Miért volt legyőzhetetlen az ókori Spárta? [19.]

2017. augusztus 21. 00:11 - Harmath Árpád Péter

Spárta ókori történelme során mindvégig katonaállamként létezett, mely évszázadokon keresztül legyőzhetetlenségével tűnt ki a korabeli hellén világ poliszai közül. Harcosai fegyelmezett, jól felszerelt, egyszerre mozgó, korszerű eszközökkel ellátott és testi erőben kiemelkedő katonák voltak, akik egész életüket a háborúskodásnak, az edzésnek illetve harci tudásuk fejlesztésének szentelték. Ilyen módon tökéletes harcosokká (szinte harci "gépekké") váltak, akik megdöbbentően jól bírták a testi igénybevételeket, fájdalmakat, a menetelést és a párharcokat. A spártaiakat az egész korabeli világ félve tisztelte évszázadokon keresztül. Érdemes tehát közelebbről is megismernünk ezt a szokatlanul szűkszavú és csak a küzdelemnek élő népet.

sparta1.jpg

Spárta városát a Hellas déli területeihez tartozó Peloponnészosz félszigeten alapították meg a dórok, mégpedig a Krisztus előtti X. században, valamikor 950 - 1000 körül. Az északról érkező, harcias dórok - akik a görögség egyik csoportját alkották a iónok, aiolok és akhájok mellett - gyakorlatilag lemészárolták a Spárta környékén élő akhájokat, majd a túlélőket hatalmuk alá kényszerítették és létrehozták saját államukat. Ilyen módon egy furcsa duális társadalomszerkezet alakult ki már Spárta alapításakor, a katonáskodó urak (dórok) és az alávetett, őket kiszolgáló elnyomottak (akhájok) részvételével. Az utóbbi réteg tagjait nevezték később helótáknak.

A Spárta környéki területeken idővel négy további, dórok lakta város jött létre, melyek a központtal együtt alkották Lakedaimón államát. Így a spártaiak önmagukat lakedaimóninak nevezték, ezt volt hivatva jelezni, harci pajzsaikra festett lambda betű is. Spárta történetében fontos fordulópontot jelentett Lükurgosz uralkodása, aki a Krisztus előtti 8. században valamikor 750 körül megalkotta a katonaállam évszázadokig érvényben lévő alkotmányát, hatalommegosztási rendszerét és az azonos méretű földparcellákra épülő egyenlőség elvét.

spartai_falanx.jpg

Az említett alaptörvény a legfelső hatalmat négy testület közt osztotta meg, vagyis a két király (egyik szakrális vezető, a másik a hadsereg feje), a népgyűlés (apella, ekklészia), az ephoroszok tanácsa és a vének tanácsa (gerúszia) vezették Spártát. A testületek egyúttal egymást is ellenőrizték: a felügyelők (ephoroszok) öten voltak, évente kerültek megválasztásra, a népgyűlés által és szinte minden fontos államügybe beleszólásuk lehetett. Az ephoroszok még a királyokat is leválthatták. A népgyűlés választotta meg a tisztségviselőket, a királyok vezették a hadsereget és a népet, a vének tanácsa pedig a legfontosabb kérdésekben adott, figyelmen kívül nem hagyható tanácsokat a többi "szereplőnek". 

A spártaiak élete egészen sajátosan zajlott: a gyermekek csak 7 éves korukig nevelkedtek otthon (családjaik körében) majd egészen 30 éves korukig az állam vette kézbe nevelésüket, tanításukat végül katonaként való foglalkoztatásukat. A harmincadik életévük betöltését követően - szolgálatukat letudva - végre leszerelhettek, majd saját családot alapíthattak és a népgyűlés tanácskozásain is részt vehettek. A spártai kamaszok tanítása meglehetősen egyoldalúan történt: főleg a testi edzésekre, harcra, a fegyverek használatára és a hadtudományokra épült, másodsorban a spártai szokások, hagyományok, vallási ismeretek elsajátítását célozta. Az oktatás anyagát csak a legkisebb részben képezték az elméleti tudományok. A spártai fiatallal szemben három fő elvárás fogalmazódott meg: 1. legyen bátor, erős, a harcban profi 2. ismerje és kövesse a spártai hagyományokat, vallási szokásokat 3. engedelmeskedjék a spártai alkotmánynak, a törvények szellemének és Spárta vezetőinek. A spártai ifjak a Krüpteia vallási ünnep alkalmával kerültek "beavatásra". Ekkor bizonyíthatták, hogy elég bátrak és erősek, hiszen életben tudnak maradni egyetlen fegyverrel is a "vadonban" (elhagyott vidékeken) és képesek megölni egy felnőtt helótát. Ha a feladatot teljesítették teljesértékű spártai katonává váltak.

spartaiak.jpg

A spártai férfiak élete tehát az állandó edzés, gyakorlatozás és háborúzás jegyében telt, ami részint az állam berendezkedéséből fakadt, hiszen a lakosság kétharmadát az elnyomott, jogfosztott helóták alkották, akiket "féken kellett tartani", részint a spártai állam állandó háborúiban gyökerezett, melyeket a városállam a környező településekkel - például Argosszal, Árkádiával, Messzénével - szemben vívott. Mivel a spártai férfiak katonáskodtak, az élelem-termelés, gazdálkodás, kézműveskedés (illetve korlátozott kereskedelem) a helótákra és a partokon, városokban élő perioikoszokra (körüllakókra) maradt, akiknek a megtermelt javak jelentős részét át kellett adniuk a spártaiaknak. 

