Az utolsó magyar király élete és halála [41.]

2017. november 05. 00:53 - Harmath Árpád Péter

Magyarországot ezer éves történelme során, az utolsó száz esztendőt leszámítva királyok igazgatták Szent Istvántól kezdődően az Árpád-ház uralkodóin, az Anjoukon, Jagellókon, Habsburgokon és más királyok - Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás - során keresztül egészen 1918 -ig, amikor a utolsó magyar király is távozott a trónról. Érdemes visszatekintenünk IV. Károlyra: miként élte életét az az ember, aki utolsóként viselhette fején a Szent Koronát?

negyedik_karoly1.jpg

Károly főherceg 29 éves volt, amikor nagyapjának testvére, Ferenc József császár, 1916 november 21 –én, 86 évesen elhalálozott. A Habsburgok birodalma és benne Magyarország ekkor az első világháború kellős közepének harcait vívta, mégpedig Európa több frontján is. Válságos idők voltak: a katonák a frontokon véreztek, míg otthon a nincstelenségtől szenvedett a lakosság. A Monarchiának sürgősen új uralkodóra volt szüksége, hogy a dinasztia erős kézben összpontosítsa hatalmát és megüzenje a világnak: képes a háború folytatására.

Az utódlást illetően, Károly főherceg neve merült fel először, hiszen Ferenc József fia, Rudolf főherceg még 1889 –ben elhalálozott (öngyilkos lett), a császár egyik unokaöccse, Ferenc Ferdinánd merénylet áldozata lett Szarajevóban (1914 június 28 -án), másik unokaöccse Ottó Ferenc József pedig (Károly apja) 1906 –ban hunyt el szifiliszben. Így egyszerűen nem maradt más szóba jöhető örökös, mint a későbbi IV. Károly (Habsburg uralkodóként I. Károly).

1_51habsburgok.jpg

A gyenge fizikumú, de kiemelkedően művelt, több nyelven beszélő (pl. angolul és magyarul is tudó) nagyon szigorú vallásosságban nevelkedett, világlátott (Európát beutazott) és katonaviselt fiatalember ekkor már túl volt a családalapításon. Feleségével, a Bourbon-házból származó, Zita pármai hercegnővel – a korszakban szokatlan módon – szerelmi kapcsolat után kötötte össze életét 1911 október 21 –én. A párnak Károly trónra lépésekor már négy gyermeke volt (Ottó, Etelka, Róbert, Félix).

IV. Károly és Zita hercegnő esküvője a korszak legnagyobb eseményei közé tartozott. A lakodalmi ünnepségekre a gyönyörű Schwarzau kastélyban került sor (Alsó-Ausztriában) és részt vett rajta a császár, illetve számtalan európai előkelőség is. Ferenc József nászajándékként egy kivételesen szép és értékes gyémántdiadémot ajándékozott az alig 19 éves menyasszonynak. A pár szerette egymást és boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban éltek. Zita királyné házastársi és gyermeknevelői teendőin túl aktívan részt vett a kormányzásban is, gyakran tárgyalt bizonyos ügyekben a miniszterekkel, birodalmi vezetőkkel. Közben a gyermekeket szigorú vallásos neveltetésben részesítették.

negyedik_karoly5.jpg

A koronázásra 1916 december 30 –án került sor Budapesten, a Mátyás-templomban. Szokatlan módon - és először a Habsburg-magyar közös történelemben - nem az osztrák, hanem a magyar himnuszt hallhatták a résztvevők. Az ünnepi szertartáson magyar királynévá koronázták Zita főhercegnőt.

Az új osztrák-magyar uralkodó nagyon nehéz időkben ülhetett a trónra, hiszen 1916 végére a háború már teljesen kimerítette birodalmát és komolyan kellett foglalkoznia egy esetleges különbéke gondolatával. Ám a lehetőséget elmulasztotta, - részben mert az antant nem szorgalmazta túlságosan ezt a lépést, részben pedig mert saját diplomatái, főleg az őt eláruló Czernin külügyminiszter megakadályozták a véghezvitelét. Ám kiemelendő: IV. Károly szinte mindent elkövetett a békéért, józan és megegyezést kereső hozzáállását még a háború utáni brit-francia diplomácia is elismerte. A különbéke esélye azonban 1918 -ra elszállt, maradt a keserves vereség és annak minden borzalmas következménye. 

negyedik_karoly2.jpg

A Monarchia elvesztette a háborút - 1918 november 3 -án aláírták a padovai fegyverszünet - majd szétesett  a birodalom, aminek egyértelmű jeleként 1918. november 12-én az Osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés kikiáltotta az Osztrák Köztársaságot. Előtte való nap IV. Károlynak alá kellett írnia nyilatkozatát a trónról való lemondásáról. Hasonló nyilatkozatot kellett aláírnia november 13 –án is (Eckartsaui nyilatkozat) uralkodói jogainak magyarországi lemondásáról.

„ … Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok, és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.”

Hazánk 1918 november 16 –án, független, önálló köztársaság lett. IV. Károlynak nem volt más választása, mint a visszavonulás. A koronájától megfosztott fiatalember Svájcba vonult vissza.

Ám a magyar politikai helyzet úgy alakult, hogy a Tanácsköztársaság és az ellenforradalom hónapjai után megerősödtek a királypárti hangok és számos magyar arisztokrata - például a köztudottan legitimista ifjabb Andrássy Gyula gróf (a korábbi miniszterelnök fia) - követelni kezdte az utolsó törvényes uralkodó visszatérését. A hangok elhallatszottak IV. Károlyig is, aki örömmel és tettre készen vállalkozott a magyar trón elfoglalására.

Első hatalomátvételi kísérletére - mely első királypuccs néven vonult be történelmünkbe - 1921 tavaszán kerül sor, amikor IV. Károly svájci kastélyából Budapestre repült, ahol Horthyval találkozott. A békés hangvételű megbeszélésen a kormányzó elutasította a király trónra lépését, tekintettel a nemzetközi helyzetre és az antant ezen lépést tiltó utasítására. IV. Károly azonban a megbeszélést követően nem hagyta el az országot, csupán Szombathelyre távozott, ahol már várták hívei és a mellé állt magyar katonák. Támogatóit látva, Károlyon újra optimizmus vett erőt és ezúttal levélben szólította fel Horthyt, hogy tegye lehetővé trónra lépését. A kormányzó azonban újra elutasította a királyt és ezúttal antant katonákat küldött IV. Károly határon kívül "segítésére". A király akkor még óvakodott az erőszaktól, így végül békésen tért vissza svájci birtokaira. 

negyedik_karoly7.jpg

A királyi pár és mögöttük, középen Rakovszky István

A második visszatérési kísérletre fél évvel később, 1921 október 20 -án került sor. Ezen a napon IV. Károly és felesége repülővel Dénesfára érkeztek, ahol azonnal találkoztak legfőbb támogatójukkal, a nyugat-magyarországi felkelés egyik vezetőjével, Ostenburg-Moravek Gyula őrnaggyal. A magyar katonatiszt egy egész csendőr-zászlóaljat sorakoztatott fel a király fogadására. A katonai egységet másnap Sopronban "gárda vadászezreddé" nyilvánították, Ostenburg-Moravek Gyula pedig megkapta a királytól az ezredesi rendfokozatot. Közben csatlakozott hozzájuk Lehár Antal ezredes is (Lehár Ferenc zeneszerző öccse), illetve Rakovszky István, aki korábban (1921 júliusáig) a nemzetgyűlés elnöke volt. Lehár az összesen 6 ezer fős királyi haderő élére állhatott, Rakovszkyt pedig IV. Károly kinevezte Magyarország miniszterelnökévé. Ezzel egyidejűleg árnyékkormány alakult, melyet számos egyházi főméltóság és a magyar arisztokrácia jelentős része is támogatott. (Legitimistaként volt ismert gróf Teleki Pál miniszterelnök is, akinek éppen emiatt kellett lemondania 1921 április 14-én.)

negyedik_karoly3.jpg

Misézés a vonat mellett, útban Budára, 1921 október 22 -én

A hatalomátvételre készülő királyi pár ezt követően, saját seregével vonaton indult Budára. Közben október 22-én Horthy Miklós hűségre szólította fel a magyar hadsereget. A kormányzó félelme nem volt alaptalan, a magyar katonák nagyobbik része ugyanis nehezen lett volna harcra bírható Magyarország utolsó királya ellen. A kialakult furcsa helyzetet végül Gömbös Gyula oldotta meg, aki megbízható és kormányhű polgári lakosokból, fiatalokból, egyetemistákból szervezett hadsereget a királyi csapatok megállítására. A részben reguláris erőkből, részben egyszerű egyetemistákból álló szedett-vetett "hadsereg" október 22-én harcra készen indult a nyugatról érkező "királyi vonat" elé. 

