehetsz, bármit elképzelhetsz, bárhol a Földgolyón és bármelyik korban. Mert örömöt nyújt ... és ... mert jó és kész. :) Babits Mihály így fogalmazta ezt meg:

"Óh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell,

hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember;

mert a Könyv is élet, és él, mint az ember - 

így él: emberben a könyv, s a Könyvben az Ember.

Harmat Árpád Péter

 jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.15.20:32

 

Kik voltak a szabadkőművesek és honnan kapták nevüket?

Titokzatosság és misztikum övezi még ma is azokat a több száz éve alakult különleges szervezeteket, melyek titokban működtek és melyek egyesek szerint még ma is aktívak. A hétköznapi emberek nem tudták ugyanis, hogy mi folyik ezekben a testületekben, melyeket egyébként páholyoknak vagy kluboknak is neveztek és a szabadkőművesség részét képezték. De honnan ered a kifejezés? (Az biztos, hogy nem a börtönökből kiengedett építőmunkásokra kell gondolnunk.) A kifejezés etimológiája máig vitatott és több elképzelés is él a köztudatban. A leginkább logikus és valószínű elmélet szerint a "kőműves" szó azokra a középkori mesteremberekre utal, akik birtokában voltak a különleges épületek, katedrálisok építése titkának és ezt a tudást egymást közt adták tovább. Vagyis rejtélyes dolgokról tudtak, különleges ismeretekkel rendelkeztek és ebbe senkit nem avattak be. A "szabad" szó a kifejezésben arra utal, hogy a vándor kőművesek nem voltak tagjai a hagyományos, szakmánkénti céheknek, hanem teljesen különálló saját társaságokat alkottak. EZT az elkülönülő, titokzatos és rejtélyes tudást birtokló formát akarták követni azok a XVIII. századi egyletek is, amelyek először Angliában és Franciaországban megalakulva kezdték használni a szabadkőműves megjelölést.

szabadkomuvesek.jpg

A szabadkőművesség szimbóluma: körző, kőműves derékszög és a "G" betű (azaz legfőbb geométer, legfelső értelem)

De mivel foglalkoztak ezek a szervezetek? A közemberek, kívülállók rejtélyes szertartásokról sugdolózva, misztikummal, varázslással ruházták fel a páholyokat, hiszen amiről nem tudunk, azt mindig félelmetesnek és rejtélyesnek, borzongatónak hisszük. Ám valójában a szabadkőműves páholyok értelmiségi szabadgondolkodókat hívtak soraikba, akik ezekben a szervezetekben közösen elmélkedtek és cseréltek gondolatokat egy szerintünk jobban működő állam eszményéről. Titokban kellett működniük, hiszen kritikával illették a hatalmon lévő rendszereket, államvezetést, uralkodót, sőt az egyház-szervezetet is, így valódi személyüket üldöztetés, vagy legalábbis hátrány érte volna, ha kiderül "másik életük". 

A szabadkőművesség egyesek szerint nagyon régi gyökerekre vezethető vissza, sokak szerint már az ókorban is léteztek, mások a Templomosokig vezetik vissza a kezdeteket. Ha úgy fogjuk fel a kérdést, hogy a mindenkori hatalmasságok elől rejtőzködő szervezeteket keresünk a történelemben, akkor lehetséges akár az ókorig is visszamennünk, ám a valódi szabadkőművesség a felvilágosodással született meg a XVII század végén és a XVIII. század elején. 