A spártai harcmodor a hoplita nehéz-gyalogosokra épült, akik többnyire phalanxba rendeződve küzdöttek. Legfőbb fegyverzetüket a pajzs, a kétélű, egyenes kard és a lándzsa alkotta. A phalanxban többnyire 50 hoplita gyalogos állt szorosan egymás mellett, 7-8 sor mélységben, miközben minden katona a bal karján lévő pajzzsal védte magát és szomszédját. Támadásnál a sorok előrenyújtották lándzsáikat, így pajzsokból és lándzsákból álló "páncélos sündisznó alakzat" tartott az ellenség felé. Bár a spártaiak alkalmaztak lovas egységeket is, a főszerepet a csaták többségében a gyalogság játszotta. 

Ami a spártai háborúkat és történelmet illeti, három szakaszra osztható Spárta krónikája: az első évszázadokban a katonaállam főleg a Peloponnészosz félszigeten való egyeduralom megszerzéséért indított hadjáratokat (messzénai háborúk, argoszi háború), a második szakaszban a fő rivális Athén felé indultak katonai akciók és háborúk, a harmadik szakaszban pedig a hanyatlás következett, a makedónok és rómaiak felbukkanásával. 

sparta_terkep.jpg

Krisztus előtt 550 -re Spárta nagyjából már uralta félszigetét és létrehozta a Peloponnészoszi-szövetséget, melybe szinte minden környező államot belekényszerített. Később következtek a perzsa háborúk, melyekben Spárta komoly szerepet játszott, főleg a 480 -as thermopülei csatában.

A híres ütközet előtt a görögség abban állapodott meg, hogy a hatalmas túlerőben érkező perzsa hadat a Thermopülai szorosnál állítják majd meg, ha pedig a a megállítás nem sikerülne, akkor Athén lakosságát a környező szigetekre menekítik, a főerő pedig az Iszthmoszi szoros mögé vonul vissza. A terv végrehajtására 7-8 ezres görög had gyűlt össze, melynek felét peloponnészosziak, főleg spártaiak adták, míg másik felében főként athéni, thébai, lokriszi, phókiszi és egyéb városállamokból érkező katonák készültek az összecsapásra. Mivel azonban egy helybéli elárulta a perzsáknak, hogy milyen módon kerülhető meg a szoros, a hellén vezetők úgy döntöttek, hogy kimenekítik a fősereget, amíg 300 önmagát feláldozó bátor spártai feltartóztatja a túlerőt. A feladatra Leonidasz spártai király vállalkozott, 300 legjobb harcosával. A terv bevált: bár a 300 hős spártai mind egy szálig elesett, a görög sereg megmenekült és a Szalamiszi tengeri csatában győzelmet aratott a perzsákon. Egy évvel később pedig a a 479 -es plataiai csatában a görögség megint csak a spártaiaknak köszönhetően kerekedett felül - mégpedig Pauszaniasz vezetésével - a perzsákon.

A későbbiekben Spárta legfőbb ellenfele Athén lett. Krisztus előtt 431 és 404 között, 30 éven keresztül zajlott a háború a két városállam és szövetségi rendszereik között. A hosszú küzdelem Spárta diadalával ért véget. A katonaállam ezzel hatalma csúcsára ért, az egész korabeli világ elismerte megkérdőjelezhetetlen katonai erejét, elsőbbségét és legyőzhetetlenségét. Innentől 33 éven keresztül Spárta egyeduralma és dominanciája határozta meg a hellén világ életét.

Spárta fénykora azonban a IV. században véget ért, megkezdődött egy lassú hanyatlás, melynek első jeleként Thébai városállama váratlan és meglepő győzelmet aratott csapatai felett a leuktrai csatában (Kr.e. 371). A thébai-boiót sereget Epameinóndasz vezette. A diadallal rövid időre Thébai lett a hellén világ vezető polisza, majd felemelkedett Makedónia és többek közt Spártát is legyőzve átvette a görögség feletti uralmat. Végül a római terjeszkedés a Krisztus előtti 2. század közepén teljesen háttérbe szorította a hajdan legyőzhetetlen görög katonaállamot. Spárta lassan eltűnt a történelem színpadáról.

A címben megfogalmazott kérdésre - a poszt alapján - választ megfogalmazva, kijelenthetjük: Spárta valóban évszázadokon keresztül volt szinte legyőzhetetlen, mely idő alatt a katonaállam neve egyenlő volt a bátorsággal, a legyőzhetetlenséggel és a vad, harciassággal. Egykoron az egész ismert világ rettegett tőlük, hiszen a spártai hadsereg legendás sikerekkel vett részt háborúiban. Csatáikban győztek, mert fegyelmezetten, fájdalmat, megfutamodást nem ismerve, megbonthatatlan egységet alkotva harcoltak, mégpedig kitűnő fegyverekkel, a korszak harcmodorát, a phalanxot tökélyre fejlesztveGyakorlatilag Lükurgosz korától, azaz a Kr.e. VIII. századtól egészen a IV. század első harmadáig - vagyis 400 éven keresztül - alig akadt valódi ellenfelük. Győztek, mert egyéni küzdelmeikben erőt és profizmust mutattak és mert akkoriban (és talán azóta sem) volt másik olyan hadsereg a Földgolyón, mely annyi alázattal, igyekezettel és összetartással háborúzott volna, mint a spártaiak.  

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnek találtad, keresd Facebook oldalunkat is!