A budaörsi csata október 23 -án hajnalban kezdődött, amikor a kormányhű erők első százada tűz alá vette a Buda felé közeledő vonatot. A vonatról leszálló királypártiak Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével felvették a harcot a fiatalokkal, miközben elfoglalták Budafokot. Ám a Nagy Pál altábornagy vezette horthysta alakulatok létszámfölényüket kihasználva október 24 -ére körbekerítették a királypártiakat. A IV. Károlyhoz hű parancsnokok azonban el akarták kerülni a vérontást és az első 16 halálos áldozat után felhagytak az egyetemisták lemészárlásával. Elhatározták, hogy megvárják a király parancsait. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a sokkal képzettebb királyi csapatok győzhettek volna Budaörsnél, ám csak nagy vérontás árán, ami ráadásul hiábavaló lett volna, a Budánál már ekkor felsorakozó jóval nagyobb reguláris magyar hadsereg miatt.)

negyedik_karoly4.jpg

IV. Károly fő támogató: Ostenburg-Moravek Gyula, ifjabb Andrássy Gyula és Rakovszky István

IV. Károly megdöbbenve konstatálta az összecsapás hírét, mert lelke mélyén úgy hitte: csapatai előtt és közeledésének hírére sorra átáll majd minden magyar katonai egység. (Ami egyébként részben meg is valósult, hiszen két napos utazása során több magyar településen is csatlakoztak erőihez magyar honvédek.) Végül mikor megtudta, hogy erőit bekerítették, és Horthy komoly reguláris csapatokat vont össze Buda előtt, parancsot adott a visszavonulásra. A visszavonulásból azonban lefegyverzés lett, csapatai megadták magukat. Az uralkodó október 25 -én került a kormányerők kezére, akik a tatai Esterházy-kastélyba vitték, házi-őrizetbe. Másnap Horthy úgy döntött: a tihanyi apátság jól védhető termeiben szállásolja el a királyi párt, amíg az antant nem dönt sorsukról. 

IV. Károly és Zita királyné csak pár napot "vendégeskedett" Tihanyban, október 31 -én, Lord Selby ezredes vezetésével antant tisztek vitték őket az aszófői vasútállomásra, majd onnan vasúton Bajára. Itt már várta őket egy brit hadihajó, a Glowworm, melyre november elsején átszállva a Dunán hajóztak le egészen a vaskapuig.

negyedik_karoly6.jpg

Az utolsó magyar király és felesége, Zita királyné

Az út később a Fekete-tengeren folytatódott a Cardiff hadihajón, mely egyenesen Madeirára szállította a királyi családot. A legvégső uticélt, a Portugáliához tartozó gyönyörű szigetcsoport legszebb városát, Funchal -t, 1921 november 19 -én érték el, ami után megkezdődött IV. Károly száműzetése. Közben Magyarországon, 1921 november 6-án - történelmünk során negyedszer (1620, 1707 és 1849 után) - az országgyűlés kimondta a Habsburg-Ház trónfosztását, és megszületett az ezt rögzítő 1921/XLVII törvénycikk.  

negyedik_karoly8.jpg

A Glowworm Baján, IV. Károly hajóraszállásával / a kép forrása: Johann Eilingsfeld kapitány fotóhagyatéka/

Az ifjú, alig 34 éves uralkodó száműzetése azonban nem nyúlt hosszúra, ugyanis szervezetét alig fél évve Madeirára való érkezése után megtámadta a Spanyolnátha kórokozója. IV. Károly, az utolsó magyar király 1922 április elsején hunyt el Funchalban, a Quinta do Monte-villában. Egy gyászoló özvegyet és nyolc (!) gyermeket hagyott hátra. Boldoggá avatására 2004 október 3-án került sor a Vatikánban, II. János Pál pápa által. 

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd fel Facebook oldalunkat is!

jegyzet_tcikkek_1.jpg

 ***

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr9813173956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Leon Uris 2017.11.05. 01:37:04

Érdekes poszt egy méltatlanul "hanyagolt" történelmi alakunkról, az utolsó magyar királyról. IV. Károly erős hitű, józan gondolkodású, magyarokat szerető uralkodó volt. Egyik mondata így szólt: "Jobb nép a világon nincs, mint a magyar."

Jericho. 2017.11.05. 02:50:35

Bár a Habsburgok szerepe hazánk történelmében erősen vitatott - és sok véráldozattal járó három szabadságharcunk (1604, 1703, 1848) okán inkább negatív, mint pozitív - IV. Károly esetében talán megelőlegezhető, hogy jó király lett volna. Rövid ideig igazgatta hazánkat és az a két esztendő is inkább a háborúról szólt, ugyanakkor több cselekedete, döntése is arra utal, hogy velünk, magyarokkal előzékeny, békés és megegyezést kereső uralkodóként viselkedett. (A poszt amúgy nagyon tetszett. Grat!)

arbiter elegantiarum 2017.11.05. 12:30:09

Érdekes volt olvasni IV. Károlyról, főként mert róla azért elég keveset tanulunk az iskolában. Megtanítják velünk, hogy ő volt az utolsó király Magyarországon és slussz. Erős vallásossága, folyékony magyar tudása és két visszatérése, melyek során nagy számban álltak ki mellette magyar politikusok, hírességek és katonatisztek, újdonság volt számomra. Köszi a posztot!