szabadkomuves.jpg

A felvilágosodás, mint eszmeáramlat ugyanis életre hívta a másként gondolkodás irányultságát, azt a megközelítést, mely mindent megkérdőjelez és logikus, tudományos magyarázatokat keres a régi, dogmatikus, gyakran egyházi indoklások helyett. EZ volt az a szikra, mely lángra lobbantotta az értelmiség "ébredését" és olyan kiváló tudósok színre lépését illetve munkásságát, mint John Locke, Francis Bacon, Thomas Hobbes, később Montesquieu, Voltaire, Rousseau. Az első komolyabb, szervezett és valódi szabadkőműves páholy egyébként 1717-ben alakult Londonban egy bizonyos Anthony Sayer vezetésével és négy korábban már létező, londoni ivókban ülésező "beszélgető kört" egyesített. (Ezek a körök mind kedvenc kocsmájukról kapták nevüket, ahol rendszerint összegyűltek a tagok.) Később létrejött az úgynevezett londoni nagypáholy, de egyúttal viszály és versengés is felütötte fejét, így szakadás következett be és több kisebb - nagyobb szervezett kezdett működni. Aztán a szabadkőművesség megjelent az Ancient Regime korszakát élő Franciaországban is és jelentékeny szerepet töltött be a nagy francai forradalom kirobbanásához vezető eszmék megjelenésében, terjedésében.

A katolikus egyház a kezdetektől ellenségesen szemlélte a szabadkőműves páholyokat, hiszen azok az egyház merev, hierarchikus szervezetét és a pápa világi befolyását is erősen kritizálták. Végül II. Kelemen pápa 1738-ban kiátkozta a szabadkőműveseket. Ezt az exkommunikációt csak 224 évvel később vonta vissza az egyház, mégpedig XXIII. János pápa által, 1962-ben. 

szabadkomuves_szimbolumok.jpg

Szabadkőműves szimbólumok

A szabadkőművesség idővel elterjedt az egész világon, megjelent Amerikában is (ahol az elnyomó brit uralom elleni harc miatt kezdetektől erős hagyományokat épített ki) majd a Föld távoli szegleteibe is eljutott. Mindig mindenhol a szabad gondolkodást, kreativitást a hivatalos gyakorlattól való eltérést hordozta, kritikát, alternatív elképzeléseket, önálló gondolatokat megfogalmazva. Tudósok, értelmiségiek, írók, művészek, kutatók, zeneszerzők, színészek, mérnökök, politikusok csatlakoztak a mozgalomhoz.

Híres szabadkőműves volt például Honoré de Balzac, Benjamin Franklin, Giuseppe Garibaldi, Alexandre Dumas, Goethe, Byron, Haydn, Mozart, Louis Pasteur, Émile Zola, Puskin, Arthur Conan Doyle, Verdi, Stendhal, Edison, Mark Twain, Mengyelejev, Paganini, Charles Darwin, Walt Disney, Kipling, Lev Tolsztoj, Oscar Wilde, Mahatma Gandhi. A szabadkőművesség általuk és még nagyon sokan mások által a történelem során mindig a haladó eszméket jelképezte

Szimbólumrendszerében helyet kapott a kőműves derékszög, körző, piramis és a mindet látó szem. Napjainkban újra reneszánszát éli a szabadkőműves eszmerendszer, az emberekben ösztönös igény mutatkozik ugyanis a világ kevésbé értett jelenségeinek magyarázatához titokzatosságot és rejtélyes szervezeteket társítani. 

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.15.13:05

 

A Dunkirk értékelése történelmi szempontból

Idén július 20. körül került a magyar mozikba Chrisopher Nolan, angol rendező legújabb háborús filmje, a Dunkirk. Az azóta eltelt 26 napban rengeteg filmes blog, filmszakértő, hétköznapi elemző és egyszerű rajongó foglalkozott az alkotással és becslésem szerint 10 -ből 7 vélemény egyértelműen pozitív kritikát fogalmazott meg, sőt ebből 4 dicshimnuszokat zengett róla. Dramaturgiai szempontból nem is vállalkozom most részletes elemzésre, részint mert ezúttal a történelmi vonatkozásokra fókuszálnék inkább, részint pedig mert július 28 -án a Filmtress blog készített már a műről egy szerintem nagyon korrekt elemzést. Ebben kiemelésre kerültek a legfőbb filmes problémák, például a karakterek hiánya, a természetellenesen viselkedő katonák személytelensége, a zenei effektek idegesítő túladagolása, az emberi érzések, egyéni sorsok, emberközeli jelenetek hiánya és a számtalan látványbeli hiányosság: a 400 ezres valódi tömeg és a sok száz hajó, illetve tucatszám cirkáló vadászgépek meg NEM jelenítése. 