Eddigi posztjain!

jegyzet_tcikkek.jpg

2017.08.21.(00:05)

37 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzettar.blog.hu/api/trackback/id/tr4512765016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jager_ 2017.08.21. 07:02:10

Hihetetlen volt a spártaiak harci szelleme, egyedülálló a történelemben: a végsőkig küzdöttek, soha nem adták fel, soha nem futamodtak meg. Csak a bátrakat tisztelték.

Harmath Árpád Péter 2017.08.21. 07:07:50

@Mountain Dew: ... igen, így van. Amellett tisztelték hagyományaikat, hőseiket, felmenőiket. A spártai és athéni életfelfogás nagyon eltért egymástól.

Dr. Nagy László 2017.08.21. 11:09:21

A leuktrai csata i.e. 371 -ben Spárta megdöbbentő veresége mellett a phalanx harcmodor kudarcát is jelentette. Bár Nagy Sándor még alkalmazta Perzsia legyőzésekor, Róma már egyértelműen más szisztéma szerint harcolt és a Pydnai csatában tönkreverte a phalanxban harcoló görögöket. A leuktrai és pydnai csaták a hadtörténelem fontos szakaszhatárait jelentették.

Harmath Árpád Péter 2017.08.21. 11:16:43

@Dr. Nagy László: Spártát a hoplita harcmodor, a falanx alkalmazása, a fegyelem, a kitartás és a kézitusákban mutatott hihetetlen profizmus tette szinte legyőzhetetlenné. Azonban Spárta megújulásra kevéssé volt képes, ráadásul belső válságok és egy erodálási folyamat is kezdetét vette a IV. században. Mindezek együtt okozták hanyatlását.

Történelemtanár_ 2017.08.21. 11:34:01

@Harmath Árpád Péter: A létszám problémák is Spárta ellen szóltak. Thébai még nem ezen az alapon győzte le, ám később a macedónok és rómaiak, nagyobb létszámú seregeket is ki tudtak állítani ellene.

De Wer 2017.08.21. 11:51:02

@Simao Sabrosa: nem a létszám számított, hanem egyszerűen a phalanx harcmodor felett elszállt az idő. Már Epameinóndasz sem a klasszikus phalanx harcmódot alkalmazta a spártaiak ellen Leuktra mellett. Aztán a rómaiak kisebb, mozgékonyabb, kardvívásra épített, hosszabb gladius kardokkal harcoló egységei fel tudták törni a görög phalanxot. Spárta nem volt hajlandó a megújulásra, ragaszkodott az idejétmúlt hagyományos phalanxhoz. Ez volt katonai hanyatlásának oka.

Zacskóstej 2017.08.21. 11:51:04

Ráadásul kik győzték le őket.....a Thébai szent csapat...

vajdasagi 2017.08.21. 13:04:28

@szingularitás: Nem vagyok történész, és nem is vagyok eléggé informált e téren. De a római légiók is valamiféle zárt alakzatokat alkottak, nem? Mi volt annak a neve, és miben különbözött a phalanxtól?

David Carradine 2017.08.21. 13:04:47

A cikk rendben van, de a képen az szerintem egy 16 sor mélységben tagolt makedón falanx, 5 méteres szariszákkal...

Jakab.gipsz 2017.08.21. 13:05:23

Úgy tűnik Spártában működött a fékek és ellen súlyok rendszere még is elbuktak egy egyszerű csatában, a későbbiek során, és a demokráciát is elszúrták.

Mr. Waszabi 2017.08.21. 13:06:01

@szingularitás: azért ez így nem igaz. Ugyanis a phalanxot ő utánuk minden hadsereg sikerrel alkalmazta, elsőként a rómaiak, egészen a modern korig. A használt fegyvernemek tekintetében voltak ortodox szemléletűek. Amikor a perzsák oldalán megjelentek szkíta lovas íjjászok, komoly fejtörést okoztak a spártaiaknak. Az íjjat elvetették - inkább megtanultak a mintegy 27 kilós páncélzatban/felszerelésben futni. Már mint lefutni a lovas íjjászokat :) Ennek köszönhették a plataiai csatában aratott győzelmüket. De nyilvánvaló, hogy fejleszteniük kellett volna haderő nemeiket, hisz mások is ezt tették.

Harmath Árpád Péter 2017.08.21. 13:10:15

@David Carradine: igen. A kép a phalanx harcmodort mutatja be. Szemlélteti ezt a tipusú harcot. Ebből a szempontból mindegy, hogy makedónok vagy spártaiak vannak e a képen.

Pierr Kardán 2017.08.21. 13:25:58

Egyesek azt állítják, hogy nemcsak a kétségkívül jól kiképzett és nagyon fegyelmezett harcosoknak, valamint a hatékony harcmodornak volt köszönhető a spártaiak sikersorozata, hanem annak is, hogy már ie. 650-ben használtak acélból készített fegyvereket, amelyek sokkal erősebbek és jobbak voltak mint a korabeli ellenfelek bronzból, vagy lágyvasból készített fegyverei.

www.nytimes.com/2002/08/12/nyregion/lyle-borst-89-nuclear-physicist-who-worked-on-a-bomb-project.html?mcubz=1