Chris Kyle 2017.11.05. 16:17:12

Vannak, akik úgy vélik, IV. Károly nem tekinthető MAGYAR királynak, hiszen osztrák volt. De ezen az alapon az utolsó magyar király III. András volt (1290-1301), de még ő is csak szegről-végről volt magyar, hiszen az Árpád-házi királyok köztudottan külföldi feleségeket választottak, így utódaik is eleve fele részt voltak csak magyarok. Aztán III. András után az Anjouk franciák, a Jegellók litvánok, Mátyás kun, a Habsurgok meg osztrákok voltak.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2017.11.05. 19:55:56

Funchalban Monte templomában mindig van nemzeti szalagos koszorú Károly sírján. A templom előtt szép, egész alakos szobra áll.

Fabius Q 2017.11.06. 00:14:54

@Chris Kyle: mindig is értelmetlennek tartottam az efféle megközelítéseket, hiszen akkor nagy történelmi alakjainknak is legalább 70%-a külföldinek (vagyis nem magyarnak) minősülne. Pl. Kossuth, Petőfi, Zrínyi, Damjanich, Mátyás ... stb.

laci_52 2017.11.06. 00:15:14

A Habsburgok nekünk, magyaroknak semmi jót nem hoztak. Deák nagyot hibázott a kiegyezéssel(Kossuth meg is írta neki és igaza is volt!), mert ezzel a hanyatló Habsburg-birodalomhoz láncolta országunkat, ennek lett következménye Trianon.

Károly uralkodóként nem sok jót tett országunkért, a Habsburgok mindegyik trónfosztása helyes döntés volt, bárcsak már 1707-ben Rákóczinak vagy 1849-ben Kossuthnak véglegesen sikerült volna!

Morpheus. 2017.11.06. 00:20:52

@laci_52: A Habsburgok megítélésének kérdése nagyon megosztja még a történészeket is. A töröket például kiűzték innen, viszont véresen verték le legnagyobb szabadságharcunkat (1848/49 -ben). Aztán a dualizmusban iparosították és gazdaságilag felemelték az országunkat, viszont utána belerángattak bennünket (ráadásul rossz oldalon) egy világháborúba. Nagyon vegyes, de inkább negatív az összkép.

Stenonis 2017.11.06. 19:29:29

@laci_52:
Nem akarlak megbántani, de a Habsburgok nélkül Magyarország sem lett volna...
A maradék Magyar Királyság és Erdély együtt sem lett volna képes a török kiűzésére.

kakukk123 2017.11.08. 06:57:07

@Morpheus.: ez a "belerángattak minket egy világháborúba" nem teljesen stimmel. Ha Tisza nem tököl annyit, nem lett volna világháború, mert a KuK csapatok hamarabb bevonultak volna Belgrádba, minthogy a többiek mozgósíthattak volna. A lázadozó szerbek leverve, tessék továbbmenni. Kismillió ilyen regionális konfliktus volt a 19. században, amelyekből nem lett világháború.
A fő probléma az volt, hogy a vén hülye Ferenc Jóska a Német Birodalomhoz kötötte a Monarchia szekerét, úgyhogy amikor eszkalálódtak a dolgok, a Monarchia sorsa azon állt vagy bukott, hogy nyernek-e a németek, vagy sem. Egy paraszthajszálon (és az amerikaikon) múlott, hogy nem nyertek. Innentől irány Trianon.

Thomas Dantes 2017.11.09. 12:06:06

@kakukk123: Tévedsz. Nem lett volna világháború ha előbb bevonulunk Belgrádba? Ezt mégis honnan szeded, te találtad ki? Az oroszok megmondták, háborúba lépnek Szerbiáért. Akkor is hadat üzennek ha sikerül gyorsan Belgrádba bevonulni.

Kismiló ilyen konfliktus volt? Nem, nem volt. Épp ez a lényeg, hogy a szerbek azért mertek a Monarchiával szembe szállni mert az oroszok garantálták hogy hadba lépnek!
A Monarchia meg épp azért mert ennek ellenére is neki menni a szerbeknek, mert a németek meg azt garantálták, hogy ha az oroszok hadatüzennek, ők is belépnek háborúba.

Honnan szedsz ilyeneket? Mégis hol és kinél olvastál ilyet? Komolyan érdekel, magadtól találtad ki, vagy olvastad valahol?

Mert a jelek szerint az alapvető információd sincsenek meg a témáról.

Rigó Olga 2017.11.19. 11:30:37

Olvastam IV.Károly király életéről szóló kiadványokat, sőt megtiszteltetésben volt részem szentté avatására meghívásban részesültem!
Sajnos nem tudtam elmenni, azonban voltak kedveseek tájékoztatni.
A hatalomvágyat sosem tudtam értékelni, igazságosságra neveltek, felsőszintű munkahelyemen szerettek! Higy sajnos nem engedték trónralépését, hiba volt, mert az addigi félreértéseket kiküszböltük volna, virágzó Magyar hont teremthettettünk volna!