dunkirk1.jpg

A filmtechnikai problémákon túllépve nézzük Nolan alkotását történelmi vonatkozásokban. A helyszín és helyzet, meglehetősen ismert: Adolf Hitler 1939 szeptember 1-én lerohanja Lengyelországot, mely lépése maga után vonja Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetét Németország számára. Már ekkor, beáll tehát a hadiállapot a németek és angolok között. Aztán a Führer 8 hónappal később, 1940 május 10 -én valójában is megtámadja Nyugat-Európát, amikor a Wehrmacht csapatait a Benelux államok és Franciaország lerohanására utasítja. A németek innentől számítva gyakorlatilag 4 hét alatt térdre kényszerítik 4 állam haderejét: a holland, belga, francia hadsereget és a Franciaországban állomásozó Brit Expedíciós Haderőt (British Expeditionary Force, BEF), mely 320 ezres létszámmal már 1939 ősze óta állomásozott francia földön. 

A német támadás Erich von Mannstein "sarlóvágás" koncepciójára épült, azaz páncélos erőkkel, erős légi-támogatással, ejtőernyősök bevetésével a La Manche csatorna felé kell törni és ezzel kettévágni a szövetséges csapatokat. A Fall Gelb és Fall Rot hadműveletek teljes sikert értek el: a Wehrmacht villámgyors előretöréssel, a német páncélosok mesteri alkalmazásával fölényes győzelmet arattak. A sarlószerű, gyors német támadás a dunkerki tengerpartra szorította, a tüzérségét vesztett brit expedíciós erőket és francia sereg egy részét. Körülbelül 400 ezer szövetséges katona szorult a parti fövenyre, a közeledő német páncélosokkal szemben teljesen védtelenül (csupán kézifegyverekkel rendelkeztek). Úgy tűnt, hogy ütött haláluk órája.

dunkirk2.jpg

Ekkor azonban csoda történt: 1940 május 24 -án a német páncélosok egyszer csak megálltak és 4 napig nem is mozdultak, pedig könnyedén lemészárolhatták, vagy fogságba ejthették volna az angol-francia erőket. A szövetségesek bár nem értették mi történt, azonnal kihasználták a helyzetet és megkezdték katonáik átmenekítését a 43 km széles La Manche csatorna túlpartjára, Angliába. Ez volt a híres Dinamo hadművelet, május 24 és június 4 között. Ennek során mintegy 300 ezer angol-francia katonát menekítettek ki a katlanból, mégpedig a brit lakosság segítségével. Az angolok jachtokkal, halászhajókkal, csónakokkal, kirándulóhajókkal indultak ezerszám a katonák megmentésére, amikor erre a hadvezetés kérte őket. Önfeláldozó módon megmentették a csapdába esett harcosok 75 százalékát. Ez volt a modernkori hadtörténelem egyik legmegindítóbb hadművelete, mert a teljes összefogásról szólt.

Itt kell megjegyezzem: számomra a film legnagyobb hibája (sőt bűne), hogy ebből az elképesztő és megható, páratlan eseményből semmit nem adott át nézőinekNem látjuk a látóhatárig terjedő polgári hajók sorát (pedig Spielberg bebizonyította már, hogy az ilyen monumentális képek igenis megjeleníthetőek a filmvásznon) és nem látjuk az összefogás megrendítő erejét. Szinte már gúnyos, az, hogy Nolan 10 hajóval szúrja ki a szemünket és azt akarja elhitetni velünk, hogy ez a 10 hajó mentette ki a 300 ezer katonát. Illúzió-romboló és bántó ez a slendriánság. 