David Carradine 2017.08.21. 13:56:04

@Dr. Nagy László: A harctéri taktika mindig változhat, és néha ismétli önmagát, a lényeg az adott szituációban elérhető hatékonyság. Amit egy korban meghaladtak, az egy sok száz évvel későbbiben megint újszerűen tudott hatni, hatékonyan fellépni, ha már nem volt felkészülve az ellenfél annak leküzdésére. A 16-17. század pikás gyalogsági harcászata azért erősen emlékeztet a görög (de főleg makedón, pika vö. szarisza) falanx-harcászatra, amivel a nehézlovasság korábban döntő csatatéri fölényét sikerült megtörni (természetesen a tűzfegyverekkel kiegészítve). A nehezen mozgó, alapvetően védekező harcászatra berendezkedett spanyol terciókat meg éppen a 17. század második felében a 30 éves háború nyomán kezdte felváltani egy mélységében kevéssé tagolt (általában 6 soros), elnyújtottabb, támadásra, gyors csata eldöntésre alkalmasabb, mozgékonyabb gyalogos arcvonal, ami azonban sebezhetőbb is, oldaltámadás, bekerítés esetén igen csak bajba tud kerülni. A hatékonyságát ugyanakkor megadta a nagyobb frontvonal (nehezebb bekeríthetőség), az egyszerre sokkal több effektív harcoló alakulat (a tercio közepe lényegében tétlenül állt, csak az az oldal harcolt a négyből, amit támadtak éppen, a muskétások meg újratöltögettek középen), illetve az, hogy korábbi sikertelenségeik miatt a lovasság, főként a nehézlovasság sokat vesztett presztízséből, a modernebb hadvezetés már nem annyira építette rájuk egy csata kimenetelét. És akkor elviekben már megint a görög falanxnál kötünk ki.

Gergice 2017.08.21. 13:56:22

Kíváncsi lettem volna, hogy mi lett volna az eredménye a spártai eugenikai kísérletnek. Hosszabb távon biztos érdekes dolgok jöttek volna ki belőle. Talán nagyobb, gyorsabb, erősebb emberek? Mindazonáltal az az időszak, amikor ezt a könyörtelen szelekciót alkalmazták, nem volt hosszú. Próbáltam utánakeresgetni, de úgyfest a lükorgoszi elveket talán csak 2-3 generációnyi időre alkalmazták, utána a spártai harcosok leszármazottai arisztokratákká váltak és ugyanúgy zsoldos seregeket használtak, mint sok más polisz.

David Carradine 2017.08.21. 13:56:28

@Harmath Árpád Péter: Igen. Hozzászólásom nem is lehúzás, csak kiegészítés. Elnézést, ha félreérthető lettem volna. A neten hirtelenjében én sem találtam jobb képet a falanx harcmodorra... :)

Harmath Árpád Péter 2017.08.21. 14:08:05

@David Carradine: semmi gond, valóban nehéz olyan képet találni, ami minden szempontból tökéletes. Sajnos ez sem az, itt a posztban, hiszen a makedón szarisza valóban hosszabb volt, mint a klasszikus spártai fénykorszak phalanxaiban alkalmazott lándzsa. De talán a rajz így is szemlélteti a phalanx lényegét, a zárt alakzatú, pajzsokkal védett, és előreszegezett lándzsákkal kialakított hadrendet.

De Wer 2017.08.21. 14:26:39

@vajdasagi: a rómaiak nem a görög phalanxot alkalmazták, hanem csatasorban küzdöttek, több fegyvernemet illetve taktikát bevetve. Volt lovasságuk, nehéz-gyalogságuk, hajítógépeik, íjászaik. A lényeg a rugalmasság volt, a helyzet változásához mindenkor alkalmazkodó flexibilitás. Mindezzel szemben a görög phalanx merev volt, kevéssé alkalmazott más fegyvernemet és nem változtatott a "felálláson" akkor sem, ha a csata alakulása azt megkövetelte volna. Ezért vált idővel korszerűtlenné.

Gudzilla 2017.08.21. 14:26:54

@Dr. Nagy László: A leuktrai csatában falanx győzött a falanx ellen, pontosabban a jobb taktika megverte a hagyományokhoz túlságosan ragaszkodó ellenfelet. A püdnaiban sem a falanx mondott kudarcot, hanem a hadvezetés, már ha hinni lehet a beszámolóknak. A falanx időről-időre visszatért, sőt ugye a középkor jelentős részét végigkísérte, lásd svájci gárdisták, német landsknechtek, tehát a nagy szálfegyverek, pikák időtállónak bizonyultak.

Dr. Nagy László 2017.08.21. 14:37:43

@David Carradine: @Gudzilla: gyakori tévedés a késő ókori (római), pláne középkori seregek esetében a harcrendbe szervezett csata-felállást klasszikus görög (spártai) phalanxnak minősíteni, csak azért, mert szoros egységekbe szervezetten, esetleg mobil védművekkel (pajzsokkal) küzdöttek bizonyos alakulatok. A klasszikus vagy spártai phalanx dárdákkal - pajzsokkal harcolt és itt a "harcolt" kifejezést kell aláhúzni két vonallal. Ugyanis mind az offenzív, mind a deffenzív küzdelem így történt. A klasszikus phalanx tagjai a felvett formációban támadtak és védekeztek, az alakzat nem bomlott fel. A római és középkori hadseregek időnként a védekezés bizonyos szakaszaiban felvettek deffenzív, zárt alakzatokat, de csak időlegesen. A támadás - védekezés nem ez alapján történt. Amellett mindig több fegyvernem volt a csatatéren és az egészet a rugalmasság jellemezte. Az alakzatok változtak, időnként átrendeződtek, felbomlottak, egyesültek, újjá alakultak a hadvezérek utasításai alapján, vagy hirtelen változásra a kisebb parancsnokok vezényletére. Az egész alapjaiban volt más, mint a spártai harcmodor.

báró Csekonics 2017.08.21. 15:30:13

@szingularitás: így van. A leghatékonyabb mindig az, ha minden rendelkezésre álló fegyvernemet használnak - lehetőség szerint igyekezve az adott egység előnyét kidomborítani, a hátrányát pedig egy másikkal tompítani.
(Vö. páncélosok gyalogsági támogatással - illetve vica versa - történő együttes bevetése.)

Recensens 2017.08.21. 15:50:48

@Pierr Kardán: ez érdekes. A spártaiak fémfegyverei erősebb anyagból készültek volna, mint a többi hellén polisz harcosainak fegyverei? Mire hivatkoznak azok, akik ezt vallják?

David Carradine 2017.08.21. 18:10:22

@Dr. Nagy László: Nem azt írtam, hogy az ókori görög falanx azonos akár a római hadviseléssel, akár a középkori gyalogos pikás harcászattal, csak a felvett alappozíció hasonlóságára utaltam. Amin azért sok minden múlott, de ugyanígy a fegyverzeten, a harci morálon és a harci tapasztalaton is. A spártaiaknál ezekből nem nagyon volt hiány, így nyilván lehettek sikeresek. A fegyvernemek pedig mindig is változnak fegyverzetükben és harctéri alkalmazásukat illetően is. Elég csak végigkísérni pl. a lovasság alkalmazását a Karolingok korától az első világháborúig, és ebben minden esetben döntő szerepet játszott a támadó és védő fegyverek technológiai fejlődése, az ennek megfelelően kidolgozott taktikák és ellen taktikák, és nem utolsósorban (mivel a háború pénz, pénz, pénz) a kiképezhetőség gyorsasága, a veszteségek, felszerelés pótolhatósága és a harctéri alkalmazás költséghatékonysága, ami előbbi példámra utalva egyre inkább a lovasság alkalmazása ellen szólt. Nem tudom, hogy mennyire járatos a hadviselés gyakorlatában, én őszintén szólva inkább a középkorral foglalkoztam, mellette azért némi haditornás (fegyverforgatási) tapasztalatom is van, tehát testközelből ismerem ezeket a fegyvereket. Mindenesetre nem látok olyan nagy különbséget az ókori és középkori hadviselés között, mint az ezek és újkori között, amelynél lényegében a gyalogosharcnál a seregtestek alakzatának fegyelmezett egyben tartásával, a szabályszerűen, összehangoltan leadott puska sortüzekkel operáltak, és a csaták rendszerint azelőtt eldőltek, hogy a felek valós fizikai kontakba léptek volna. Ezzel szemben a hidegfegyverek korában ez minden esetben ember-ember elleni kézitusában dőlt el, ilyen szituációban pedig gyakorlati képtelenség az arcvonal és az alakzat maximális fenntartására. A falanx előnye az volt, hogy többszöri mélységi tagolásnak és a fegyelmezett begyakorlásnak köszönhetően egy éppen megbomló, helyenként sérülő arcvonal-szakasz a hátsó sorokból azonnal parancs nélkül, automatikusan pótlódó arcvonal kiegyenlítéssel rövid idő alatt felőrölte egy kevésbé szervezett támadó alakulat erejét. A rómaiak kétségkívül felismerték a gyorsabb, jobban irányítható, manőverezhető, ha kellett újraszervezhető szervezeti egységek előnyét, de az alapelv azért ugyanez volt, egységes zárt falként igyekeztek fellépni, ha kellett ellenállni, ha kellett előrenyomulni. Azon kívül pl. jobban felkészítették és felfegyverezték a katonáikat az ember-ember elleni küzdelemre, ami egy arcvonal megbomlásával, a lándzsákkal való ide-oda tologatás után szükségszerűen bekövetkezik. A görögök valósággal rettegtek a római gladiustól, elborzadtak az általa okozott sebeket látva. A korai és klasszikus középkori európai (lovagi) hadviselésre ez annyira nem volt jellemző, ez a germán hagyományokat vitte tovább, a csata kezdetén többé-kevésbé összetartó arcvonal rövid idő alatt felbomlott, és egyéni harcok sokaságává alakult, amit utána kvázi már nem nagyon lehetett újraszervezni, legfeljebb valamelyik fél teljes visszavonulásával, a seregek komoly eltávolodásával. A gyalogos harcászat újraélesztésével, a zsoldosseregekkel aztán megint előtérbe került a fegyelmezett, formációtartó harcászat, ami folyamatosan ügyelt az egyben tartásra. A feladat itt is a formáció megbontása volt, amit különféle módokon próbáltak elérni. Átértékelődött pl. a lovasság szerepe, ami akkorra a pikásokkal kombinált tűzfegyverek arcvonala ellen frontális támadásban már nem működött, óriási veszteségeket szenvedett, de gyorsan mozgó csapattestként még mindig jól operált a nehezebben reagáló gyalogság oldalba-hátba támadásával vagy a négyszög formációk sarkoknál történő megbontásával, így egy jó taktikai húzással a lovasság még mindig lehetett csatadöntő fegyvernem. Vagy a 16. századi zsoldosseregeknél, landsknechteknél, ahol nem volt lovasság, szintén csatadöntő lehetett a formáció megbontása, résütés, nem a teljes arcvonal hátradobása. Ők gyakran alkalmaztak olyan taktikát, hogy a pikások lándzsaerdejéből kitört egy ember méretű kétkezes karddal felszerelt, többieknél jobb védő páncélzattal ellátott, megfelelő fizikumú harcos, aki igyekezett szétverni az ellenség pikáinak egységét (pusztán a lándzsák lekaszabolásával, félreütésével), az utána a résbe benyomuló pikások pedig igyekeztek szétzilálni az ellenfél arcvonalát. (Ez a haditett nyilván nagyobb kockázat volt, általában dupla zsoldért vállalták vagy éppen büntetésből kapták ezt a feladatot.) Vagyis az ehhez hasonló gyalogos hadseregeknél mindig is létfontosságú volt a kezdő alakzat lehetőség szerinti megtartása (akár front támadásra volt alkalmas, mint a falanx, akár minden oldalú védekezésre, mint a spanyol terció) vagy azonnali újraszervezése (ami a korabeli harctéri kommunikáció miatt nem lehetett túl egyszerű feladat), az ellenfél érdeke pedig ennek a szétzilálása. Ha a formáció felbomlott, akkor jött a menekülés, ott pedig már az egyéni gyalogos katona nem volt ellenfele a későbbi időkben rendszerint üldözésre bevetett lovasságnak.