Történeti szempontból felvetődik a kérdés: miért torpantak meg a német harckocsik 1940 május 24 -én, ahelyett, hogy fogságba ejtették volna az angolokat? Az az igazság, hogy máig nem tudjuk teljes bizonyossággal a választ. Annyi tudható, hogy az említett napon Adolf Hitler hadműveleti értekezletet tartott parancsnokaival Charleville -ben berendezett főhadiszállásán és miután áttekintette a fronthelyzetet, kiadta 13 -as számú hadműveleti utasítását a német páncélosok azonnali megállításáról. A német vezérkar tábornokai azonnal tiltakoztak a döntés ellen, főleg mert a harckocsik megállítása mellett a Luftwaffe vadászgépeit és bombázóit viszont a parton rekedtek elleni támadásra utasította. A történészeket ma is megosztja, hogy mi állhatott Hitler parancsának hátterében, ugyanis maga a Führer nem indokolta meg tisztjei előtt döntését (ez mondjuk egyébként sem volt rá jellemző). 

dunkirk3.jpg

Az egyik elképzelés szerint Hitler főként  Göringre hallgatott, aki a Luftwaffe parancsnokaként ígéretet tett neki arra, hogy a német vadászgépek majd elintézik a Dunkirk partjaira szorult briteket. Azonban Göring mint annyiszor most is megtévesztette a Führert, mert a Luftwaffe 1940 májusában egyáltalán nem állt azon a szinten, hogy az angol partokhoz ennyire közel, a francia partvidék teljes birtoklása nélkül nagyszabású bevetéseket hajtson végre. A második számú teória szerint Hitler azért állította meg a harckocsikat, mert megnyúltak az utánpótlási vonalak és nem akarta kockáztatni a páncélosait egy szárnyak nélküli előretörésben. A harmadik elképzelés szerint Hitler vagy nem tudta, hogy szinte az egész brit expedíciós haderő a partra szorult, vagy tudta, de nem volt számára "tétel" a fogságba ejtésük, hiszen tüzérség és felszerelés híján csak bajlódást jelentett volna ekkora számú hadifogoly elhelyezése, fogva-tartása. (Ha lettek volna ágyúik, harckocsijaik, akkor "zsírosabb fogást" jelentettek volna.) Végül a negyedik teória szerint Hitler direkt engedte az angolok kimenekítését, mert bízott egy német-brit különbéke lehetőségében. Ezt én nem tartom valószínűnek, lévén hogy éppen a brit szigetek elözönlését tervezgette, másrészt, ha ez lett volna a célja, nem küldi a parton rekedtekre a német vadászgépeket. Inkább az említett három ok együttesen ösztönözhették furcsa döntésére.

Nolan az eddig leírt okokra egyáltalán nem utal filmjében, a németeket nem is mutatja, mindvégig arctalanok és láthatatlanok a nézők számára. Ugyanakkor amit a németekből érzékelünk, az is teljesen nélkülözi a realitást. Gondolok itt például arra, hogy mindig csak egy-egy német vadászgép bukkan fel az égen, mintha a Luftwaffe 1940 tavaszán csak alig néhány vadászgépből állt volna. Ez nyilván messze nem így volt. Összehasonlításul egy adat Ránki György: A második világháború története című könyvéből: "a Luftwaffe 900 vadászgépet és 1300 bombázót indított Anglia ellen 1940 nyarán". Vagyis bár feljebb azt írtam: a Luftwaffe nem állt azon a szinten, hogy nagyszabású akciókat hajtson végre (úgy, hogy nem volt kezében a partvidék egésze), de nyilván nem 1-2 repülőt tudott bevetni a parton tömörülők ellen.

Ugyancsak nagyon illúzióromboló és hiteltelen a parton állomásozók látványa. A filmben pár ezer embert látunk, míg a valóságban 400 ezren tolongtak a tengerparton. Szintén megdöbbentően művi a katonák viselkedése is, hiszen teljes apátiában, csöndbe burkolózva várakoznak a halálra vagy megmenekülésre, mintha mindegy volna nekik, hogy melyik következik be. Ilyen megnyilvánulásokra nem nagyon akadt példa a valóságban, legalábbis a korabeli beszámolók, források, visszaemlékezések, levelek és jegyzőkönyvek tanúsága szerint.