Jager_ 2017.08.21. 18:26:53

@Pierr Kardán: ezt nem hiszem. Az acél kézifegyverek első megjelenése, inkább a kora-középkorra tehető és a Közel-keleti Damaszkusz, illetve Hispánia volt a két legismertebb acél előállító hely. A legelső acélkardok Kr.u. 900 körül készültek, nagyjából 1200-1300 évvel Spárta bukása után.

David Carradine 2017.08.21. 19:55:29

@Pierr Kardán: Háááát.... A vaskor a régióban már jóval hamarabb beköszöntött, az i.e. 12. században, és az újabb görög néptörzsek dórok, aiolok, iónok már használták. Még a "zegyetemen" tanultuk, hogy lehetett szerepe a vasfegyvereknek a térséget korábban uraló akhájok ellen, akik bronzfegyvereket használtak. A korban alkalmazott vasolvasztási technológia miatt (az ércet lényegében faszénnel fűtött gödörben olvasztották meg) a vas a szénnel ötvöződött - ami az acélgyártás alapja -, így lényegében egy kvázi acél-szerű, tulajdonságú, bár salakkal "fertőzött" anyagot kaptak. Lehetséges, hogy az évszázadok alatt a kovácsmesterek felismerték a tisztítási és egyéb módszereket, hiszen az ő technológiai szintjükön (ahogy később a középkorban is) már természetesen volt lehetőség a különféle anyagokkal ötvözésre, a lágyításra vagy edzésre, ha valaki rájött, hogy ez miért jó. Azt viszont nem gondolnám, hogy ennek titkát csak és kizárólag a spártaiak ismerték volna - ha ismerte valaki -, övék lett volna az acélgyártás monopóliuma, miközben a környező népek ugyanúgy használták a vasat már évszázadok óta, így bármelyik kovács-dinasztia ismerhette, kifejleszthette és elterjeszthette ezt a régióban, amik ráadásul iparilag, technológiailag az akkor erősen mezőgazdaság-centrikus, elzárkózó, elmaradottabb Spárta szintje fölött álltak (pl. Athén). Az, hogy egy "atomprof" (nem régész, nem történész!) kijelenti két rozsdás kard elemzéséből, hogy a spártaiak tömegtermelésben gyártottak acélfegyvert, ami az ő "atombombájuk" volt a korban, ez volt katonai fölényük kulcsa, számomra nem túl meggyőző (mert a linkelt cikkben erről van szó). Tényleg nem is értem, hogy huszonöt éve én miért nem tanultam erről, pedig ez a szenzációs felfedezés már évtizedekkel korábban volt... :)

David Carradine 2017.08.21. 19:55:54

@Pierr Kardán: De most komolyan! (Ezt még leírom, nem bírom megállni...) Spárta - katonaállam. Ez a linkelt cikk meg olyan, mintha a mai világban egy dietetikus kielemezné, hogy a ketrecben egy profi MMA harcos és egy profi informatikus (bár mindketten 90 kilósak), küzdelme csakis és azért végződhetett az MMA-s győzelmével, mert zsírszegényebb, ugyanakkor kalóriadúsabb étrenden élt, és kevesebb mesterséges élelmiszert és szénhidrátot fogyasztott. Ahhoz meg az egésznek semmi köze, hogy tulajdonképpen kinek mi is a "hivatása". Maradjon már mindenki a kaptafánál... :)

nts 2017.08.21. 19:56:33

Javítsatok ki, ha tévedek, de Lükurgosz létezésére semmilyen bizonyíték nincsen. A spártai államról leginkább olyanok írtak, akik nem is éltek ott. Már nem tudom, hol olvastam a párhuzamot a nyugati balos értelmiség és a Spártáról tudósító leginkább athéni írók között. Mindkettő idealizált, az egyik a SZU-t a másik Spártát, noha ideáljuk országában nem biztos, hogy életben maradtak volna. A lényeg, hogy Spártáról egy erősen idealizáló kép maradt fenn. Például az ókorban elég sokat gúnyolódtak a spártaiak kapzsiságán, meg a nagy egyenlőség sem igazán létezett a polgárok között.

Jager_ 2017.08.21. 21:28:06

@nts: hogy ne lenne semmilyen forrás Likürgosz létezésére, barokkos túlzás. Szerepel a hellén néphagyományban, említi Herodotos, Plutarkhosz és Iustinus is, amellett szerepel neve Delphoiban is.

Jager_ 2017.08.21. 21:56:41

... bocsánat, Lükurgoszt akartam írni .. mellesleg alakja olyan, mint Gilgames, Homérosz, Agamemnón, Arthur király, vagy Shakespeare. Létezésük bizonyítékai hiányosak.

David Carradine 2017.08.22. 07:41:26

@nts: A Taigetosz, a helóták pogromszerű gyilkolászása, a fiúgyerekek katonai kaptárakban való személytelen nevelése nem hiszem, hogy különösebben idealisztikus kép lenne. Valószínűleg mindegyik Spártával kapcsolatos mai ismeretünk eltúlzott minden szempontból (abból is, hogy mennyire fanatikusan harciasak és kemények, magukkal szemben is kíméletlenek voltak, és abból is, hogy az ő államrendszerük lett volna a valóban jó és haladó, tökéletesen szervezett, igazságos, bár ismereteim szerint demokratikusabban működött, mint a korabeli Athén, ami hivatalosan demokrácia volt, mikor a spártaiaknak meg két királyuk is volt... :) ). Taigetosz biztosan nem volt (egy deka torzszülött csecsemőcsontvázat sem találtak a környéken, bárhogy is keresték), a helótákat valószínűleg nem gyilkolászták, mert hülyék lettek volna a legjobb saját munkaerőiket (ugye a leírások szerint éppen a legerősebbeket ölték meg közülük...) likvidálni, akikből éltek, maximum megfélemlítették és nem hagyták fegyverkezni. Az biztos, hogy jól működő államstruktúrájuk volt, erős belső kontrollal, az elnyomott helóták miatt is folyamatos hadkészültségben éltek, hiszen azok nagy száma, saját kis számuk miatt mindig erőt kellett mutatniuk, hogy a rendszert fenntarthassák. Emiatt valószínűsíthető a valóban erőteljesen militarizált rendszer, amelyben az uralkodó réteg egyetlen funkciója a katonáskodás, amit a belső elnyomás-megfélemlítés és kiegyensúlyozott vezetés nélkül nem is tudtak volna máshogy megőrizni, és amit a külső ellenfelekkel szemben is jól tudtak kamatoztatni. És amiből szintén levezethetőek a szigorú spártai erkölcsök. A többi meg olyan kitaláció, mint a középkori krónikákban az ázsiai sztyeppéken az egylábúak meg a kutyafejűek birodalmai. Az ókorról szóló ismereteink elég forráshiányosak, a fennmaradt források pedig eléggé megkérdőjelezhetőek, néha több száz év telik el a történés és a közlés között, más forrás pedig nincs. A mai történelemtudomány azonban talán hagyománytiszteletből, hiszen ez volt a tulajdonképpeni alapja, az antik görög-római történelmet a korabeli történetírók közlései alapján más forrás hiányában is tényként kezeli és tanítja (legalábbis a nagy nyilvánosság előtt), pedig ez alapvetően ellenkezik a forráskritika szabályaival. Ha csak valaki komolyan utánaolvas forrásokban pl. a római császárok életének (amit haláluk után esetleg több száz évvel jegyeztek le), akkor azt fogja tapasztalni, hogy ezeknek az írásoknak az értéke időnként kb. alulról súrolja a mai bulvársajtó színvonalát, és ha ezek a cézárok tényleg ilyen debilek lettek volna, és tényleg csak ezekkel az aberrált dolgokkal foglalkoztak volna, akkor a Római Birodalom, mint olyan, tíz évig sem húzta volna, és képtelen lett volna terjeszkedni még a saját városfalain kívül is, nem hogy az egész Mediterráneumban évszázadokon át... A sztorikat a történetírók erősen kiszínezték, eltúlozták, hogy érdekesebbek legyenek az olvasóknak, nyilván voltak benne politikai célzatok is néha (mint ahogy Könyves Kálmánból is borzas hajú, púpos ember lett a krónikákban a későbbi dinasztikus érdekek miatt), néha meg valóban csak filozófusi eszményítésről, politikai utópiákról, allegóriákról van szó, amikkel a gondolkodók saját ideáikat akarták alátámasztani és népszerűsíteni, hozzákötni valami korábbi államalakulathoz bármiféle valós alap és ismeret nélkül (kb. mintha Voltaire Candide-jára hiteles történelmi forrásként tekintenénk). Azonban a sztereotípiáknak, amikből építkeztek valami valós alapja biztosan volt (ahogy a Candide-ban is vannak valós történelmi események), ha nem is pont úgy, ahogy leírták, ahogy Spárta katonai fegyvertényeit, időnkénti hegemóniáját sem lehet vitatni, ami meg történelmi tény. Szerintem.

nts 2017.08.22. 07:41:55

@Mountain Dew: bizonyítékot írtam, nem forrást (ez esetben ez a kettő elválik egymástól). Már az ókorban is kételkedtek a létezésében. Egyik cáfolata a létezésének, hogy még jóval az állítólagos tevékenysége után is jelentős volt a spártai kézműves ipar, ami csak több mint száz évvel az "reformjai" után tűntek el. A vaspénzek meg csak az V. században jelentek meg stb. A ma ismert Spárta kép még véletlenül sem Spártából származik, mintha pl. Louis Aragon írta volna meg a sztálini SZU történetét. Kb. ennyire hiteles (és egydimenziós) a Spártáról alkotott véleményünk is.

Dr. Nagy László 2017.08.22. 08:00:31

@David Carradine: @nts: Nagy divat manapság az ókort a forrásszegénység okán "feltáratlan" kitalált vagy egyéb degradáló jelzőkkel felcimkézni, holott ez nagyon nem igaz. Rengeteg kiváló történész szakember kutatta (kutatja most is) ezt a korszakot és közel sem olyan "képlékeny" kiforratlan ez az időszak, mint ahogyan sokan beállítják. Spártáról például nagyon is sok forrás van, ide értve a régészeti leleteket, feljegyzéseket, okleveleket, más poliszok történeti dokumentációit, egyéb leírásokat, megemlékezéseket, szemtanúi közléseket és közel sem csak a regényszerű írásokat rögzítő "történetírók" jelentik a korszak tényanyagát.