Összességében az embernek az az érzése támad a Dunkirk kapcsán, hogy Nolan egy nagyon nagyot akart "rendezni", székhez szegezve nézőit. És el kell ismerni: ez részben sikerült is neki. Csak jó lett volna, ha a történethűség sokkal nagyobb szerepet kap ebben az egyébként színvonalas produkcióban. 

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.14.17:10

A Ford T-modell és egy zseniális magyar mérnök

Egy egyszerű, makói földműves család sarja, Galamb József volt az zseniális mérnök, aki a világ első, sorozatban gyártott autóját, a Ford T-modellt megalkotta 1908 augusztus 12 -én, Detroitban. Ennek éppen 109 éve. A fiatalember 1881-ben született Makón, majd középfokú tanulmányait követően a Budapesti Állami Felsőipariskolában szerzet gépészmérnöki diplomát, 1901 -ben. Eleinte a diósgyőri vasgyárban vállalt munkát, majd katonaidejének letöltését követően, az aradi Automobil Rt ösztöndíjasaként a németországi Daimler, Benz és Adler gyárakban dolgozhatott. Élete egyik fordulópontját hozta az 1903 -as esztendő, amikor az USA -ba utazhatott. 

galamb_jozsef.jpg

Galamb József (1881-1955) / kép forrása: Henry Ford Museum/

Amerikában eleinte egyszerű, kétkezi munkákat kellett, hogy elvállaljon New Yorkban és Pittsburgben, majd a St Louisban megrendezett autós világkiállítás megtekintése után magasabbra akart törni. Clevelandba utazott, hogy Stearn's Automobil Company tervezőmérnöke legyen. Ám terve nem vált be, a cég nem kecsegtette vezetői lehetőségekkel. Ezt követően Detroitba utazott, hogy a Cadillac és Ford gyárakban próbáljon szerencsét. Ezúttal siker koronázta erőfeszítéseit: mindkét cég állást kínált számára. Galamb József végül 1905 december 11 -én a detroiti Ford Motor Company -t választotta és heti 20 dolláros bérért a cég műszaki rajzolója lett. Tehetségére hamar felfigyeltek és valódi mérnöki beosztásba helyezték. Alig 8 évvel később már a Ford Motors főmérnöke, majd 1914-ben főkonstruktőre lett. 

Henry Ford személyes kérésére Galamb József maga tervezte meg a Föld első, sorozatban gyártott autóját, a Ford T-modellt. (Az "A" modell fejlesztése 1904 -ben zajlott.) A típus elkészítése során a fiatal magyar mérnök 3 találmánya is sikeres lett (és ezeket hasznosították is a megjelenő autókban). Az első találmánya a bolygóműves sebességváltó volt, a második a levehető hengerfejű motor, a harmadik pedig a mechanikus kuplung és a sorozatgyártásra épülő tömegtermelés volt. A Ford T-modell első példánya 1908 augusztus 12 -én gördült ki a gyár kapuján, majd 1908 és 1927 közt további 15 millió készült belőle. Hihetetlenül sikeres lett Amerika szerte, majd idővel Európában is.

ford_tmodell.jpg

Az új tömeggyártott autókat 825 dollárért lehetett akkoriban megvásárolni. A Ford T-modell alig nyomott 540 kilót és egy 24 lóerős 4 hengeres, 2884 cm3 -es, vízhűtéses benzinmotor hajtotta, két fokozatú váltóművel mégpedig maximum 60 kilométeres óránkénti sebességgel (ami akkoriban nagyon komolynak számított). Sokáig kizárólag fekete színben lehetett kapni, amit Henry Ford úgy magyarázott, hogy

"Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek."

Később persze, az 1920 -as évek elején megjelentek a kék, sárga és szürke T-modellek is. A típus beceneve a kereskedőknél "Tin Lizzie" azaz Bádog Böske lett. Az autó óriási sikere miatt, Galamb József a detroiti gyár igazgatójává lépett elő, fizetése évi 75 ezer dollárra emelkedett és Henry Ford cégtulajdonos közvetlen, bizalmi munkatársává vált. Számtalan olyan anekdota is fennmaradt, melyekben Henry Ford állítólag több fontos döntése előtt is azt motyogta az orra alá: "előbb meg fogom kérdezni Joe -t".

A zseniális és sikeres magyar mérnök 1915 -ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, majd 1917-ben megnősült (felesége: Dorotty Beckham) és 1918-ban, majd 1927 -ben két lányuk is született (Clair és Glória). Galamb 1911 és 1932 közt több alkalommal is hazalátogatott makói rokonaihoz, és segített nekik beindítani az ottani autó és traktor kereskedésüket. Mindezeken túl 1921-ben Galamb József támogatásával ösztöndíj is létrejött szegény-sorsú, de tehetséges makói fiatalok taníttatására. 1944 -ben, 63 évesen ment nyugdíjba és 1955 -ben, 74 évesen hunyt el, Magyarország egyik legsikeresebb mérnöke. 

Harmat Árpád Péter

Ajánlott források Galamb Józsefről:

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.14.00:05.

A legendás, törökverő fekete bég, akitől rettegtek az oszmánok

A XVI. századi Magyarország egyik legkiemelkedőbb hősét és a török-ellenes harcok talán legsikeresebb hadvezérét, Nádasdy Ferenc bárót az oszmánok csak "fekete bégként" emlegették, miközben szabályosan rettegtek tőle a harcmezőkön. Akkor is győzni tudott ugyanis, amikor sokkal kevesebb katonával bocsátkozott harcba, és gyakran csapott le váratlanul ellenségeire, kegyelmet nem ismerve. A lesvetés mestere volt. Élete érdekes fordulatokban és győzelmekben bővelkedett.

nadasdy1.jpg

A Magyar Királyság a XVI. század folyamán végig a hatalmas, terjeszkedő és ereje csúcsán lévő Török Birodalommal folytatott harcokkal volt elfoglalva. Mindennaposak voltak a török hadjáratok és magyar ellentámadások, így a magyarság állandó háborúskodásban élt. A főszerepet ekkoriban a hatalmas magyarországi kővárak játszották, a törökök ezeket akarták elfoglalni, a magyarok pedig mindenáron megvédeni. Az erődítmények tövében rendszeres bajvívások zajlottak, melyek során a harcokat kis időre felfüggesztették, hogy a felek legvitézebb katonái megküzdjenek egymással. A magyar nemesség alkotta ekkoriban a török ellenes háborúk gerincét és legfőbb vezetését. A nobilitas tagjai a harcnak éltek, így a grófi bárói utódokat néhány éves korukban szinte egyszerre tanították meg járni és lovagolni, majd kamaszként karddal harcolni.

A XVI. század kezdetén a török még csupán tervezgette Magyarország elözönlését, majd 1520 –ban látott annak megvalósításához. 1521 –ben oszmán kézre került Nándorfehérvár, majd 1524 –ben Szörényvár is a szultáné lett. Következett az 1526 –os esztendő, amikor a Török Birodalom teljes erejével sújtott le hazánkra és Mohács mellett szétverte az ország seregét. Innentől nem volt megállás: a törökök 42 éven keresztül támadták országunkat folyamatosan, sorra elfoglalva várainkat. Elesett Esztergom, Tata, Visegrád, Nógrád, Hatvan, Siklós, Pécs, Pápa, Székesfehérvár. Később, az 1552-1556 közti hadjáratokban török kézre került Temesvár, a Nógrádi várak nagy része, majd Szolnok is. És bár Eger várát Dobó István csodával határos módon megvédte, óriási volt a magyarok vesztesége. Ráadásul 1566 –ban Szigetvár is a szultáné lett. Négy évtizednyi harc után, 1568 –ban némi lélegzethez jutott a magyarság, amikor a császár és a szultán követek útján végre ideiglenes békét kötöttek Drinápolyban.