Jager_ 2017.08.22. 08:29:49

@nts: .... szögezzük le: az, hogy létezett nem igazán kérdés. Legalábbis biztosan tudható, hogy a Krisztus előtti VIII. században igenis élt és tevékenykedett egy nagy dór vezető, aki kodifikálta a spártai szokásjogot, írott szabálykönyvet (alkotmány) készített az állam működéséről és rendezte a városállam működési rendjét. Kevés részlet ismert személyét illetően ez igaz. Nem tudjuk pontos születési és elhalálozási idejét és neve is csak secunder forrásokból sejthető. De VOLT egy ilyen "első vezető" Spártában. Amellett igenis több, egymástól független forrás említi.

A vaspénzek és spártai kézművesség emlegetésével nem értem mit akarsz és hogy ezek mennyien cáfolják Lükurgosz létezését.

Ami a ma élő Spárta-képet illeti, az ókorászok elég terjedelmes anyagot hagyva maguk után feltárták, amit lehet. Tény, hogy Spárta létezett, tény, hogy katonaállam volt, pontosan ismertek (és bizonyítottak) háborúi, berendezkedése (melyekről más poliszok és egymástól független források is írnak). Tény, hogy az állam nevelte a gyermekeket és tény az is, hogy a testi erőt, katonai képességeket eszményítették. Persze sok részlet hiányos, de azt állítani, hogy mindez légből kapott, azért nagy hazugság volna (és lenullázná rengeteg ókorral foglalkozó tudós, illetve kutató munkásságát).

David Carradine 2017.08.22. 13:31:37

@Dr. Nagy László: Igazából teljesen egyetértünk. Írásomban ott szerepelt, hogy "legalábbis a nagy nyilvánosság előtt". Ezt úgy értettem, hogy a népszerűsítő történetírásban és a közoktatásban is egy bizonyos szintig nem igazán mennek bele olyan egyéb kutatási eredményekbe, amelyek a képet árnyaltabbá tennék, inkább támaszkodnak az "ismert nevekre", nagy történetírók színes, regényes, mindent fekete-fehérré tevő, ugyanakkor néha megkérdőjelezhető forrásértékű leírásaira, amik az átlagembert inkább érdeklik, jobban megragad bennük. A népszerűsítő történetírásnak végül is ez a dolga. Egy nem prekoncepciós, árnyaltabb, tényszerű és a valósághoz jobban közelítő, több forrásra támaszkodó új koncepciót építő (ugyanakkor a kérdőjeleket meghagyó, saját esetleges bizonytalanságát elismerő) komoly tudományos munka ennek az olvasótábornak maga a dögunalom. Én pontosan ilyenek alapján írtam le fentebb a "klasszikus" Spárta-kép árnyalását, de hogy hol, milyen tanulmányokban olvastam ezeket, már nem tudnám felidézni, régen foglalkoztam már a témával.

David Carradine 2017.08.22. 13:31:51

@Mountain Dew: Egyetértek a legutóbbi "nts" kollégának írt hozzászólással. (Már ha moderáció után ez a legutóbbi. :) ) A hiányos vagy vitatható értékű forrásból levont sziklaszilárd következtetés elvakult szemlélet, de ugyanakkor azok teljes elvetése is szvsz téves hozzáállás, csak azért, mert az azt közlő más esetekben nyilvánvalóan ordas baromságokat, utólag megcáfolt dolgokat írt, nem biztos, hogy minden írása alaptalan. Spárta a hitelesíthető többoldalú (régészeti, egykorú/!/ külső/belső írott) források alapján olyan volt, amilyen, fő tendenciáiban nem igazán lehetnek kétségek, még ha a bulvársztoriba beillő utólag hozzáköltött dolgokat le is fejtjük róla.

Bicepsz Elek 2017.08.27. 08:57:18

A legtobb forras Athenrol maradt meg, de emellett persze Spartarol is irtak(foleg arisztokratak).
Ugye Spartaban Lukutgosz utan volt a kb 15-20 000 harcos(sajat folddel, amit helotak muveltek akik inkabb jobbagyfelek voltak)-vagyis kb 15-20 000 parcella. Ugye nekik tiltottak a vagyonszerzest ezert 1 parcella=egy katona(igy a letszam is megvolt).
A vaspenz volt az elso inkonvertibilis valuta(csak Spartaban fogadtak el-Mon 1989 ota nincs igy)=a belkereskedelemt preferaltak. A perioikoszok szabadok voltak, akik konnyugyalogoskent szolaltak haboruk eseteben. Amugy bizonyos helotak is szolgaltak a spartai hadseregekben(valoszinuleg soroztak be kozuluk affele ado formajaban).
Emellett 480 utan sokuk harcolt a Perzsa birodalomban(meg kesobb pl. tronbitorlok tamogatoi lettek(=zsoldosok). Itt mar voltak felig helotak is (vagyis nem teljes joguak akik katonsakodassal szerezhettek polgarjogot). A rendszer valoszinuleg rugalmas volt(a kihalt spartaiak helyet betoltottek felemeltemberekkel).
Egyebkent Epameinondasz(is) talalta ki a "ferde ek(=sulyozot)hadrendet es ezzel gyozte le es alazta meg Spartat. Felepitette Messena erodjet es a helotak ekkor felszabadultak orokre. Nagy Sandor es a romaiak csak nosztalgiabol nem vertek le oket kesobb.
süti beállítások módosítása