Következett pár évnyi viszonylagos nyugalom, ami alatt az oszmánok Ázsiában a perzsákkal küzdöttek, keleti határaikat bővítve és janicsárlázadásokat vertek le birodalmukban. A magyarok pedig készültek az újabb harcokra. Az új háború aztán 1591-ben el is érkezett: a törökök a Balkánon intéztek támadást váraink ellen, majd a Dunántúlra zúdultak. Kezdetét vette a 15 éves háború, 1591 és 1606 között. Ez a harc már sokkal kiegyenlítettebb volt, mint korábbi háborúink a törökökkel. Döntetlen közeli végeredménye jelezte: az oszmánok, már közel sincsenek erejük teljében.

Nádasdy Ferenc, a fekete bég

Az előzőekben vázolt történelmi közegben élt Nádasdy Ferenc báró (1555-1604), a török ellenes harcok kiemelkedő hadvezére. Előkelő, főnemesi családba született, apja, Nádasdy Tamás egészen a nádorságig vitte, sőt egy ideig hazánk alkormányzója is volt. Fiát, harcosnak, hadvezérnek nevelte és az ifjú fogékonynak is bizonyult a hadi tudományokra. Nádasdy Ferenc a család sárvári birtokközpontjában látta meg a napvilágot 1555-ben, ahol igazi főúri udvartartás és élénk kulturális élet vette körül. Ennek megfelelően Ferenc egész későbbi életében pártolta a művészeteket, felnőtt fejjel nyomdát alapított, hatalmas könyvárat szervezett, mecénásként segítette a korszak feltörekvő tehetségeit és a protestantizmus terjedését. Amikor a Nádasdy dinasztia élére került, valódi reneszánsz főúrként igazgatta birtokait.

Nádasdy báró katonai karrierjét alig 12 évesen kezdte, amikor a császár (I. Miksa) udvarába került hadapródként. Itt megismerhette a XVI. században használatos fegyverek széles tárházát és a korabeli hadviselés alapjait, a párviadalok szabályaitól, a nyílt-mezei csatákon át egészen a várostromokig. Később, ifjúként a délvidékre került, ahol Zrínyi György horvát bán (Zrínyi Miklós édesapja) és Batthyány Boldizsár katonáival küzdött Simontornya – Szigetvár – Varasd térségében, az 1568 –as drinápolyi határokon át-át csapó, fosztogató, portyázó törökökkel. Egészen fiatalon, alig 20 évesen (1575 -ben) családja tanácsára, dinasztikus jelentőségű, vagyoni-politikai indíttatású házasságot kötött Báthory Erzsébettel. Bár a frigyből hat gyermek született, valójában Ferenc és Erzsébet kapcsolata egyáltalán nem volt boldog és inkább a különélés jellemezte. Miközben Báthory Erzsébet a csejtei várban töltötte ideje nagy részét (ahol évtizedekkel később rémhíreket terjesztettek róla szolgálóival szemben mutatott kegyetlenkedései miatt), a báró házasságuk alatt végig hadjáratokban vett részt és messze járt feleségétől.

nadasdy2.jpg

Báthory Erzsébet

Az ifjú Nádasdy nagyon korán önállóan vezette portyázó hadjáratait és ezek során már nem csupán visszaverte a határsértő törököket, hanem ő lépett fel támadólag és vezetett támadásokat a határ-menti bégek területeire (nem egyszer tőrbe csalva az oszmán csapatokat). Nádasdy báró ezekben az években (1585 és 1590 közt), vagyis 30 -as évei elején ezekkel a sikeres portyázó hadjáratokkal szerzett országos hírnevet magának. Kedvenc fogása volt a lesből támadás, amikor 1-2 ezres gyorsan mozgó lovascsapatokkal ütött rajta a törökökön például Károlyvárosnál, Szigetvárnál és Koppánynál. Egyik legnagyobb győzelmét 1587 nyarán Nagykanizsa közelében, Kacorlak település hatásában aratta, amikor Zrínyi Györggyel együttesen egy 10 ezres török sereget győztek le, mely a dunántúli török bégek egyesített hadaiból álltak fel (éppen Nádasdy megfékezésére). A győzelem során több ezer halott oszmán maradt a csatatéren, miközben Nádasdy alig vesztett embert. A diadal óriásira növelte a báró presztizsét, nem beszélve arról hogy innentől a törökök már "fekete bég -ként" kezdték emlegetni és szabályosan rettegtek tőle. (Az oszmánok minden nagyurat bégnek szólítottak, akár török volt, akár keresztény.)

Herczeg Ferenc (1863-1954) jogász, tudós, MTA-tag és a Horthy-korszak elismert írója, számtalan történelmi regény készítője, így jellemezte Nádasdy Ferenc bárót:

".. sereget tartott a maga zsoldján, amely sűrűn csapott át a török végekre fejeket szedni. A száguldozásokat Nádasdy uram maga vezette, és ahol a hadizászlóit meghordozta, ott ámulatot keltett a mindent mérő vitézségével, és rémületet a kegyetlenségével. És bár a mezei munka (portyázás) volt az úri kedvtelése, ezért sok más mesterségben is jeleskedett. Szerette a lantosokat és a képírókat, csuda tulipánokat és óriás barackokat növesztett kertjében, idegen nyelveket tanult, külhoni tudósokkal levelezgetett, aranyon vásárolta a szép könyveket, és Sárváron könyvsajtót tartott... "

Következett az 1593-es esztendő, mely komoly fordulatot hozott az ország (és Nádasdy Ferenc) életében: a balkáni Sziszek váránál ugyanis a magyar-horvát hadak - részben Nádasdy báró vezetésével - hatalmas győzelmet arattak a törökökön, amire válaszul a szultán (III. Murád) éktelen haragra gerjedt és általános támadást indított Magyarország ellen. Ezzel kezdetét vette a 15 éves háború. Nádasdy katonai karrierje csúcsára ért: sikert sikerre halmozott a csatatereken, hatalmas birtokokra tett szert (részben házassága révén) és temérdek címet szerzett: ő lett Vas megye főispánja, majd megkapta a királyi főlovászmester címet, 1598-ban aranysarkantyús lovaggá avatták és dunántúli főkapitány lehetett belőle. Az 1600-as esztendőre már az ország legnagyobb befolyású főurai közt emlegették. Ezt részben annak is köszönhette, hogy a rendi gyűléseken az ellenzék vezéralakjává "nőtte ki magát" és rendszeresen fellépett Rudolf császár központosító politikája ellen.

A 15 éves háború kezdetén minden jelentősebb dunántúli összecsapásban jelen volt saját költségén fenntartott "elit" zsoldoscsapatával. A Dráva és Esztergom közti hatalmas területet keresztbe - kasul bejárta. 1594-ben Nádasdy vette be csapataival Segesdet, Berzencét és Szőnyt, majd ott volt 1595 -ben Esztergom visszafoglalásakor is, nagyban hozzájárulva a törökök feletti diadalhoz. (Az Esztergomért vívott csatában esett el egyébként Balassi Bálint.) Később Pálffy Miklóssal, a korszak másik nagy hadvezérével együtt vezette a magyar hadjáratokat az oszmánok ellen, többek közt Párkány térségében. Nádasdy ott volt Tata visszafoglalásánál, és Buda 1598-as visszafoglalási kísérleténél is és kulcsszerepe volt Fehérvár bevételében is.

1603 -ban Buda alatt ütött rajta az oszmánokon, majd 1604 január 4 -én váratlanul, alig 48 évesen meghalt. Távozásával a korszak egyik legnagyobb magyar hadvezére hagyat magára az országot. Dr. Söptei István, a Nádasdy Múzeum igazgatója így foglalta össze a törökverő báró életútját: 

„Ő volt a törökök által elismert kiváló hadvezér, korának megbecsült, a magyar nemzeti érdekeket minden időben szemmel tartó magyar főúr, aki apja, Nádasdy Tamás nádor életútját követve munkálkodott a magyarság megmaradásán, egy olyan korban, amikor erre kevés esély volt. Életpályája mindannyiunk számára követésre méltó!” 

Nádasdy Ferenc élete, küzdelmei és harcai egy egész korszakról adnak számunkra érdekes és átfogó képet, mégpedig egy különleges ember sikereinek értékelésén keresztül.

Harmat Árpád Péter

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.13.15:00